Déli Hirlap, 1944. szeptember (20. évfolyam, 186-207. szám)

1944-09-01 / 186. szám

Wutt*, 1944 szeptember 1 llaifoarat James Tarregkso­woza rancsnokó tábornokkal, feltétel nélkül megadta magát. Pirenée­ tartományt tel­jesen felszabadították. A Dél-Francia­­országból érkezett legújabb fairek sze­rint a német erőknek már egyetlen pon­ton sincs egységes arcvonaluk. Az angol—amerikai légi­erő az elmúlt nap Brüsszeltől Lyonig terjedően a né­met csapatok megszállta és visszavonul­ásukra szolgáló övezetet bombázta. A bom­bázások nagy veszteséget okoztak, főleg a vasúti vonalak rongálódtak meg — fejeződik be a Reuter-ügynökség je­lentése a franciaországi hadihelyzetről.­­ Amerikai bombázók Velence és Trieszt között vasúti vonalakat támadtak Bucureşti­ (Rador). Londonból jelenti a Reuter-ügynökség. Kedden öt­száznál több Olaszországból felszállt amerikai bombázó magyarországi, ju­goszláviai és csehszlovákiai vasúti állo­másokat és közlekedési vonalakat táma­dott. E kötelékek a Velence és Trieszt közötti, valamint a brenneri hágó körze­tében vasúti vonalakat is bombáztak. A brenneri hágót a legutóbbi kemény bom­bázás három napig elzárta. Ugyanekkor az olasz partizánok növekvő tevékeny­ségéről érkeznek jelentések Észak- Olaszországból és a közvetlenül a német arcvonal mögött lévő körzetekből. Mind­ezek a hadműveletek a németek forgal­ma és ellátása ellen irányul. Berlin, Stettin és Hamburg bombázása Bucureşti. (Rador). Londonból je­lenti a Reuter-ü­gynökség, hogy az angol amerikai légi­erő az elmúlt éjjszaka 41 re­pülőgépet vesztett. Stettin várására a szö­­vetségesek légi ereje 1200 tonna bombát dobott, míg Berlinre és Hamburgra jelentős szánni, egyenkint 4 tonnás bomba sndult. Újdonság! k­lóalis árb­eszéle 68-15 ___________ h kor. Bej, »zára 6-1 i03-1939 Ma: bízeiküík a Üki­SSÍrána­y — Maria Denisacl Pompás vígjáték. Max Neus­eid rendezése M­agy katonai disssel volau­tás Párizsban­ ­ Bucureşti (Rador). Londonból je­lenti a Reuter-ügynökség. Bár Párizst tel­­­­jesen felszabadították, a francia főváros­t mégis a hadszíntér közvetlen közelében fe­küdvén, a németek légitámadása veszélyez­teti. Éppen ezért Párizs megvédésére angol­­amerikai vadászrepülő-kötelékeiket helyez­tek el­. A Champs Elyséen kedden nagy­ katonai I díszf­elvonul­ás volt, amelyen az amerikai I csapatok De Gaulle és Bradley tábornokok­­ előtt diszmenetben elvonultak. Sztálin marsall Párizs elfoglalása alkal­mával üdvözlő táviratot küldött De Gaulle táborn­oknak-Bucureşti. (Rader). Algírból je­lenti a Reuter-ügynökség. Amint a francia rádió közli, a franciaországi nemzeti bizottság kijelentette, hogy Franciaország 1941 óta Japánnal is há­borúban van. Ezért Franciaország min­den eszközzel részt vesz a Japán elleni háborúban s nem elégszik meg csupán a francia területek felszabadításával, hanem az ellenség teljes leveréséig folytatja a harcot. TERRORTÁMADÁS EGY SZEMÉLYVONAT ÉS A POLGÁRI LAKOSSÁG ELLEN Timişoara-Temesvár. Augusztus 27- én, vasárnap délután 14.28 órakor­­— mint illetékes helyről közlik — három német repülőgép Vinga és Sagul-Né­­metság állomások között megtámadott egy személyvonatot és ezzel páratlanul álló vérontást követett el. A 2322. szá­mú személyvonatot, amely Timişoara- Temesvár felé haladt, a 22. és 23. szá­mú őrházak között támadták meg. A német terroristák a vonatot gépfegy­verrel és robbanó bombákkal támad­ták. A támadás következtében az uta­sok közül 12 ember meghalt, 21 