Déli Hirlap, 1944. április-június (20. évfolyam, 75-140. szám)
1944-04-01 / 75. szám
Szombat, 1944 április 1 3 _______________________________________BéuHciap Új román-magyar egyezmény a kettős birtokosok határátlépésére vonatkozóan Budapest (Transkontinent Press). A román kormánnyal való megegyezés értelmében, hivatalos közlés szerint, 19). évi április 1-től kezdve életbe lép a román-magyar kis határforgalomra vonatkozó megállapodás. Az uj egyezmény a tavalyi megállapodáshoz hasonlóan a kettős birtokok tulajdonosainak lehetővé teszi a határjárásokban a határátlépést. Az uj megegyezés 194). évi november 30-ig marad érvényben, Ljabb intézkedés menozgosított személyek perének elhalasztásáról București. A hadba vonult személyek peréről intézkedő rendelet törvény intézkedése szerint tudvalévően a pert a bíróság elhalasztotta. Az ilyen perek elhalasztásával kapcsolatosan az igazságügyi minisztérium most 40.990. szám alatt rendelkezést küldött az ország valamennyi bírói hatóságának. A rendelet értelmében a bíróságnak felhatalmazása van arra, hogy bármilyen természetű pert elhalásszon, ha a felek vagy a bejelentett meghatalmazott képviselő feltételezhetően mozgósított, illetve utazási és más háború okozta akadályoztatás miatt a tárgyaláson nem tudott megjelenni. A közrendre és a közvagyonre vonatkozó perekben a bírói hatóságnak előzetesen alaposan meg kell vizsgálnia a távollét okát, KAKASSY ENDRE: _ X * -£ ■ B b fa H « ERDÉLYI MESEVILÁG Háború és inUnkBs védelem Minden háború jelentékeny szociális eltolódással és szociális változással jár. A mostani második világháború azonban, amely a termelési berendezések és az emberi munkaerő teljes kihasználására törekszik, máris olyan mélyreható átalakulást idézett elő a termelési viszonyokban, az emberek életmódjában, a tőke és a munka viszonyában és általában a munkás sorsának átalakulásában, amely az egész társadalmi és gazdasági életet érinti. A háború a dolgozó embert, mint a legértékesebb munkaerőt a gazdasági és társadalmi élet középpontjába állította. A munkaerő védelme a háborús gazdálkodás egyik kulcsfeladata A mai korszellem szerint a dolgozó nép ereje a nemzet egészsége és így minden dolgozónak joga van védettségre és biztonságérzésre. Azonban a munkaadó is többet törődik ma munkásainak sorsával, egészségével és munkakedvével, mint azelőtt A munkásvédelem terén a háború új helyzetet teremtett. Főleg az hozott új feladatokat a háborús munkásvédelem számára, hogy a háború óta igen sok tanulatlan, szakképzettség nélküli munkavállaló, valamint törődött ember fiatalkorú és nő jutott az iparba, akik nehezebben nevelhetők a balesetbiztonságra és az egyéni óvórendszabályok betartására. Nagy szerepe van ma a gépesített munkának. A munkás fizikai erőkifejtése csökken ugyan, de egyszerre át kell vennie a gép üzemét és egyoldalú testtartásban kell végeznie feladatát. Ehhez járul, hogy nem szabad magát befolyásoltatnia a gép zajától, kattogásától. Hogy a gépesített munka, amelyben nem az emberi munkaerő játsza a főszerepet lelkileg mit jelent az ipari munkás számára, ezzel a kérdéssel sokat foglalkoznak az orvosok és a lélekbúvárok. Az új ipari munkásoknak nagy része nem lévén benső kapcsolata végzendő munkájával, csak a kereset nagyságával törődik és sok még örül is, hogy munka körben gondolatai szabadon csaponghatnak. Nagy feladatokat jelent a munkásvédelem szempontjából az is, hogy a háború óta számos nő végez olyan munkát, amely eddig kizárólag férfiaknak volt fenntartva. Igen sok nő dolgozik a hadiiparban, így előmunkás vagy csoportvezető is kerül ki közéjük. Hagyományos szokás számos iparban az állva dolgozás, mert eddig az volt a hit, hogy az ülve végzett munka lustaságra, vagy kényelmes munkavégzésre nevel. A mostani háborúban eszközölt kísérletek igazolták, hogy igen sokféle ipari munkát lehet ülve végezni és ez a munkás munkabírását előnyösen befolyásolja. Természetes, hogy a teljesítmény növelése érdekében megfelelő ülő alkalmatosságról kell gondoskodni a munkás számára. A lábaknak igen ,oz iparágban gyakran előfordult deformálása és a munka közben érzett derékfájdalmak és lábpanaszok jó része — főleg nőknél — az állandó álló helyzetben végzett foglalkozásra vezethető vissza Sok függ attól is, hogy a munkás kedvvel végezze munkáját. A munkakedv elsősorban attól függ, hogy a munkás érdeklődést tanúsítson munkája iránt és örömét találja benne. Függ aztán attól is, hogy keresete arányban legyen a végzett munkával és biztosítsa megélhetését. A háború alatti tapasztalatok szerint vitaminpasztillák, szőlőcukor és foszfor adagolása, mesterséges napfénybesugárzás, valamint a sportedzés is mind alkalmas eszköz a munkateljesítmény fokozására Fontos az is, hogy a munkás lakást olyan legyen, hogy abban a végzett munka után jól érezze magát. Legyen a lakás egészséges, világos, levegős és a családtagok ne lakjanak abban összezsúfoltan. A nagy vállalatok már régen felismerték enKaeNbröse. Mesék, képek, phyMI kiállítás KAPHATÓ A KECSKÉS KÖNYVEKET AKCSITÓ KÖNYVKERESKEDÉSEKBEN man Utazás a gall konyha körül FRANCIAORSZÁG MA JOBBAN ÉL, MINT NEGYED- VAGY HARMADÉVVEL EZELŐTT Közhely, hogy az öreg kontinensen Franciaország volt mindenkor a legdúsabb bőségszaru. Brillas Savarin tanúskodása szerint például a korabeli Párizs nevesebb éttermei, mint a Beauvilliers, a Szopós Borjú, a Robert, a Vidéki Testvérpár, a Le gacque, meg a többiek rendszerint kétszáznyolcvankét ételfajtát soroltak fel menükártyájukon. A menetet tizenkét leves és huszonnégy előétel nyitotta meg. Ezután húsz hal, húsz marhasült, húsz borjúsüllt, húsz szárnyas, harminc vad, ötven entremets, tizenhat torta és ötven nyalánkság következett. Ez a végtelenül gazdag étlap mindenütt másutt választék lett volna. Franciaországban viszont jobb a dán programra. Nemcsak Brillat- Savarin, Grimod de la Reyniére meg a konyhai művészet egyéb remekírói, hanem Franz Dühring és más tudósok, is adatszerűen bizonyítják hogy Galliában legendás lakmározások estek A legújabb emberöltők során, az első császárság keletkezésétől a harmadik köztársaság bukásáig terjedő másfélszázad alatt a francia asztalnak ez a kissé vaskos élvetegség« kifinomodott és költőivé vált. A szellem beleavatkozott a test ügyleteibe s Hugo Victornak, Baudelairenek, a két Davudetnak, Francénak, Durhamelnek meg más szellemi vezérek befolyására a francia konyhát lírai, elvont légies elemeik nemesítették meg. A fogások száma kétszázzal esett, s a megmaradt hetvennyolcvan zsíros anyagszerűségét mindinkább dekadens hatások lengték át. Ám túl e szorosan vett konyhai reformokon, az újítók főként spirituális vonatkozásaiban minősítették át a francia asztalt. Irt az Académie des Gastronomes André Tardieunek, a hajdani miniszterelnöknek irányítása alatt hosszú esztendők pszichológiai kutatásaival a fényt, a színt, az illatot, a zenét és a társadalmi témát is belekapcsolta a tálak körítésének bonyolult tudományába, pontosan megállapítván ,hogy bizonyos nemű és fajtájú fogásokhoz miféle világítási, hangzati, társalgási és szaghatások simulnak leginkább. Ez az Akadémia Legutolsó díszebédjén, amelyet a Cralon-szállodában, a párizsi Concorde-téren reredezték meg, a műsornyitó Canapé de Cavaal-t például halványkék selyemfüggönyöket megtört déli verőfényben szervírozták ózon: ibolya. Zene: Haydn, adagio. Bor t szelíd Odenas. Téma: az őszi Szalon. Ez a mágikus, révületszerű étkezési kultúra természetesen idegen maradt a néptől s csak egy szűkkörű, a konyhai finomkodásokra ’különösen hajlamos réteget hódított meg. De azért 1040 júniusában, az összeomlás után nemcsak a ritka ínyenceken, hanem az egész honon úrrá lett konyhai nélkülözésektől való félelem riadalma.Az ínyenceik lelkét a v kitó gall asztalméiveltség sorsa feletti kétségbeSzépirodalmi folyóiratunk e esés szorította el. A nemzet lelkében pedig, éppen ellenkezőleg, a néhai éhkoppok riasztó visszhangja csendült meg Mert Franciaország az öreg kontinensnek nemcsak legdúsabb bőségszaruja volt, hanem időnként nyomorúságos árvája is. Az egyetemes riadalmat talán eloszlathatták volna az illetékesek, némely meg HAVI SZEMLE Megrend e 1 h e t 6: ARAD, nők szükségességét és igyekeztek lehetővé tenni a munkásnak, hogy magának családi házat építsen, vagy pedig a gyárak maguk építenek munkástelepeket. A