Déli Hirlap, 1939. november (15. évfolyam, 249-273. szám)
1939-11-01 / 249. szám
2 hajó géphiba miatt futott be a murmanszki kikötőbe. A szovjet kormány elrendelte, hogy mihelyt a gőzös ismét alkalmas a tengeri útra, hagyja el Murmanszkot. Hozzátette a külügyi népbiztos, hogy nem csupán a nemzetközi jog elveinek és a semleges Oroszország érdekeinek felel meg a gőzös szabadon bocsátása, hanem a Németország és az Egyesült Államok ellentétes követeléseinek szempontjából is teljesen kifogástalan ez a tény, mivel mindkét állam igényt tartott a hajóra és annak rakományára. A MOSZKVAI LAPOK HELYTELENÍTIK AZ AMERIKAI SZENÁTUS HATÁROZATÁT. Moszkvából jelentik. (Radiopress.) A szovjetorosz lapok, így az Izvestia és a Pravda is élesen bírálják az amerikai szenátus pénteki döntését és helytelenítik a fegyverkiviteli tilalom megszüntetését. Finnország döntőbíróságot akar összehívni A Szovjet kívánságokat terjesztett az iráni kormány elé Koppenhágából jelentik. A Moszkvának adandó finn válaszról még nem érkezett hivatalos jelentés. Politikai körökben tudni vélik, hogy a finn kormány javaslata, ha a Moszkva és Helsinki közötti közvetlen megegyezés nem lehetséges, semleges döntőbíróság megkeresésére irányul. Ezzel kapcsolatban a finnek az 1932 évi orosz—finn szerződés ötödik cikkelyére hivatkoznak, amely arról szól, hogy ha a két szerződő fél között esetleg nehézségek merülnek fel, kizárólag békés eszközökhöz folyamodhatnak. A kormány és a pártvezérek között a legutóbbi szovjetorosz javaslatokkal kapcsolatban vasárnap lefolyt megbeszélés teljes egyetértésre vezetett. Félhivatalos jelentés szerint a finn bizottság kedden este utazik az orosz fővárosba. (Dunaposta.) SZOVJET CSAPATOK LETTORSZÁGBAN. Rigából jelentik: Az első szovjet csapatok megérkeztek a lett határa. A vasúton szállított csapatokat a lett díszőrség fogadta a szovjet himnusz hangjai mellett. Az oroszok szintén díszőrséget alakítottak, amely a lett himnuszt játszotta. (Dunaposta.) Moszkvából jelentik. (Radiopress.) A szovjet távirati iroda Kaunasból jelenti, hogy a szovjet-orosz katonai küldöttség vasárnap elhagyta a litván fővárost. Ez a bizottság a kölcsönös segélynyújtási szerződéssel kapcsolatos előkészítő megbeszéléseket végezte el Kaunasban. VILNÁT MEGSZÁLLTÁK A LITVÁNOK. Vilnából jelentik: Vasárnap délben megtörtént a város hivatalos átvétele litván részről. A litván kormány Smetona államelnökkel csak jövő vasárnap vonul be a városba. (Dunaposta.) Moszkvából jelentik. (Dunaposta.) Vilnának litván csapatok által történt megszállása alkalmával Cernius, litván miniszterelnök Molotovhoz intézett táviratában kifejezésre juttatta a litván nép háláját Oroszország iránt, a régi főváros visszacsatolásához nyújtott támogatásért. Molotov, külügyi népbiztos válaszában azt a meggyőződést juttatta kifejezésre, hogy a szovjet-litván barátság megszilárdulása a jövőben is a béke ügyét fogja szolgálni. ALÁÍRTÁK A NÉMET ELETT VISSZA VÁNDORLÁSI EGYEZMÉNYT. Berlinből jelentik. Az utóbbi három nap alatt ismét 2000 visszavándorló érkezett Észtországból és Lettországból Danzigba és a környékbeli kisebb kikötőkbe, ahonnan tovább szállították őket Németország belseje felé. Rigai jelentés szerint