pedig súlyosan megsebesült. A támadás után a vonat folytatta útját és a sebesülteket Ortisoara-Orczyfalva állomáson letette, ahol azokat az ottani kórházban helyez­ték el A támadók a telefonvonalat 200 méter hosszúságban megrongálták, ezt azonban néhány óra alatt helyreállítot­ták és a távbeszélő-összeköttetés újból működik. A vasúti vonal a támadás kö­vetkeztében nem sérült meg. A vonat­nak Timişoara-Temesvár pályaudvará­ra való beérkezése után a hatóságok megállapították, hogy a légi terroristák gépfegyvereinek golyói a személykocsi­kat valósággal szitává lőtték. Az ülések tele voltak a halottak és sebesültek ki­öntött vérével. Más szórványos német repülőgépek hétfőn és kedden a váro­sok utcáin, a falvakban és a mezőkön a polgári lakosságot gépfegyverezték. 1 1 PB: E| T??'P -»ezgé, Arad. Távb. *2-22 1 jj U klétMíá* S. é« s-kori a» ad. TAvb. jo-in i 1 PlíTiy K'AidA* \ ét '-kor­iMa- A legpazarabb sport-látványossági 8 bemutató. Vakmerő mutatványok és 3 si-versenyek a nagy hómezőkön. Szaretea a fasvpntöB , Ma: Az év egyik legkiemelkedőbb filmje: 'á Soi?r5i33StatÄ PAUL LISTER, HILDA HILDE, BRAND, HILDE von STOLZ jf ltom Till -mozgó, Arad. tárb. 19-S3 ^ R* Rlésután 3. ** 5-kor Ma: LIDA BAAROVA világsikert aratott filmje rco* Szerető eddig nem látott pazar ’kiállításban. fii fft ^l-mozgó, Arad. Tárb. 24-45 F'érdá* 3. *1 5 kor Ma:­CINO CERVI korszakalkotó alakítása­­ a Navarra Királyáőnt ­CegrE3/o/egy Churchill-Roosevelt találkozó a közeli jövőbeni London­ (Reuter). Jól tájékozott körök azon a véleményen vannak, hogy Churchill nem marad sokáig Angliában, hanem hamarosan találkozni fog Roose­­velttel, hogy megbeszélje vele a levert Németország jövő kérdéseit, valamint a Japán elleni háborús tevékenység fokozásának kérdését. Gyors angol—amerikai előnyom­u­lás a belga és a ti.éssiet határ felé Bucureşti. (Rador). A franciaországi helyzetről kiadott legújabb be­számolójában a Reuter-ü­gynökség közli, hogy az angol—amerikai erőknek egyrészt Belgium, másrészt Németország nyugati határa felé való előnyomu­lása olyan gyors ütemben történik, amilyenre a jelenlegi háborúban még nem volt példa. A páncélos ékek mindössze 30 kilométernyire vannak a belga ha­tártól, a kelet felé való előhaladás során pedig már túl vannak Reims városán. Magát a várost még nem foglalták el A csapatok teljes lendülettel törnek a Rajna folyó felé. A haditudósítók kijelentése szerint az angol—amerikai tüzérségnek hihe­tetlen hatása van s tüze a szó szoros értelmében elborítja a német csapatokat. A Marne és Szajna folyók között a német ellenállás továbbra is felette cse­kély; magát a Marne folyót szintén több helyen túllépték a szövetségesek. Párizstól nyugatra a Somme folyó felé az előhaladás ugyancsak széles arcvonalon történik, mert az angol—amerikaiak a Párizs és Rouen között lévő hídfőt lényegesen kiszélesítették. Rouen városát, valamint az ebben a körzetben található német erőket az átkarolás fenyegeti, annál is inkább, mivel az angol—amerikai kötelékek több ponton elérték a Párizst Rouennal összekötő országutat. A németek csak Rouentól délre tanúsítanak kétségbe­esett ellenállást abban az erdőben, amely még a múlt harcaiból ismeretes, — fejeződik be a jelentés. Ssipketózsika Rövid, vésztjósló tör­töfölés hallat­szott. A következő pillanatban mint a fergeteg rohant ki a motorkerékpár a mellékutcából, szinte a földet súrolva a merész kanyarodásban. A járókelők el­akadó lélekzettel nézték a nyaktörő mű­veletet. A fiút, ahol begörbült karokkal feküdt a kormányon s a leányt, aki való­szerűtlen egyenes tartással ült mögötte, miközben aranyos haja úgy úszott utá­na, mint valami lófarkos lobogó. — Ilyennek képzeltem Csipkerózsikát! — mondta magában egy tizenhatéves diák s vágyó szemekkel bámult az elsu­hanó tünemény után. — Az én koromban a fiatalok összehá­zasodtak, ha már sem­miképen sem bír­tak magukkal — dohogott egy ösegur a járda szélén. — Ezek a maiak meg esze­­veszett száguldozást csinálnak s halálra rémítik a becsületes embert. Pedig szép pár lenn© belőlük! — tette hozzá elgon­dolkozva. Valóban SEop pár lett belőlük- Ettől kezdve teljesen egymásnak és a motor­nak, a gépnek éltek. Alighogy lerázták magukról a hivatal szürke robotját (mert mindketten hivatalba jártak), máris az országút végtelen szalagján repítette őket a gép a rohanás eszeveszett gyö­nyörűségével- A szédítő Iramban a sze­relem rózsaszínű szárnyainak csapkodá­sát érezték s azt vélték, hogy a motor a boldogság örökkétartó himnuszát har­sogja, így ment ez két hónapig. Egyszer aztán, éppen mikor a fiú hátrafordult és a szeme vágásával jólesni akarta, hogy kilencvenes tempóban haladnak, irtóza­tos ütést éreztek és elsötétült előttük a világ... Csúnyán összetörve a kórházi ágyon tértek magukhoz. A fia egy csomó kisebb sérüléssel megúszta a dolgot- C sípkozó m­asikát azonban törött lába és bordája he­tekig az ágyhoz szögezte. Itt történt meg aztán a nagy ébredés, a valóságra­ döbbe­­nés, csak kissé másként, mint a mesében. Először azt tudta meg, hogy a motorn­ b­­­lk­i az árokban rapittyára tört, aztán nügy, hogy nincs is kifestve. A kereske­dő nyolc havi részletet követelt egyszerre rajtuk. Követn­ezett a háziúr, aki azzal fenyegetődzött, hogy elárverezheti az édes, két szobás fészek berendezését, ha nem kapja meg azonnal a lakbért. Erre ugyan nem került sor, mert kisült, hogy a függönytől kezdve a rádióig mindent részletre vásároltak s mindez visszaván­dorol ilyenformán a boltokba. Bár már semmijük sem volt, naponta fantaszti­kus számlák­ kifizetését követelték raj­tuk. Kitű­nt, hogy a királyfi a nagy életet csupán adósságra alapozta. Ahogy a hi­­tatóan viccesen mondták: csak kettőnek tartozott, a fűnek és a fának. Hitelezési csalási címén pörök indultak. Jött a fe­­gyelmi, vele együtt a felfüggesztés. Mire C­ipkerózsika el tudott sán­ti hálni­­az iro­­dába tovább gépelni, a gyönyörű álom tel­jesen szertefoszlott- Az ismerősök azt suttogták róla, hogy tudni sem akar töb­bé a királyfiról s már a válókeresetet is beadta ellene. A tünd­érme-ének tragiko­média lett a vége, a jól ismert mottóval: „én ezt nem így gondoltam!” A tündérmesékre mostanság különben is rossz időit járnak. Valaha a szerelme­sek ezer akadályt találtak maguk előtt, mire egybekelhettek, de aztán kimond­hatatlan boldogság következett. Manap­ság mindha megfordult volna a sorrend. A szerelmesekre kék ég mosolyog és a zavartalan boldogság napja süt, míg az oltár elé nem lépnek. Milyen szép a világ és milyen jók az emberek! Legfeljebb még a papák mozognak itt,ott és emle­getnek holmi megélhetést. A makrák m­­ár teljesen a jó tündér alakját öltötték ma­gukra és a többi jó tündérrel együtt még a rögöket is apróra törik a szerelmesek lábai előtt. Mit tudják ezek az ifjak, hogy mit szenvedtek apáik harminc évvel ez­előtt és hogy micsoda hadi terveket kel­lett kieszelniük, hogy az imádott lénnyel három hetenként egyszer