Déli Hirlap, 1939. január-március (15. évfolyam, 1-73. szám)
1939-02-17 / 38. szám
1939. február 17.__________________________________________________________________________________________________________Z. ÍOLOIVOIST IBBAPE 1TSE Útlevél nélkül a W A. O menetjegyirodában, 1939. március 9—15-ig! Csak személyazonossági igazolvánnyal, melyben a román állampolgárság be van írva. Résztvételi díj 1490 f6 Jelentkezések a O OZWTT »-COo .IRC' EMESVAR, I. Bul. Regele Ferdinand. (Bánáti Bankegyesület-palota) Telefon: 38—04. > Érdekes részletek Justh Zsigmond ismeretlen naplójából A fiatalon elhunyt író feljegyzései Párisról és nagy szerelméről, Sarah Bernhadtról, a csodálatos tragikáról Elsárgult papírlapokon kusza írások, hevenyében odavetett mondatok. Áhítattal böngészem e sorokat és egy régi letűnt korszak levendula illatú légköre csap meg. Justh Zsigmond író teljesen ismeretlen naplója került a kezembe, amely az érdekes életű magyar író kiadatlan feljegyzéseit tartalmazza. Az irodalmi hagyaték Justh János dr. volt főispán birtokában van, ő bocsátotta rendelkezésemre nagybátyja érdekes naplójegyzeteit. , A Pénz legendája, Fuimus, Gányó Julcsa, A puszta könyve és sok más regény és novella kitűnő írója, a lélekelemző regényírás előfutárba szerelmese volt Párisnak és életének utolsó éveit ott élte le a művészvilág és a felső tízezer előkelő környezetében, azokban a finom tónusú szalonokban, ahol korának legnagyobb írói, költői, festői és más művészei találkoztak össze. A mintegy ezer levélpapír oldal Justh Zsigmond élete utolsó két esztendejének feljegyzéseit örökíti meg és csodálatos, hogy az író — akit harmincegy éves korában ragadott el a halál, — milyen fiatalon arrivált Párisban A PÁRISI FELSŐ TÍZEZER Feltárul előttünk Princesse Mathilde Bonaparte, Jablonowsky hercegnő, Diane és Berthume grófnők irodalmi szalonjai, felvonulnak Páris neves tudósai, politikusai, művészei és mindazok a népszerű nagyságok, akik a múlt század végén a nagy európai központi szellemi életében szerepet játszottak: Hyppolite Taine, a nagy esztétikus, Paul Bourget a költő, Daudet, Charles Chaplin, a Tuüleriák Salon des Fleursjének és az Elysées-palotabeli Salon d'Hémicycle csodálatos freskóinak festője, Sarah Bernhardt, a híres tragika, Munkácsy Mihály, Pitt, a holland író, Thomas Ambrois zeneszerző, Harancourt és még sokan, akik egy, a mainál tisztúltabb szellemi világban éltek. Érdekesen írja le Justh Zsigmond első látogatását Bonaparte Mathilde hercegnőnél: „Princesse Mathüde kövér asszony, meglehetősen plebejus kinézés — és (horribie dictu) modor. Igen nemes gondolkodás és szív. Tán ez összhangban van előbbi hiányaival. Én mindig csak azt csodálom, hogy tudta ez az asszony világhírű szalonját megalapítani, vagy születés és hatalom elég arra? Igen commonplace az ennyire bája nélkül. Maga az egyszerűség. Ma este babérkoszorú fejdísz a fején, óriási gyöngyök mélyen dekoltírozott nyakán. Udvarhölgye Abatucci. Disztingváltabb, finomabb arcéi, könnyebb modor. Appartamentje igen szép. Mintája a második császárság bibelot ízlésének. Ebbe az óriási üvegházba sikerült először a legkülönfélébb stylusok összehalmozása. A veres selyemmel fedett falak tele szebbnél-szebb képekkel, a terem közepét a Napoleon nagy mellszobra dominálja, egy aranysas és egy óriási pálma árnyékában" ... PÉNTEK, 13-IKA: ISMERKEDÉS SARAH BERNHARDTAL Justh Zsimondot meleg barátság fűzte Sarah Bernhardthoz, a nagy tragikához, akinek úgyszólván mindennapos vendége. Ez a rendkívül érdekes nő — aki nemcsak korának legnagyobb