Déli Hirlap, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-01 / 26. szám

2 Hitler kiáltványa a német néphez: Németország addig folytatja a háborút, amíg földrészünk végleg megszabadul a veszélytől szeriatt, január 20-án volt tíz éve annak, hogy Hitler Adolf vezetésével a nemzeti szocializmus uralomra jutott a német birodalomban. A decem­brn kiváló alkalom arra, hogy a német nép s az egész világ visszapillantást vessen az 1933 január 30 óta megtett útra, melyen Németország széttépte a versaillesi békediktátum béklyóit, mozgósította a nemzet valamennyi értékét és erőforrá­sát és oly véderőt állított az európai csataterekre, mely — szövetségeseivel az oldalán — ma földrészünk történelmét évszázadokra eldöntő iru­zdl­imet vív a plutokrata-demokrata hatalmak és bolsevista szövetségesük ellen. Az ünnepi évforduló alkalmából a német birodalmi rádió szombaton délelőtt közvetítette Axmann ifjúsági vezető beszédét, Göring birodalmi tábornagynak a német véd­erőhöz intézett szózatát, délután pedig Göbbels birodalmi propagandaminiszter beszédét és Hitler birodalmi kancellár kiáltványát, melyet a propagandaminisz­­te­r olvasott fel beszéde keretében. (lorinţi marsall: •A nép öröki évek­i Felnin. (Kador). Uöring Hermáin bi­rodalmi marsall a német véderőhöz in­tézett szózatában hangsúlyozta, hogy ■ ■lm,ull. az az idő, amikor a németeknek lesütött szemmel kellett járniuk a szé­gyenletes béke miatt. Az új népközös­ségi gondolat alapján Hitler s a nemzet szocializmus kiemelte ebből a helyzet­ből a német népet. A nemzeti szocializ­­mus lényege az, hogy a nép örök életű s a nép valameny­­nyi tagjának kötelessége mindenét, ha kell, életét is kockára tenni, sőt feláldozni, ha a nemzet java ezt megköveteli. A birodalmi marsall a továbbiakban kérte hallgatóit, járják be gondolatban ezt a tíz esztendőt, hogy számot vesse­nek azzal a herkulesi munkával, melyet Hitler kancellár kifejtett, hogy az egy­más ellen áskálódó pártokra, felekeze­tekre, osztályokra széttagolt német népből egységet, acélos elejű­ nemzetet kovácsoljon. Most ez a Németország harcol a győ­zelemért, annyi bámulatos győzelem után az utolsó próbát állja. Európa a bolsevisták szemében csak­ egy tartomány, nevetséges kis országaival, csak ugródeszka to­vábbi hódításra, nekünk azonban Európa szent és mindennél drágább.­ Csak a német népet kell legyőzniük, és Európa az övék. Ezért törtek az oroszok a finnekre, hogy a svédországi ércet és a jégtelen tengert onnan megszerezzék. Romániát is azért akarták megrohanni, és a szlávok szabadítóiként a Balkánt birtokba venni, hogy így északról és dél­ről bekerítsék a birodalmat. Ennek a halálos veszélynek a fel­ismerése a Führer legnagyobb tör­téneti érdeme. Az 1941. szörnyű tél után alig hitte va­laki is, hogy rögtön német tavaszi táma­dás lesz, de megindult s eljutott a bol­­sevizmus szivéig, Sztálingrádig. A má­sodik orosz tél enyhébb volt, de annál erősebb az orosz támadás, amely min­dent kockára vetett. Ezért tombol a harc, amelynek legkimagaslóbb ténye­­ a sztálingrádi hősök örök példája, mint ahogy példa maradt Leonidas és háromszáz spártai hőse. A sztálingrádi hősök is hazájuk törvényeinek engedelmes­kedve harcolnak és halnak meg, mert a törvény megszabja, hogy az egyeseknek vállalniok kell a halált is a nemzet életéért. A hatalmas beszéd a Führer iránt ér­zett korlátlan bizalom és ragaszkodás, valamint a vé­me győzelembe vetett ren­díthetetlen meggyőződés szavaival ért véget. A föld­jeírt 1­7- i rémet írév rendületlenüll hisz a végső trt élelem­ben Szombaton délután a berlini Sport­palotában az emberek tízezrei előtt Göbbels dr. birodalmi miniszter mondott beszédet és felolvasta Hitler vezér ki­áltványát. Göbbels dr. miniszter beszédének be­vezetőjében utalt arra, hogy 1933. ja­­nuá­r0. óta az évfordulón mindig Hitler vezér szólt a német néphez. Ebben az esztendőben azonban a Keleten folyó nagy elhárító harcok miatt sajnálattal kénytelen szakítani a hagyománnyal, mert a harctéri események a vezéri fő­hadiszálláshoz kötik. Elküldte azonban a német néphez kiáltványát és Göbbels­ dr. minisz­tert bízta meg, hogy olvassa fel a berlini