Déli Hirlap, 1939. november (15. évfolyam, 249-273. szám)

1939-11-01 / 249. szám

2 hajó géphiba miatt futott be a murmanszki ki­kötőbe. A szovjet kormány elrendelte, hogy mi­helyt a gőzös ismét alkalmas a tengeri útra, hagyja el Murmanszkot. Hozzátette a külügyi népbiztos, hogy nem csupán a nemzetközi jog elveinek és a semleges Oroszország érdekeinek felel meg a gőzös szabadon bocsátása, hanem a Németország és az Egyesült Államok ellentétes követeléseinek szempontjából is teljesen kifo­gástalan ez a tény, mivel mindkét állam igényt tartott a hajóra és annak rakományára. A MOSZKVAI LAPOK HELYTELENÍTIK AZ AMERIKAI SZENÁTUS HATÁROZATÁT. Moszkvából jelentik. (Radiopress.) A szov­jetorosz lapok, így az Izvestia és a Pravda is élesen bírálják az amerikai szenátus pénteki döntését és helytelenítik a fegyverkiviteli tila­lom megszüntetését. Finnország döntőbíróságot akar összehívni A Szovjet kívánságokat terjesztett az iráni kormány elé Koppenhágából jelentik. A Moszkvának adandó finn válaszról még nem érkezett hivatalos jelentés. Politikai körökben tudni vélik, hogy a finn kormány javaslata, ha a Moszkva és Helsinki közötti közvet­len megegyezés nem lehetséges, semleges döntőbíró­ság megkeresésére irányul. Ezzel kapcsolatban a finnek az 1932 évi orosz—finn szerződés ötödik cik­kelyére hivatkoznak, amely arról szól, hogy ha a két szerződő fél között esetleg nehézségek merülnek fel, kizárólag békés eszközökhöz fo­lyamodhatnak. A kormány és a pártvezérek között a leg­utóbbi szovjetorosz javaslatokkal kapcsolatban va­sárnap lefolyt megbeszélés teljes egyetértésre ve­zetett. Félhivatalos jelentés szerint a finn bizott­ság kedden este utazik az orosz fővárosba. (Dunaposta.) SZOVJET CSAPATOK LETTORSZÁGBAN. Rigából jelentik: Az első szovjet csapatok meg­érkeztek a lett határa. A vasúton szállított csapato­kat a lett díszőrség fogadta a szovjet himnusz hang­jai mellett. Az oroszok szintén díszőrséget alakí­tottak, amely a lett himnuszt játszotta. (Dunaposta.) Moszkvából jelentik. (Radiopress.) A szov­jet távirati iroda Kaunasból jelenti, hogy a szovjet-orosz katonai küldöttség vasárnap el­hagyta a litván fővárost. Ez a bizottság a köl­csönös segélynyújtási szerződéssel kapcsolatos előkészítő megbeszéléseket végezte el Kaunas­­ban. VILNÁT MEGSZÁLLTÁK A LITVÁNOK. Vilnából jelentik: Vasárnap délben megtörtént a város hivatalos átvétele litván részről. A litván kormány Smetona államelnökkel csak jövő vasár­nap vonul be a városba. (Dunaposta.) Moszkvából jelentik. (Dunaposta.) Vilná­nak litván csapatok által történt megszállása alkalmával Cernius, litván miniszterelnök Mo­­lotovhoz intézett táviratában kifejezésre juttat­ta a litván nép háláját Oroszország iránt, a ré­gi főváros visszacsatolásához nyújtott támoga­tásért. Molotov, külügyi népbiztos válaszában azt a meggyőződést juttatta kifejezésre, hogy a szovjet-litván barátság megszilárdulása a jö­vőben is a béke ügyét fogja szolgálni. ALÁÍRTÁK A NÉMET ELETT VISSZA VÁNDOR­LÁSI EGYEZMÉNYT. Berlinből jelentik. Az utóbbi három nap alatt ismét 2000 visszavándorló érkezett Észtországból és Lettországból Danzigba és a környékbeli kisebb kikötőkbe, ahonnan tovább szállították őket Német­ország belseje felé. Rigai jelentés szerint