Déli Hirlap, 1938. szeptember (14. évfolyam, 196-219. szám)

1938-09-01 / 196. szám

TONDOABA-TEMESVAR XIV. évfolyam 196. szám 1 és 5 lei CSÜTÖRTÖK, 1938 szeptember 1 Proprietar­: „Corvin Editura de Ziar S. p.a.“ Timişoara. Administrator delegat—redactor respon­sabil Dr. Várnay Elemér. înregistrarea solicitată la Trib. Timiş-Torontal sub. Nr. Fi 494/1938 Redacţia şi administraţia: Timişoara 1., Piaţa J. C. Bratianu No. 3. — Telefon: 28-10. Aflare zilnic dimineaţa, în afară de zilele de după Dumineca şi sărbători. A béke fentartása és a nemzetkisebbségi kérdés írta és a stockholmi nemzetkisebbségi kongresszuson elmondotta: Báró Jósika János A világháború befejezése után, amely minden idők legborzalmasabb háborúja volt, az egész emberiséget hatalmas békevágy fogta el és nagy tért hódított az a gondolat, hogyan lehetne a hábo­rút teljesen kiküszöbölni. Talán ez is volt az egyetlen jó, ami a világháború­ból visszamaradt: törekvés a nemzetkö­zi együttműködésre és a nemzetek egy­más közti megértésére. Ez a békevágy lélektanilag nagyon is érthető, mivel a most élő emberiség majdnem minden tagja közvetve, vagy közvetlenül érez­te a háború borzalmait, másrészt felül­kerekedett az a meggyőződés, hogy egy újabb háború a mai civilizációt tel­jesen tönkretenné. Az általános békevágy következté­ben mindenütt, az egész világon egye­sületek alakultak a béke fentartására. Hogy csak egy­néhányat említsek: El­sősorban a frontharcosok egyesülete, azoknak a férfiaké, akik a különböző frontokon egymás ellen harcoltak, sa­ját bőrükön érezték leginkább a hábo­rú kegyetlenségeit és ezért alakítottak egyesületet, hogy a jelen és jövő nem­zedékeket lehetőleg megkíméljék ha­sonló borzalmaktól. Továbbá számos if­júsági egyesület, melyeknek *”a5 “a"*Cél:­ja, hogy a világ fjúságát sportszerű, bé­kés mérkőzésekre hozza össze, hogy egymást megismerve, komoly háborús viszálykodásokat megakadályozzanak. Ilyenek az olimpiai játékok és a cser­kész világ jamborei. A nemzetközi békemunka átterjed szellemi térre is, a Pen Klub és a Szel­lemi Együttműködés Egyesülete által melyek a különböző nemzetek szellemi termékeinek kicserélésével kívánják a béke ügyét szolgálni. Ugyanez a békegondolat létesítette a Népszövetséget is, mely ugyan nem sikerült úgy, ahogy kigondolták, de mégis egyik szerve a béke fentartásá­­nak. A Népszövetséget pedig támogat­ják a Népliga Egyesületek s a népliga unió évi kongresszusai hivatottak a Népszövetség békemunkáját megköny­­nyíteni. Végül pedig a kisebbségi kongresz­­szusnak is egyik fő célja, hogy a kisebb­ségi jogok védelmezése által, a népek között megértést közvetítsen és ezáltal a békét szolgálja. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy ezek az egyesületek minden lelkiismeretes törekvésük ellenére is nagyon kevéssé tudtak a világbékéhez hozzájárulni és egyáltalában nem tudhatjuk, hogy me­lyik napon fog egy újabb világháború kitörni, amely az egész modern civili­záció végét jelentené. Miután a nemzeti kultúra az újkorban behatolt a tömegek közé és megszűnt egyes emberek kiváltsága lenni, a tö­megek kultúrájában olyan dinamikus erő rejlik, hogy ennek erőszakos meg­­gátlása feltétlenül reakciót szül. Ellen­ben, ha a nemzeti kultúra szabadon fej­lődhetik és virágozhatik, záloga a né­pek harmonikus együttélésének. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Euró­pa térképének átalakítását főleg azzal indokolták, hogy a háború előtt, az ide­gen uralom alatt élő nemzetiségekkel nem bántak megfelelően. Egészen biz­tos, hogy akkor történtek hibák, de ép­pen ezek a hibák kellene tanulságul szolgáljanak manapság. Teljesen lehetetlen Európa térképét úgy alakítani, hogy az egyes nemzeti­ségek országban egyesülhessenek és hogy ne legyenek számottevő kisebb­ségek. Ennek következtében a háborús okokat csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a nemzeti kisebbségek helyzete nem ad okot elégedetlenségre. Láthatjuk több példáját annak, ho­gyan érték el nem homogén országok a szabad fejlődés biztosítása által, hogy nemzetiségeik jelenlegi államkö­telékükben teljesen megelégedettek és így nem is lesznek soha háború oko­zói. Ennek egy klasszikus példája Svájc, ahol négy millió német, egy millió fran­cia és fél millió olasz egyenjogban, teljes szabadságban él együtt és kö­zös óhajuk az, hogy jelenlegi határaik között, megőrizhessék teljes semleges­ségüket. A nemzetiségi jogok ily tágkörű elis­merése mellett, egy kisebbség nem is szolgáltathat okot ellenségeskedésre, nemzetközi bonyodalomra, vagy háború­ra. Sajnos, a felsorolt példák csak tisz­teletreméltó kivételek. Ha tekintetbe vesszük, hogy lelkileg is mily nehéz uralkodó nemzetből uralt­­tá válni, ami a békekötések folytán, sok esetben előállott, akkor meg kell értenünk, hogy ennek az állapotnak se­nvedéseit csak az teszi elviselhető­vé, ha a lelki fájdalmakat nem tetézi még kulturális és gazdasági elnyoma­tás. Miután kizárt dolog, olyan nemze­tiségek asszimilálása, melyeknek önálló kultúrájuk van és máshol független álla­mokat alkotnak,­­ az általános bizton­ság, határok biztosítása és gazdasági együttműködés, csak akkor lehetséges, ha a kisebbségek szabadon és meg­elégedetten élnek és fajtestvéreiknél tett panaszaikkal nem teszik lehetetlen­né az államok közötti együttműködést. A szép egyetértés, mely az északi államok közöt uralkodik, nagyrészt an­nak köszönhető, hogy a kisebbségek minden északi államban egyenjogú ál­lampolgároknak érzik magukat és ezál­tal az egyes államok közötti jó viszonyt inkább előmozdítják, mint veszélyezte­tik. Másrészt több európai államban, ahol a gazdasági együttműködés létér­dek lenne és ahol azonkívül az általá­nos nemzetközi helyzet is szoros együtt­működést tenne kívánatossá, ez telje­sen lehetetlenné válik, mert a kisebb­ségeiket nem kezelik egyenjogú állam­polgárok gyanánt. Amennyiben ezen nem fognak vál­toztatni, a jogaitól megfosztott kisebb­ség mindig izzó parázs lesz a namu alatt, örökösen háborúval fenyegetve a világot. Kongresszusunkat azért hívtuk össze, hogy ezt lehetőleg meggátoljuk és a kisebbségi jogok védelmezése által, karöltve más nemzetközi egyesületek­kel a béke fentartásán dolgozzunk. De célunkat csak akkor érhetjük el, ha az összes államok, — vendéglátó Svédor­szág és a többi északi államok példájá­ra, — elismerik a kisebbségek nemzeti és kulturális jogait és ezáltal az elége­detlen kisebbségeikből teljes jogú, elégedett és lojális állampolgárokat nevelnek. Amint láttuk, a