Déli Hirlap, 1938. november (14. évfolyam, 248-271. szám)

1938-11-02 / 248. szám

TIMI­SOARA-T­EME­SVÁR XIV. évfolyam, 248. szám. ARA 3 LEI SZERDA. 1938 november 2 Redacţia şi administraţia: Timişoara I., Piaţa I. C. Bratianu 3. — Telefon: 28-10. Apare zilnic dimineaţa, in afară de zilele de după Dumineca şi sărbători, fegyverektől összetépve. Igyekezzünk kitépni szivünkből minden gyűlöletet, hogy majdan a mi sírunkon is az örök szeretetet hirdető mécses fényesked­jék. (Flaneur) Redactor responsabil: Dr. Várnay Elemér. — Manuscrisele nu se păstrează ::::: și nici nu se restituesc. — Firma înmatriculată sub. Nr. 59/9434. ::::: Halottak napja A sírkertek világossága töri át az ős­­ködét. Indul a temetők felé nagy, szé­les menet. Megyünk elköltözött kedve­seinket látogatni. Ez az egy nap telje­sen az övék. Megyünk hozzájuk, akik ott laknak már a minden bajt, mindez szomorúságot feledtető, kizöldült han­ alatt és feldíszítjük sírjaikat a kertek utolsó virágaival, gyertyát gyújtunk, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik. Igen, ez a nap egészen az övék. Máskor nem érünk rá, hogy teljesen az ő emlékükkel foglalkozzunk, hogy náluk virrasszanak kegyeletes gondolataink. Mert a mi életünk nagyon zaklatott, sie­tős, űzött. Köznapjainkban olyan pará­nyinak és messzinek tűnik számunkra a temető. A nagy futamban szintén elfe­lejtjük, hogy pár lábnyira a föld alatt lesz majd végső megnyugvásunk, hogy egy szempillantás alatt bármelyikünket elszólíthatja a halál e törpe, röpke lét­ből. Napi elfoglaltságaink, birkózásaink közepette úgy érezzük, mintha az örök élet virulna nekünk, csak akkor ébre­dünk rá a halál misztériumára, ha kihull az élők sorából valaki, aki kedves volt nekünk, vagy mikor egy csontos ujj ha­lottak napjára mutat a feltáruló kalen­dáriumban. Ilyenkor megemlékezünk az elmúlásról, halottak borús emlékünne­pén, amikor az elmúlás kapui nyitva áll­nak és hívnak a temetők. Ilyenkor ráesz­mélünk arra, hogy milyen gyorsan ira­modik el fölöttünk az élet, ilyenkor egy­­egy pillanatra megtorpanunk, bármikép­pen kerget is bennünket máskülönben szakadatlanul új célok felé az élniaka­­rás, a becsvágy, a mélységes fenmara­­dási ösztön. Mi, akik máskor mindig csak arra gondolunk, hogy mi lesz a jö­vőnk, mit fogunk cselekedni holnap, mi, a szüntelen tervszövők ilyenkor a si­­­kert nagy-nagy csendjében visszafordu­lunk a múlt felé és emlékezünk. Vissza­éljük a gyermekkorunkat, a meghitt csa­ládi tűzhelyet, a hajdani házat, amely talán már régen össze is omlott a kér­lelhetetlenül futó idő kíméletlen csá­kánycsapásai alatt és felidézünk egyko­ri boldog élményeket, meleg ünnepi estéket, karácsonyt, húsvétot, lakodal­makat nagyszülőkkel, szülőkkel, roko­nokkal, akik legtöbben már ott pihen­nek a virágokkal borított sírdomb alatt így vonulnak fel előttünk régesrégi ar­cok, alakok, miközben megszólalnak szívünkben a halk fájdalom rejtélyesen hívogató lélekharangjai. Mindannyian meghalunk. Egyszerű tény ez, de milyen különös jelentőséget kap ez a két szó, éppen mostan. Az idei tél küszöbén kü­lönösképpen elgondolkozásra késztető. Miért akkor ez a temérdek, szilaj küzkö­­dés, miért mindenki minden ellen? Miért e rengeteg gyűlölködés a rövid életben? Miért egy eljövendő háború rémítő , világveszedelme, mikor még úgyis elég korán elérkezünk a temtőbe. A halottaknak adott tiszteletet, a sírker­tek földietlen vonatkozása arra is meg­tanít bennünket, hogy önmagunkat, az élőket is tisztelnünk kell, mert nem azért lett az ember, hogy belefulladjon a vér­be, vagy a vértelen gyűlölet rettenetes fertőibe. Fogadjuk meg halottainknak mi, akik tulajdonképpen az ő életüknek vagyunk a folytatói, hogy megtartjuk és utódainkra is átvisszük az ő jóságuknak békés emberiességüknek az örökségét Igyekezzünk életünkben, lelkiségünk­ben olyanok lenni, hogy majdan mi is a temetők szentelt földjében nyughas­sunk békén és nem ujtalan után, gonosz Titeanu miniszter elismerése a nemzetkisebbségi sajtónak Az újjáépítés munkájában szükség van a sajtóra is Vasárnap délelőtt ment végbe Nagy­szebenben a vidéki román újságírók szövetségének hetedik nagygyűlése. A szövetség tagjai ezen alkalommal ko­szorút helyeztek a nagyszebeni temető­ben nyugvó egykor harcos újságírók sírjára. A kongresszuson megjelent Titeanu Eugen miniszter, a sajtó- és propagandaügyi államtitkárság vezető­je is. Bálán erdélyi metropolita képvi­seletében Scarabeti Constantin főespe­res vett részt a kongresszuson, aki megál­dotta a nagygyűlés munkáját. Istentisztelet után megkezdődött a nagygyűlés, amelyen a megnyitó be­szédet Titeanu miniszter mondotta, aki többek között a következő nagyhatású kijelentéseket tette: — Mint a propaganda vezetője tu­dom, elsősorban a sajtóra kell támasz­kodnom, hogy az újjáépítéshez szüksé­ges légkört az országban megteremt­sem. Szükségem van ehhez a vidéki saj­tóra is, amelynek sokkal szorosabb kap­csolata van a helyi szükségletekkel. Ez a tükre és tengelye egy vidék erkölcsi, intellektuális és politikai életének. Ami­kor őfelsége Carol király az országnak az új alkotmányt megadta és az új rendszert meghonosította, ez kiváltotta a külföld csodálatát is és nagyban hoz­zájárult tekintélyünknek a külföldön való emeléséhez. Nyilvánvaló, hogy mi a sajtó házában is megteremtjük az újí­tásnak a stílusát. A mai krízis nem más mint az alkalmazkodás időszaka. Újsá­gok megszűntek, újságok születtek, vannak újságok, amelyek nehezen küz­denek hogy fennmaradjanak és vannak újságok — és ezt különösen nagy öröm­mel állapítom meg — amelyek újjáéled­nek. Én, mint a sajtó megbízottja, a sajtó valódi szindikalizálására törekszem, hogy támogassam és megvédelmezzem. — A sajtó, amely annyit adott, eddig semmit sem kért. Amikor azonban a propaganda irányítását átvettem, eze­ket mondottam. Természetesen méltá­nyos, hasznos és emberies a sajtó támo­gatása. Sok tehertől megszabadítottuk a sajtót és most újabb két fejezet kö­vetkezik. Rendezésre kerül a papír és a hirdetések kérdése, összehívtam a pa­­pírhivatal vezetőit, megismertettem ve­lük a sajtó problémáit és megjelöltem számukra egy időpontot. Amikor a gyár­tási árakat előterjesztették, akkor a tan­demekre utaltam. Az amortizáció jobb beosztása és csekélyebb haszon, meg­győződésem szerint az árak felülvizsgá­lásához vezetnek. Azután rátért a miniszter a hirdetések kérdésére is így folytatta: " A kereskedelmi szerződések a saj­tónak tisztességes, tiszta és méltó exisz­­tenciát fognak biztosítani, a titkos és meg nem engedett szubvenciók helyett. Titeanu miniszter azután