Déli Hírlap, 1969. augusztus (1. évfolyam, 1. [próba]szám)
1969-08-06 / 1. (próba)szám
Kezdet-érzés nélkül „Segítse a toll a szépet” Az újságírás nesztora a DH-ról Hajdú Béla a két világháború között és a felszabadulás után másfél évtizedig aktív és igen megbecsült újságírója volt Miskolcnak. Nyugalomba vonulása után sem tette le a tollat; igényes, gondolatgazdag tárcái, jóízű visszaemlékezései, borús és napsugaras történetei az utóbbi években is megjelentek. Az idős újságírót — aki lapok indításának és alkonyának volt szemtanúja — tanácsaiért, biztató, bátorító szavaiért kerestük fel. — Miskolcon a két világháború között három-négy lap versenyzett egymással. A Miskolci Napló kora délután jelent meg. A Déli Hírlap vállalhat valamicskét ebből a rokonságból, mondjuk a frisseséget és a precizitást — kezdte visszaemlékezését Hajdú Béla, majd így folytatta: — A Reggeli Hírlap, amely tekintélyes reggeli orgánumnak számított, a húszas években szintén kísérletezett délutáni megjelenéssel. De ez nem volt tartós. Ami pedig a mostani Déli Hírlap megjelenését illeti: nagyszerű idea! Miskolc régen rászolgált erre a lapra. A megyei és a városi lap egészséges együttműködése pezsgésbe hozza a toll embereit, áthangolja a megyei és városi emberek érdeklődését. A lap sokat tehet a város szellemi erőinek összefogásáért. Miskolc, sajnos, soha sem tudta megtartani szellemi értékeit. A tettvágyó embernek, aki egy darabig e városban élt és lelkesen munkálkodott, idővel megromlott a közérzete. Érdemes lenne analizálni, miért? — Az utóbbi évtizedben javult a város megtartó képessége, de lehetőségeink még kimerítetlenek. — Valóban. Nekem régi „vesszőparipám” a Miskolci Panteon megteremtése. A város lakói nemigen ismerik azokat a hírességeket, akik itt éltek, alkottak s itt gyarapították az egyetemes magyar kultúrát. A panteon-gondolatot ismét fel lehet vetni. — „Háztáji” gondjainkhoz néhány bátorító szót... — Nem bátorítás kell ide, hanem a folyamatosság megnyugtató mechanizmusa. A kezdet-érzés tétovává teszi az újságírót... In médiás rés! Úgy kell dolgozni a megjelenés napjaiban, mintha már két évtizede szólna olvasóihoz a Déli Hírlap. Természetesen rutin és fásultság nélkül. A rutin megöli az újságírást, megfosztja tündöklésétől a gondolatot. Miskolc sokarcú város. A fények és árnyékok soha ne csalják meg az újságírót; igazságérzettel és szeretettel közelítsen mindenki a jelenségekhez. S még egy: Miskolcot a munkások hordozzák a tenyerükön. Róluk szóljanak hát a krónikások ... (párkány) Grafikai kiállítás, esztrádműsor, divatbemutató Két iparváros találkozása Szeptember 21-től: katowicei napok A termékeny barátságnak, mely Miskolc és a nagy sziléziai iparváros, Katowice között immár évek óta fennáll, alig néhány hét múlva ismét jelentős állomásához érkezünk. Ismét, hiszen csak a minap tért haza sikeres lengyelországi útjáról a népszerű Avas táncegyüttes, s a nyomában Miskolcra érkezett katowicei vendégek már újabb vendégszereplés lehetőségével kecsegtették a Rónai Sándor Művelődési Központ vezetőit. De nemcsak ezért jöttek Miskolcra a népművelés, a vendéglátóipar és a képzőművészet katowicei képviselői. Arról a több mint egyhetes rendezvénysorozatról tárgyaltak városunk vezetőivel, mely katowicei napok címen kerül majd be Miskolc történetébe. Az előreláthatólag szeptember 21-én kezdődő program minden részletét még nem határozták meg a testvérvárosok, annyit azonban már elárulhatunk, hogy neves lengyel grafikusok mutatkoznak be műveikkel a miskolci közönségnek, többször is fellép városunkban a katowicei esztrádegyüttes, divatbemutató, fodrászverseny és vásárlással egybekötött iparcikk-kiállítás teszi majd színessé és tartalmassá a lengyel—magyar barátság Miskolcon rendezett hetét. Természetes, hogy a nagyobb megmozdulásokon kívül számos baráti találkozóra is sor kerül. Lengyel barátainknak alkalmuk lesz alaposan megismerni a várost és környékét. Ami pedig az esti szórakozást illeti, arról a miskolci Katowice étterem gondoskodik, a