Déli Hirlap, 1943. április-június (19. évfolyam, 75-145. szám)
1943-04-02 / 75. szám
j[iîls3ii>i*ct ASTaA-4 M £ j íj # (țjnlșoar»'Temcsvâr. XIX. ivi-, 75. srfm ^ ^ * l ARA 5 LW Pfntek, 1948 április í FBowricz mrtő: Pr. OLOSZ LA.I-» f. n ....... »rrontal i fövényszék bejegyzési száma 8X fvwfa srerkcsrtC: MARTZY mihali | ^Tul Lointinifaț!i Maöhíare dm Romania | <»«*. *<>. 934/1938) ; LâftnlsidoiiiM a CORVIN Lapkiadó E ^ Romániíai Ma^Vas Néík5zOSS6d lania | Alapította: Részvénytársaság | n. MVUUlUnai ldgyar HiephOZUSSeg íap*a I Dr VUCHETICH EMIRE és Dr. VARNAY ELEMftR m xo Via: gazdasági és jogi ügyelőt A liüium liticum az arcvonal egyes helyein általában nyugalom volt. Tuniszján az angol—amerikai erők — az olasz hadi jelentés szerint — tegnap is erős nyomást fejtettek ki és újabb heves támadásokat indítottak; a tengelycsapatok, a légierővel való szoros együttműködésben, szívós ellenállást tanúsítanak. A különböző ellenséges utánpótlási vonalakon elért újabb tengerfalatjáró sikerekről német különjelentés számolt be. Politikai vonatkozásban a távirati irodák ismertették Roosevelt nyilatkozatát a washingtoni tárgyalások eredményéről; az amerikai elnök nyilatkozata, mint Berlinből jelentik, német körökben nem keltett meglepetést. Sikorski tábornok, lengyel emigránskormányfő beszéde és Majszkij londoni szovjet nagykövet feltűnést keltő nyilatkozata érdekes mozzanatokra hívja fel a figyelmet az emigráns kormányok iránt tanúsított angolszász és szovjet magatartást illetően. Szicília Pavolini Alessandro volt olasz népművelésügyi miniszter, a Messagero című római lap főszerkesztője legújabb vezércikkében megállapítja, hogy Szicília szigete a háborús fejlemények középpontjába került. Amióta az angol—amerikai erők Tuniszt támadják, Szicília arcvonallá és lövészárokká vált — hangoztatja Pavolini, majd rámutat azokra a hadászati célokra, melyek tekintetében Szicília mindenkép fontos szerepre hivatott a jövő harcaiban. Az angolszász hadvezetőséget a tuniszi offenzívában kettős cél vezeti- egyrészt az afiikai partok birtoklására törekszenek, — az Európa ellen tervezett támadás céljaira, — másrészt a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéje között az angolszász hajózás biztosítása a céljuk. — Tuniszban a tengelycsapatok bár mulatós vitézség tanúbizonyságait nyújtják. — írja Pavolini. — Amíg a csata tart, helytelen dolog volna a jósolgatás Szicília szerepét illetően, annyi izomban már most megállapítható, hogy a Szicíliai-csatorna elzárása sohasem volt lehetséges az afrikai partokról, hanem csak az olasz partokról. Szicíliára, mely Európa előretolt bástyájának tekinthető, a jövő harcokban kétségtelenül fontos feladat hárul, — állapítja meg a volt olasz miniszter. Washington Berlini politikai körök érdeklődéssel fogadták Roosevelt elnöknek azt a kijelentését, hogy az Edennel folytatott tárgyalások során kilencvenöt százalékos megegyezésre jutottak. Német részről hangsúlyozzák, hogy ez a kijelentés nem lepte meg Berlint, ismeretesek lévén azok az angolszász törekvések, melyek a Szovjettel való megértésre irányulnak. Roosevelt elnök — a német távirati iroda amszterdami jelentése szerint — annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen megbeszélésekre kerül sor a Szovjet kormánnyal. Roosevelt — mint Berlinben megállapítják aligha tette volna e kijelentést, ha az angol—amerikai tárgyalások során a Szovjetre vonatkozóan nem volna fel határozott javaslatok.merültek Lengyel álláspont Német részről ismételten emlékeztetnek arra, hogy