Absitis lett igazságügyminiszter és a rigai német követ ma délelőtt írták alá a lettországi németek visszatelepítéséről szóló német—lett egyezményt. (Dunaposta.) ÚJABB BEHÍVÁSOK SVÉDORSZÁGBAN. Stockholmból jelentik. (Dunaposta.) A svéd kormány az ország megerősített védelmi készültségének keretében újabb négy évfolyamot hívott be. IRÁNNAL TÁRGYAL A SZOVJET. Rómából jelentik. (Dunaposta.) Teheráni jelentés szerint az iráni parlament 12-ik ülészakának megnyitása alkalmából a sah trónbeszédet mondott. Bejelentette, hogy ezidőszerint tárgyalások folynak Irán és Szovjetoroszország között. A Szovjet különböző kívánságokat terjesztett az iráni kormány elé. A parlament megnyitása előtt a kormány benyújtotta lemondását. Az uralkodó Dafari eddigi külügyminisztert bízta meg az új kormány megalakításával. MMCiMHaMHMwaaaarawMMawanuna Nyugodtan telt el a cseh évforduló Prágából jelentik. (Dunaposta.) Az egykori cseh állami ünnepnap alkalmával a védnökség területén a lakosság általában véve nyugodtan viselkedett, valamennyi gyárban dolgoztak. Eltekintve kisebb incidensektől, csak Prágában kísérelték meg különböző politikai csoportok által felizgatott fiatalemberek, hogy a rendet és a nyugalmat megzavarják. Munkások nem vettek részt a tüntetésben. Nagyobb csoport fiatalember gyűlt össze a Vencel-téren, de a cseh rendőrség szészórta őket és gondoskodott a rend és a nyugalom helyreállításáról. Néhány zavargót őrizetbe vettek. Az utcai forgalmat a tüntetés nem zavarta meg. Az orosz csapatok Besarabiába való bevonulását erélyesen cáfolja az orosz távirati iroda Bucurestiből jelentik. A Rador félhivatalos román hírszolgálati ügynökség a következőket jelenti Moszkvából: A szovjetorosz sajtó közli azt a táviratváltást, amely a TASS ügynökség és a Reuter hírszolgálati iroda között folyt le. A TASS ügynökség október 27-én az alábbi szövegű táviratot kapta Londonból, a Reuter ügynökségtől: „Koppenhágai közlés szerint az orosz csapatok tegnap este behatoltak Basarábiába. Kérjük a hír megerősítését, vagy cáfolatát. Reuter“. A TASS iroda a következő választ küldte: „A Koppenhágából kapott jelentésük nemcsak a szó valódi értelmében vett kitalálás, hanem cinikus provokálás. Kérjük nyomban közöljék velünk, hogy ez a közlés milyen hírforrásból érkezett. TASS.“ A Reuter válasza így hangzott: „A jelentést, amelyek nem tettünk közzé, hozzánk Koppenhágából, oda viszont Amszterdamból érkezett. Reuter.“ 1939. november 1. PIEI11L EGÉSZSÉGET GINEI modern menedékhelyet nyújt Önnek. Foglaljon szobát. Telefon: Bucureşti 5.29.24. — Predeal 29' „r Tulajdonos : 50°/o vasúti kedvezmény, albert baer MENEKÜLT KUTYA Sok mindenféle történetet hallani szegény lengyel menekültekről. Van közte borzasztó is, komikus is vegyesen. A komikus fajtából az a történet kapta meg legjobban a figyelmemet, amely a lengyel kúriai bíróról szól. Ez a kúriai bíró megjelent ott, ahol szállását kiosztották neki és így szólt: — Kérem, én menekült vagyok és jól tudom, hogy csak hálásnak szabad lennem s nem nagyon illik a szállásban válogatnom. De talán nem szerénytelenség, ha mégis azt kérem: ne kelljen azzal együtt aludnom, akit én ítéltem halálra. Mert úgy volt, hogy a németek mindent