Déli Hirlap, 1938. június (14. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

TIMISOARA ANUL­ XIV. Nr. Itt. II?I , MIERCURI, 1 IUNIE 1938 COTIDIAN DE DIMINEATA ________________________________________________________________________________________________________________ Redactia si administrația: Piata I. C. Bratianu M­­OTITIT A MI TT M ACUT­AT? B Reproducerea articolelor noastre fără indicarea No. 3. Telefon: 2­52. Redactor responsabil: M vv 1 WiriliUL iunuIllHA ■ sursei este interzisă. Scrisorile nesuficient Dr. Várnay Elemér. Apare zilnic dimineață, S DIM RAM AX ■ timbrate se refuză. Manuscrisele nu se in afară de zilele după Dumineca și sărbători. H /-i. i. B v păstrează și nici nu se restituesc. A helyes út amelyet az emberiségnek járnia kell, hogy zuhanásában megállítható legyen, a szeretet útja, — mondotta Pacelli bí­­boros-államtitkár. A szeretet a megér­tést, a megértés az együttműködés le­hetőségét, az együttműködés a boldo­gulást jelenti. Erről az útról letért az emberiség és csaknem három évtized óta az állandó zaklatottság lelkiállapo­tában él. A politikai és államéreti térre átcsapott világszemléleti harcok szembe­állítanak nemzeteket és országokat és ahol a diplomácia fegyverei már nem bizonyultak elegendőknek, megszólaltak az ágyuk, kattognak a gépfegyverek, bombaesőt zúdítanak a repülőgépek, megindultak a páncélos harcikocsik és valami átkos megszállottságban pusztít­ja egymást a testvér. A harc maga lett a cél, mert a küzdelem végét senki sem látja és már meg sem tudná jelölni. Kiveszett az emberekből az egymást megbecsülés nemes érzése, hiányzik a szívekből a szeretet, a lelkekből a ro­konérzés és elvakultan támadnak egy­más ellen, ahelyett hogy egymást támo­gatnák, egymást segítenék, egymás ba­jain enyhítenének. Ha a szomszéd háza kigyullad, nem sietnek résztvenni az ol­tásban, nem gondolnak arra, hogy a to­­vaszálló pernye az ő otthonukat is pusz­tulással fenyegetheti, hanem kárörven­­dőn nézik az elemek dühöngését, sok­szor legszívesebben előmozdítanák az enyészet romboló munkáját. Elfelejtik, hogy minden emberi érték közös érték, minden alkotás az emberiség összessé­gének javát hivatott szolgálni és nem történhetik semmi az világ egyik ré­szén, ami ne lenne befolyással és kiha­tással a világ másik részén élő emberek sorsára. A szellemtől elforduló anyagias­ság is­mét önző érdekei ellen, ha nem állja útját a pusztításnak és pusztulás­nak, mert semmi sem vész el úgy, hogy hiánya csak egy helyen éreztetné ká­ros hatását. Vak dühhel pusztítanak ér­tékeket abban a téves hitben, hogy a más javainak pusztulása növeli a saját értékeinek nagyságát. Elfelejtik, azzal, hogy másnak kevesebbje van, nekem nem lesz többem. Sehol nem érezhető úgy a kölcsönhatás, mint az emberiség történetét alkotó szellemi és anyagi ter­melésben. Ezt a kölcsönhatást semmifé­le harc és semmiféle háború nem tudja megszüntetni vagy kiküszöbölni. Ma a rossz kölcsönhatása uralkodik a világon, és amíg ezt a rosszat ki nem írtják, amíg rá nem ébrednek arra, hogy a rossz so­ha nem szülhet jót, addig nem is szűnik meg a mai zaklatottság, a mai bizonyta­lanság. A lelkeket kell megnyugtatni, a szívekbe kell belecsöpögtetni, az érte­lembe belenevelni a jónak a megbe­csülését, a jónak a szeretetét, a testvé­riség érzését, a megbecsülés gondola­tát kell kivirágoztatni az emberi öntu­datban, mert csak ez mutathatja meg a helyes utat, melyen járva eljuthatunk oda, hogy az emberiség összeségének javát szolgáljuk. Amint az egyén nem követheti szabadon önző érdekeit, amint az egyes is csak addig mehet el egyéni kívánságai és törekvései szolgá­latában, amíg az más emberek érdekeit nem sérti, ugyanúgy az államok igyekeze­­tének, fejlődésük vonalának irányt és ha­­tárt szab a más államok jogos érdeke. Minden állam és minden nemzet jogos törekvése csak azonos lehet: polgárai­nak jólétét és boldogulását szolgálni. Az eszközök is csak azonosak lehetnek ezen célok követésében. Ha mégis úgy adódnék, hogy az eszközök alkalmazá­sával elentétek keletkezhetnének álla­mok vagy államcsoportok között, akkor érvényesülnie kell annak a magasabb­­rendű rézonnak, hogy megtalálják azt a kivezető utat, mely a megértés és köl­csönös jóindulat szellemében eliminálja az ütközőpontokat. Nem a nagyravágyás és gőg, nem a hatalom mámora és az erőszak kiélése viszik előbbre az embe­riséget, hanem a szeretet. Csak az sze­retheti igazán önmagát, saját nemzetét, aki ezt a megbecsülést más