nemzetiségi kérdés a háború után sem szűnt meg viszélyko­­dások okozója lenni. Ellenkezőleg, a helyzet talán ma még súlyosabb, mint a háború előtt. Ha tehát a jövendő há­ború lehetőségét csökkenteni akarjuk, ez csak azáltal történhetik meg, ha minden államban, kivétel nélkül, teljes egészében tiszteletben tartják a ki­sebbségi jogokat. Csak ezáltal kelet­kezhetik olyan békés és barátságos légkör, amelyben a háború sebei be­­hegyednek, ahelyett, hogy naponta felszakítva, gyógyulásuk lehetetlenné váljék. Mert tisztelt Uraim, a világbékét nem tarthatja fenn sem Népszövetség, sem Kellog-paktum, sem államcsoporto­sulás, hanem egyesegyedül az igazsá­gos bánásmód minden nemzettel, de főképpen a nemzeti kisebbségekkel. LONDON ÉS PARIS történelmi jelentőségű tárgyalásai a csehszlovák kérdésben Angliában úgy a hivatalos körök, mint a közvélemény nem lankadó ér­deklődéssel tekintenek a középeuró­pai események felé. Az angol minisz­tertanács, amely tegnap délelőtt ült össze, szintén ezzel a problémával foglalkozott. Az angol kormánynak miniszter­tanácsa tegnap délelőtt néhány perc­cel tizenegy után kezdődött és egy óra és negyven perckor ért véget. A minisztertanácson Chamberlain mi­niszterelnök elnökölt. A tanácsko­zásról a következő szűkszavú közle­ményt adták ki: — Halifax külügyminiszter beható jelentést tett a nem­zetközi helyzetről. A jelentést behatóan megvitatták és tu­domásul vették. A minisztertanács után valmeny­nyi miniszter kijelentette, hogy­ egyetért a külügym miniszt­er jelenté­sével. Úja­bb minisztertanács számá­ra nem tűztek ki határnapot, azon­ban a miniszterek mind London kö­zelében maradnak, hogy bármikor A minisztertanácson tizenöt miniszter jelent meg. Halifax kül­ügyminiszter sir Neville Henderson, berlini angol nagykövet kíséretében jelent meg a miniszter­­tanácson. újabb minisztertanácsra összeülhes­senek. Feltűnő volt, hogy sí minisztertanácson Hender­son berlini angol nagykövet is jelen volt, ami teljesen el­lenkezik a szokással. A minisztertanács után az orvosok megvizsgálták a betegeskedő Cham­berlain állapotát és azt kielégítőnek találták. Chamberlain még tegnap délután a balmorei királyi kastély­ba utazott, ahol jelentést tesz György királynak a külpolitikai helyzetről. Angliában úgy látják, hogy a mi­nisztertanácsról kiadott közlemény nem tesz említést újabb lépésekről. Úgy látják, hogy előbb be akarják várni Rul­­erman lord újabb javaslatát, amely valószínűleg a kantoni rend­szer mellett foglal állást. Valószínű­nek tartják, hogy Henderson berlini nagykövet felhívja majd Németor­szágot, vegye ki a részét a csehszlo­vákiai ügy békés elintézésében. Angol diplomáciai körök szerint a kormány, tegnapi minisz­tertanácsa javulást jelent. Runcimant felszólítják arra, hogy közvetítői minőségében dolgozzon­­ új javaslatot. ■ Mihelyt­ ez megtörté­nik, elküldik Chamberlain üzenetét Hitlerhez. Három óra hosszat tartott a londoni minisztertanács­ ­ca A német-angol sorsdöntő diplomáciai játszma A francia lapok igen nagy fontos­ságot tulajdonítanak az angol mi­nisztertanácsnak. A Temps írja, hogy a német-angol diplomáciai játszma ki­­semb­­elétől függ Európa sorsa. Henderson berlini angol nagykövet rövidesen erélyes és határozott uta­

Next