Déli Hirlap, 1939. október (15. évfolyam, 223-248. szám)
1939-10-01 / 223. szám
XV, évf. 223, ad. TIMIȘOARA, I., Piaţa Brătianu No. 3. Telefon: 28—10. Redacția si administraţia: GAZETA MAGHIARILOR DIN BANAT I VASARNAP, 1989. obfetier L Nr. cererii de inse. in Reg. pubL per 934/1938 Trib. Timișoara Redactor resp. D r. V A R N A Y BCEHIR mí3 KATOLIKUS ÖSSZEFOGÁS Beküldötték szerkesztőségünknek az alábbi cikket, melyet a magunk részéről való minden állásfoglalás nélkül közlünk, mert úgy véljük, hogy a közhangulat minden irányú megnyilvánulása csak segítheti a vélemények tisztázását. A közelmúltban megjelent újságcikkek nyomán a katolikus olvasóközönség nagy része megdöbbenéssel értesült arról, hogy a kétnyelvű katolikus hívők között mesterségesen szított elvi ellenétek a közelgő egyháztanácsi választások alkalmával politikai beállítottság szerint szembeállítják egymással a két tábor híveit. Hírlapi polémiák keretein túl az a kérdés merült fel, hogy a katolikus hívők egyeteme egyházi közösség-e még, vagy politikai szervezetté süllyesztették alá? A pontos elhatárolás annál fontosabb, mert tudott dolog, hogy az egyházi közösség terén az összetartás helyett a széthúzás, megértés helyett pedig a gyűlölet eszközeit avatták vezérelvekké bizonyos részről. Az egyházi közösség beléletében a szeretet apostoli elveit leváltotta a politika sarlatán morálja s az egyházközségek ügyeit utóbbi megnyilvánulások szerint ítélve, a gyűlölet rugóit feszítik. Egyéni szereplést hajhászók alkalmasabb terep híján a vallást közömbösítik a nemzetiség kényes elemeivel s az egyetlen szuverén érzést, amit a hit szentsége jelentett eddig, köznapi viták tárgyává teszik. Az egyházi élet alapvető elvei politikai adottságok függvényei lettek s a hit fenkölt tanaiból vásári szólamokat gyártottak. Amikor a katolikus vallás békeházat nemzetiségi harsonákkal elsőizben ostromolták, a vezető egyházi hatalom nem vette kellőképen figyelembe azt, hogy bátorító magatartásával a hívők tömege előtt tulajdonképen a saját autoritását ássa alá. Az irányító kéz egyoldalú útmutatásával indult el a jelszavas bomlasztás. A harci riadóval fellépőket kecsegtető kitátásokkal bátorították s ily módon csakhamar megszületett a kulturális szelekció elve. Mesterséges indulatokkal szembeállították a német és magyar katolikusokat annyira, hogy egy-egy egyháztanácsi összejövetel a gyűlölet légkörében zajlott le. Minden ügy, mely egyházi és kulturális szükségletről szólt, a politikai paritás elvén létrejött egyháztanács mérlegén, mindig a nemzetiségi érdek súlyával méretett. A hitélettel összefüggő eszmei érdekből tabula rasa-t csináltak. Eltűnt a bizalom, a hittestvéri szeretet s a rágalom falánkjai ingerelték a mesterséges riadókkal tüzelt lelkeket. Úgy tudjuk, még mindig több azon németek és magyarok száma, akik amellett, hogy jó németek és jó magyarok, nagyon jó katolikusok is. Ezek és mindazon katolikus hívők nevében emelünk szót a közelgő egyháztanácsi választások előtt, akiknek a katolikus összetartás fontosabb, mint a nemzeti tagozódás szerinti széthúzás. Mivel az ősz állítólag elhozza az új egyháztanács megválasztását, ismét előtérbe vetődik annak kísérlete, hogy a békebontás zászlóvivői jussanak az egyháztanácsba. Fölmerül az a kérdés, hogy a türelmetlenség exponensei, vagy a békeszeretet és megértés hívei képviseljék a katolikus hívőket az egyháztanácsban? Meggyőződésünk, hogy a katolikusság nagy többsége a megértést óhajtja és azt, hogy a választásokra pártokon kívül álló katolikus blokk létesüljön. A politikai súrlódásokon felül álló katolikus lista felölelhet minden hívőt, bármely nemzetiségű legyen is az, ha katolikus magatartása arra érdemessé teszi. Egy ilyen egyháztanács simábban tudja realizálni a paritásos alapon nyugvó kulturális szelekciót. Tűnjön el a viszályt szító politika a katolikus egyetemesség életéből, konkolyhintésből elég volt! Semmi módon sem kifogásoljuk az ideális nacionalizmus feltételeinek akár kollektív szorgalmazását is, pusztán a tendenciózusan reánk irányított indokolatlan gyűlölet által fűtött agresszív magatartás ellen emelünk szót. Hogy a katolikus magyarság oltalmazó kéz helyett csak negatívumot könyvelhet el, az ne bátorítson fel másnyelvű katolikust arra, hogy gyűlöletet vessen ellenünk. A