nemzetek, más országok irányában is ki tudja vál­tani szívéből és lelkéből. Ma távol ál­lünk ettől az eszménytől. Ez azonban nem ok a kétségbesésre. Voltak máskor is zivataros, vészes idők, a meg nem ér­­tés és irigység, hatalmi féltékenység máskor is szembeállított népeket és nemzeteket, de soha nem volt még úgy, hogy a sűrű fekete fellegek el nem taka­rodtak volna a Nap elől és a villámcsa­pások után megtisztult levegőben ne tudott volna tovább fejlődni minden, ami a természet rendjébe tartozik. "Meg­nehezedett az idők járása az emb­eiség fölött, a nemzetközi politika egén ciká­zó villámok sokszor véres utat vágnak maguknak a nemzettömegekben, de új­ra ki fog tisztulni a láthatár, újra kira­gyog a napsugár az emberiség feje fö­lött. És ez annál előbb, minél hamarabb ébrednek az egymásra való utaltság tu­datára, minél hamarabb kel úl életre egymás megbecsülésének érzése. A szeretet örök és a szeretet fogja meg­váltani az emberiséget. Ez a helyes út, melyen járnunk kell mindannyiunknak. Timisoara, XIV. évf. 122. DEMEKBItCIfl Az amerikai külügyminiszter németellenes nyilatkozata — Emlékeztetés Wilson tizennégy pontjára — A csehszlovákiai községi választások eredménye A prágai kormány kisebbségi engedményei Bonniet francia külügyminiszter és Ossuczky párisi csehszlovák követ a szudétaném­et kérdésben tanácskoztak. A csehszlovák követ kifejtette, hogy a prágai kormány hajlandó a békü­­lésre és a legnagyobb engedményekre vállalkozik a jelenlegi nehézségek áthidalására. Kifejtette­­ellenben, hogy a német kisebbség nem erő­szakolhatja rá álláspontját külpolitikai és katonai kérdé­sekbe a csehszlovák államra. A francia lapok élénken kommen­tálják Hull amerikai külügyminiszter kijelentéseit, aki a következőket mon­dotta: — Minden nappal, ami elmú­lik, nyerünk Németországgal szemben. Arra késztettük Né­metországot, gondoljon arra, nem olyan könnyű bármilyen akció, mint aminőnek vélte. Ez az egyetlen sanszunk és ezt ki is kell használnunk. A L’Oeuvre hangsúlyozza, hogy el­­ső ízben szólott amerikai államférfi az Egyesült Államok középeurópai érdekeiről. Ez bizonyítja, hogy mi­lyen erős lehet az Egyesült Államok­ban a nemzeti szocialista ellenes irányzat és miképpen harcol Roosevelt elnök a de­mokrata hatalmak egyesítésé­ért a diktatúrákkal szemben. A lap megállapítja, hogy­­Berlinben egyes vezetők kishírűen tekintenek a prágai kormány és a szudétan­ém­etek közötti egyezmény időtartama elé, miközben a diplomáciai körök derűlá­tóak. Az­­biztos, hogy Németországot semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy a prágai kormány elleni akcióját folytassa, de ebben az esetben ama engedmé­nyek utál, amelyeket a prágai kor­mány a demokrata nagyhatalmakkal egyetértve tesz, ez a lépés komoly bonyodalmakra vezethet. Éppen azért remélhetjük, — írja a lap — hogy Németország nem vállalkozik erre. A Völkischer Beobachter foglalko­zik Hull kijelentéseivel és azt írja, hogy Hull feltételezése szerint Európa helyzete igen vesze­delmes Egyben emlékezteti az amerikai kül­ügyminisztert Wilson elnök tizennégy pontjára. Ez a­­tizennégy pont — mondja a lap — volna alapja a béké­nek, igazságnak és haladásnak. Hull számára nem volna lehetetlenség an­nak megállapítása, hogy Wilson ti­zennégy pontját hol valósították meg és hol volna még szükséges ezek megvalósítása. ­ nemzetkisebbségek _ , egyenjogúságának biztosítása A csehszlovák kormány rendeletet készül kiadni, amely a cseh pilóták­nak megtiltja, hogy a német határ mentén elhúzódó tíz kilométer széles sávot átrepüljék. A rendelet célja, hogy a további határmenti incidense­ket, amelyek miatt Németország ré­széről számos panasz volt, elkerüljék. A francia lapok jelentése szerint a prágai kormány a szudétanémet kér­désben a következő engedményekre hajlandó: 1. A német nyelv bevezetése a közigazgatásban és a bíró­ságoknál. 2. A német iskolák vezetésé­nek és a német intézmények költségvetéseinek szudétané­met részről való ellenőrzése. 3. Megfelelő számú tisztvise­lőnek a közigazgatásban való alkalmazása. William Strang, az angol külügy­minisztérium középeurópai osztály­nak főnöke, aki mint emlékezetes, Prágában járt, ahonnan Newton an­gol követtel való tanácskozás után a szudétanémet vidéken keresztül Ber­linbe utazott, a berlini angol nagy­­követségen szállott meg. Ott azonnal érintkezésbe lépett a nagykövetség diplomáciai személyzetével. Hír sze­rint német államférfiakkal nem lép 3 fei Szerda, 1938. június 1

Next