Déli Hirlap, 1939. október (15. évfolyam, 223-248. szám)

1939-10-01 / 223. szám

XV, évf. 223, ad. TIMIȘOARA, I., Piaţa Brătianu No. 3. Telefon: 28—10. Redacția si administraţia: GAZETA MAGHIARILOR DIN BANAT I VASARNAP, 1989. obfetier L Nr. cererii de inse. in Reg. pubL per 934/1938 Trib. Timișoara Redactor resp. D r. V A R N A Y BCEHIR mí3 KATOLIKUS ÖSSZEFOGÁS Beküldötték szerkesztőségünknek az aláb­bi cikket, melyet a magunk részéről való min­den állásfoglalás nélkül közlünk, mert úgy véljük, hogy a közhangulat minden irányú megnyilvánulása csak segítheti a vélemények tisztázását. A közelmúltban megjelent újságcikkek nyo­mán a katolikus olvasóközönség nagy része megdöbbenéssel értesült arról, hogy a kétnyel­vű katolikus hívők között mesterségesen szított elvi ellenétek a közelgő egyháztanácsi választá­sok alkalmával politikai beállítottság szerint szembeállítják egymással a két tábor híveit. Hírlapi polémiák keretein túl az a kérdés merült fel, hogy a katolikus hívők egyeteme egy­házi közösség-e még, vagy politikai szervezetté süllyesztették alá? A pontos elhatárolás annál fontosabb, mert tudott dolog, hogy az egyházi közösség terén az összetartás helyett a széthú­zás, megértés helyett pedig a gyűlölet eszközeit avatták vezérelvekké bizonyos részről. Az egy­házi közösség beléletében a szeretet apostoli el­veit leváltotta a politika sarlatán morálja s az egyházközségek ügyeit utóbbi megnyilvánulá­sok szerint ítélve, a gyűlölet rugóit feszítik. Egyéni szereplést hajhászók alkalmasabb terep híján a vallást közömbösítik a nemzetiség kényes elemeivel s az egyetlen szuverén érzést, amit a hit szentsége jelentett eddig, köznapi viták tárgyává teszik. Az egyházi élet alapvető elvei politikai adottságok függvényei lettek s a hit fenkölt tanaiból vásári szólamokat gyártot­tak. Amikor a katolikus vallás békeházat nem­zetiségi harsonákkal elsőizben ostromolták, a vezető egyházi hatalom nem vette kellőképen figyelembe azt, hogy bátorító magatartásával a hívők tömege előtt tulajdonképen a saját auto­ritását ássa alá. Az irányító kéz egyoldalú út­mutatásával indult el a jelszavas bomlasztás. A harci riadóval fellépőket kecsegtető kitátások­­kal bátorították s ily módon csakhamar megszü­letett a kulturális szelekció elve. Mesterséges indulatokkal szembeállították a német és magyar katolikusokat annyira, hogy egy-egy egyháztanácsi összejövetel a gyűlölet légkörében zajlott le. Minden ügy, mely egyházi és kulturális szükségletről szólt, a politikai pa­ritás elvén létrejött egyháztanács mérlegén, mindig a nemzetiségi érdek súlyával méretett. A hitélettel összefüggő eszmei érdekből tabula rasa-t csináltak. Eltűnt a bizalom, a hittestvéri szeretet s a rágalom falánkjai ingerelték a mes­terséges riadókkal tüzelt lelkeket. Úgy tudjuk, még mindig több azon németek és magyarok száma, akik amellett, hogy jó né­metek és jó magyarok, nagyon jó katolikusok is. Ezek és mindazon katolikus hívők nevében eme­lünk szót a közelgő egyháztanácsi választások előtt, akiknek a katolikus összetartás fonto­sabb, mint a nemzeti tagozódás szerinti széthú­zás. Mivel az ősz állítólag elhozza az új egyház­tanács megválasztását, ismét előtérbe vetődik annak kísérlete, hogy a békebontás zászlóvivői jussanak az egyháztanácsba. Fölmerül az a kér­dés, hogy a türelmetlenség exponensei, vagy a békeszeretet és megértés hívei képviseljék a ka­tolikus hívőket az egyháztanácsban? Meggyő­ződésünk, hogy a katolikusság nagy többsége a megértést óhajtja és azt, hogy a választásokra pártokon kívül álló katolikus blokk létesüljön. A politikai súrlódásokon felül álló katolikus lis­ta felölelhet minden hívőt, bármely nemzetiségű legyen is az, ha katolikus magatartása arra ér­demessé teszi. Egy ilyen egyháztanács simábban tudja realizálni a paritásos alapon nyugvó kul­­turális szelekciót. Tűnjön el a viszályt szító po­litika a katolikus egyetemesség életéből, kon­kolyhintésből elég volt! Semmi módon sem kifo­gásoljuk az ideális nacionalizmus feltételeinek akár kollektív szorgalmazását is, pusztán a ten­denciózusan reánk irányított indokolatlan gyű­lölet által fűtött agresszív magatartás ellen emelünk szót. Hogy a katolikus magyarság ol­talmazó kéz helyett csak negatívumot könyvel­het el, az ne bátorítson fel másnyelvű katolikust arra, hogy gyűlöletet vessen ellenünk. A