Déli Hirlap, 1939. július (15. évfolyam, 146-171. szám)
1939-07-02 / 146. szám
XV. évi. 14. az. Redacția şi administrația: * mnȘOARA, L piața Br&naau Sa S. Telefont 28—10 GAZETA MAGHIARILOR DIN BANAT VASÁRNAP, 1939. julius 7 Me. In Reg. pubL per. 934A03S Trib. ‘Rmâșoara ’■■■ Redactor reap. Dr VARNAT ELEMÉR I KATOLIKUS NÉPSZÖVETSÉG ÉS SWABS Kedves Szerkesztő Úr! Hosszabb szünet után ismét megszólalok és ha úgy gondolja, hogy írásom megéri a nyomdafestéket, ne sajnálja tőle a nyilvánosságot. Olvastam, hogy a Katolikus Népszövetség temesvári közgyűlésén Metzger Márton barátom, sok szép ügy kezdeményezője és minden nemes akció hűséges támogatója, sajnálatának adott kifejezést, mert a népszövetség munkájában nem vesz részt a svábság is. A prépost úrnak erre a megjegyzésére a közgyűlésen senki sem reflektált, holott talán jó lett volna, ha az elnökség a felszólalást nem hagyja válaszolatlanul, mert így azok előtt, akik a dolgok menetét nem ismerik, olybá tűnhetnek, mintha a kérdés ötletszerűen abban a tudatban vetődött volna fel, hogy amúgy sem kelt semmi visszhangot. Tartózkodni fogok minden bírálattól, mert nem célom sem a múltiak felhánytorgatása, sem esetleges vita felidézése és csak a tények közlésére szorítkozom, melyek talán magyarázatát adják, hogy a svábság miért nem vesz részt a Katolikus Népszövetség munkájában, vagy megértetik, hogy a népszövetség vezetői miért nem hívják soraik közé a svábságot is. A Katolikus Népszövetség alapítása nem mai keletű és megalakítása alkalmával tényleg az volt a cél, hogy az összes katolikusokat, nemzetiségi különbség nélkül, egyesítse magában. Ilyen irányban dolgozott annak idején Szilágyi Dózsa, akkori népszövetségi igazgató, aki jelenleg a romániai premontrei rend perjele. Az eszmét a Bánságban is nagy lelkesedéssel fogadták, megalakult Temesvárott is a tagozat és abba felvétették magukat magyarok, németek, egyaránt. Az együttműködés azonban még meg sem indulhatott, amikor a svábság vezetői — közöttük magasrangú papok — aláírásával nyílt levél jelent meg az újságokban és abban bejelentették, hogy együttesen kilépnek a népszövetségből. Akkoriban alakult meg a német-sváb népközösség is és attól tartottak, hogy az emberek összetévesztik a két intézményt és a népszövetséghez való tömeges csatlakozásukkal megbontják a svábok politikai egységét, mely akkor még távol volt attól, hogy valóban egységes legyen. A svábok kiléptek, ez a lépésük elkedvetlenítette a tagozat vezetőit úgy, hogy évekig tartott, amíg Vuchetich Endre és Rajka Géza fáradhatatlan felvilágosító és szervező munkája lendületet adott a mozgalomnak és lerakta alapjait a ma működő temesvári egyházmegyei népszövetségi szervezetnek. A népszövetség katolikus és így természetesen tagjai közé fogad mindenkit, aki keresztény katolikus, bármi legyen is nemzetiségi hovatartozandósága. _ Vannak nemcsak magyar, hanem német — csekély számmal — és más nemzetiségű tagjai is, de a svábság mint a katolikus vallást követő népi tömbe nem vállal közösséget a Katolikus Népszövetséggel. Történtek a belekapcsolódás érdekében kísérletezések és néhány esztendő előtt az egyik nagygyűlés programja is úgy készült, hogy abban német előadások és szónoklatok is szerepeltek. A kísérlet kudarccal végződött, mert ezeken a német előadásokon a németek nem jelentek meg és a hallgatóság a magyarok soraiból került ki. Bizonyára nemzeti meggondolások vezették a németséget, amikor így ismételten jelét adta annak, hogy semminemű közösséget nem kíván a népszövetséggel. A helyzet azóta sem változott. Sőt! A nemzetiségi választóvonalak — szándékosan nem használom a válaszfal kifejezését, mert ez a találkozás lehetőségét kizáró elkülönülést jelent — azóta még élesebben rajzolódott ki, éppen a Bánságban. Bizonyára emlékszik reá mindenki, hogy német testvéreink részéről mozgalom indult meg, melynek célja volt az egyházközségeket szétválasztani magyar és német hívők szerint. Érzésem és a jelek szerint is az egyházi főhatóság rokonszenvesen fogadta az eszmét a— írásom elején tett ígéretemhez, hogy mellőzöm a kritikát, végig ragaszkodni kívánok, — azonban az ilyetén való különválás nagy egyházjogi nehézségekbe ütközött volna úgy, hogy megelégedtek külön magyar és külön német kulturális tagozatok létesítésének elvi elhatározásával. Ha tehát már az egyházközségi életben is