Déli Hirlap, 1938. január-március (14. évfolyam, 1-73. szám)
1938-01-01 / 1. szám
TIMISOARA, XIV. ÉVF. 1. SZÁM ARA 3 LEI SZOMBAT, 1938 JANUÁR 1 'Béli fifímia, Szerkesztőség és kiadókmal: Hala L C. Bra| ARANS ífi I CMeíTZ^yomaszc fonás megjelölése néldana No. 3. Telefon: 2-52. Felelős szerkeszt. I ” If ** 3 I* III kői tilos. Kellően fel sem bélyegzett leveleket Cokier Gyda. A lap megjelenik minden reggfe, I M Afi YARS A fi A ISI A K I ADIA ! fogadunk el. Kéziratokat nem érzünk meeg kivéve az ünnep és vasárnap tani napokat | ****** lUKJlUllllUn LAPJA | és azokat a feladóknak vissza nem küldjük! Az anyanyelv szeretete idegen nyelv megbecsülése A bécsi Újságíróakadémián (Akademie für Presse und Politik) nemrég előadást tartott Ludwig miniszter, az osztrák sajtókamara elnöke. Ludwig miniszter, akinek előadásait ma Londonban, Párisban és Budapesten egyaránt feszült figyelemmel kíséri a szellemi elite tömegek érdeklődése, az ujságíróakadémián tartott előadásában rámutatott az idegen nyelvek ismeretének fontosságára. Figyelmeztette az előadóterem hallgatóságát, amelynek soraiban Ausztria jelenlegi és jövő sajtónapszámosainak egy része foglalt helyet — itt-ott egyegy külföldivel tarkítva — a nyelvtanulás fontosságára, amelynek nemcsak gyakorlati értéke van, hanem mint a népek megismerésének, megértésének összekötő hídja, erkölcsi értéke is felbecsülhetetlen. Ausztriában — mondotta Ludwig miniszter — feltűnő az idegen nyelv tanulásinak elhanyagolás*ülönösen a nouw.w ótc Az osztrák értlmiség arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy a német nyelvvel elboldogul egy életen keresztül. Igen nagy hiba ez — folytatta a miniszter. Mennyivel jobban állnak e tekintetben a magyarok. A magyar értelmiség gyermekei szinte párhuzamosan tanulják anyanyelvükkel a német nyelvet, amelyhez később még egy harmadik nyelv (angol, francia stb.) jön kiegészítőül. És felnőtt korukban beszélik mind a három nyelvet. Nem számít az, hogy sajátságos akcentussal, a fő, hogy beszélik az idegen nyelveket és megértetik magukat. Igazat mondott Ludwig miniszter. A magyar értelmiségünk családjai, sokszor nagy anyagi és erkölcsi erőfeszítések árén is, valósággal törik magukat, hogy a gyermekek legalább egy-két idegen nyelvet elsajátítsanak. Gondoljunk csak a külföldet járó „úri cselédek"-re, és kukkantsunk csak be a tehetősebb középosztálybeli családjaink hajlékaiba, csaknem mindenütt megtaláljuk az osztrák vagy német „Fraulein"-t. Áldozat, bizony nagy áldozat ez részünkről, akkor is, ha józan meggondolással van alátámasztva! Ludwig miniszter elismerő nyilatkozata jóleső érzést váltott ki, gondolom, minden magyar hallgatóból, akik talán többnyire szintén áldozatok árán jutottak el a német nyelv elsajátításáig is. Nem tudom azonban, hogy mindannyian tudatában voltunk-e a dicséret jóleső érzése mellett, hogy az elbizakodásra ugyancsak kevés okunk van. Ha az ember ugyanis azt a nagy nyelvtanulási buzgalmat, ami ma nálunk tényleg fennáll, tárgyilagosan akarja méltányolni, akkor nem nehéz rájönni, hogy ez a buzgalom elsősorban a kényelmesség falait döngető veszélybe jutott lét kényszere. Hála istennek, hogy ez a kényszer meghozta a nagy visszahatást a háború előtti születési, vagy pénzelőkelőség részére kisajátított nyelvismeret terén is Hála Istennek, hogy ma már népünk életmegnyilvánulásainak minden terén, ahol az idegen nyelvek ismerete nélkülözhetetlen előfeltétel, egyre nagyobb választék adódik a rátermettekből, a fajunkat legjobb lelkiismerettel szolgálni akarókból! Az utódállamokban, kisebbségi sorsban élő magyart még egy súlyos tény óvja az elbizakodástól Ludwig miniszter előadása alkalmából. A kisebbségi magyar újságíró fülében csengnek még az odahaza, Erdélyben meg Bánságban magyar ifjúság ajkairól hallott idegenül kiejtett magyar szavak, szemei előtt vannak a magyar gyermekek szívfájdítóan torz magyar írásai. Ezek a gyermekek, cjak kifogástalan gördülékenységgel beszélnek, sokszor minden akcentus nélkül egy-két idegen nyelvet. De örvendetes ténynek könyvelhetjük-e el ezt, lehetünk-e büszkék erre a nagy haladásra, amikor egyidejűleg beidegződik az új magyar nemzedékbe az édes anyanyelv kevésre becsülése a mind kevesebb gyakorlati hasznavevésen keresztül? Bizony, ha ilyen ára