Déli Hirlap, 1943. március (19. évfolyam, 49-73. szám)

1943-03-01 / 49. szám

1 Goebbels miniszter cikke: Európa anyagi és lelki válsága drámai fordulóponthoz érkezett „Akit ez a pillanat felkészültebben talál, az lesz a győztes!'' Berfla. (Rador). Dr. Goebbels német birodalmi propagandaügyi miniszter a Das Reich című hetilapba Cik­ket írt „Európa válságáról" és hangoztatja, hogy a zsidó­kérdés ismerete nélkül a mai helyzet megítélése elhibázott lenne.­­ A most folyó világháborúban a tengelyhatalmak keleten a nemzetközi szocializmus megtestesítője, a bolseviz­­mus ellen, nyugaton pedig a nemzetközi kapitalizmus letéteményese, a nyugati A továbbiakban a német miniszter rámutat a zsidóság újabb hangulat­­keltő-had­járatá­ra a plutokrata államok­­ban, melynek az a célja, hogy eloszlassák a bolsevizmus iránt táplált aggályokat. „Bolsevista világveszély nincsen”,­­ „A bolsevizmus az utóbbi két év alatt sokat vesztett eredeti jellegéből és sok­kal közelebb áll már a polgársághoz”, — ilyen és ezekhez hasonló szallamok­­kal „dolgozzák meg” a közvéleményt.­­ - A valóság, magától értetődően, ennek éppen az ellenkezője, — állapít­ja meg Goebbels. — Nem a bolsevizmus engedett a plu­­tokráciának, hanem a plutokrácia adta be a derekát a bolseviziausnak. Hasonlattal élve: a Kreml csak színleli ma a jámborságot, plutokrácia, ellen harcolnak. Aki nem ismeri a zsidó­kérdést, nem tud eliga­zodni ebben a helyzetben. A dolgok és események mélyén ugyanis — hangoz­tatja Goebbels — ugyanaz a „spiritus rector”, ugyanaz az irányító szellem hat és cselekszik: a nemzetközi zsidó­ság, a lelki és szellemi zavarkeltés elő­idézője, országok és népek bomlásának erjesztő­je, az anglikán egyház szovjet-barátságá­ból viszont őszinteség csendül ki. AZ EGÉSZ CIVILIZÁLT VILÁG SORSA FOROG KOCKÁN Gyermekességgel határos a német miniszter szerint az amerikaiak és an­golok erősködése is, hogy „ők majd fegyverrel megvédik Európát a bolse­vizmus ellen”.­­ Ha Európa megvédelmezése nem sikerülne a német véderőnek, nem sikerülne a világ egyetlen más hatalmának sem, még ak­kor sem, ha akarnák, — hangsúlyozza Dr. Goebbels, — nem is szólva arról, hogy angol—amerikai mértékadó körök és sajtóh­argok sze­rint Európa a Szovjet játékasztala. — Az egész civilizált világ sorsa fo­rog kockán, — írja a továbbiakban a német propagandaügyi miniszter, majd kiemeli hogy a Szovjet rémuralma nem­csak az értelmiségi réteg ellen irányul, hanem főleg a munkásosztály és a föld­művesek ellen, hiszen közismert tény, hogy emberek milliói végeznek kény­szermunkát a szovjetoroszországi gyűj­­tőtáborokban. „FÖLDRÉSZÜNK NEM ADJA MEG MAGÁT!” — ördögi összeesküvést szőttek­­ Európa ellen s ezt csak fegyveres ellen -­­állással lehet meghiúsítani, a világ el­lenségének legyőzése révén. A bolseviz­mus veszélyét csak a népek nemzeti­­ erejére támaszkodva háríthatjuk el. Földrészünk nem adja meg magát! Európa még nem teljesítette külde­tését, hanem fejlődésének új sza­­kaszához érkezett. A zsidóság már a múltban is több ízben is elérkezettnek látta az időt hatalomra jutásának végleges biztosítására, de a népek életereje meghiúsította ábrándjait s visszazuhant alacsonyrendü életfor­májába. — Európa anyagi­ és lelki válsága drámai fordulóponthoz érkezett. Akit ez a pillanat felkészültebben talál, az lesz a győztes! — fejezi be cikkét Goebbels német propagandaügyi miniszter. A bolsevizmus nem tágít elveitől Vatikáni lobogó alatt közlekedő gőzös elsüllyesztése Róma. Az angol haditengerészeti erők elsüllyesztettek egy szállító gőzöst, mely Dél-Amerikából — vatikáni lobogó alatt — élelmiszert hozott Európába a Vatikán részére. A Szentszék e miatt hivatalosan tiltakozott Londonban. — A Vatikánnak, mint ismeretes, jogában áll saját szükségletei fedezésére semleges államok hajóinak bérlése, élelmiszer­szállítás céljára. Tovább halalnak a lisszaboni rapillásmeacsTensbB­ttannyal halon­­a mán Lisszabon­ (Stefani). Mint ismeretes, a napokban egy amerikai Clipper-repü­­lőgép, negyven utasával, Lisszabon mel­lett a Tajo folyóba zuhant. A szorgal­mas kutatások ellenére tizennyolc utas holttestét még nem találták meg. A repülőgép alkatrészeit, egy motor le­­vételével, már kiemelték a vízből. A lezuhant repülőgépen volt a többi között az északamerikai rádió hét mű­vésze, akik Londonban igyekeztek, hogy az ott állomásozó amerikai katonák szá­mára rendezett előadáson vendégszere­peljenek. Az egyik amerikai rádió-éne­kesnő s az amerikai követség titkára hír szerint sértetlen maradt. A megmentettek nevét még nem közölték a nyilvánossággal. Amszterdam. (NTI): Az amerikai pol­gári repülésügyi központ hivatalosan cáfolja azokat a híreket, melyek szerint Gsangkaisek tábornagy felesége is azon a személyszállító repülőgépen tartózko­dott, mely a lisszaboni repülőtér közelé­ben lezuhant. A brit hírközvetítő szolgálat washing­toni jelentése szerint Sikorsky tábor­nok, a lengyel emigráns-kormány elnöke nincs a szerencsétlenség áldozatai kö­zött. Az amerikai hivatalos cáfolatban egyébként utalnak arra, hogy Csangkai­­sek tábornagy, csungking-kínai állam­fő neje Washingtonban megjelent a péntek esti sajtóértekezleten. A béketárgyalá­sokon egységes gazdasági terv meg­való­síti­tát­­ tartják kívánatosnak az angolszászok Buenos Aires­ (Stefani). Sumner Welles, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára felhívást intézett a szövetséges nemzetek kormányaihoz és kérte őket, hogy mielőbb lépjenek egyezségre a jövő gazdasági rendjének megszervezése érdekében, különben be-­ következhet az a helyzet, hogy a há­ború befejezése után a béketárgyalások asztalán annyi terv lesz, ahány kormány­­ vesz részt a tárgyalásokon. A kis államok sorsát örökre megpecsételné a Szovjet esetleges győzelme Bern (NTI). A svájci sajtó egy része nyíltan felveti a kérdést, milyen sors várna — a Szovjet győzelme esetén — az európai kis államokra. A Courier de Geneve ezzel kapcsola­tosan ama véleményének ad kifejezést, hogy ha a vörös hadseregnek sikerülne diadalmaskodnia az európai hatalmak felett, földrészünk egyes országainak határait — a tények vaskövetkezetessé­ge folytán — nem Londonban , nem is Washingtonban állapítanak meg. Az a tény, hogy az angolszász hatalmak Eu­rópa nagy részét a Szovjet kénye-ked­­vére bízzák, illetve szovjet érdekterület­nek tekintik, könnyen meggyőzheti még a kétkedőket is arról, — amit befejezé­sül a svájci lap nyomatékosan hangsú­lyoz, — hogy a Szovjet esetleges győzel­me örökre megpecsételné a kis államok sorsát. HŰVÖSEN FOGADTÁK BENES ÜDVÖZLETÉT Stockholm­ (NTI). Sztálin köszönő táviratot intézett mindazokhoz, akik a vörös hadsereg fennállásának huszon­ötödik évfordulóján üdvözölték a szov­jet kormányt. Egy moszkvai jelentés szerint a legrövidebb köszönő táviratot Benes kapta Sztálintól. Bolgár lapvélemény Törökország nagyarányú fegyverkezése csak elővigyázatosság a szovjet­ veszéllyel szemben Szófia. A Slovo című bolgár lap a bolgár-török viszonnyal foglalkozva megállapítja, hogy azt a béke és fejlő­dés kölcsönös zavartalansága jegyében, az örökös barátság kapcsolatai jellem­zik. Még jobban tisztázta ezt a baráti viszonyt Saradzsoglu török miniszter­­elnök beszéde és Izmet Inönü török köztársasági elnök kiáltványa. A Slovo kiemeli az államelnök nyilatkozatának őszinteségét, majd utal arra, hogy a tö­rök külpolitika Achiles-sarka mindig az Oroszországgal való viszony volt. Ha Törökország óriási összegeket költ fegyverkezésre, ennek oka a szovjet­ veszélyben rejlik. Törökország élénk figyelemmel kísé­ri a körülötte zajló eseményeket és úgy látszik, hogy a Szovjet minden sikere fokozza a török államférfiak aggodal­mát és nyugtalanságát, —­ állapítja meg a továbbiakban a bolgár lap, majd ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy Törökország továbbra is békés po­litikát követ Bulgária iránt. Befejezésül a