a teljes szétválasztási tendencia érvényesül, véleményem szerint Metzger Márton prépost úrnak felszólítása nem lehetett más, mint a pusztában elhangzott szó. Bizonyos, hogy óhaja nyilvánításában a katolikus magasabb eszményi érdekei lebegtek szemei előtt, de a nemzeti érzések virágzásának mai korszakában, amikor mindenütt a nacionalizmus szempontjai tolulnak előtérbe, az együttműködés iránti óhaj a Katolikus Népszövetségben csak jámbor sóhaj maradhat. Ezzel kívántam megjegyzéseimet közölni a Metzger Márton dr. felszólalásához. Hiszem, hogy a „getrennt marschieren“ útja nem vezet a két nemzetkisebbség szembenállásához és mindegyik a maga népi közösségében és annak javára munkálkodva — úgy egyházi, mint népi téren — elvezet ahhoz a jobb és tisztultabb jövőhöz, amikor majd találkozhatnak a Katolikus Népszövetség nagy átfogó szellemi működésében is.. (Cs—y) gssrapasargBHw Carol király Őfelsége jelenlétében avatták fel a targul-neamti hősi emlékművet Bucurestiből jelentik. Csütörtök délelőtt fél 12 órakor különleges ünnepségek közben leplezték le a targu-neamti hegyi vadászok emlékművét, amelyet a resoaiai harcokban elesett hősök emlékére állítottak fel. Az ünnepségen őfelsége II. Carol király is részt vett és kíséretében voltak Calinescu Armand miniszterelnök, Paul Teodorescu tábornok, Marinescu tábornok, Titeanu államtitkár és számos magasrangú személyiség. A királyi különvonat 9 órakor érkezett Pascaniba és az uralkodó fél 11 órakor szállt le a szalonkocsiból. Az állomáson Calinescu miniszterelnök, Hociung alezredes, vármegyei preketus, Fele polgármester és hatalmas tömeg várta, majd pedig a menet megindult Targul-Neamt felé. Az egész útvonal mentén a falvak ezernyi lakói ünnepi ruhában sorakoztak fel és virágokat szórtak a király elé. A templomok harangjai megszólaltak, amikor az uralkodó és kísérete közeledett és a lakosság elragadtatással üdvözölte a királyt. Őfelsége felérkezett arra a hegytetőre, ahol az emlékmű leleplezése történt. Az egyházi ceremónia után Badulescu tábornok mondott beszédet, amelyre őfelsége az ünnepség befejezése utáni banketten válaszolt. A szoborleleplezés után az uralkodó végignézte a csapatok és az első vadászzászlóalj volt frontharcosainak felvonulását, fél 1 órakor pedig ebéd volt, amelyen őfelsége a következő beszédet mondotta: — Ez a szobor, amelyne látása örömmel és szeretettel tölt el, emlékeztet a súlyos időkre, de az ifjúkorra is, amikor itt, Targui- Neamtban, ahol oly sok minden emlékeztet Stefan cel Maréra," megalakult a hegyivadászok ezrede, amely kitűnően bevált a harcok során. Ez a zászlóalj az egész világ csodálatát érdemelte ki azokért a tettekért, amelyeket végrehajtott. Mi, akik közelről ismerjük az előkészítés titkát, nem voltunk meglepődve, hanem levontuk a tanulságokat és ezek a tanulságok nagy szerepet játszottak hadseregünk megszervezésében. A csoda azért állott be, mert a legalaposabb kiképzést kapták a vadászzászlóalj tagjai, olyan kiképzést, amilyenre a múltban sohasem volt példa. A tanulság különösen fontos a fiatal tisztek szempontjából, akiknek most már tudniok kell hogy béke idejében a jó kiképzés a harcmezőkön mindigbiztos eredményt hoz. Ezt a csodát azonban nemcsak a jó kiképzés idézte elő, hanem az a tény is, hogy a legénység között a legjobb bajtársi viszony állott fenn és olyan lelkesedés uralkodott, amelyre sehol sem volt példa, örömmel tölt el az a tudat, hogy én voltam az, aki a hegyi vadászcsapatok megalkotását kezdeményeztem és ma is örülök, hogy innen indult jó hadseregem. Kegyelettel hajlok meg azoknak emlékezete előtt, akik elestek és feláldozták életüket a cosnai és cinesearai harcok során. Kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik kötelességüket teljesítették akkor, amikor a hazának szüksége volt rájuk. És most szívem mélyéből kiáltom: Éljen az első vadászzászlóalj! Az első vadászzászlóalj tetteiről legendák keringenek az egész országban, ezek a legendák meg is felelnek a valóságnak és amikor fiamat hadnaggyá neveztem rá, gondom volt rá, hogy ennek a zászlóaljnak kötelékébe tartozzék. Ami engem illet, mindig örömömre szolgálnak azok a percek, amelyeket önök között tölthetek el és a legnagyobb szeretettel emelem poharamat az első vadászzászlóalj egészségére, annak a csapatnak az egészségére, amely példát mutatott a román hadseregnek.