színésznője, hanem a szobrászat, festészet és a tollforgatás kitűnő művelője is, — nagy hatással volt a magyar íróra, aki tisztelni és értékelni tudta a szülésznő éles és mindig találó bírálatát. Justh Zsigmond Istennőnek nevezte Sarah Bernhardtot. Ennek a bensőséges barátságnak köszönhető, hogy a híres tragika társulatával együtt leutazott vendégszerepelni Budapestre és annyira megszerette a magyar fővárost, hogy vendégjátékát többször megismételte. Különös volt ennek a két kiváltságos egyéniségnek megismerkedése, amit a napló így jegyez fel: „Péntek, 13-ika. Furcsa véletlenül ma ismerkedtem meg Sarah Bernhardttal. Azt mondják a Szajna túlsó partján a Faubourgban, hogy ha péntek tizenharmadikára esik, nolens volens, valami furcsa dolog történik az emberrel. Megtörtént. Sarah holnapra meghitt reggelire, természetesen elmentem hozzá. Az ajtó feltárul s előttem az egész Jablonowsky család, rajtuk kívül két vénasszony, vagy öt vagy hat igen kifestett St. Martinsi színésznő, két nagy kutya, egy pincsi, egy középnagyságú macska, meg pár inas. A háttérben egy ultrafantasztikus atelierszerű foyer. Bevisznek Sarahhoz. Az ebédlőben egy óriási asztal tele ételmaradékokkal — ugylátszik ezek mind a reggelitől jöttek — az asztalfőnél egy gótikus bronz székben Sarah — Pincompasable — fehér selyem praeraphaelistikus selyem negligé arannyal hímezve, fején egy arany sál. Sokkal szebb, érdekesebb és fiatalabb, mint a számadón. Gyönyörű hosszú szempillák, bársonyos lágyságú tekintet. Egyik oldalán egy Lapozzuk az elsárgult oldalakat . . . Estély comtesss Bethumenál: „Mindenki Sarah érkezését várja. Megtanítom comtesse de Bethumet a régi bécsi valcerre, egy formális balettet táncolunk az ámuló publikum előtt. Egy óra felé Sarahtól levél érkezik, amint a zöldes kék szegésű levelet megláttam, végtelen méreg fogott el, tehát nem jó. De mi történt, micsoda őrült szeszély szállta meg. Comtesse de Bethume idegesen tépi fel a levelet, nem érti tartalmát, kirohan az előterembe, ott áll Sarah öltöztetőnője, aki azt mondja, úrnője lenn vár a kocsiban, nem jöhet fel, mert báli ruháját nem hozták el kellő időre. Alig, hogy ezt kimondja, azt hiszem, egy ugrással lent vagyok, feltépem a kocsi ajtaját, disputa, Sarah nem akar, nincs rajta egyéb, mint egy selyem ing, nem lehet, non, non et non. Nem ismert. Már ha másfél órája idegesen várom és nem csak én, hanem a többiek is, ha idáig eljöttek, fel kell jönnie. A szó szoros értelmében kihúzom a kocsiból, nem akar, de enged. Egyik karomon egy prémes bunda, egy takaró egy pár foulard, a másikon Sarah qui nevent pás, — így jutunk a kapualjáig, ott már comtesse Bethume vár és megragadja Sarah másik kezét. Felvonszoljuk. Az egész társaság izgalomban, mindenki az ajtóhoz tódult, mindegyik előbb akarja a másiknál látni az Istennőt. Áltaöregebb dáma, ki autogramot kér, emögött eg inas, ki tálcán kávésfindiát tart, másik oldala egy másik örgeasszony. Az asztalon, előtte egy csomó újság, virágbokréta, ,egy pár levélpap. Leülök vele szembe. Minden percben megzava valaki. Maurice behoz két gyertyatartót, melye egy barátja küldött comme cadeau de noce. Aztán egy színésznő jó tanácsért , majd kiissza kávét, majd megírja az autográfos ESTÉLY MUNKÁCSY MIHÁLYNÁL THOMAS TISZTELETÉRE Néhány nap múlva társasebéd van Jablonowsky hercegnőnél, ahol ismét összetalálkozik a nagy tragikával. „Belép Sarah Bernhardt írja Justh — annyi a gyémánt rajta, hogy akár egy udvari bálra is elmehetne és dacára annak, hogy 69 ezer frank értékű gyémánt volt egy családi