Slovo hangoztatja, hogy a sajtónak is elő kell mozdítania a meg­értést, kerülnie kell mindent, ami a ke­délyeket izgathatja és mind a bolgár, mind a török sajtó elsősorban azt tartja fontosnak, ami erősíti az összhangot a két őrs szag között. Hétfő, IMS méretas ! V­asárnapi tévéi­ llilllllllllllllll IIIIHIIIIIIIIIilllllilllllllllllllllWtílirtlIlllilll IIIHIIUHJIIIII KEDVES SZERKESZTŐ ÚRI Mint mindig, az elmúlt hétévi is fi­gyelemmel és szeretettel olvastam b. .apjának mindegy­ik számát. És amíg olvastam, nemcsak a sorokat és szava­kat láttam, hanem láttam, sőt éreztem azokat a hatalmas és sokszor bámulatba ejtő erőket, melyek nemcsak a világ­rengető, hanem sokszor az egyszerű, mindennapi események és nemcsak köz­ismert nagyságok, hanem szürke, apró emberek életében is, mint életformáló tényezők munkálkodnak. Remegő szív­­vel figyeltem ezeket a népek világcsa­tájában, meghatottan csodáltam Gan­dhinak, a Nagy Léleknek tűrő ellenállá­­sában, állítottál szemléltem XII. Pius pápa békére hivó szózatában. De mind­ezeknél mélyebben m­egh­atott a névte­len anya levele s benne megírt küzdel­me és szenvedése a gyermekért, ő vívta és vívja a legnagyobb harcot, nagyobbat a borzalmak háborújánál, mert ő harcol igazán az életért, a jö­vőért és mert azzal harcol, akinek nem ellenfélként, és még kevésbbé ellenség­ként, hanem a legmegértőbb szívvel kel­lene mellette állania, a férjével. Előttem ő a hétnek és a mai életnek legnagyobb hőse. Ne mondja, Kedves Szerkesztő Úr, hogy már írtak róla, mert nemcsak egy rövid cikket, nem is csak egy szerény levelet, hanem ódát, hőskölteményt, re­­gényt és cikkek sorozatát, bűnbánatra vívó megrázó erejű próféciákat kellene szakadatlan hirdetni mindaddig, míg hangjukat el nem némítaná gyermekek százainak és ezreinek csengő kacagása. Mert ma a gyerm­ekkacaj némult el hajlékainkban. Szeretném erősíteni a névtelen anyát és a többi hasonló sorsban levő felesé­get hősi küzdelmükben, de — legyünk igazságosak — nemcsak a férfiak — fél­nek, sőt irtóznak a gyermektől, vagy éppen a több gyermektől, hanem a nők is. Sok családban pedig mind a ketten egyformán, úgy­hogy ha semmiben sem volnának egy véleményen, de abban tö­kéletesen egyetértenek, hogy legfeljebb csak egy ha­­tása legyen az életüknek. Tudom, hogy sokszor hallja Szer­kesztő Úr is, de mikor azt az egyet is olyan nehéz ma felnevelni! Mennyi, ha­zugság van ebben a kifogásban! Mert akik így beszélnek, azok soha sem a gyermekre gondolnak, hanem mindig saját maguk­ra. Nemsokára, ha jő a tavasz, várjuk, lessük a virágot, a fát, buvik-e a bimbó, fakad-e a rügy, duzzad-e benne a virág s a vele rejlő gyümölcs? Milyen csaló­dás ér, ha hasztalan várjuk: nem bom­­lik a bimbó, nem nyílik a virág és nem fog érni gyümölcs. Talán mert kimerült a fa, talán, mert kései fagy leforrázta, vagy durva kéz letérdelte, letiporta a bimbókat. Milyen szomorú, ső­t milyen szégyen és milyen bűn, hogy amit sem fa, sem virág, sem semmi teremtmény nem tud megtenni, az ember azt is meg­teszi; maga ak­adályozza meg élete fá­jának gyümölcstermését, maga fa­gyasztja meg az uj élet rügyeit, tördeli le élete fájának sarjadni kezdő uj haj­tásait! Az ember, akinek lelke van, mellyel számolni tartozik, számolnia kell kikerülhetetlenül Istennek; az em­ber, akinek lelke van, vagy inkább nincs lelke, mert azt már előbb megölte, mint a gyermekét.­­ Sokszorosan bűnösek az ilyenek, mert vétkeznek Isten, önmaguk és nemzetük ellen. Egy nemzet sem akkor hanyatlott le, mikor más hatalmába került, hanem amikor számban megfo­gyatkozott és mindig akk­or emelkedett fel, amikor megnövekedett a száma. Nem mindig azért, mert megnövekedett a hatalma, hanem mert a számban meg­szaporodott nemzet a szűk élethatáro­kon túl és felül új életlehetőségeket harcol ki a­­jövendő számára. Kedves Szerkesztő Úr, kérem, kö­szöntse nevemben az élet névtelen h­­­lelt, az anyákat. őszinte tisztelője ___ DELI PÉTER

Next