Déli Hirlap, 1938. szeptember (14. évfolyam, 196-219. szám)
1938-09-01 / 196. szám
TONDOABA-TEMESVAR XIV. évfolyam 196. szám 1 és 5 lei CSÜTÖRTÖK, 1938 szeptember 1 Proprietar: „Corvin Editura de Ziar S. p.a.“ Timişoara. Administrator delegat—redactor responsabil Dr. Várnay Elemér. înregistrarea solicitată la Trib. Timiş-Torontal sub. Nr. Fi 494/1938 Redacţia şi administraţia: Timişoara 1., Piaţa J. C. Bratianu No. 3. — Telefon: 28-10. Aflare zilnic dimineaţa, în afară de zilele de după Dumineca şi sărbători. A béke fentartása és a nemzetkisebbségi kérdés írta és a stockholmi nemzetkisebbségi kongresszuson elmondotta: Báró Jósika János A világháború befejezése után, amely minden idők legborzalmasabb háborúja volt, az egész emberiséget hatalmas békevágy fogta el és nagy tért hódított az a gondolat, hogyan lehetne a háborút teljesen kiküszöbölni. Talán ez is volt az egyetlen jó, ami a világháborúból visszamaradt: törekvés a nemzetközi együttműködésre és a nemzetek egymás közti megértésére. Ez a békevágy lélektanilag nagyon is érthető, mivel a most élő emberiség majdnem minden tagja közvetve, vagy közvetlenül érezte a háború borzalmait, másrészt felülkerekedett az a meggyőződés, hogy egy újabb háború a mai civilizációt teljesen tönkretenné. Az általános békevágy következtében mindenütt, az egész világon egyesületek alakultak a béke fentartására. Hogy csak egynéhányat említsek: Elsősorban a frontharcosok egyesülete, azoknak a férfiaké, akik a különböző frontokon egymás ellen harcoltak, saját bőrükön érezték leginkább a háború kegyetlenségeit és ezért alakítottak egyesületet, hogy a jelen és jövő nemzedékeket lehetőleg megkíméljék hasonló borzalmaktól. Továbbá számos ifjúsági egyesület, melyeknek *”a5 “a"*Cél:ja, hogy a világ fjúságát sportszerű, békés mérkőzésekre hozza össze, hogy egymást megismerve, komoly háborús viszálykodásokat megakadályozzanak. Ilyenek az olimpiai játékok és a cserkész világ jamborei. A nemzetközi békemunka átterjed szellemi térre is, a Pen Klub és a Szellemi Együttműködés Egyesülete által melyek a különböző nemzetek szellemi termékeinek kicserélésével kívánják a béke ügyét szolgálni. Ugyanez a békegondolat létesítette a Népszövetséget is, mely ugyan nem sikerült úgy, ahogy kigondolták, de mégis egyik szerve a béke fentartásának. A Népszövetséget pedig támogatják a Népliga Egyesületek s a népliga unió évi kongresszusai hivatottak a Népszövetség békemunkáját megkönynyíteni. Végül pedig a kisebbségi kongreszszusnak is egyik fő célja, hogy a kisebbségi jogok védelmezése által, a népek között megértést közvetítsen és ezáltal a békét szolgálja. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy ezek az egyesületek minden lelkiismeretes törekvésük ellenére is nagyon kevéssé tudtak a világbékéhez hozzájárulni és egyáltalában nem tudhatjuk, hogy melyik napon fog egy újabb világháború kitörni, amely az egész modern civilizáció végét jelentené. Miután a nemzeti kultúra az újkorban behatolt a tömegek közé és megszűnt egyes emberek kiváltsága lenni, a tömegek kultúrájában olyan dinamikus erő rejlik, hogy ennek erőszakos meggátlása feltétlenül reakciót szül. Ellenben, ha a nemzeti kultúra szabadon fejlődhetik és virágozhatik, záloga a népek harmonikus együttélésének. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Európa térképének átalakítását főleg azzal indokolták, hogy a háború előtt, az idegen uralom alatt élő nemzetiségekkel nem bántak megfelelően. Egészen biztos, hogy akkor történtek hibák, de éppen ezek a hibák kellene tanulságul szolgáljanak manapság. Teljesen lehetetlen Európa térképét úgy alakítani, hogy az egyes nemzetiségek országban egyesülhessenek és hogy ne legyenek számottevő kisebbségek. Ennek következtében a háborús okokat csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a nemzeti kisebbségek helyzete nem ad okot elégedetlenségre. Láthatjuk több példáját annak, hogyan érték el nem homogén országok a szabad fejlődés biztosítása által, hogy nemzetiségeik jelenlegi államkötelékükben teljesen megelégedettek és így nem is lesznek soha háború okozói. Ennek egy klasszikus példája Svájc, ahol négy millió német, egy millió francia és fél millió olasz egyenjogban, teljes szabadságban él együtt és közös óhajuk az, hogy jelenlegi határaik között, megőrizhessék teljes semlegességüket. A nemzetiségi jogok ily tágkörű elismerése mellett, egy kisebbség nem is szolgáltathat okot ellenségeskedésre, nemzetközi bonyodalomra, vagy háborúra. Sajnos, a felsorolt példák csak tiszteletreméltó kivételek. Ha tekintetbe vesszük, hogy lelkileg is mily nehéz uralkodó nemzetből uralttá válni, ami a békekötések folytán, sok esetben előállott, akkor meg kell értenünk, hogy ennek az állapotnak senvedéseit csak az teszi elviselhetővé, ha a