folyamatban lévő egyháztanácsi választások előre kidolgozott nemzetiségi normája szerint német és magyar katolikusok ezután paritásos alapon térben és időben külön-külön választanak, hogy a szelekció elvén csorba ne essék. A szoros egyházi szükségletek közös fedezésén kívül, külön német és külön magyar költségvetés létesül a kulturális szükségletek fedezésére. Három főkönyv felfektetése válik szükségessé, hogy az ugyanazon főkönyvben, avagy pláne egyazon szereplő katolikus hittestvérek ne tángálják egymás nemzeti érzületét. Az egyháztanács mostani ciklusa folyamán indítvány hangzott el, hogy az ülés alatt német tanácsos ajkán magyar szó ne hangozzék el s felszólamlás történt az irányban is, hogy magyar és német ima, vagy ének, pap és kántor részéről egyidőben ne mondassék. Ennyire haladtunk a katolikus összetartás terén. Ezután már csak az marad hátra, hogy a nemzeti alapon álló német pap és kántor tagadja meg a más nyelvű hívek anyanyelvén való szolgálatát. Ha mindezek hallatára kellően elcsodálkozott a jámbor hívő, úgy jogos az a feltevése, hogy a katolikus egyetértés és összefogás szempontjából egy politikamentes katolikus blokk okvetlenül szükséges. Ellenkező esetben eljuthatunk még odáig, hogy nyelvi tagozódás szerint osztozkodjunk majd Isten házán is. Kétségtelen az is, hogy az egyháztanács képviselői nemcsak politikailag márkázott egyéniségek lehetnek, hanem a nemzeti keretek presszióján kívül álló katolikus férfiak. Miután az egyházi szervezet az egyetlen létező keret, melyben a vallásos megnyilvánulás mellett a nemzeti élet és kisebbségi lét fentartható, de főleg megértő katolikus vezetőkre kell bízni. A jövőbeli egyháztanács felépítésének tervezete szerint, a plébános, kántor, káplán s az egyházi alkalmazottak szintén nemzetiségi alapon klasszifikáltatnak s magatartásuk ezen elvek szerint irányitódik. Annak hallatára, hogy az abszolút papi hivatás ezután,a nemzetiségi doktrínák érdekképviselete lesz, joggal megütközik az egyházi adót fizető katolikus hivő. Alig tudjuk elképzelni, hogy a katolikus összetartozandóságnak ez érdekében állana. E tekintetben egy kimerítő aulikus magyarázat indokolt érdeklődést, keltene a tájékozatlan katolikus hívők között. Senki sem mondhatja meg előre, hogy a gyűlölet útja merre és meddig vezet, de, hogy valami ideálisan jót nem fog eredményezni, azt megállapíthatjuk már most. (S-n.)" Argesanu tábornok ideiglenes megbízatása letelt és C. Argetoianu vette át a kormányelnökséget A Calinescu-kormány tagjai Titeami alminiszter kivételével helyükön maradnak Öltésen Nicolae a belügyminiszter Baran Coriolan dr. a belügyi államtitkár Bucurestiből jelenti: Argesanu tábornok — mint ismeretes, — csak átmenetileg vállalta a kormányvezetést, lemondott és az Argetoianu kormány tagjai csütörtökön este kilenc órakor a Cotroceni palotában letették az esküt. Az új kormány tagjai a következők: Miniszterelnök: Argetoianu R. Constantin királyi tanácsos, a szenátus elnöke. Hadseregfelszerelési miniszter: Slavescu Victor. Igazságügyminiszter: Iamandi Victor. Nemzetgazdasági miniszter: Bujoiu Ioan. Kisebbségi miniszter: Dragomir Silviu. Közmunkaügyi és közlekedésügyi miniszter: Chelmegeanu Mihail. Pénzügyminiszter: Constantinescu Mitita, a Nemzeti Bank kormányzója. Légügyi és tengerészeti miniszter: Teodorescu Paul tábornok Munkaügyi miniszter: Ralea Mihail. Egészségügyi miniszter: dr. Marinescu N. tábornok. Nemzetnevelésügyi miniszter: Andrei Petre. Külügyminiszter: Gafencu Grigore. Kultusz- és művészetügyi miniszter: Zigre Nicolae. Földmivelésügyi miniszter: Corneteanu N. D. tanár. A közjavak leltározásával megbízott miniszter: Pop Traian.. Közrendészeti miniszter: Marinescu Gábriel tábornok. Nemzetvédelmi miniszter: Ileus Ion tábornok. Propagandaügyi miniszter: Radian Alexandru. Belügyminiszter: Otescu Nicolai. A nemzeti újjászületési front szervezésével megbízott miniszter: Jivescu G. C. Földművelésügyi államtitkár: Serban Mihail. Miniszterelnökségi államtitkár: Magureanu Mihail. Nemzetnevelésügyi államtitkár: Toni D. V. Kultuszügyi államtitkár: Sadoveanu Ion Marin. Nemzetvédelmi államtitkár: Mihail G. tábornok Nemzetgazdaságügyi államtitkár: Jinga Victor. Belügyi államtitkár: Baran Coriolan. Miniszterelnökségi második államtitkár, Füip August.