elsöprő erejű bombáitól a fogház is felrobbant valamelyik lengyel városban. Annak lakói kiszabadultak és nem volt, aki összefogdossa őket. Menekülésnek eredtek ők is. Alvadt köztük elítélt, aki kivégzését várta. A menekülés viszontagságai összesodorták azzal a bíróval, aki elítélte. Lehet, hogy meg se történt az egész és csak kitalálták. Mindegy, a helyzet, mint téma megszületett. De mondandómra térek. Nemrégiben vendégem volt. Kutyával állított be hozzám. — Mi az, neked kutyád van? — Dehogy van. Az utcán csatlakozott hozzám■, nem tudom lerázni. Középtermetű kutya volt, bodros fekete. Úgy becsültem, hogy egy uszkár és puli frigyéből származhatott korcs. Ahogy lakásomon körülnézett és megtartotta az első szemlét, felfedezte tavaly kimúlt kutyám párnáját, amely még mindig ott van régi helyén. Azt azonnal birtokba vette. Letelepedett s elaludt. Roppant fáradt lehetett szegény. Vendégen elment, a kutyát nem volt szívünk felkölteni. Egyszerűen itt ragadt. Mindenféle okból én most nem tarthatok kutyát. Igyekeztem utána nézni, miféle kutya ez. Szóltam a rendőrségen és hirdetést tettem közzé. Egyszersmind figyeltem a nálam rekedt állatot, hátha elárul magáról valamit, ami nyomra vezet. A kutya kedvesen viselkedett, meglátszott rajta, hogy eddigi gazdája szeretettel bánt vele. Nappal tartózkodásra íróasztalom alját választotta, oda helyezkedett a lábamhoz, mikor dolgoztam. Különben gyakran nyöszörgött gazdája után, de viszont szemmel láthatóan igyekezett szerény és alázatos lenni és mennél kevesebb bajt okozni. Beszélni próbáltam vele. Vannak szavak, amelyeket minden városi kutya ért. Például „sétálni”. Ha ezt hallja a városi kutya, azonnal izgatottan készülődik, hogy levigyék. Ez nem mutatott semmi hatást a szóra. „Idegvere", ez sem értette. Egyéb közismert kutyaszavakat sem. Rövidesen megállapíthattam, hogy nem tud magyarul. Aztán ugyanezeket a szavakat mind megpróbáltam németül. Semmi hatás. Ekkor betoppant hozzám Feri barátom. Valami eszembe jutott. — Ugyan Feri — mondom neki, — te tudsz lengyelül. Próbálj már lengyelül szólni ehhez a kurtyához. Feri maga elé vette a kutyát és beszélni kezdett hozzá. A kutya egyszerre, mintha megbolondult volna. Hétrét görbítette derekát nagy izgalmában, feszülten figyelte a beszédet, csaholt, tombolt. Nem is lehetett, másképen: a kutya lengyel menekült kutya volt, ki tudja, milyen messziről jött a gazdájával s hol maradt el tőle a fejvesztett pánikban. A lengyel beszéd még azzal a hatással is volt a kutyára, hogy egyszeriben játszani akart. Minden módon késztette, hogy játsszam vele. Belementem. Úgy kifárasztott, hogy nehéz lett volna megmondani, melyikünk liheg jobban. Néhány napig volt nálam, akkor sikerült elhelyeznem egy kutyakedvelő síricsaládnál, ahol már négy kutya volt. Négy kutya, vagy öt, az már mindegy. Azt hallom, nagyon megszerették. Sőt jobban megkedvelték a jövevényt, mint az eddigi négyet. Most, már ő a kedvenc. Már sajnálom, hogy nem maradhatott nálam Jókai jár az eszemben, aki „A mi lengyelünk”-et írta. Kár, hogy az ember nem ért eléggé az állatok nyelvén. Ettől a névtelen kutyától bizonyosan sok érdekest lehetne hallani. Vagy tán jobb nem is hallani az ilyet. Harsányi Zsolt.