Déli Hírlap, 1969. augusztus (1. évfolyam, 1. [próba]szám)

1969-08-06 / 1. (próba)szám

Kezdet-érzés nélkül „Segítse a toll a szépet” Az újságírás nesztora a DH-ról Hajdú Béla a két világháború között és a felsza­badulás után másfél évtizedig aktív és igen megbe­csült újságírója volt Miskolcnak. Nyugalomba vo­nulása után sem tette le a tollat; igényes, gondolat­­gazdag tárcái, jóízű visszaemlékezései, borús és nap­sugaras történetei az utóbbi években is megjelentek. Az idős újságírót — aki lapok indításának és alko­nyának volt szemtanúja — tanácsaiért, biztató, bá­torító szavaiért kerestük fel. — Miskolcon a két világ­háború között három-négy lap versenyzett egymással. A Miskolci Napló kora délután jelent meg. A Déli Hírlap vállalhat valamicskét ebből a rokonságból, mondjuk a fris­seséget és a precizitást — kezdte visszaemlékezését Hajdú Béla, majd így foly­tatta: — A Reggeli Hírlap, amely tekintélyes reggeli or­gánumnak számított, a húszas években szintén kísérletezett délutáni megjelenéssel. De ez nem volt tartós. Ami pedig a mostani Déli Hírlap megjele­nését illeti: nagyszerű idea! Miskolc régen rászolgált erre a lapra. A megyei és a városi lap egészséges együttműkö­dése pezsgésbe hozza a toll embereit, áthangolja a me­gyei és városi emberek ér­deklődését. A lap sokat tehet a város szellemi erőinek ös­­szefogásáért. Miskolc, sajnos, soha sem tudta megtartani szellemi értékeit. A tettvágyó embernek, aki egy darabig e városban élt és lelkesen mun­kálkodott, idővel megromlott a közérzete. Érdemes lenne analizálni, miért? — Az utóbbi évtizedben ja­vult a város megtartó képes­sége, de lehetőségeink még kimer­ítetlenek. — Valóban. Nekem régi „vesszőparipám” a Miskolci Panteon megteremtése. A vá­ros lakói nemigen ismerik azokat a hírességeket, akik itt éltek, alkottak s itt gyarapí­tották az egyetemes magyar kultúrát. A panteon-gondola­tot ismét fel lehet vetni. — „Háztáji” gondjainkhoz néhány bátorító szót... — Nem bátorítás kell ide, hanem a folyamatosság meg­nyugtató mechanizmusa. A kezdet-érzés tétovává teszi az újságírót... In médiás rés! Úgy kell dolgozni a megjele­nés napjaiban, mintha már két évtizede szólna olvasói­hoz a Déli Hírlap. Természe­tesen rutin és fásultság nél­kül. A rutin megöli az újság­írást, megfosztja tündöklésé­től a gondolatot. Miskolc sok­arcú város. A fények és ár­nyékok soha ne csalják meg az újságírót; igazságérzettel és szeretettel közelítsen min­denki a jelenségekhez. S még egy: Miskolcot a munkások hordozzák a tenyerükön. Ró­luk szóljanak hát a króni­kások ... (párkány) Grafikai kiállítás, esztrádműsor, divatbemutató Két iparváros találkozása Szeptember 21-től: katowicei napok A termékeny barátságnak, mely Miskolc és a nagy szilé­ziai iparváros, Katowice kö­zött immár évek óta fennáll, alig néhány hét múlva ismét jelentős állomásához érke­zünk. Ismét, hiszen csak a minap tért haza sikeres lengyelor­szági útjáról a népszerű Avas táncegyüttes, s a nyomában Miskolcra érkezett katowicei vendégek már újabb vendég­­szereplés lehetőségével ke­csegtették a Rónai Sándor Művelődési Központ vezetőit. De nemcsak ezért jöttek Miskolcra a népművelés, a vendéglátóipar és a képzőmű­vészet katowicei képviselői. Arról a több mint egyhetes rendezvénysorozatról tárgyal­­tak városunk vezetőivel, mely katowicei napok címen ke­rül majd be Miskolc történe­tébe. Az előreláthatólag szeptem­ber 21-én kezdődő program minden részletét még nem határozták meg a testvérváro­sok, annyit azonban már el­árulhatunk, hogy neves len­gyel grafikusok mutatkoznak be műveikkel a miskolci kö­zönségnek, többször is fellép városunkban a katowicei esztrádegyüttes, divatbemu­tató, fodrászverseny és vá­sárlással egybekötött ipar­cikk-kiállítás teszi majd szí­nessé és tartalmassá a len­gyel—magyar barátság Mis­kolcon rendezett hetét. Ter­mészetes, hogy a nagyobb megmozdulásokon kívül szá­mos baráti találkozóra is sor kerül. Lengyel barátainknak alkalmuk lesz alaposan meg­ismerni a várost és környé­két. Ami pedig az esti szóra­kozást illeti, arról a miskolci Katowice étterem gondosko­dik, a legjobb lengyel és ma­gyar vendéglátóipari szakem­berek segítségével. GY­ Ä HÍRLAP 1969. AUGUSZTUS 6. Kettesben a muzsikáló játszótárssal...” (Ágotha Tibor felvétele) Kortársunk Marx Véletlen párbeszéd Halló London, itt Budapest Manapság, amikor a holdbéli utas hangját tökéletesebben halljuk, mint nagyapáink a telefonhírmondót, egyáltalán nem tűnik technikai bravúrnak, hogy „drót” van Budapest és Lon­don között. A nagy dolog az, hogy ez a vonal „élt” egy rövid órácskára néhány nappal ezelőtt, mikor Hauser Arnold (írjuk csak így, magyarosan) és Lukács György beszélgetett. A műsorra (július 30-án hangzott el) bizonyára sokan és szívesen emlékeznek. S miután ezzel az adással a Magyar Rádió történetének nemcsak egy új műsora, hanem — úgy hisszük — egy új korszaka is kezdődik, jónak láttunk néhány műhelytitkot megtudni. A kérdésekre Vajda Márton főszerkesztő-helyettes, Balyó Mária szerkesztő és Rapcsányi László, a „Párbeszéd” riportere válaszolt. RAPCSÁNYI: Nem egé­szen. Ennek a beszélgetésnek mégiscsak Hauser professzor és Lukács György akadé­mikus volt a főszereplője. Az ő szívességük nélkül nem te­remthettünk volna összeköt­tetést a két város között... És természetesen szükség volt a BBC segítségére is, na meg a mi technikai munkatár­sainkra. — Egyy ilyen párbeszédet nem könnyű előkészíteni? RAPCSÁNYI: Ez mindig a partnerektől függ. Ez esetben nem volt nehéz dolgom. Na­gyon megörültem, mikor te­lefonon először hallottam Hauser professzor dinamikus, ízes magyar beszédét. — Hogyhogy ön több évtizednyi távollét után is ilyen jól be­széli a magyar nyelvet? — kérdeztem. — A magyar nyelvet nem lehet elfelejteni — jelentette ki a tudós. Nos, erről azt hiszem, a hallgatók is meggyőződhettek. — Ennél többről is. A két vi­lághírű tudós eszmefuttatása, a hajdani „Vasárnapi kör” felidé­zése, a marxizmusról vallott né­zeteik (Kortársunk Marx), a mű­vészetpszichológia és a néprajzi összevetése, Ortutay Gyula és Huszár Tibor izgalmas kérdései, úgy éreztük, szinte csak a kez­detét jelentik ennek a párbe­szédnek, vagy a hasonló beszél­getéseknek . . BALYÓ MÁRIA: A