az Atlanti Charta sorsa az angolszász—szovjet együttműködés következtében megpecsételődött. Berlinben éppen erre való tekintettel különös figyelemben részesítik Sikorski tábornoknak, a lengyel emigráns-kormány elnökének legújabb beszédét, melyben síkra száll az 1939 szeptemberi lengyel határok mellett és kijelenti, hogy ha a háború befejezésekor nem veszik figyelembe a lengyel igafftppket, a lengyel nép egy emberként szembeszáll minden követeléssel, — bárhonnan is jöjjön az — felségjogainak és egységének csorbítását illetően. Német felfogás szerint ennél félreérthetetlenebbül már nem is lehetne kinyilvánítani a bizalmatlanságot a háború utáni angolszász—szovjet együttműködéssel szemben és ennek az európai népek sorsára való befolyása tekintetében. Sikorski beszéde, mint Berlinben mondják, az első hadüzenet — a szembenálló táborban — oly Európa ellen, melyben a nemzetek életfeltételeit London és Moszkva határozná meg. Partizán-Tiszáig Szerbiában Szófiában élénk figyelemmel kisérik a szerbiai partizán-harcokat és rámutatnak azokra a körülményekre, melyek összetűzésekre vezettek a Mihajlovicsféle partizánok és a kommunista partizánok között. A Zora című bolgár lap munkatársa azt írja, hogy a partizánharcok voltaképpen szerb nemzeti jellegűek és a kommunista megjelölés csupán eszköz a szerb nemzeti ügyért folyó küzdelem érdekében. Ezt az állítást a Zora munkatársa a következőkép indokolja: A szerb kommunisták csak annyira kommunisták, mint ahogyan valamikor azok voltak a macedóniai bolgár kommunisták, amikor még Macedónia Jugoszláviához tartozott. Akkoriban a bolgár kommunisták csak azért nevezték magukat kommunistáknak, mert megtiltották nekik, hogy bolgároknak nevezzék magukat. Alexandrov Tódor, a nagy macedón forradalmi vezér, aki Bulgáriában maga is a kommunizmus ellen harcolt, annak idején felhívta a macedóniai bolgárokat, szavazzank a kommunista választási listára, mert ezzel azt remélte, hogy meggyorsítja Jugoszlávia felbomlási folyamatát. Ma Szerbiában az a helyzet, hogy a Mihajlovics-féle partizánok London utasításai szerint cselekednek a kommunista partizánok viszont Moszkva parancsainak engedelmeskednek. A két csoport 1941 óta egymás ellen harcol s ellentétük kétségtelenül érezteti hatását az angolszászok és a Szovjet viszonyában is. A kommunista partizánok árulónak nevezik Mihajlovics tábornokot és a londoni szerb emigráns-kormányt, sőt magát a londoni rádiót is támadják. Azzá vádolják a brit hírszolgálatot, hogy hamis híreket közöl Szerbia helyzetéről és Minajlovicsnak tulajdonít olyan érdemeket, amelyek nem őt illetik. Szerintük Mihajlovics működése — árulás Támadják Harrison angol újságírót, a Reuter ügynökség egykori belgrádi tudósítóját is, aki Mihajlovicsot „a szel felszabadító harc fővezérének” nevezi A kommunista partizánok, mint a Zora munkatársa megállapítja, felháborodva utasítják vissza Harrisonnak a felhívását, hogy „működjenek együtt Mihajloviccsal". Elkeseredetten nyilatkoznalk a New York Herald című amerikai laj magatartásáról is és azt állítják róla, hogy a lapot a londoni szerb emigránskormány pénzeli. A New York Herald a minap is dicsérte Mihajlovics működését s a kommunista partizánokat „bandádnak nevezte. Befejezésül a Zora cikke rámutat arra, hogy a szovjetoroszországi „szabad Jugoszlávia” nevű szerb nyelvű rádió is támadja Mihajlovicsot és a 1ordáni szerb kormányt. Majsakijs éleshangú nyilathoz,ami Mint a fentiekből kitűnik, a lengyel kérdés mellett tovább bonyolódik a jugoszláv kérdés is. A délszláv