Déli Hirlap, 1939. december (15. évfolyam, 274-297. szám)

1939-12-01 / 274. szám

XVI évf., 274. sz. Redacția şi administraţia: TIMIȘOARA, L. Piaţa brătianu No. 3. Telefon: 28—10. AZETA MAGHIARILOR DIN BANAT PENTER, 1939. december 1. Nr. cererii de inse. în Reg. publ. per 934-1938 Trib. Timișoara. Redactor resp. Dr. V Â R N A V E LEM É R A KÖNYV CSŐDJE Fogynak, egyre kevesebbek lesznek a könyvek, — állapítja meg a könyvbarátok nemzetközi társasága. Ebből a jelentésből azonban még nem kell a könyvnyomtatás csődjére következtetnünk, mert éppen elég új könyv lát napvilágot, sőt elmondhatjuk, hogy még nagyobb bőségben kerülnek forgalomba ezek a nyomtatványok, mint valaha. Temérdek könyv fogy. Se szeri, se száma a rossz papíron nyomott rossz regénynek, vagy hamisan érzelmes könyvnek. Sőt áltudományos művek is akadnak bőven, félműveitek számára, amelyeket hevenyészve kalapáltak össze igen homályos felkészültségű szerzők. Ezek a hamis fémjelzésű pszeudotudományos tákolmányok még nagyobb kárt jelentenek az értelem számára, mint a sületlen detektívhistóriák és a ponyvaregények, amelyeknek írói legalább az őszinteség erényét bírják, amikor minden különösebb becsvágy nélkül pusztán szórakoztatni akarják együgyűségeikkel az olvasót. Könyv tehát van elég, sőt ha ezen gyanús szellemi termeléshez még hozzászámítjuk a világszerte mindenütt felburjánzó temérdek politikai vademekumokat és röpiratokat, úgy bátran megállapíthatjuk, hogy még nagyobb szerepet játszik Gutenberg nagyszerű találmánya, mint kellene. A könyvnek, amelyek fogynak, amelyek eltünedeznek a könyvpiacról, azok az igazi könyvek. Azok a művek, melyek gyakorta hoszszú-hosszú évek, esetleg évtizedek elmélyedésének, tudományos munkájának eredményei. Ezek a leszűrt tudáson, igazi elhivatáson alapuló könyvek mind kevesebbek lesznek, merítsék bár tárgyukat a történelem, filozófia, tudomány, művészet, vagy a gondolkozás bármiyen más ágából. A könyv uratlan terület lett és ezen a réven uratlan terület lett maga a szellemiség is. Az a szellemiség, amely a múltban az egész világot vezérelte és lemért értékei révén az igazi kultúrát, az igazi haladást biztosította az emberiség számára. De bízhatunk-e még ma ebben a kultúrában, ebben a haladásban akkor, mikor éppen azoknak kezéből hull ki lassan-lassan a toll, akik a legilletékesebbek arra, hogy a könyveket írják és hogy őket olvassák? A könyv csődjét jelenti ez a diletantizmus, amely azzal fenyeget, hogy egészen birtokba keríti majd a nyomtatott betűt. Ha szabó helyett műkedvelő ülné össze a ruhát, ha cipőcsinálásban mesterkednék az avatatlan kontár, ha magát a könyvet hozzá nem értő próbálná bekötni, összefűzni, vájjon mi lenne az eredmény és mit szólnának hozzá? Egyedül a könyv tartalma legyen tehát mindenki prédája? Egyedül a szellem terén dúlhat diletantizmus, holott éppen ezen a téren születnek azok az alkotások, amelyek nemzedékről nemzedékre hervadhatatlan értékek, örök útitársaink a nagy tudósok, műértők, történészek. Létünk egész folyamán ők voltak az igaziak, akik bennünket vezettek. Most talán már nem volna szükségünk rájuk? Feleslegesek lettek, hogy lassan-lassan elhallgatnak? Beszélünk ma sokat nyersanyaghiányról, s is érezzük is mindannak fogyatékát, ami ebből a szűkösségből támad. De nemcsak a testnek van szüksége ruházatra, táplálékra, hanem a szellemnek is. A szellemet nem lehet a végletekig pótlékokkal ellátni, mert különben elsorvad. Csakhogy a szellemi táplálék hiánya folytán támadt Ínség később érezteti hatását, mint azoknak az építőanyagoknak a hiánya, amelyek fokozatosan eltávoznak a testből. Vissza kell állítani a szellemi alkotók tekintélyét és biztosítani kell ismét a köznek az ő felmérhetetlen értékű munkájukat. Mert ők az igazi termelők, a lélek, a kultúra fennmaradása szempontjából. Sokáig nem lehet őket kisemmizni, mert az igazi könyv eö"dje nyomán beláthatatlan veszteség érné az '"ász emberiséget. (Flaneur.) ARA C5 LEI Gafeici kilügyminiszter egy expozéjánál Maia békepolitikáját szögezte le Gafiici kiligyminiszter san Bxiazíjíban Rasina bérpolitikáját szigazta A román állam minden szomszédjával barátságos viszonyban óhajt élni. Valamennyi kisebbségnek az egyenlő jogot és az állami szervezetekben való részvételt biztosítják. A semlegesség állandó készenlétet jelent. A külügyminiszter hódolatát fejezte ki az uralkodó iránt, aki megteremtette a belső egységet Bucurestiből jelentik. A parlament külügyi bizottságának egyesített ülésén szerdán délután fél 6 órakor Gafencu Grigore külügyminiszter emelkedett szólásra és