Déli Hirlap, 1944. március (20. évfolyam, 48-74. szám)

1944-03-01 / 48. szám

A firm fővárosra zúdított újabb bombazápor is érzékelteti, mily­en­elmetlenül várja Mosz­kva a végleges firm állásfoglalást a béke vagy a háború továbbfolytatása tekintetében. Finn részről viszont azt jelentik, hogy az ily „diplomáciai légitámadás“ csak arra alkalmas, hogy kétkedést támasszon a Szovjet igazi béke­ szándékai iránt. A finn parlament keddire várt titkos ülésének megtartásá­ól újabb hír nem érkezett. Helsinki hivatalos körei még nem nyilatkoztak a fegyverszüneti ja­vaslat hat pontjáról, a­felől azonban nem hagynak kétséget, hogy Finnország a feltétel nélküli megadást mindenkép visszautasítja. Kérdés, várjon Moszkva e javaslatá­ban ragaszkodott-e a feltétel nélküli fegyverletételhez, — mondja egy stock­holmi jelentés.­­ Nem okoz már egyáltalán meglepe­tést, hogy az angolszász kormányférfiak, elsősorban Churchill beszédeinek alapzön­géiben minduntalan visszatér a jövő fejleményekkel szemben való óva­tosság, a túlzott derűlátás helytelenítése. Churchill mú­lt heti alsóhlázi beszámoló­jában is figyelmeztetett arra, hogy a há­lom gyors befejezésébe vetett remény veszedelmes ábránd. Az angol miniszterelnök főleg háborús kérdéseket taglalt, politikai vonatkozású megállapításai nem elégítették ki a vára­kozást. Nyilván ezért tért ki a kormány­fő nyilatkozatát követő vitában Eden külügyminiszter egyes időszerű külpoli­tikai kérdésekre. Eden nyilatkozata Eden kijelentette, eddigi diplomáciai pályafutása során „nem volt még idő, amikor a külpolitika irányítása oly sú­lyos feladatokat rótt volna reá, mint mostan.” Az angol külügyminiszternek ez a meg­állapítása méltán keltett érdeklődést a semleges sajtóban és a diplomácia körei­ben — mondja egy stockholmi jelentés ,mert a Foreign Office vezérlő szele­me ezzel nemcsak saját hivatali műkö­désének nehézségeire mutatott rá, nem­csak a Nagy-Bri­tanniára nehezedő fele­lősség súlyosságát érzékeltette, harnem kidomborította az egész katonai és po­litikai helyzet rendkívüli bonyolultsá­gát is. Mégis mi volt Eden főcélja e nyilat­kozat mosttételében ? — kérd­ezik semle­ges körökben. — Bizonyára az. — mond­ják­­ - hogy ismételten megmo­sdtsa és tisztázza Najry-Britanniának az Egyesült Államokhoz és a Szov­jet-Tr­ióhoz való viszonyát s wrvfoen? leszögezte Anglia magatartásét és c**lkötHzései+ e két nagy c­r/vvptccav.cáTrí»! vrnTó­t(működésében. Andrio és Em­ann Edén szükségesnek tartotta annak ki­jelentését, hogy a brit kormány semmi­féle kötelezettséget nem vállalt bizonyos érdek­övezetek kijelölése és tiszteletben­­tartása tekintetében és hangsúlyozta, hogy Angliától nem is kérték, hogy egyezzen bele a hatalmi befolyás ily megosztásába. Más­ozd­al: Eden szem­beszállt azokkal a brit közvéleményben és egyes politikai körökben is kifejezett aggodalmakkal, amelyek Nagy-Britan­­­nia hagyományos európai politikájának háttérbe szorulását látták a legutóbbi nemzetközi fejleményekben. Csak így érthető, hogy Eden ez alkalommal na­­gyon is nyomatékosan hitet tett Anglia európai küldetése mellett. — Nem fogadtunk el semmiféle korlá­­tozást és nem is kérték tőlünk, hogy bi­zonyos határsorompók előtt megálljunk, — mondotta. — Teljes cselekvési szabad­sággal érdeklődünk továbbra is az Euró­­nával és ennek a földrésznek nemzeteivel kapcsolatos kérdések iránt. S hogy ez a kijelentése ne tűnjék talán könnyelmű megalapításnak, hozzáfűzte: _Feladatunk e tekintetben sokkal súlyosabb, mint volt a múlt háború után. Mi ez a „feladat?” Eden erre a kérdésre azonnal felelt: — A béke