Déli Hirlap, 1943. április-június (19. évfolyam, 75-145. szám)

1943-04-02 / 75. szám

j[iîls3ii>i*ct ASTaA-4 M £ j íj # (țjnlșoar»'Temcsvâr. XIX. ivi-, 75. srfm ^ ^ * l ARA 5 LW Pfntek, 1948 április í FBowricz mrtő: Pr. OLOSZ LA.I-»­­ f. n­­ ....... »r­­rontal­ i fövényszék bejegyzési száma 8X fvwfa srerkcsrtC: MARTZY mihali | ^Tul Lointinifaț!i Maöhíare dm Romania | <»«*. *<>. 934/1938) ; LâftnlsidoiiiM a CORVIN Lapkiadó E ^ Romániíai Ma^Vas Néí­k5zOSS6d lania | Alapította: Részvénytársaság | n. MVUUl­Unai ldgyar HiephOZUSSeg íap*a I Dr VUCHETICH EMIRE és Dr. VARN­AY ELEMftR m xo Via: gazdasági és jogi ügyelő­t A liüium li­t­icum az arcvonal egyes helyein általában nyugalom volt. Tunisz­­ján az angol—amerikai erők — az olasz hadi jelentés szerint — tegnap is erős nyomást fejtettek ki és újabb heves támadásokat indítottak; a ten­­­gelycsapatok, a légierővel való szoros­­ együttműködésben, szívós ellenállást ta­­n­úsítanak. A különböző ellenséges után­pótlási vonalakon elért újabb tenger­­falatjáró sikerekről német különjelentés számolt be. Politikai vonatkozásban a távirati irodák ismertették Roosevelt nyilatko­zatát a washingtoni tárgyalások ered­ményéről; az amerikai elnök nyilatko­zata, mint Berlinből jelentik, német körökben nem keltett meglepetést. Si­korski tábornok, lengyel emigráns­­kormányfő beszéde és Majszkij londoni szovjet nagykövet feltűnést keltő nyi­latkozata érdekes mozzanatokra hívja fel a figyelmet az emigráns­ kormányok iránt tanúsított angolszász és szovjet magatartást illetően. Szicília Pavolini Alessandro volt olasz népmű­­velésügyi miniszter, a Messagero című római lap főszerkesztője legújabb ve­zércikkében megállapítja, hogy Szicília szigete a háborús fejlemények közép­pontjába került. Amióta az angol—ame­rikai erők Tuniszt támadják, Szicília arcvonallá és lövészárokká vált — han­goztatja Pavolini, majd rámutat azokra a hadászati célokra, melyek tekinteté­ben Szicília mindenkép fontos szerepre hivatott a jövő harcaiban. Az angolszász hadvezetőséget a tuniszi offenzívában kettős cél vezeti- egyrészt az afiikai partok birtoklására törekszenek, — az Európa ellen tervezett támadás céljaira, — másrészt a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéje között az angolszász hajózás biztosítása a céljuk. — Tuniszban a tengelycsapatok bár mulatós vitézség tanúbizonyságait nyújtják. — írja Pavolini. — Amíg a csata tart, helytelen dolog volna a jó­­solgatás Szicília szerepét illetően, annyi­­ izomban már most megállapítható, hogy a Szicíliai-csatorna elzárása sohasem volt lehetséges az afrikai partokról, ha­nem csak az olasz partokról. Szicíliára, mely Európa előretolt bástyájának te­kinthető, a jövő harcokban kétségtele­nül fontos feladat hárul, — állapítja meg a volt olasz miniszter. W­ashington Berlini politikai körök érdeklődéssel fogadták Roosevelt elnöknek azt a ki­jelentését, hogy az Edennel folytatott tárgyalások során kilencvenöt­ százalé­­kos megegyezésre jutottak. Német rész­ről hangsúlyozzák, hogy ez a kijelentés nem lepte meg Berlint, ismeretesek lé­vén azok az angolszász törekvések, melyek a Szovjettel való megértésre irá­nyulnak. Roosevelt elnök — a német távirati iroda amszterdami jelentése szerint — annak a reményének adott ki­fejezést, hogy rövidesen megbeszélések­re kerül sor a Szovjet kormánnyal. Roo­sevelt — mint Berlinben megállapítják aligha tette volna e kijelentést, ha az angol—amerikai tárgyalások során a Szovjetre vonatkozóan nem volna fel határozott javaslatok.merültek Lengyel álláspont Német részről ismételten emlékeztet­nek arra, hogy az Atlanti