legjobb lengyel és magyar vendéglátóipari szakemberek segítségével. GY Ä HÍRLAP 1969. AUGUSZTUS 6. Kettesben a muzsikáló játszótárssal...” (Ágotha Tibor felvétele) Kortársunk Marx Véletlen párbeszéd Halló London, itt Budapest Manapság, amikor a holdbéli utas hangját tökéletesebben halljuk, mint nagyapáink a telefonhírmondót, egyáltalán nem tűnik technikai bravúrnak, hogy „drót” van Budapest és London között. A nagy dolog az, hogy ez a vonal „élt” egy rövid órácskára néhány nappal ezelőtt, mikor Hauser Arnold (írjuk csak így, magyarosan) és Lukács György beszélgetett. A műsorra (július 30-án hangzott el) bizonyára sokan és szívesen emlékeznek. S miután ezzel az adással a Magyar Rádió történetének nemcsak egy új műsora, hanem — úgy hisszük — egy új korszaka is kezdődik, jónak láttunk néhány műhelytitkot megtudni. A kérdésekre Vajda Márton főszerkesztő-helyettes, Balyó Mária szerkesztő és Rapcsányi László, a „Párbeszéd” riportere válaszolt. RAPCSÁNYI: Nem egészen. Ennek a beszélgetésnek mégiscsak Hauser professzor és Lukács György akadémikus volt a főszereplője. Az ő szívességük nélkül nem teremthettünk volna összeköttetést a két város között... És természetesen szükség volt a BBC segítségére is, na meg a mi technikai munkatársainkra. — Egyy ilyen párbeszédet nem könnyű előkészíteni? RAPCSÁNYI: Ez mindig a partnerektől függ. Ez esetben nem volt nehéz dolgom. Nagyon megörültem, mikor telefonon először hallottam Hauser professzor dinamikus, ízes magyar beszédét. — Hogyhogy ön több évtizednyi távollét után is ilyen jól beszéli a magyar nyelvet? — kérdeztem. — A magyar nyelvet nem lehet elfelejteni — jelentette ki a tudós. Nos, erről azt hiszem, a hallgatók is meggyőződhettek. — Ennél többről is. A két világhírű tudós eszmefuttatása, a hajdani „Vasárnapi kör” felidézése, a marxizmusról vallott nézeteik (Kortársunk Marx), a művészetpszichológia és a néprajzi összevetése, Ortutay Gyula és Huszár Tibor izgalmas kérdései, úgy éreztük, szinte csak a kezdetét jelentik ennek a párbeszédnek, vagy a hasonló beszélgetéseknek . . BALYÓ MÁRIA: A párbeszédet a nagyvilággal szeretnénk folytatni. Jóllehet, hogy a most megismert szereplők ismét mikrofonhoz ülnek, hiszen Lukács György, aki hosszú évek óta nem nyilatkozott, úgy búcsúzott tőlünk, hogy máskor is szívesen látogat a stúdióba. És mennyien élnek külföldön a világhíres magyarok közül!... Legközelebb Szentgyörgyi Albertet szeretnénk megszólaltatni. De tervezünk további meglepetéseket is. — Javaslunk valamit: Verba volant... Nyomtassák ki a beszélgetések szövegét! BALYÓ MÁRIA: Nem rossz gondolat. . . (gyarmati) — Hogyan született meg a „Párbeszéd” gondolata? VAJDA: Véletlenül, mint ahogy a jó gondolatok többsége születik... Persze, indítékul mégis Hauser professzor főműve szolgált, ami most már magyar nyelven is megjelent. — A többit már a riporteri leleménynek és felkészültségnek köszönhetjük? Meghalt a művelési házban Zsörtölődéssel kezdődött a nap. Hiányzott megint az ételdoboz. A fémöntő felesége kitartóan zsémbeli: — A művelődési házban hagytad! Ne is ellenkezz! — Talán mégis a műhelyben maradj... — Legközelebb a fejedet hagyod el. Az uzsonnád pedig vidd újságpapírban! Az asszony embere hóna alá csapta az elemózsiát és rávágta a konyhaajtót, tízzel is jelezni akarta, a reggeli vitát befejezte. A fémöntő tudta: valóban a házban maradt az ételdoboz. Két biliárdparti között falatoztak belőle társával és elmaradhatatlan cimborájával, Csűr Györggyel. Nem baj, este majd hazahozza. Ettől a perctől kezdve már napi gondok foglalkoztatták, mit kell ma végeznie. Maga gazdája volt, idejével, munkájával szabadon rendelkezett. Már régen meg akarta vallani barátjának, hogy a kis műhely, a réz, vas és az ólom szatócsvilága alig érdekli. De akkor minden kezdődik elölről, a nyílt és burkolt célozgatások: gyere közénk, gyáriak közé, nálunk kevésbé unalmas a munka. A nótát ismerte már, ingerelte a vita s a ritmusváltáshoz sem volt semmi kedve. Ilyen előzmények után válhatott nagy jelentőségűvé