elképzelések összehangolásának hiánya oly surlódásokra vezetett, melyek — mint semleges politikai megfigyelők is hangsúlyozzák — komoly nehézségeket gördíthetnek a szerb emigránsok oldalára állt nagyhatalmak tervei elé is. A szerbiai panigán-viszály ügyében egyébként a Stefani olasz hírügynökség lisszaboni jelentése nyomán a Rador iroda ismertette Majszkij londoni szovjet nagykövetnek a Daily Worker című angol lapban megjelent feltűnő nyilatkozatát: a szovjet diplomata élesen támadja Péter volt jugoszláv királyt és Mihajlovics tábornokot s mindkettőt „árulónak” nevezi Rámutat a jelentés arra a fonák helyzetre is, hogy londoni lapban jelenhetett meg ily tiszteletlen nyilatkozat Anglia királyi vendégéről. ( 1) Német tengeralattjárók megtizedeltek több hajókaravánt A londoni szovjet nagykövet árulással vádolja Péter volt jugoszláv királyt és Mihajlovics tábornokot . Sikorski tábornok követen a lengyel jogok tiszteletben tartását Juniszban szívós ellenállást fejtenek ki a fencper ycsapatok Jelentéseink a harcterekről Tart az elhárító csata Iuniiiában Berlin. A német vezéri főhadiszállásnak szerdán délben kiadott legújabb jelentése szerint tegnap a keleti harctér déli és középső szakaszán a nap általában nyugodtan telt el. A Kubán-hidaő környékén és Vjaszmától délnyugatra indított bolsevista támadásokat a német tüzérség tüzelése és a zuhanó bombázó kötelékek erőteljes támadásai meghiúsították Az Amen-tótól délre a német csapatok támadást hajtottak végre az arcvonal megrövidítésére és a nagy terepnehézségek ellenére is elérték kitűzött céljaikat A Ladoga-tótól délre levő harci körzetben a súlyos, de sikeres elhárító harcok tovább tartanak. A német csapatok két bolsevista zászlóaljat körülzártak és megsemmisítettek, számos páncélost pedig elpusztítottak. Tunéziában az elhárító csata tovább tart. Az ellenség támadó tevékenysége néhány szakaszon a német—olasz csapatok eredményei ellenttásának hatása alatt alábbhagyott. Más arcvonalszakaszokon az ellenség folytatta súlyos támadásait. A tengelycsapatok határozott ellentállásán azonban tegnap is meghiúsultak az ellenség összes támadásai. A tengelysapatok légiereje éjjel-nappal újból és újból beavatkozott kötelékeivel a földön folyó harcokba. A Földközi-tengeren egy német harci repülőgép elsüllyesztett egy angol tengeralattjárót. A német légierő tegnap meglepetésszerű támadást intézett Anglia déli partvidékén katonai célpontok ellen. A támadás eredményes volt. A német vezéri főhadiszállás tegnap különjelentésben beszámolt arról, hogy a német tengeralattjárók a különböző utánpótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán északi részén — sokszor viharok közepette —, továbbá az Atlantióceán középső részén és a Földközi-tengeren, legnagyobb részben, hajókaravánokból, tizenhét, súlyosan megterhelt, összesen 103.500 tonna űrtartalom ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el a német tengeralattjárók A biscayai-öbölben ellenséges bombázó repülőgépek megtámadtak néhány tengeralattjárót. A tengeralattjárók légvédelmi fegyverekkel öt ellenséges bombázót lelőttek. Kimerilték a *sz évjet embertárafékat Berlin. A keleti harctéren Vjaszmától délnyugatra a bolsevisták újból megtámadták a német állásokat — közli egy kiegészítő jelentés. — Rohamaikat olykor 12—14 hullámban indították, de valamennyi támadásuk eredménytelen maradt. Ezekben a harcokban azt a figyelemreméltó megállapítást lehetett tenni, hogy a bolsevistái, az előző harcokban megtizedelt hadosztályaikat ezen a szakaszon sem uj csa-