nagygyűlésen. A német nemzetet ellenségei részéről — m­odotta a miniszter — sok ütés érte, ezt be kell ismerni, de a német nép min­den ütésre nyomban ütéssel válaszolt. A német nép ellenségei eddig minden alkalommal túl korán örül­tek a diadalnak, mert az idő elmúlt felettük, a német nép és a nemzeti szocializmus azonban meg­maradt. Hangoztatta, hogy a német nemzeti szocializmus sohasem kicsi­­nyelte vagy tagadta le a nép előtt az ese­ményeket, de erre nincs is szükség, mert a német nép ezekből mindig új erőt merít a további harcra. Kijelentette, hogy a német nép elszántan küzd és hisz a végső győzelemben; szótárában az a szó, hogy „meg­adás”, nem ismeretes. A keleti tél haujaraccal foglalkozva hangoztatta, hogy a második téli had­járat nehézségeinek leküzdésére az egész német nép harci állásba vonul, dolgozik és harcol a győzelemért. A né­­­met nép tudja, hogy ez a harc az életért és egész Euró­páért folyik. A német nép ellenségei és főleg a nem­zetközi zsidóság nélkülünk csinálta a számlát — mondotta — mert átlátunk az ellenséges propagandán és a győzel­­­­met ki fogjuk használni. Gyorsa­n és kíméletlenül cselek­szünk. A vezetés elvárja, hogy a nép teljesítse feladatát és ez kivétel nélkül minden­kire vonatkozik. Mindenkinek mindent a hazának kell felajánlania. Bizonyos, hogyha a nép minden áldozatot macihoz és elszántan akarja a célt, akkor el is éri. Halfeni vezér és fra­nceSFikr In­iéliváBija Gn­ebels miniszter azután felolvasta Hitler Adolf vezér kiáltványát, amely­ben a Führer ismertette a hatalom átvé­teléért folytatott harcot. Vázolta Né­­metországn­ak a világháború utáni hely­zetét, amikor Wilson békepontjai nem a békét adták meg Németországnak, hanem a legnagyobb igazságtalanságot zúdították reá. Kifosztották és gazda­ságilag tönkretették. A vin­soni békét nyomon követte a gazdasági válság és hamarosan szerte a világon a munka­­nélküliek milliói jártak tétlenül az ut­cákon. Hitler vezér és a nemzeti szo­cializmus az utolsó órában vette át a hatalmat, amellyel megmentették Né­metországot. Hitler vezér első kiáltvá­nyában négy évi időt kért arra, hogy jóvá tegye azt, amit tizennégy esztendő elpusztított. Ez sikerült is. A nagy eredményhez hasonlót csak a Duce Olaszországa tud felmutatni. Az új Né­metország nemzeti erejének összponto­sításával a belső feladatok elvégzése után hozzáfoghatott a külső feladatok elvégzéséhez. A nemzetközi zsidóság nem akarta eltűrni az új nemzeti szo­cialista állam megerősödését és ára­mányk­odásával kirobbantotta a hábo­rút. Most látható csak, mi lett volna, ha a Gondviselés nem adta volna 1933-ban Hitler vezérnek a hatalmat. Most lát­ható csak az is, hogy mi lett volna Európa sorsa. Nevetséges az az állítás, hogy az angolszászok biztosítékai meg­védhették volna a kontinenst. A Szov­jetunió húsz évig készülődött Európa m­egrohanására és melyik állam száll­hatott veki a szembe a keleti hordákkal ? Csak Németország fiatal védereje volt képes pajzsával feltartóztatni ezt a ve­szedelmet. Németország ezért addig folytatja a háborút, amíg a kontinens végleg megmenekül ettől az óriási ve­szélytől. _ Utalt a Führer arra is, hogy többiz­­ben nyújtott békejobbot a német nép ellenségeinek, de ezt a gyengeség jelé­nek tekintették és elutasították. Ennek oka a nemzetközi zsidóság, amely az emberiség ellensége és mindaddig az marad, amíg el nem intézik. A német nemzetet azonban sem az idő, sem a fegyverek le nem győzhetik. A nemzeti szocialista eszme erősebb, mint az el­lenségnek a német nép elpusztítására vonatkozó vágya. A német nép megsem­­misíti az ellenségeit és akkor felvirrad majd az újabb január 39. a végső győ­zelem napja. Hitler vezér végül köszö­netét fejezte fe a német véderő kato­náinak és hangoztatta, az otthon be­csülete meg­­ívánja, hogy méltó legyen a hadsereghez. „VEZÉR PARANCSOLJ ÉS MI KÖVETÜNK!” Hitler vezér kiáltványának felolvasá­sa után Göbbels dr. kijelentette, hogy a német nép hűségesebb vezére iránt mint valaha. A német nép vezérei pedig azért hisznek rendületlenül a győzelemben, mert ismerik népüket, amely legyőzi az összes nehézségeket. Hisznek a győze­lemben, mert a német népé a