lelki fájdalmakat nem tetézi még kulturális és gazdasági elnyomatás. Miután kizárt dolog, olyan nemzetiségek asszimilálása, melyeknek önálló kultúrájuk van és máshol független államokat alkotnak, az általános biztonság, határok biztosítása és gazdasági együttműködés, csak akkor lehetséges, ha a kisebbségek szabadon és megelégedetten élnek és fajtestvéreiknél tett panaszaikkal nem teszik lehetetlenné az államok közötti együttműködést. A szép egyetértés, mely az északi államok közöt uralkodik, nagyrészt annak köszönhető, hogy a kisebbségek minden északi államban egyenjogú állampolgároknak érzik magukat és ezáltal az egyes államok közötti jó viszonyt inkább előmozdítják, mint veszélyeztetik. Másrészt több európai államban, ahol a gazdasági együttműködés létérdek lenne és ahol azonkívül az általános nemzetközi helyzet is szoros együttműködést tenne kívánatossá, ez teljesen lehetetlenné válik, mert a kisebbségeiket nem kezelik egyenjogú állampolgárok gyanánt. Amennyiben ezen nem fognak változtatni, a jogaitól megfosztott kisebbség mindig izzó parázs lesz a namu alatt, örökösen háborúval fenyegetve a világot. Kongresszusunkat azért hívtuk össze, hogy ezt lehetőleg meggátoljuk és a kisebbségi jogok védelmezése által, karöltve más nemzetközi egyesületekkel a béke fentartásán dolgozzunk. De célunkat csak akkor érhetjük el, ha az összes államok, — vendéglátó Svédország és a többi északi államok példájára, — elismerik a kisebbségek nemzeti és kulturális jogait és ezáltal az elégedetlen kisebbségeikből teljes jogú, elégedett és lojális állampolgárokat nevelnek. Amint láttuk, a nemzetiségi kérdés a háború után sem szűnt meg viszélykodások okozója lenni. Ellenkezőleg, a helyzet talán ma még súlyosabb, mint a háború előtt. Ha tehát a jövendő háború lehetőségét csökkenteni akarjuk, ez csak azáltal történhetik meg, ha minden államban, kivétel nélkül, teljes egészében tiszteletben tartják a kisebbségi jogokat. Csak ezáltal keletkezhetik olyan békés és barátságos légkör, amelyben a háború sebei behegyednek, ahelyett, hogy naponta felszakítva, gyógyulásuk lehetetlenné váljék. Mert tisztelt Uraim, a világbékét nem tarthatja fenn sem Népszövetség, sem Kellog-paktum, sem államcsoportosulás, hanem egyesegyedül az igazságos bánásmód minden nemzettel, de főképpen a nemzeti kisebbségekkel. LONDON ÉS PARIS történelmi jelentőségű tárgyalásai a csehszlovák kérdésben Angliában úgy a hivatalos körök, mint a közvélemény nem lankadó érdeklődéssel tekintenek a középeurópai események felé. Az angol minisztertanács, amely tegnap délelőtt ült össze, szintén ezzel a problémával foglalkozott. Az angol kormánynak minisztertanácsa tegnap délelőtt néhány perccel tizenegy után kezdődött és egy óra és negyven perckor ért véget. A minisztertanácson Chamberlain miniszterelnök elnökölt. A tanácskozásról a következő szűkszavú közleményt adták ki: — Halifax külügyminiszter beható jelentést tett a nemzetközi helyzetről. A jelentést behatóan megvitatták és tudomásul vették. A minisztertanács után valmenynyi miniszter kijelentette, hogy egyetért a külügym miniszter jelentésével. Újabb minisztertanács számára nem tűztek ki határnapot, azonban a miniszterek mind London közelében maradnak, hogy bármikor A minisztertanácson tizenöt miniszter jelent meg. Halifax külügyminiszter sir Neville Henderson, berlini angol nagykövet kíséretében jelent meg a minisztertanácson. újabb minisztertanácsra összeülhessenek. Feltűnő volt, hogy sí minisztertanácson Henderson berlini angol nagykövet is jelen volt, ami teljesen ellenkezik a szokással. A minisztertanács után az orvosok megvizsgálták a betegeskedő Chamberlain állapotát és azt kielégítőnek találták. Chamberlain még tegnap délután a balmorei királyi kastélyba utazott, ahol jelentést tesz György királynak a külpolitikai helyzetről. Angliában úgy látják, hogy a minisztertanácsról kiadott közlemény nem tesz említést újabb lépésekről. Úgy látják, hogy előbb be akarják várni Rulerman lord újabb javaslatát, amely valószínűleg a kantoni rendszer mellett foglal állást. Valószínűnek tartják, hogy Henderson berlini nagykövet felhívja majd Németországot, vegye ki a részét a csehszlovákiai ügy békés elintézésében. Angol diplomáciai körök szerint a kormány, tegnapi minisztertanácsa javulást jelent. Runcimant felszólítják arra, hogy közvetítői minőségében dolgozzon új javaslatot. ■ Mihelyt ez megtörténik, elküldik Chamberlain üzenetét Hitlerhez. Három óra hosszat tartott a londoni minisztertanács ca A német-angol sorsdöntő diplomáciai játszma A francia lapok igen nagy fontosságot tulajdonítanak az angol minisztertanácsnak. A Temps írja, hogy a német-angol diplomáciai játszma kisembelétől függ Európa sorsa. Henderson berlini angol nagykövet rövidesen erélyes és határozott uta