dinerre, dacára, hogy a petit Maurice karján lépett a szalonba, mégis királynői volt minden izében és ennél többet nem mondhatok Ennek a találkozásnak az örömét azonban elrontja a színésznő fiának jelenléte: „Maurice kiállhatatlan volt. Előszeretettel emlegette anyja különvonatait, anyja gyémántjait, idegeit és ezer más dolgát. Őt csak a vadászat érdekli s az emberek mindenfelé unalmasak és ostobák, egy jó paripa és vörös frakk többet ér. Nagyon bosszantott s szerettem volna az orra alá_ dörzsölni valamit s ezt meg is tettem spontán. A hercegnő felkért, hogy zongorázzak. Eljátszottam Rollinac Causenejét, amelyet akkor írt, midőn Sarahval oly botrányos viszonya volt pár év előtt és amelyről akkorjában annyit írtak össze. Maurice akkor 18 éves volt és hallhatta épp eleget ezt a muzsikát..." Ugyanezen a napon nagy estély van Munkácsy Mihálynál Ambrois Thomas zeneszerző tiszteletére, sokan, többnyire művészek és írók, Chaplin család, Dumas leánya, az egész Thomas család, herceg Wrede, Brozik, Daudat nejével, Albert Wolff stb. Megindul a társalgás, természetesen irodalomról és művészetről. Szóba kerül Sarah Bernhardt — mint ahogy akkoriban a szalonokban a nagy színésznő érdekes személye mindig közbeszéd tárgya volt. A beszélgetést kis hangverseny akasztja meg, majd utána a magyar író Chaplinnével társalog. A festő felesége bejárta egész Európát, volt Pesten is és szeretne örökre ottmaradni. Az estély után Justh Zsigmond gyalog megy hazafelé. Tele van a lelke megmagyarázhatatlan érzésekkel, haza gondolt, vagy talán péntek tizenharmadikára és arra az asszonyra, aki belopódzott életébe és akivel holnap együtt reggelizik majd. Alig várja a holnapot. # János alárm. Végre egy perc múlva megjelenik Sarah egy éppen olyan costumeben, mint comtesse de Bethume, ami azt mutatja, hogy háziasszonyunk csöppet sem hiú. Váratlan vendégek érkeznek: Sardou és felesége. Sardou egy öreg mosolygó, rózsaszín tekintetű, ki eszik és szellemeskedik. Alkalmi verset csinál Sarahhoz, ki királynői mosollyal hallgatja s végül tapsol neki. Határozottan egy színésznje életében éri el halhatatlanságának legmagasabb fokát, az ember valóban azt hinné, örökre halhatatlan marad. Mit tudunk ma Rachelről. Sardouné is mond egy toasztot, Sarahra üríti poharát, ki már oly reg a tragédia királynője. Sarah mosolyog ... csak összehúzott szemeinek mélyéből pattan ki egy olyan szikra, amely megölhetne valakit ... ha annyi erő volna benne, mint kifejezés . . .“ AKI ELMONDHATJA MIT ÉREZ könnyít életén A nagyvilági élet sokszor fárasztja az írót, aki ilyenkor elmenekül egy párisi kis korcsmába, ahol magyar cigányzene játszik. Imádja a cigánymuzsikát, amely mindig boldog perceket idéz fel. „Az az öröm, amely zenével tölti meg lelkünket — édes". És sokszor elmenekül egy fiatal költő barátjához, (olvasatlan név a jegyzeten), akivel hosszan kibeszélgetheti magát- Egy alkalommal éppen akkor megy hozzá, amikor barátja alszik, órák hosszat ott ül az ágya mellett és a költő feleségével beszélget: „A költő itt álmodik mellettünk, boldogabb percben mint mi, hiszen most csak félig él. Miről álmodhat? Ajkai rebegnek valamit. Tán versbe foglalt szenvedéseit mondja el ismét. Boldog ki elmondhatja mit érez és az egész világot bizalmasává teheti. A költő elmondhat mindent, úgy mint történt és ez nagyot könnyít az életen .. .** Sok poézist, elmélkedést és színes világok markáns rajzát tartalmazza az ezer elsárgult papírlap. Érdemes lenne sajtó alá rendezni. Pintér Lajos, Sarah a szeszélyes istennő m | y | kí 4 FJ _ «S bás gr * \|í <2; Î