fenntartása. „Nehézségek... csizlódások — Minden erőnkkel azon leszünk — m­odotta az angol külügyminiszter — hogy latba vessük befolyásunkat és te­kintélyünket, a szövetségesek közötti barátság érdekeiben, amikor ez a barát­ság elengedhetetlen lesz a jövő béke f­enntar­tásához. S emelt hangon hozzátette: " A tőlünk telhető teljes befolyással arra fogunk törekedni, hogy Európa visszanyerje életközösségét, de egyben azt is, hogy e földrész független nem­e­zetei egyéni életüket is folytathassák. Minthogy ez a kijelentés, éppen a je­lenlegi helyzetbe­i, nagyon is bonyolult kérdéseket érint, Eden untall a leküzden­dő nehézségekre s arra, hogy a brit kül­politikának mily nagy erőfeszítésekre kell még felkészü­nie. Nem fognak hiányzani a csatolások sem _Bizonyos, hogy a most következő időben sok nehézséggel, sok csalódással kell számolnunk, — mondotta. Hadviselés és külpolitika Arra vonatkozóan semmiféle adatot nem nyújtott idén, miért kell az angol külpolitikának csalódásokkal, kiábrán­dulásokkal számolnia a jövőben. Azt sem jelezte, milyen téren, mily belső vagy külső tényezőik miatt várhatók nem kí­vánt fordulatok. A semleges hírmagya­­rrártok azonban máris jelenlévőnek tar­tanak egyes nehézségeket. Például: a lengyel kérdés, a jugoszláv kérdés, a görög kérdés, — a­ b­rit államok sorsa _ hoTV 3, sprrímilhrn­f^ 3 -pnirji r,,° °rv'^1,f’cí'’^r. Német nézet szerint a brit külpolitika legfőbb nehézségei a Szovjettel kötött szövetségből fakadnak, de nem hanya­golható el az a körülmény sem, hogy Air An­­glia hatalmas nyugati szövetségese, az Egyesült Államok befolyása is egyre nagyobb teret nyer oly kérdésekben, amelyekben eddig — Európában, Afriká­ban és a Közel-Keletesn is — Lond­on szava volt a döntő. Eden nem titkolta, hogy háború ide­jén a hadviselés és a külpolitika nem vá­lasztható el egymástól, de az iránt sem hagyott kétséget, hogy ha a három nagy­hatalom között viszály támadna, annak Európa adná meg az árát: „Ha mi nem egyesülünk, valamennyi kis és nagy nemzet szenved majd miatta.” A­helyett, hogy a moszkvai és teheráni értekezlet után hangoztatott „egyetértésiről” szó­lott volna, a brit kormányférfi„ az ,,egyetértés szükségességére” figyelmeztet, amiből nyivánvaló — ha annyi más jel nem is mutatná — hogy a szövetségesek hadviselése és külpoliti­kája között korántsem kielégítő a vi­szony. A teheráni „egyetértésről” egyéb­­ként Churchill is igen óvatosan fogal­mazta meg véleményét: „Semmi sem veszett még el abból, amiben teret nyer­tünk Teheránban.” Az invázió Az európai invázió időpontját Chur­chill nem említette, amiből általában arra következtetnek, hogy Anglia be­avatkozására ismét elhalasztották az előtörvés megkezdését. Bár ez csa­k fel­tevés — nem is lehetne más — szintén arra mutat, hogy a nagy ostrom előtt London még tisztázni kíván bizonyos kérdéseket. A következő hetekre ilyen­formán nagy élénksé­g várható a nemzet­közi politikában s bizonyára a legköze­lebbi jövő megmutatja már, mily mér­tékben szorulnak háttérbe egyes politi­­k­ai problémák a készülő, vagy folyamat­ban levő katonai események miatt. G­ö­b­b­e­­­s dr. német propagandaügyi miniszter legutóbb éppen az invázióról írt cikket a Reich című politikai heti­lapba .Egyre jobban közeledik az az idő­pont, amelyet az angol—amerikai had­vezetőség az európai szárazföld nyugati részének katonai elözönlésére kitűzött — írja G­ö­b­b­e­­­s. A lengyel kérdés A londoni lengyel emigráns kormány határozata, amelyet Römer külügy­miniszter hivatalosan is közölt Edennel, s amelynek értelmében visszautasítot­ták a lengyel-orosz határ megállapítá­sára vonatkozó kiegyezéses javaslatot, egyre nagyobb hullámokat ver a nem­zetközi sajtóban. A lengyel kormány — mint­ előző számunkban már hírt adtunk erről — a le­rmerevebben eltekstórik a Curzon-vonal alapján történő bármily határmegvonástól. Ez a határozat an­nál inkább kelt feltűnést, mert a január 11-i szovjet nyilatkozat óta — amelyben ,,n­émi kiigazítások lehetőségének” fenn­tartásával, Moszkva a Curzon-vonalat jelölte meg tárgyalási alapul — semmi jele nem mutatkozott annak, hogy a Szovjet­ Unió engedne valamit keletlen­gyelországi területi követeléseiből. A len­gyel kormány mostani határozata ilyen­formán újabb éles szembeh­ely­ezked­és Moszkvával s bizonyára súlyos követ­kezményekkel jár majd. Az angol lapok félreérthetetlen célzást tesznek a várha­tó súlyos bonyodalomra, amikor sietnek hangoztatni, hogy a további fejlemé­­nyeken a lengyel kormány felelős. Még a lengyel ügyben oly óvatos Nowa Chronicle is így ír: „Ha a Dzen­­nik Polski, a lengyel kormány lon­­do­ni félhivatalos lapja valóban a kor­mány felfogását fejezte ki legutóbbi cikkében akkor a szovjet-lengyel viszály elsimítására alig van már remény. A lengyel lap cikkében kevés nyoma van a hálának, az iránt az állandó erőfeszítés iránt, amelyet Churchill és Eden a Szov­jet­ Unió és Lengyelország között felme­rült súlyos ellentétek elsimítására kifej­tett”, — állapítja meg a News Chro­nicle. (Az angol lap e cikkét, londoni értesül­és alapján, az Europapress idézi). A Daily Sketch című angol lap szerint addig nem is lehet szó most már közeledésről a lengyel és az orosz kor­mány között, amíg a londoni emigráns kormány összetételét lényegesen meg nem változtatják .­­ A Wanda Wasilewska vezetése alatt álló moszkvai lengyel bizottság folytat­ja erőfeszítéseit, hogy minél több ellen­zéki politikust tömörítsen a Szovjettel együttműködni hajlandó lengyelek tá­borába, — mondja az Europapress lisszaboni jelentése. Argentína Az argentin válságról szóló hírek egy­re bonyolultabbak, az azonban nyilván­való már, hogy a tengelyhatalmakkal való diplomáciai kapcsolatok megszakí­tása külsőleg nem hozott békét s belső­leg sem hozott nyugalmat. A külső nyo­más, az USA­ és Anglia együttes gaz­dasági nyomása tovább tart. Argentina még most sem részesedik a kölcsön- és bérbeadási szerződés alapján a szövet­séges államoknak juttatott szállítmá­nyokból, nem kapott meghívást az UNRRA-ban való részvételre sem.­ A belviszonyok továbbra is ziláltak. Jóval többről van szó, mint kormányválságról. Svájci tudósítások szerint Argentínában három párt, vagy helyesebben: három csoport versenyfutása folyik a hata­lomért. Az egyik Ramirez elnök csoport■* ja, amely a tengely államokkal szal A parlament sorsdöntő határozata előtt szomkazápor* Helsinkire Hitasa^o«­linn k­örött még nem nyilatkoztak a fegyverszü­neti javaslat h­at pontjáról Nemesparat tiszti csoport ragadta magához a főhatalmat Argentinéban - Ramirez tábornokot menekülés közben letartóztatták . Washington az Argentínával való kapcsolatok megszakításáról tárgyal amerikai szövetségeseivel A lengyel kérdés ismeretlen, talán végszeles irányba terelődött — arja a­z Observer Nmrhmis és ideiglenes Wfliw serkeszte: Dr. Olosz Lajos Laptulajdonos a IXIKVM­ Lapkiadó R. T.Déli Hírlap Ziarul Constitutii M­ilii­are din Románia A Romániai Magyar Nép­közösség lapja XX. W, 4A száw AMA LSB* To xn TTTTltThT mmerar w»of vrd. Dir. G«b. P.T.T. Nr. 5506.300/1948 Szerda, 1944 március 1 A tunaiszorontali tör­vényszék bej. sz. 88. (Dos. No. 934/1938). Alapította: Dr. VUCHETICH ENDRE és Dr. VARNAY ELEMÉR

Next