öt percre négy­szemközt maradjanak? A leányokra meg­­ hogyan hullottak az anyai szidalmak, ha egy pillantással elárulni merték, hogy keblük nem márványból való és abban nem jégszív dobog, h­anem némi érdeklő­­déssel viseltetnek a körülöttük k­acsmar­­gó bajuszos lények egyik-másika iránt. Micsoda természetellenes világ! — kacaj a mai fiatalság vidám vikendezés közben­­az őket megelőztő őslényeken­ Mégis ezek az őslények nagyjában kitartottak egy­más melllett jóban-rosszban, gyermeke­­ket hoztak világra, sok küzdéssel felnem­vélték őket, míg a mai fiatalok egykét hónap alatt torkig vannak egymással , aztán jön, aminek jönnie kell, a válás. A tündérmesének vége­­tik ezt „nem így' gondolták.'’ Pedig tündérmesék nélkül nem tud él­ni az ember. Valaha egymásról álmodoz­tak a fiatalok. Egy elhullatott virág, egy elejtett meleg szó, egy titkos kézszo­­ritás kekkre boldoggá tette őket. Hány, éjtszakát töltöttek ébren a ducak a lühetet­­­len boldogságnak elképzelésében, amikor:] majd örökké egymás mellett lesznek^] egymás kezét fogják, egymás szemébe­ nézni­. „Oatohaság!” —­ mondják a maiak, akik sítalpakon, motorcsónakon és motorkerékpáron száguldoznak ugyan, azon boldogság után, a­nélkül, hogy va­­­laha elérnék. A lélekbúvárok egyszer ki fogják mutatni, hogy „a régiek ostoba*] sága” voltaképen nagy bölcsessége­t ta­­k­arok, mert a mennyek országát még a szerelemben is csak a lelki szegények nyerhetik el. Az a mesterséges távolság, az a sok akadály , az a temérdek vagy és ábránd a szerelem­ mennyországát édesí­tette és gazdagította, festette és díszí­tette, párnázta és bútorozta. Mégpedig olcsón ! A kincseket onnan vette, ahol két kézzel lehet vájkálni az aranyban és gyé­mántban, a gyöngyökben és drágakövek­ben! Az ifjúság boldogságvágyából, sze­relemre szomjazásából, a jövő ábrándvi­­lágábal Ezért nem kellett havi részletre fizetni. Benzint nem fogyasztott, csavar­ja nem lazult, pneumatikja m­m kopott, fékje nem törött. Valóban együ­gyüek voltak ezek a régi szerelmesek. A boldog­ság feltételeit a lélek síkjára vetítették s az álmodott méz még a későbbi napok epéjét is meg tudta számukra édesíteni. . Azóta Amar szárnyait megnyesték, viszont motort szerettek beléje. A motori­zált istenség kapitalisztikus alapra he­lyezkedett, ami azt jelenti, hogy őrült ré­zsű®­ dolgozik- A szerelmesek, nem egyei másról, hanem drága gépekről ábrándoz­nak. A boldogság egy kirakatüveg átlát­szó közelségébe húzódott, csak az ára lett megfizethetetlen- így aztán a szerelem állandó tusakodássá válik a kétszerkettő ellen. S itt csak egy segítség van. Az álom. És Csipkerózsika alszik. .Alszik, amikor már ébren kellene lennie. Alszanak a Csipkerózsikák szerte a kerek világon. Osztályok, népek, nemze­tek. Csodás jövőről álmodoznak, rohanó haladásról, bámulatos berendezésekről, gépesített boldogságról. Csak eggyel nin­csenek tisztában, hogy ennek a mechani­­zált álomvilágnak az árát ki fogja meg­fizetni? Talán ez, talán az, találgatják. S hogy ne kelljen a valóság vigyorgó ar­cába nézniük, behunyják a szemüket. S közben az álombárka megindul a Csipke, rózsikákkal az álmodott Délsziget he­­lyett egyenesen észak felé. S miközben a szirének énekét várják, egyszerre csak öreg rozmárok bősége fagyasztja meg ereikben a vért. Kikötőitek egy szál ing­ben az északi sarkon. A 40 és 50 év kö­zött. Mit fognak akkor a Csipkerózsikák mondani? Bizonyára ezt: „én ezt nem így gon­­doltam!’* (­más)

Next