Déli Hirlap, 1939. április-június (15. évfolyam, 74-145. szám)

1939-04-01 / 74. szám

____________ Tp­efon- 28—10________________________ DIN BANAT_______________Redactor resp. Dr. VARNAY ELEMBE Holtponton Ma már megállapítható, hogy Csehország­­nak a német birodalomhoz történt csatolása kép­telen volt a nyugati hatalmak energiáit felkelte­ni. A hegyek már két hete vajúdnak és félő, hogy oroszlán helyett egeret fognak szülni. Az első héten négyhatalmi, a második héten három­hatalmi nyilatkozatról volt szó, anélkül, hogy a világ valamit is megsejthetett volna abból, hogy ez a nyilatkozat csak a jövő eseményeinek akar gátat vetni, vagy alkalmas-e a cseh köztársaság felélesztésére? Kitűnt, hogy a tárgyaló felek kö­zött a világnézeti különbözőség, a megegyezés súlyos akadályává lett, később kitűnt az is, hogy Anglia, amelyet az első napokban mélységesen felháborított Prága esete, még nincsen annyira felháborodva, hogy a támogatás mérve körül bi­zonyos üzleti óvatosságot ne tanúsítson. Az angol társadalom több csoportra oszlik abban a kérdésben, hogy Anglia milyen mérvben vehet részt egy háborúban és a többség még mindig az, amely szívesebben áldoz bizonyos mennyiségű aranyat a célra, de annál kevesebb vért. Mi, akik előtt a világ legtermészetesebb dolga, hogy a háború az, amely a nemzet minden titkát és minden energiáját igénybe veszi, meg sem tudjuk érteni, hogy hogyan lehet előre le­számolt mennyiségű katonasággal háborúra gon­dolni és nem tudjuk elképzelni, hogy komolyan gondolnak-e a háborúra ott, ahol csak korlátozott számban akarnak katonát látni. Mindezt ugyan­akkor, amikor a tengely államainak fejei elég­gé kihangsúlyozottan beszélnek a nép minden tagjának militarizálásáról. Ma Németországban bizonyára börtönbe vetnék azt, aki a minden áron való béke mellett aláírásokat gyűjtene. Ez­zel szemben Angliában sikerült egy ilyen me­morandumot több, mint egymillió emberrel alá­íratni és a londoni sajtó nem átallotta az erről szóló híradást világgá kürtölni. Az angol felsőbb osztály álláspontja elég­gé világossá vált lord Plymouth tegnapi felsőhá­zi beszédében, amely szerint Csehország hely­zete befejezett probléma, a véderőkötelezettség behozataláról pedig nem lehet szó. Az angol fő­rendi osztályról olvassuk, hogy óriási mohóság­­gal vásárolja a kanadai birtokokat és egész vál­­lanegyedeket építtet Montreálban, amelyet csak akkor fog megszállni, ha egy európai háború tör­ne ki. London légvédelmében nem bíznak Anglia legjobbjai, akik adott órában nemcsak Cseh­országot, hanem a brit anyaországot is hajlan­dók feladni és aranyaikat mázsaszámra küldik a világ biztosabb tájára. Egyelőre azonban Lon­donban nagy befolyást és aktivitást fejtenek ki. A döntés megérése társadalmi ellentéteket hívott ki Angliában és ezek már két hete akadályozzák azt, hogy négy, három, vagy akár csak két hatalom is hathatós lépést tudna megtenni. Euró­pában pedig él néhány millió ember, akinek nin­csen módjában háború esetén kanadai, bomba­mez­­es luxusvillába vonulni és érdekes módon ezekbe az eseményekbe sokkal kevesebb beleszó­­lás­k van. A vajúdó hegyek alján várják a fej­ Irményeket és már egy parányi egérrel is be­érné, ha ez a nyugalmat és biztonságot jelenti. Ez a néhány millió ember már belefáradt a vi­lágnézeti kérdések, hódítási vágyak körüli viták­ba énpen úgy, mint a térképek és várható had­állások szemléletébe és belefáradt a két hét óta szüntelen tartó bizonytalanság érzetébe és az élet nyugodt menetére vágyik. I­Q „flSP, ■ ' r ■ , \ Nem lesz négyhatalmi nyilatkozat, de katonai szövetség jön létre Sürgősen összehívták az angol minisztertanácsot, amely a lengyelellenes fenyegetéssel foglalkozott Beck londoni tárgyalásával eldől a külpolitikai helyzet Parisból jelentik. A félhivatalos Petit Parisien úgy véli, hogy a francia kormány számár­­a lehetetlen,­ hogy a maga részéről tegye meg az esetleges olasz-francia tárgyalásokra a kezde­ményező lépéseket. A londoni Times úgy gondolja­a kérdést áthidalni, hogy induljanak meg tit­kos olasz-francia tárgyalások úgy, hogy senki se tudja meg, ki a kezdeményező fél, így remélni lehet, hogy sikerül