több, mint fél órán át tartó expozéja során a következőket mondotta: NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK. — Elnök úr, Szenátor urak, Képviselő urak! Július 9-én tartott beszédemben kifejtettem külpolitikánk békés irányait, ami röviden ebben áll: nincsenek igényeink mások javaira, de megvédjük a magunk javait, azt, ami a mienk. Idejét látom, hogy ismét teljes őszinteséggel vizsgáljuk meg külpolitikai helyzetünket a három hónap óta dúló véres háborúban. Békés öntudattal átérezzük azt a kötelességet, hogy a nemzetközi béke érdekében szolgálatokat tegyünk, hadseregünk készen áll a határokon, de ugyanekkor nem mellőzünk semmi olyan összműködésre vonatkozó ajánlatot, amely külső hatalmak részéről hozzánk érkezik. Drága függetlenségünket mindenkivel szemben meg kívánjuk őrizni és magatartásunk senkivel szemben sem agresszív és nem zárja ki senkivel a barátságot. — Mint ismerik, ez év folyamán megkötöttünk különböző gazdasági szerződéseket. Közöttük a tavasszal létrejött német—román gazdasági egyezményt, amelyről bebizonyult, hogy a nehéz viszonyok között bevált, sőt mi több, a béke egyik fenntartó erejévé lett. Ismerik azokat a baráti szavatosságokat, amelyeket számunkra Franciaország és Anglia tett és amelyre mi szabatos meghatározással válaszoltunk. Ugyanazok az érzéseink ezekkel az államokkal szemben, mint a múltban. A háború kitörése után azt tettük, ami eddigi külpolitikánkból szervesen következett. Szeptember 4-én a kormány semlegességi nyilatkozatot tett, szeptember 6-án pedig Őfelsége magához hivatta miniszterelnökét és külügyminiszterét és tüzetes megállapítás után jelenthettük ki, hogy az érvényben levő nemzetközi egyezmények nem köteleznek arra, hogy a kitört konfliktusban részt vegyünk. Arra szorítkoztunk tehát, hogy a dunai medencében és a Balkán félszigeten a békét, érdekeinket és függetlenségünket megőrizzük. Az ország miniszterelnöke különös figyelmet és munkát szentelt ekkordiplomáciai állásfoglalásunknak. Calinescu Armand tiszta értelemmel és nagy megfontoltsággal adta meg külpolitikánk vonalvezetését. Az általunk levont következtetéseket valamennyi királyi tanácsos magáévá tette és így helyeselték diplomáciai lépésünket, a hadviselőkkel szemben elfoglalt álláspontunkat és hadseregünkre hárult az a feladat, hogy megőrizze a semlegességet. Béke minden szomszéddal " Szeptember 17-én érkezett hozzánk a lengyel államfő, a vezérkari főnök és a kormány kérelme, hogy menedékjogot kívánnak élvezni országunkban. Ugyanezen a napon este a lengyel állam vezetői maguk érkeztek az országba. Erre az időpontra esik az ugyanazon a napon hozzánk juttatott orosz jegyzék, amelyben a szovjetek köztársaságának kormánya bejelenti, hogy miután a lengyel állam megszűnt, az ukrán és fehérorosz népek megvédése miatt a lengyel állam területét átveszi. Egy velünk barátságos állam vezetőjével szemben megtettük azt, amit a különleges feltételek mellett az ország biztonságának fenntartásával megtehettünk. Eleget tettünk kettős kötelességünknek és határaink közé fogadtuk a polgári és katonai lengyel menekülteket, úgy a hivatalos, mint magánszemélyeket. A szovjetköztársaság a Dnyesztertől a Kárpátokig terjesztette határát és a szomszéd államnak szeptember 18-án olyan jegyzéket küldöttünk, amely a semlegesség elvén alapszik és amely kihangsúlyozza valamennyi szomszédunkkal való baráti viszony óhajtását. Tíz évvel ezelőtt történt a Briand-Kellog paktum aláírása és örömmel fogadtuk már akkor azt a hírt, hogy ezzel az okmánnyal az aláíró hatalmak egymás közti békéje megerősödik. Külpolitikánk már abban az időben az egyezményt a biztonság egyik zálogának tekintette. A lefolyt idő alatt baráti viszonyt tápláltunk a szovjetköztársasággal és tartózkodtunk minden olyan irányzattól, amely akár politikailag, akár világnézetileg a szomszéd állammal szemben bántó lenne. Elvünk ma is béke és biztonság, valamennyi szomszédunk irányában. A jelenlegi európai konfliktusban tartózkodunk attól, hogy határunk, vagy területünk a hadviselő felek akcióinak terepül szolgáljon és ugyanekkor igyekezünk a semlegesség fenntartó erejét biztosítani. Egy erős Románia nem csak a mi biztonságunkat szolgálja, hanem egyik kezesség Európa békéjének. Tartózkodunk attól, hogy a nagyhatalmak konfliktusában részt vegyünk, de ugyanekkor munkával, harccal és küzdelemmel teljesítjük békehivatásunkat. A békét meg kívánjuk őrizni úgy a Dnyeszternél, mint a Fekete tengernél. A hagyományos török—orosz barátság nem szenvedett csökkenést a moszkvai tárgyalások időleges megszakadásával.