Führer, aki biztosítéka a győzelemnek. A német nép egészséget és erőt kér a Mindenha­tótól vezére számára és ugyanakkor biz­tosítja vezérét arról, hogy most is érvé­nyes az a régi jelszó, hogy: Vezér, parancsolj és mi követünk. Göbbels dr. Hitler vezér éltetésével fe­jezte be beszédét. mm, 1993 február 1 Vasárnapi tévét IIHil!nillllllllliil!lillll!l!llillll!l!ll!llllllllllMt:íl1IIIIIIIIIUimiUltllUUI KEDVES SZERKESZTŐ DR! Már cstie elmondom, hogy a nyáron az egyik parkon mentem át, mikor a játszadozó gyermekek között egy ici-pici csöppség elkiáltotta: — Ott jön az én drága kicsi anyukám. Arra nézek és keresem a megnevetted anyát. Elképzeltem egy kicsiny, törékeny fiatal nőt, a milyet a „kicsi anyukám” elne­vezés megjelölt. És helyette egy jól meg­ír m­u­tt, erős hölgy hajolt le parányi gyer­mekéhez. Ez hát a kicsi anyukám! Van egy ismerősöm. Hatalmas, széltében­­hos­szában jól kifejlett férfk Míg kis fiacs­káját szeretgeti, igy szól hozzá selypítve: — Öleld meg a te piszi apukádat. Ha nem látnánk, csak hallanánk, azt hihetnénk, hogy ennek a kis fiúnak még kisebb apja van. Az apuka szó tehát épen úgy nem ta­lál, mint az anyuka. Ifjú kort rohan volt egy leányismerősöm, ha igazat akarok mondani, kedves ismerő­söm, sőt ha még igazabbat akarok mon­dani, ennél is több volt. Olyan kedvesen, tudta emlegetni az anyját: — Mamuka így, mamuka úgy. Alig vár­­tam, hogy megismerjem. Előre elképzeltem a kedves kis nénit, akit leánya nagy szere­tettel becézget és aki gyönge szervezetével nagyon is rászorul a babusgatásra. És a első találkozásnál a szó szoros értelmében megdöbbentem, midőn egy mázsányi nagy darab asszony állott előttem. Nosza, rögtön ki is ábrándultam az — hogy is mondjam csak — „ismeretségből” a régi példaszó alapján: „nézd meg az anyját és n­e vedd el a lányát.” Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy jól is sejtettem, mert leánya —­­amint hallom — „mamuk­áját” is felülmúlta, megfogadván az intést: „különb ember légy anyádnál ” fiát Így talál a mamuka név is, pedig egészen biztos vagyok felőle, hogy ő is mamukának hivatja magát gyermekeivel. A minap fiatalokkal beszélgettem. Az egyik ifjú az apjáról akart valamit elmon­dani és így kezdte beszédét: — Az én faterom . . . — Oh az én fatu­m, — folytatta tovább a beszélgetést a másik, mire a harmadik: — Az én öregem — bevezetéssel mon­dotta el apjának tetteit. De a lányok sem hagyták magukat. — Az én műterem olyan szigorú hozzám, panaszkodott egy kis elkényezteti liba. — Ó, én nem mondhatom, védte anyját a barátnője, az én mutim olyan cuki... És egymásután röpködtek a különböző apai és anyai becenevek csak egy nem jött véletlenségből egynek sem az ajkára, ami, pedig miindennél több, szebb és mind­egyiknél jobban kifejezi azt a viszonyt, amelyben — ha nem a gyermek a szülővel — hanem a szülő van gyermekével. Mert sokféle neve van a mi tiszta, vagy elrontott nyelvünkben az apának és az anyának, mint a mama, mamás, anyuk, anyuci, apuci, apus, apuska, vagy a komo­lyabb és igazán kedves megszólítás: kedves apám, kedves anyám, de mindennél szebb az, amelyhez hasonló nincsen a világ egyet­lenegy nyelvében sem. Lehet, hogy van nyelv, melyben a szeretet változatosabban ki tudja magát fejezni, mikor a gyerm­eki szívből és gyermeki ajkon a szülő felé árad, de nincs egy sem, mely ezt a szeretetet mé­lyebben és igazabban tudná szemléltetni, mint a mi nyelvünkön ez a két szó: édes apája és édes anyám. Kedves Szerkesztő Úr, engedje meg, hogy e helyen hívjam fel, figyelmeztessem és kérve­ kérjem a sz­ülőket, gyermekeket és minden magyar testvéremet, hogy hagyják el azokat a lehet­etlen és sokszor nevetséges szülői elnevezéseket és még inkább az ide­gen nyelvből való kölcsönzéseket. Beszélni kezdő kis gyermekük nyelvét ne rontsák meg velük, hanem tanítsák meg a világ leg­szebb két szavára, mely a méretéiben eggyé olvad és úgy zeng, muzsikál, áld és bol­dogít: édes anyám. Egyébiránt maradok őszinte tisztelője DELI PÉTER ál 'Ti mm®. I­I Az évad kimagasló eseménye, az első német színes film-csoda! Az aranyváros 18.árad -------------------­«**sa*ha* maam­t^^iss^’^amr^saasmmaisáeaammiKmt lön!

Next