Charta sorsa az angolszász—szovjet együttműködés következtében megpecsételődött. Ber­linben éppen erre való tekintettel külö­nös figyelemben részesítik Sikorski tá­bornoknak, a lengyel emigráns-kormány elnökének legújabb beszédét, melyben síkra száll az 1939 szeptemberi lengyel határok mellett és kijelenti, hogy h­a a háború befejezésekor nem veszik figye­lembe a lengyel­ igafftppket, a­ lengyel nép egy emberként szembeszáll minden kö­veteléssel, — bárhonnan is jöjjön az — felségjogainak és egységének csorbítá­sát illetően. Német felfogás szerint en­nél félreérthetetlenebbül már nem is le­hetne kinyilvánítani a bizalmatlanságot a háború utáni angolszász—szovjet együttműködéssel szemben és ennek az európai népek sorsára való befolyása te­kintetében. Sikorski beszéde, mint Ber­linben mondják, az első hadüzenet — a szembenálló táborban — oly Európa el­len, melyben a nemzetek életfeltételeit London és Moszkva határozná meg. Partizán-Tiszáig Szerbiában Szófiában élénk figyelemmel kisérik a szerbiai partizán-harcokat és rámu­tatnak azokra a körülményekre, melyek összetűzésekre vezettek a Mihajlovics­­féle partizánok és a kommunista parti­zánok között. A Zora című bolgár lap munkatársa azt írja, hogy a partizán­harcok voltaképpen szerb nemzeti jelle­­gűek és a kommunista megjelölés csupán eszköz a szerb nemzeti ügyért folyó küz­delem érdekében. Ezt az állítást a Zora munkatársa a következőkép indokolja: A szerb kommunisták csak annyira kommunisták, mint ahogyan valamikor azok voltak a macedóniai bolgár kom­munisták, amikor még Macedónia Ju­goszláviához tartozott. Akkoriban a bol­gár kommunisták csak azért nevezték magukat kommunistáknak, mert meg­tiltották nekik, hogy bolgároknak ne­vezzék magukat. Alexandrov Tódor, a nagy macedón forradalmi vezér, aki Bul­gáriában maga is a kommunizmus ellen harcolt, annak idején felhívta a mace­dóniai bolgárokat, szavazzank a kom­munista választási listára, mert ezzel azt remélte, hogy meggyorsítja Ju­goszlávia felbomlási folyamatát. Ma Szerbiában az a helyzet, hogy a Mihaj­­lovics-féle partizánok London utasításai szerint cselekednek a kommunista par­tizánok viszont Moszkva parancsainak engedelmeskednek. A két csoport 1941 óta egymás ellen harcol s ellentétük kétségtelenül érezteti hatását az angol­szászok és a Szovjet viszonyában is. A kommunista partizánok árulónak nevezik Mihajlovics tábornokot és a lon­doni szerb emigráns-kormányt, sőt ma­gát a londoni rádiót is támadják. Azzá vádolják a brit hírszolgálatot, hogy ha­mis híreket közöl Szerbia helyzetéről és Minajlovicsnak tulajdonít olyan érde­meket, amelyek nem őt illetik. Szerin­tük Mihajlovics működése — árulás Támadják Harrison angol újságírót, a Reuter ügynökség egykori belgrádi tu­dósítóját is, aki Mihajlovicsot „a szel­ felszabadító harc fővezérének” nevezi A kommunista partizánok, mint a Zora munkatársa megállapítja, felháborodva utasítják vissza Harrisonnak a felhívá­sát, hogy „működjenek együtt Mihajlo­viccsal". Elkeseredetten nyilatkoznalk a New York Herald című amerikai laj magatartásáról is és azt állítják róla, hogy a lapot a londoni szerb emigráns­­kormány pénzeli. A New York Herald a minap is dicsérte Mihajlovics működé­sét s a kommunista partizánokat „ban­dádnak nevezte. Befejezésül a Zora cikke rámutat arra, hogy a szovjetorosz­országi „szabad Jugoszlávia” nevű szerb nyelvű rádió is támadja Mihajlovicsot és a 1­ordáni szerb kormányt. Majsakijs éleshangú nyila­thoz,am­i Mint a fentiekből kitűnik, a lengyel kérdés mellett tovább bonyolódik a ju­goszláv kérdés is. A délszláv elképzelé­sek összeh­angolásának