Absitis lett igazságügy­­miniszter és a rigai német követ ma délelőtt írták alá a lettországi németek visszatelepítéséről szóló német—lett egyezményt. (Dunaposta.) ÚJABB BEHÍVÁSOK SVÉDORSZÁGBAN. Stockholmból jelentik. (Dunaposta.) A svéd kormány az ország megerősített védelmi ké­szültségének keretében újabb négy évfolyamot hívott be. IRÁNNAL TÁRGYAL A SZOVJET. Rómából jelentik. (Dunaposta.) Teheráni je­lentés szerint az iráni parlament 12-ik ülésza­­kának megnyitása alkalmából a sah trónbeszé­det mondott. Bejelentette, hogy ezidőszerint tárgyalások folynak Irán és Szovjetoroszor­­szág között. A Szovjet különböző kívánságo­kat terjesztett az iráni kormány elé. A parlament megnyitása előtt a kormány benyújtotta lemondását. Az uralkodó Dafari eddigi külügyminisztert bízta meg az új kor­mány megalakításával. MMCiMHaMHMwaaaarawMMawanuna Nyugodtan telt el a cseh évforduló Prágából jelentik. (Dunaposta.) Az egyko­ri cseh állami ünnepnap alkalmával a védnök­ség területén a lakosság általában véve nyugod­tan viselkedett, valamennyi gyárban dolgoztak. Eltekintve kisebb incidensektől, csak Prágában kísérelték meg különböző politikai csoportok ál­tal felizgatott fiatalemberek, hogy a rendet és a nyugalmat megzavarják. Munkások nem vet­­tek­ részt a tüntetésben. Nagyobb csoport fiatal­ember gyűlt össze a Vencel-téren, de a cseh rendőrség sz­észórta őket és gondoskodott a rend és a nyugalom helyreállításáról. Néhány zavargót őrizetbe vettek. Az utcai forgalmat a tüntetés nem zavarta meg. Az orosz csapatok Besarabiába való bevonulását erélyesen cáfolja az orosz távirati iroda Bucurestiből jelentik. A Rador félhivatalos román hírszolgálati ügynökség a következőket jelenti Moszkvából: A szovjetorosz sajtó közli azt a táviratvál­tást, amely a TASS ügynökség és a Reuter hír­­szolgálati iroda között folyt le. A TASS ügynök­ség október 27-én az alábbi szövegű táviratot kapta Londonból, a Reuter ügynökségtől: „Koppenhágai közlés szerint az orosz csa­patok tegnap este behatoltak Basarábiába. Kér­jük a hír megerősítését, vagy cáfolatát. Reuter“. A TASS iroda a következő választ küldte: „A Koppenhágából kapott jelentésük nem­csak a szó valódi értelmében vett kitalálás, ha­nem cinikus provokálás. Kérjük nyomban kö­zöljék velünk, hogy ez a közlés milyen hírfor­rásból érkezett. TASS.“ A Reuter válasza így hangzott: „A jelentést, amelyek­ nem tettünk közzé, hozzánk Koppenhágából, oda viszont Amszter­damból érkezett. Reuter.“ 1939. november 1. PIEI11L EGÉSZSÉGET GIN­EI modern menedék­helyet nyújt Önnek. Foglaljon szobát. Telefon: Bucureşti 5.29.24. — Predeal 29' „­r Tulajdonos : 50°/o vasúti kedvezmény, albert baer MENEKÜLT KUTYA Sok mindenféle történetet hallani szegény len­gyel menekültekről. Van közte borzasztó is, komikus is vegyesen. A komikus fajtából az a történet kapta meg legjobban a figyelmemet, amely a lengyel kúriai bí­róról szól. Ez a kúriai bíró meg­jelent ott, ahol szállását kiosztották neki és így szólt: — Kérem, én menekült vagyok és jól tudom, hogy csak hálásnak szabad lennem s nem nagyon illik a szállásban válogatnom. De talán nem szerényte­lenség, ha mégis azt kérem: ne kelljen azzal együtt aludnom, akit én ítéltem halálra. Mert úgy volt, hogy a németek mindent