a kisebbségi sajtót üdvözölte és hangoztatta, hogy ez a legutóbbi nemzetközi események alkalmával a legtárgyilagosabb formá­ban teljesítette kötelességét. A nem­zetkisebbségi sajtó magatartása szá­munkra bizonyítvány volt — mondotta a miniszter — amely igazolta türelmessé­­günket és vendégszeretetünket. Usztel megismételhetem azt, amit Csernovitz­­ban mondtam. A kisebbségi kérdésben mi nem adósok vagyunk, hanem hitele­­zők. Ezt azért mondhatom, mert a sta­tisztikai igazság az, hogy a mi határaink jogainkon belül vannak és nem kívül. El kell ismerni, hogy a kisebbségi nép­tömegek, a paraszttömegek, sohasem csatlakoztak centrifugális akciókhoz . Ez a tény annyira ismeretes, hogy — amint ezt a legutóbbi nemzetközi események alkalmából is megállapíthattam — egyetlen komoly államban sem jelent meg olyan cikk, amely egy romániai kisebbségi problémáról, vagy határreví­­zióról írt volna. Minden feltétel nélkül Budapest és Prága a döntését elfogadja hatalmak Ribbentrop és Ciano döntőbírák holnap ülnek össze Bécsben A magyar-csehszlovák kérdési holnap, szerdán a döntőbíróság elé ke­­rül. Budapesti jelentés szerint az olasz és a német kormányok hivatalosan kö­zölték a magyar és a csehszlovák kor­mányokkal hogy a müncheni egyez­­mény két aláíró hatalma a Magyarország és Csehszlo­vákia által nekik a két utóbbi ország között fenforgó terüle­ti vitában a felajánlott dön­tőbírói tisztséget elfogadja. Az elfogadás ama feltétel mellett tör­­tént, hogy a két kormány a nagyha­talmak döntését feltétel nélkül elfo­gadja. Ezt az álláspontot Olaszország és Németország közölte a római , ber­lini magyar és csehszlovák követekkel, valamint követei által tudatta azt Bu­dapesten és Prágában is. A két ten­­gelyállam elhatároztál, hogy a ma­gyar-csehszlovák konfliktust minél gyorsabban elintézi és azért a döntőbí­róság már szerdán, november 2-án ül össze Bécsben. A német birodalom részéről Ribbentrop külügyminiszter vesz részt a döntőbírósági tár­gyaláson. A döntőbírósági tárgyalásra meg­óvták Magyarországot és Csehszlovák­­iát is. A magyar kormányt Kánya Kálmán külügyminiszter, a csehszlo­vák kormányt pedig Chvatkovszky külügyminiszter fogja képviselni. Berliniben s Rómaiban hivatalos kor­mányközlemények jelentek meg ame­lyek közlik, hogy a két nagyhatalom hozzájárult a döntőbírósági eljárás­­hoz. Magyarország és Csehszlovákia kijelentették, hogy a döntőbírósági határozatok­nak magukat, feltétel nélkül alávetik és azokat végrehajt­ják. Kánya Kálmán külügyminiszter több szakértővel utazik Bécsbe Rómából jelentik, hogy Ciano gróf olasz külügyminiszter hétfőn este Bolza­­noba utazott, ahol ma van az anconai herceg esküvője. Ciano gróf a házas­ságkötés alkalmával az olasz kormány megbízásából az anyakönyvvezetői tisztséget tölti be. Bolzanoból ma este utazik tovább Bécsbe. Budapestről jelentik, hogy Kánya Kál­mán magyar külügyminiszter több szak­értő kíséretében utazik Bécsbe. Többek között­ kíséretében lesz Teleki Pál gróf közoktatásügyi miniszter mint statiszti­kai és néprajzi szakértő és Csáky István gróf meghatalmazott miniszter, a kül­ügyminisztérium kabinetfőnöke. Bécsbe utaznak továbbá mindazok is, akik a magyar bizottságnak tagjai voltak a komáromi tárgyalások idején. A berlini Diplomatische Politische

Next