hiánya oly surló­­dásokra vezetett, melyek — mint sem­leges politikai megfigyelők is hang­súlyozzák — komoly nehézségeket gör­díthetnek a szerb emigránsok oldalára állt nagyhatalmak tervei elé is. A szer­biai pan­i­gán-viszály ügyében egyébként a Stefani olasz hírügynökség lisszaboni jelentése nyomán a Rador iroda ismer­­tette Majszkij londoni szovjet nagykövet­­nek a Daily Worker című angol lapban megjelent feltűnő nyilatkozatát: a szov­jet diplomata élesen támad­ja Péter volt jugoszláv királyt és Mih­a­jlovics tábor­nokot s mindkettőt „árulónak” nevezi Rámutat a jelentés arra a fonák hely­­zetre is, hogy londoni lapban jelenhetett meg ily tiszteletlen nyilatkozat Anglia királyi vendégéről. (­­ 1) Német tengeralattjárók megtizedeltek több hajókaravánt A londoni szovjet nagykövet árulással vádolja Péter volt jugoszláv királyt és Mihajlovics tábornokot . Sikorski tábornok követen­ a lengyel jogok tiszteletben tartását Juniszb­an szívós ellenállást fejt­­en­ek­ ki a f­encper ycsapat­ok Jelentéseink a harcterekről Tart az elhárító csata Iuniiiában Berlin. A német vezéri főhadiszál­lásnak szerdán délben kiadott legújabb jelentése szerint tegnap a keleti harctér déli és középső szakaszán a nap általá­ban nyugodtan telt el. A Kubán-hida­ő környékén és Vjaszmától délnyugatra indított bolsevista támadásokat a német tüzérség tüzelése és a zuhanó bombázó kötelékek erőteljes támadásai meghiú­sították Az Amen-tótól délre a német csapatok támadást hajtottak végre az arcvonal megrövidítésére és a nagy terepnehéz­­ségek ellenére is elérték kitűzött cél­­jaikat A Ladoga-tótól délre levő harci kör­zetben a súlyos, de sikeres elhárító har­cok tovább tartanak. A német csapatok két bolsevista zászlóaljat körülzártak és megsemmisítettek, számos páncélost pe­dig elpusztítottak. Tunéziában az elhárító csata tovább tart. Az ellenség támadó tevékenysége néhány szakaszon a német—olasz csa­patok eredményei ellent­­­tásának hatá­sa alatt alábbhagyott. Más arcvonalsza­­kaszokon az ellenség folytatta súlyos tá­madásait. A tengelycsapatok határozott ellentállásán azonban tegnap is meghiú­sultak az ellenség összes támadásai. A tengelysapatok légiereje éjjel-nap­pal újból és újból beavatkozott kötelé­keivel a földön folyó harcokba. A Földközi-tengeren egy német harci repülőgép elsüllyesztett egy angol ten­geralattjárót. A német légierő tegnap meglepetés­­szerű támadást intézett Anglia déli part­vidékén katonai célpontok ellen. A tá­­madás eredményes volt. A német vezéri főhadiszállás tegnap különjelentésben beszámolt arról, hogy a német tengeralattjárók a különböző utánpótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az At­lanti-óceán északi részén — sokszor vi­harok közepette —, továbbá az Atlanti­óceán középső részén és a Földközi-ten­geren, legnagyobb részben, hajókaravá­nokból, tizenhét, súlyosan megterhelt, összesen 103.500 tonna űrtartalom el­lenséges kereskedelmi hajót süllyesztet­tek el a német tengeralattjárók A biscayai-öbölben ellenséges bombá­zó repülőgépek megtámadtak néhány tengeralattjárót. A tengeralattjárók lég­védelmi fegyverekkel öt ellenséges bom­bázót lelőttek. Kimerilték a *sz évjet embertár­afékat Berlin. A keleti harctéren Vjasz­mától délnyugatra a bolsevisták újból megtámadták a német állásokat — köz­li egy kiegészítő jelentés. — Rohamai­kat olykor 12—14 hullámban indítot­ták, de valamennyi támadásuk ered­ménytelen maradt. Ezekben a harcok­ban azt a figyelemreméltó megállapí­tást lehetett tenni, hogy a bolsevistái, az előző harcokban megtizedelt hadosz­tályaikat ezen a szakaszon sem uj csa-

Next