folyamatban lévő egyháztanácsi válasz­tások előre kidolgozott nemzetiségi normája szerint német és magyar katolikusok ezután pa­ritásos alapon térben és időben külön-külön vá­lasztanak, hogy a szelekció elvén csorba ne es­sék. A szoros egyházi szükségletek közös fede­zésén kívül, külön német és külön magyar költ­ségvetés létesül a kulturális szükségletek fede­zésére. Három főkönyv felfektetése válik szük­ségessé, hogy az ugyanazon főkönyvben, avagy pláne egyazon szereplő katolikus hittestvérek ne tángálják egymás nemzeti érzületét. Az egy­háztanács mostani ciklusa folyamán indítvány hangzott el, hogy az ülés alatt német tanácsos a­j­kán magyar szó ne hangozzék el s felszólamlás történt az irányban is, hogy magyar és német ima, vagy ének, pap és kántor részéről egyidő­­ben ne mondassék. Ennyire haladtunk a katoli­kus összetartás terén. Ezután már csak az ma­rad hátra, hogy a nemzeti alapon álló német pap és kántor tagadja meg a más nyelvű hívek anya­nyelvén való szolgálatát. Ha mindezek hallatára kellően elcsodálko­zott a jámbor hívő, úgy jogos az a feltevése, hogy a katolikus egyetértés és összefogás szem­pontjából egy politikamentes katolikus blokk ok­vetlenül szükséges. Ellenkező esetben eljutha­tunk még odáig, hogy nyelvi tagozódás szerint osztozkodjunk majd Isten házán is. Kétségtelen az is, hogy az egyháztanács képviselői nemcsak politikailag márkázott egyéniségek lehetnek, ha­nem a nemzeti keretek presszióján kívül álló katolikus férfiak. Miután az egyházi szervezet az egyetlen létező keret, melyben a vallásos megnyilvánulás mellett a nemzeti élet és kisebb­ségi lét fentartható, de főleg megértő katolikus vezetőkre kell bízni. A jövőbeli egyháztanács felépítésének tervezete szerint, a plébános, kán­tor, káplán s az egyházi alkalmazottak szintén nemzetiségi alapon klasszifikáltatnak s maga­tartásuk ezen elvek szerint irányitódik. Annak hallatára, hogy az abszolút papi hivatás ezután,a nemzetiségi doktrínák érdekképviselete lesz, jog­gal megütközik az egyházi adót fizető katolikus hivő. Alig tudjuk elképzelni, hogy a katolikus összetartozandóságnak ez érdekében állana. E tekintetben egy kimerítő aulikus magyarázat indokolt érdeklődést, keltene a tá­jékozatlan ka­tolikus hívők között. Senki sem mondhatja meg előre, hogy a gyűlölet útja merre és meddig ve­zet, de, hogy valami ideálisan jót nem­ fog ered­ményezni, azt megállapíthatjuk már most. (S-n.)" Argesanu tábornok ideiglenes megbízatása letelt és C. Argetoianu­ vette át a kormányelnökséget A Calinescu-kormány tagjai Titeami alminiszter kivételével helyükön maradnak Öltésen Nicolae a belügyminiszter Baran Coriolan dr. a belügyi államtitkár Bucurestiből jelenti: Argesanu tábornok — mint ismeretes, — csak átmenetileg vállalta a kor­mányvezetést, lemondott és az Argetoianu kormány tagjai csütörtökön este kilenc órakor a Cotroceni palotában letették az esküt. Az új kormány tagjai a következők: Miniszterelnök: Argetoianu R. Constantin kirá­lyi tanácsos, a szenátus elnöke. Hadseregfelszerelési miniszter: Slavescu Vic­tor. Igazságügyminiszter: Iamandi Victor. Nemzetgazdasági miniszter: Bujoiu Ioan. Kisebbségi miniszter: Dragomir Silviu. Közmun­kaü­gyi és közlekedésügyi miniszter: Chelmegeanu Mihail. Pénzügyminiszter: Constantinescu Mitita, a Nemzeti Bank kormányzója. Légügyi és tengerészeti miniszter: Teodorescu Paul tábornok Munkaügyi miniszter: Ralea Mihail. Egészségügyi miniszter: dr. Marinescu N. tá­bornok. Nemzetnevelésügyi miniszter: Andrei Petre. Külügyminiszter: Gafencu Grigore. Kultusz- és művészetügyi miniszter: Zigre Ni­colae. Földmivelésügyi miniszter: Corneteanu N. D. tanár. A közjavak leltározásával megbízott miniszter: Pop Traian.­­. Közrendészeti miniszter: Marinescu Gábriel tábornok. Nemzetvédelmi miniszter: Ileus Ion tábornok. Propagandaügyi miniszter: Radian Alexandru. Belügyminiszter: Otescu Nicolai. A nemzeti újjászületési front szervezésével megbízott miniszter: Jivescu G. C. Földművelésügyi államtitkár: Serban Mihail. Miniszterelnökségi államtitkár: Magureanu Mi­hail. Nemzetnevelésügyi államtitkár: Toni D. V. Kultuszügyi államtitkár: Sadoveanu Ion Marin. Nemzetvédelmi államtitkár: Mihail G. tábornok Nemzetgazdaságügyi államtitkár: Jinga Victor. Belügyi államtitkár: Baran Coriolan. Miniszterelnökségi második államtitkár, Füip August.

Next