párbe­szédet a nagyvilággal szeret­nénk folytatni. Jóllehet, hogy a most megismert szereplők ismét mikrofonhoz ülnek, hi­szen Lukács György, aki hosszú évek óta nem nyilat­kozott, úgy búcsúzott tőlünk, hogy máskor is szívesen láto­gat a stúdióba. És mennyien élnek külföldön a világhíres magyarok közül!... Legköze­lebb Szentgyörgyi Albertet szeretnénk megszólaltatni. De tervezünk további meglepeté­seket is. — Javaslunk valamit: Verba volant... Nyomtassák ki a be­szélgetések szövegét! BALYÓ MÁRIA: Nem rossz gondolat. . . (gyarmati) — Hogyan született meg a „Párbeszéd” gondolata? VAJDA: Véletlenül, mint ahogy a jó gondolatok több­sége születik... Persze, in­dítékul mégis Hauser pro­fesszor főműve szolgált, ami most már magyar nyelven is megjelent. — A többit már a riporteri le­leménynek és felkészültségnek köszönhetjük? Meghalt­ a művelési házban Zsörtölődéssel kezdődött a nap. Hiány­zott megint az ételdoboz. A fémöntő fele­sége kitartóan zsémbeli: — A művelődési házban hagytad! Ne is ellenkezz! — Talán mégis a műhelyben maradj... — Legközelebb a fejedet hagyod el. Az uzsonnád pedig vidd újságpapírban! Az asszony embere hóna alá csapta az elemózsiát és rávágta a konyhaajtót, tízzel is jelezni akarta, a reggeli vitát befejezte. A fémöntő tudta: valóban a házban ma­radt az ételdoboz. Két biliárdparti között falatoztak belőle társával és elmaradha­tatlan cimborájával, Csűr Györggyel. Nem baj, este majd hazahozza. Ettől a perctől kezdve már napi gondok foglalkoztatták, mit kell ma végeznie. Maga gazdája volt, idejével, munkájával szabadon rendel­kezett. Már régen meg akarta vallani barátjá­nak, hogy a kis műhely, a réz, vas és az ólom szatócs­világa alig érdekli. De akkor minden kezdődik elölről, a nyílt és bur­kolt célozgatások: gyere közénk, gyáriak közé, nálunk kevésbé unalmas a munka. A nótát ismerte már, ingerelte a vita s a ritmusváltáshoz sem volt semmi kedve. Ilyen előzmények után válhatott nagy jelentőségűvé az a néhány órás együttlét, amit az Ady Endre Művelődési Ház falai között töltöttek. A biliárdgolyók éles csattogása közben mindig került valami emléktöredék, jó­ízű história az ifjúi évek tárházából. Az emlékező biliárdestek, a mindennapos sakkcsaták mai dolgaink fénykörébe is át­vezették a fáradó, de még mindig „napra kész” elméket. Nyíri Lajos ezen a napon még terhe­sebbnek érezte a fémek elegyítését, a megrendelők szeszélyes öntőformáinak nyomon kísérését. Kergette volna az időt, hogy délután pontban öt órakor találkoz­zék barátaival. Az ételdoboz hamar megkerült, elnézőn és megértőn rakta le a sakkasztalra a klubfelügyelő. Mert nem ízlett az uzsonna, társainak kínálgatta étkét a fémöntő. Ha nem marad étel, kisebbedik a koccanási felület asszonyával. Társai, akik már szintén a nyugdíj kü­szöbét taposták, jókat falatoztak s meg­kezdték délutáni életüket. Az öregek min­denbe rendszert visznek­ a játékba is. Biliárddal kezdődött a nap, majd elol­vasták a napilapok címbetűit s végül sakktáblához ültek. Nyíri Lajos nyerésre állt. Egy kombináción tűnődött éppen, amikor megállt kezében a futó s feje alig észrevehetően előrebillent. A ház valamelyik szögletében gitárosok hangoltak. Az énekkar Mozart Te lelke a létnek, a napfény című dalát próbálta. PÁRKÁNY LÁSZLÓ iiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii ti hangszerek érkeztek az I­DK-ból Keresse fel üzletünket! Hangszerbolt Miskolc, Széchenyi u. 14. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllil BARÁTI BESZÉD Andrej Grom­ szovjet külügyminiszter é­len talál­kozott Stefan Ju­­ychowski lengyel külügy­­iszterrel, aki üdülés it­­­t a Szov­jetunióba. BUKARESTÉ ÉRKEZTEK A Román Kom­m­unista Párt X. kongresszussá megérke­zett Bukarestül az Olasz Kommunista Pár delegációja. A küldöttséget Jancarlo Pa­­jetta, a Közpoti Bizottság Politikai Bizottsgának és ve­zetőségének tgja vezeti. Ugyancsak mgérkezett a Proletár Egysé Olasz Szo­cialista Pártjáak delegá­ciója is. JUGOSZLÁVIÁT IS MEGHÍVTUK Radivoj Uvacs jugoszláv külügyminisztehelyettes ked­den külön-külö fogadta Pa­vel Kuznyecov belgrádi szov­jet nagykövetségi ügyvivőt és Irwin Tobint az amerikai nagykövetség tanácsosát. Mindketten átnyújtották Uva­­licsnak a géni leszerelési bi­zottság két társelnöke — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — hivatalos meghí­vását, hogy Jugoszlávia Idén. auguszt­i kezdve tag­ként ven­den i m­t a bizottság munkájában MEG KELL SEM­­­ MI IlTENI A gén­fi­­­­.er­­lési bizottság keddi ülésén felszólaló svéd küldött kijelen­tte, hogy az 1925-ben i­­n>. It. a vegyi és bakteriológ­­­i fegyverek al­kalmaz. i­­­tó genfi konven­ciót 3 © - azaz a kon­venció (i nettének 45. év­forduló - minden állam­nak ak­ In­­ 1 írnia A bizott­ságnak f­ i­rtatnia­ kell mun­káját e tör.­­üi­sztító fegyve­rek előállításánál betiltásá­ért, a meglevő készletek meg­semmisítéséért — jelentette ki Myrdal asszony, svéd kül­dött. SZABADON BOCSÁTOTTÁK Kedden Vierrianeba érke­zett a nemzetközi ellenőrző bizottság egyik gépén az a három amerikai katona, akit a VDK-ban hétfőn bocsátot­tak szabadon. A katonákat az amerikai békeharcosok egy csoportja kísérte Vientianéba. Ma egy utalszállító gép­­pel Bangkokon keresztül tér­nek vissza az Egyesült Álla­mokba. MEGHALT EGY GYEREK Kambodzsa ENSZ-képvise­­lője kedden két levelet inté­zett a Bztonsági Tanács el­nökéhez. Az elsőben beszá­molt arról, hogy amerikai és dél-vietnami gépek mérgező vegyianyagokat szórtak le Kambodzsa határvidékeire májusban és júniusban. A másik kambodzsai panasz szerint az országhatáron jú­nius 2­. és július 12. között hét incidens zajlott le és az egyik incidens során életét vesztette — aknarobbanás kö­vetkeztében — egy 13 éves gyermek.­­ VISSZAUTASÍTOTTA A nigériai elnök levelében közölte: a szövetségi kormány visszautasítja a Nemzetközi Vöröskereszt legutóbbi javas­latát, és nem hajlandó hozzá­­járulni ahhoz, hogy semleges helyen — Dahomeyben vagy az Egyelítői Guinea terüle­tén — ellenőrizzék a Biafrá­­nak küldött segélyszállítmá­nyokat olyan szállítmányo­kat enged tovább Biafra felé, amelyeket nigériai területen, megbzottai ellenőriznek, hogy katonai felszerelések ne juthassanak a szakadár rendőr szer kezébe.

Next