elsöp­rő erejű bombáitól a fogház is felrobbant valame­lyik lengyel városban. Annak lakói kiszabadultak és nem volt, aki összefogdossa őket. Menekülésnek eredtek ők is. Alvadt köztük elítélt, aki kivégzését várta. A menekülés viszontagságai összesodorták az­zal a bíróval, aki elítélte. Lehet, hogy meg se történt az egész és csak ki­találták. Mindegy, a helyzet, mint téma megszü­letett. De mondandómra térek. Nemrégiben vendégem volt. Kutyával állított be hozzám. — Mi az, neked kutyád van? — Dehogy van. Az utcán csatlakozott hozzám■, nem tudom lerázni. Középtermetű kutya volt, bodros fekete. Úgy be­csültem, hogy egy uszkár és puli frigyéből szár­mazhatott korcs. Ahogy lakásomon körülnézett és megtartotta az első szemlét, felfedezte tavaly ki­múlt kutyám párnáját, amely még mindig ott van régi helyén. Azt azonnal birtokba vette. Letelepe­dett s elaludt. Roppant fáradt lehetett szegény. Ven­dégen elment, a kutyát nem volt szívünk felkölteni. Egyszerűen itt ragadt. Mindenféle okból én most nem tarthatok kutyát. Igyekeztem utána nézni, miféle kutya ez. Szóltam a rendőrségen és hirdetést tettem közzé. Egyszers­mind figyeltem a nálam rekedt állatot, hátha elárul magáról valamit, ami nyomra vezet. A kutya kedvesen viselkedett, meglátszott raj­ta, hogy eddigi gazdája szeretettel bánt vele. Nappal tartózkodásra íróasztalom alját választotta, oda he­lyezkedett a lábamhoz, mikor dolgoztam. Különben gyakran nyöszörgött gazdája után, de viszont szem­­mel láthatóan igyekezett szerény és alázatos lenni és mennél kevesebb bajt okozni. Beszélni próbáltam vele. Vannak szavak, ame­lyeket minden városi kutya ért. Például „sétálni”. Ha ezt hallja a városi kutya, azonnal izgatottan ké­szülődik, hogy levigyék. Ez nem mutatott semmi ha­tást a szóra. „Idegvere", ez sem értette. Egyéb köz­ismert kutyaszavakat sem. Rövidesen megállapíthat­tam, hogy nem tud magyarul. Aztán ugyanezeket a szavakat mind megpróbáltam németül. Semmi hatás. Ekkor betoppant hozzám Feri barátom. Valami eszembe jutott. — Ugyan Feri — mondom neki, — te tudsz lengyelül. Próbálj már lengyelül szólni ehhez a kur­tyához. Feri maga elé vette a kutyát és beszélni kezdett hozzá. A kutya egyszerre, mintha megbolondult volna. Hétrét görbítette derekát nagy izgalmában, feszülten figyelte a beszédet, csaholt, tombolt. Nem is lehetett, másképen: a kutya lengyel menekült ku­tya volt, ki tudja, milyen messziről jött a gazdájá­val s hol maradt el tőle a fejvesztett pánikban. A lengyel beszéd még azzal a hatással is volt a kutyára, hogy egyszeriben játszani akart. Minden módon késztette, hogy játsszam vele. Belementem. Úgy kifárasztott, hogy nehéz lett volna megmondani, melyikünk liheg jobban. Néhány napig volt nálam, akkor sikerült elhe­lyeznem egy kutyakedvelő síricsaládnál, ahol már négy kutya volt. Négy kutya, vagy öt, az már mind­egy. Azt hallom, nagyon megszerették. Sőt jobban megkedvelték a jövevényt, mint az eddigi négyet. Most, már ő a kedvenc. Már sajnálom, hogy nem maradhatott nálam Jókai jár az eszemben, aki „A mi lengyelünk”-et írta. Kár, hogy az ember nem ért eléggé az állatok nyelvén. Ettől a névtelen kutyától bizonyosan sok érdekest lehetne hallani. Vagy tán jobb nem is hallani az ilyet. Harsányi Zsolt.

Next