van a nyelvismeretünknek, ha az idegen nyelvek elsajátítása csak egy árnyalattal tompítja is faji öntudatunkat, nyelvünk iránti égő szerzetünket, akkor belepusztulunk ebbe a „haladásba", bele akkor is, ha az anyanyelv száraz kenyere helyett foszlós kalácsot tálal is naponta asztalunkra! Nagy felelősség nyugszik e tekintetben a kisebbségi sorsban élő magyar szülők lelkiismeretén! Az apa felelőssége, hogy vájjon engedi-e a megélhetésért való ádáz küzdelem ellenére is, a faj, az anyanyelv féltő szeretetének eszményét a létfentartás anyagiságának prédájává válni?! A magyar anya felelőssége, hogy a lelkettépő gondok, idegsorvasztó életharcok közepette kitermeli-e magából azt az erkölcsi felsőbbrendűséget, amely nem engedi fásulttá tenni füleit, szemeit gyermeke torz magyar beszéde hallatára, hibás írásának láttára’1 Egy indián, aki felnő anélkül, hogy anyanyelvét tökéletes szépen elsajátította volna, kötelessége saját magát törzse jognélküli tagjává alacsonyítania. Az indián anya legszentebb kötelessége, hogy — könyvek, nyomtatott segédeszközök nélkül — naponta órákon át tartó oktatás által a törzs nyelvét, mit legdrágább örökséget, hibátlan szépségében adja át utódainak! A mi magyar anyáink életében is ez ma a legszentebb kötelességek egyike, hogy édes anyanyelvünket, hibátlan szépségében, — akár vannak nyomtatott segédeszközei, akár nincsenek — mint legdrágább örökséget adja et gyermekeinek. (Bécs, december hó.) Gaal Olm A kormány első intézkedései A kartellek uzsorájának letörése, az élet olcsóbbá tétele, a közszellem megtisztítása, idegenek kiutasítása, állampolgárságok felülvizsgálása, zsidók italmérési engedélyeinek megvonása, a sajtó nacionalizálása Goga nemzeti keresztény kormánya nagy eréllyel látott neki, hogy pártjának azon programpontjait, melyek azonnal megvalósíthatók, életre hívja. Egymás után készülnek a rendeletek, melyek elsősorban azon intézmények újraszervezését célozzák, ahol befolyás gyakorolható a közéletre és a tömeghangulatra. Vannak a kor*mánynak olyan üdvös tervei a gazda*sági életben, amelyeket a széles népi rétegek bizonnyal örömmel üdvözölni. Ezek közé tartozik fognak az az elhatározás, hogy a közszükségleti cikkek árait felülvizsgálják és csupán olyan hasznot engedélyezzenek, amely mellett mindenki számára hozzáférhetővé teszik elsősorban a közegészségügy szepontjából lényeges élelmezési cikkeket. A Tempo című lap értesülése szerint a kormánynak egyik legelső intézkedése lesz a trösztök és kartellek megszüntetése, mert ezek drág tják meg az életet Gondoskodni fog a kormány, hogy már a legközelebbi jövőben olcsóbb legyen a cukor, melynek árát nemrégibn emelték, a gyapot, a fa és a fonal. Hogy a rendeletek megszegését megakadályozzák, ellenőrző csoportokat alkotnak, amelyek felhatalmazást nyernek, hogy az összes üzemekben és raktárakban ellenőrizzék az árakat akik pedig már faluhelyen űznek kereskedést, kényszerítik, hogy onnan távozzanak. A Poruica Vremii értesülése szerint a kormány terve> az is, hogy a zsidók kezén levő birtokokat kisajátítja, egyben pedig megsemmisíti mindazon zsidók állampolgárságát, akik azt 1920 óta szerezték meg. BETILTOTTAK HÁROM FŐVÁROSI ÚJSÁGOT További rendszabály a zsidók ellen az is, hogy száműzi őket az újságírás* ból. A hivatalos lap tegnapi száma* ban minisztertanácsi határozat jelent meg, amely a következőket mondja: Hogy a román közszellem meg szabadittassék egyes destruktív irány*zatok káros behatásától, amelyek — nem lévén semmi közösségük a román hagyományokkal — mértéktelenül aláásták az ország erkölcsi életét, minisztertanács attól a vágytól vezér a reltetve, hogy az első pillanattól kezdve lehetetlenné tegye azokat a jelentségeket, melyek a nemzeti és kérész* tény eszme ellen támadnak és a kér* Szigorú rendszabályok a zsidó kereskedők ellen A gazdasági életben mélyreható változások lesznek a kormány azon elhatározása folytán, amelyben a tegnap tartott minisztertanácson állapodott meg, hogy rendelettörvén* nyel "P Qf ÍL b ) azonnali hatállyal megvonja a zsidó vallású kereskedőktől a dohányárufertési és egyéb monopolcikkek árusításának jogát és ugyancsak nyombani hatállyal megvonja az összes zsidóktól az italmérési engedélyeket is. Zsidó kereskedőknek nem szabad a falvakban letelepedni, /