mostani háborúban is sok helyen létesítettek kisebbnagyobb számú munkásházat. A törvényes munkásvédelem a társadalombiztosítás terén történik. Ezt a gyárak — ugyancsak a törvény előírása alapján — azzal egészítik ki, hogy munkásaikat állandó orvosi felügyelet alatt tartják. STRADA BRAHAM 2-4 szánfürdőket rendelnek be számukra és étkezdét tartanak fenn, amelyekben a munkás jó és olcsó, erőt adó ebédet kap. Ezenkívül a gyárak a munkás számára nagyban szereznek be élelmiszereket és különböző életszükségleti cikkeket, amelyeket a munkások jutányosan kapnak, nem és e mellett mentesek attól, hogy mindezeket saját maguk szerezzék be máguknak, ami a leggyakrabban nagy időveszteséggel és fáradsággal jár, némely A dms piacok, mintegy varázsjelre, kiürültek s lelkendező hajsza indult meg a varjak után, amelyek százezrével kerengtek az utak és a mezők felett. Még az oly komoly, elvonatkozott lapok, mint a Journal des Debats is, recepteket közöltek arról, hogy miként lehet a károgó szárnyasokat kakukfűvel, pereszténnyel, zsályával , szerecsendióval emberi fogyasztásra alkalmassá tenni. A nemzeti tragédiából kikelő új korszak e helyzetért a felelősséget a múltra hárította, amely elhanyagolja a falut és a földet. Tudós statisztikák bizonygatták, hogy a harmadik köztársaság hét évtizedes léte alatt hatmillió hektár vetésterület vált ugarrá. Hogy a parasztság milliószámra hagyta ott a reménytelen tanyákat és majorokat, a városokban próbálkozván üdvét keresni. Ám a nemzet, amint ezt az eltelt esztendők nyilvánvaló módon bizonyítják, nem sorvadt el testében meg lelkéből. Némely éhkoppok estek ugyan és esnek manapság is a néptest határsávjain, de különben Franciaország él, sőt jobban és biztosabban él, mint negyed- vagy harmadévvel ezelőtt. A tovaszálló idővel eloszolván az első hetek és hónapok țúlhalál-pszichózisa, lassanként meg tárultak a zárt udvarházak, kiöntötték kincseiket a magtárak, adakozóvá váltak a majorságok innen is csurrant és onnan is cseppent valami. Újabban pedig hellyel-közzel a bőség jelei is megcsillannak, s időnként a kínálat erősebb már, mint a kereslet Ugyan, polgártárs, látott-e már valakit, aki éhen pusztult? veti fel a kérdést a „Candide” hasábjain Gascuel professzor, a hangadó gazdasági szakértő. S a feleletet mindjárt meg is adja: Dehogy látott, eltönjen. Nem láthatott, hiszen az éhhalált már eleve száműzte e földről az a bölcsesség, amellyel Franciaország élelmezési politikáját több, mint századéve irányították. Mert, fejtegeti adatokkal és kimutatásokkal a kezében Gasouel, legendajz csak, hogy a múlt elhitványkodta és elsorvasztotta a nemzet termelő energiát s ezzel vesztére kárhoztatta a jövendőt. A valóság inkább az, hogy csendben, minden hűhó nélkül, de fokozatosan összehangolta a termelést a növekvő igényekkel, így azután Franciaország mindég elsőrendű szükségleti cikkel körülbelül ellátta magát, elannyira, hogy ama milliárdoknak, amelyeket tápanyagokért kiadott, mindössze hét százaléka került a gyarmatokra és egy százaléka külföldre. Igaz, megritkult a tanyák népessége. De csak azért, mert a kapát, a sarlót és kaszát gépek váltották föl. A valóság az, hogy Gallia, amely lécének legsivárabb idején is eltartotta önmagát, a gazdasági szervezés, biztonság és egyensúly terén egyike a földkerekség példaadó államának. Ezt mondja tailmány, mely eredetijében csupa szám kimutatás, argumentum, statisztika és bizonyíték. (6.) esetben pedig szinte lehetetlen is. A munkások élelmezése ma jónak és kielégítőnek mondható, mert a munkabérek ezt számára lehetővé teszik. A mai háború sok iparban szükséges» tette a munkaidő növelését. Mégis vigyázn kell, nehogy ez a munkás teljesítő képességének rovására menijen AUa'ab nek arra, hogy a nőket és ne dolgoztassák tulh iámban, össz nyugtató nyilatkozattal De aera, k»t rántsem. A magas fámának a remény egyetlen sugarával sem enyfaríthették»a gyászos sejtelmeket. Nous aurons la. iáim! Nous aur one froid! Éhezni és fa*gyoskodni fogunk! — mondotta a külföldi újságíróknak a közellátási minisztérium orvosszakértője. A pillanatnyi látszat az volt, hogy az éhhalál máris ott kopogtat Franciaország kapuján