hamarosan tárgyalási alapot teremteni. Daladier beszéde után minden Olaszországtól függ A francia lapok egybehangzó elismerés­sel méltatják Daladier beszédét. A szélső bal­oldaltól a szélső­jobbo Maiig minden egyes lap megállapítja, hogy külpolitikai vonatkozásban az egész francia nemzet egységes. A Le Figaro így ír: Senki se higgje azt, hogy a francia nemzet széthúz olyan történelmi pilla­natokban, amikor szomszédaink hírvágya és tel­­hetetlensége támadást intéz a francia nép ellen A Le Populare elismeréssel adózik Daladier mi­niszterelnök mérsékelt hangjának és megállapít­ja, hogy a francia-olasz konfliktust csakis nyílt diplomáciai tárgyalással lehet elintézni. Olaszország meggondolásán múlik, hogy béke lesz-e, vagy háború, mert a francia nép egy talpalatnyi földet sem fog átengedni. Az Alpokon és a Rajnán túl min­denki vegye tudomásul, hogy Daladier a francia néző egységes felfogását közvetítette. Vegyék tudomásul, hogy súlyos áldozatokat fogunk hoz­ni, amennyiben szomszédaink nem helyezkednek más álláspontra. „EZ MÁS HANG VOLT, MINT MUSSOLINIÉ" Az amerikai sajtó első helyen foglalkozik Daladier francia miniszterelnök szerdai beszédé­vel. A lapok általánosságban úgy látják, hogy Daladier beszéde tökéletesen fedi az ameri­kai álláspontot. Nagy elismeréssel adóznak az amerikai lapok Daladier beszédének mérsékelt hangjáért és meg­állapítják, hogy milyen elhatározó ellentétben áll ez a hang a diktatórikus államok vezetőinek hanghordozásával. Megállapítják továbbá az amerikai lapok, hogy Daladier a demokrata álla­mok erkölcsi felfogásának alapgondolatait kö­zölte ellenfeleivel. A londoni Times Daladier beszédével fog­lalkozva megállapítja, hogy a francia miniszter­­elnök olyan nyugodt hanghordozással beszélt, mint aki biztos a dolgában és hogy ez a hang mennyire más volt, mint Mussolini olasz minisz­terelnök hangja. Daladier előkelőséggel és győzelmének biz­tos tudatában adta elő mondanivalóit. A News Cronicle dicséri Daladier miniszterelnök nyíltságát, amelynek alapja a demokrácia igaz­­ságérzete. A lap megállapítja, hogy a francia miniszterelnök példásan tett eleget a reá háruló feladatnak. FELFEGYVERZTE A FRANCIA GYARMATOKAT Mandel gyarmatügyi miniszter a gyarmat­­ügyi bizottsággal közölte, hogy Franciaország különleges intézkedéseket tett a gyarmatok vé­delme érdekében. A gyarmati haderőt már a múlt évben megkettőzték és különösen a francia Szomáli-földön és Indokinában végrehajtott katonai intézkedőekkel foglal­kozott behatóan. Mandel miniszter bejelentette, hogy Indokinába újabb repü­lőrajok indultak útnak és ott repülő­­géngyárat állítanak fel, amely évente 400 repülő­génmotort és legalább 1500 repülőgépet állít elő. Az angol szakszervezetek felhívása a négyhatalmi egyezmény haladéktalan megkötésére A szakszervezetek együttes szövetsége ké­­tnapi zárt ülést tartott a nemzetközi helyzet­­ről Az ülés után most nyilatkozatot adtak ki, a­melyben felszólítják Angliát, Franciaországot, Sz­­ ietoroszországot és Lengyelországot, hogy vállaljanak haladéktalanul kölcsönös szövetségi és feltétlen segélynyújtási kötelezettséget újabb rá­adás esetére. ■ Váratlanul összehívták az angol minisztertanácsot Londonból jelentik. A csütörtöki rendkívüli miniszteri tanácson a nemzetközi helyzetről tár­gyal­ak­. A Reuter-iroda szerint a kabinet bizo­nyos középeurópai híreket mérlegelt. A Press Associated szerint lord Halifax kü­lügyminiszter kimerítő jelentést tett a középeurópai államok­kal folyó tárgyalásokról, majd a kabinet a fel­emelt létszámú hadsereg felszereléséről és kiépí­tésének sürgősségéről tárgyalt. A Star jelenté­se szerint a minisztertanács tárgyalásának központjá­ban a Lengyelország elleni fenyegetés volt, míg a másik fontos kérdés az volt, hogy egy vá­ratlan fordulat felmerülése esetén milyen maga­tartást tanúsítson a kormány. Chamberlain csak az utolsó pillanatban mon­dott le a konzervatív pártban jelzett beszédének megtartásáról, tekintettel arra, hogy távbeszélőn hívták a minisztertanácsra. Chamberlain a minisztertanács ülése előtt hos­­­szasan tárgyalt Greenwood munkáspárti ellen­zéki vezérrel, ~~ T -r—r ■ ■ I

Next