az a néhány órás együttlét, amit az Ady Endre Művelődési Ház falai között töltöttek. A biliárdgolyók éles csattogása közben mindig került valami emléktöredék, jóízű história az ifjúi évek tárházából. Az emlékező biliárdestek, a mindennapos sakkcsaták mai dolgaink fénykörébe is átvezették a fáradó, de még mindig „napra kész” elméket. Nyíri Lajos ezen a napon még terhesebbnek érezte a fémek elegyítését, a megrendelők szeszélyes öntőformáinak nyomon kísérését. Kergette volna az időt, hogy délután pontban öt órakor találkozzék barátaival. Az ételdoboz hamar megkerült, elnézőn és megértőn rakta le a sakkasztalra a klubfelügyelő. Mert nem ízlett az uzsonna, társainak kínálgatta étkét a fémöntő. Ha nem marad étel, kisebbedik a koccanási felület asszonyával. Társai, akik már szintén a nyugdíj küszöbét taposták, jókat falatoztak s megkezdték délutáni életüket. Az öregek mindenbe rendszert visznek a játékba is. Biliárddal kezdődött a nap, majd elolvasták a napilapok címbetűit s végül sakktáblához ültek. Nyíri Lajos nyerésre állt. Egy kombináción tűnődött éppen, amikor megállt kezében a futó s feje alig észrevehetően előrebillent. A ház valamelyik szögletében gitárosok hangoltak. Az énekkar Mozart Te lelke a létnek, a napfény című dalát próbálta. PÁRKÁNY LÁSZLÓ iiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii ti hangszerek érkeztek az IDK-ból Keresse fel üzletünket! Hangszerbolt Miskolc, Széchenyi u. 14. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllil BARÁTI BESZÉD Andrej Grom szovjet külügyminiszter élen találkozott Stefan Juychowski lengyel külügyiszterrel, aki üdülés itt a Szovjetunióba. BUKARESTÉ ÉRKEZTEK A Román Kommunista Párt X. kongresszussá megérkezett Bukarestül az Olasz Kommunista Pár delegációja. A küldöttséget Jancarlo Pajetta, a Közpoti Bizottság Politikai Bizottsgának és vezetőségének tgja vezeti. Ugyancsak mgérkezett a Proletár Egysé Olasz Szocialista Pártjáak delegációja is. JUGOSZLÁVIÁT IS MEGHÍVTUK Radivoj Uvacs jugoszláv külügyminisztehelyettes kedden külön-külö fogadta Pavel Kuznyecov belgrádi szovjet nagykövetségi ügyvivőt és Irwin Tobint az amerikai nagykövetség tanácsosát. Mindketten átnyújtották Uvalicsnak a géni leszerelési bizottság két társelnöke — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — hivatalos meghívását, hogy Jugoszlávia Idén. auguszti kezdve tagként venden i mt a bizottság munkájában MEG KELL SEM MI IlTENI A génfi.erlési bizottság keddi ülésén felszólaló svéd küldött kijelentte, hogy az 1925-ben in>. It. a vegyi és bakteriológi fegyverek alkalmaz. itó genfi konvenciót 3 © - azaz a konvenció (i nettének 45. évforduló - minden államnak ak In 1 írnia A bizottságnak f irtatnia kell munkáját e tör.üisztító fegyverek előállításánál betiltásáért, a meglevő készletek megsemmisítéséért — jelentette ki Myrdal asszony, svéd küldött. SZABADON BOCSÁTOTTÁK Kedden Vierrianeba érkezett a nemzetközi ellenőrző bizottság egyik gépén az a három amerikai katona, akit a VDK-ban hétfőn bocsátottak szabadon. A katonákat az amerikai békeharcosok egy csoportja kísérte Vientianéba. Ma egy utalszállító géppel Bangkokon keresztül térnek vissza az Egyesült Államokba. MEGHALT EGY GYEREK Kambodzsa ENSZ-képviselője kedden két levelet intézett a Bztonsági Tanács elnökéhez. Az elsőben beszámolt arról, hogy amerikai és dél-vietnami gépek mérgező vegyianyagokat szórtak le Kambodzsa határvidékeire májusban és júniusban. A másik kambodzsai panasz szerint az országhatáron június 2. és július 12. között hét incidens zajlott le és az egyik incidens során életét vesztette — aknarobbanás következtében — egy 13 éves gyermek. VISSZAUTASÍTOTTA A nigériai elnök levelében közölte: a szövetségi kormány visszautasítja a Nemzetközi Vöröskereszt legutóbbi javaslatát, és nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy semleges helyen — Dahomeyben vagy az Egyelítői Guinea területén — ellenőrizzék a Biafrának küldött segélyszállítmányokat olyan szállítmányokat enged tovább Biafra felé, amelyeket nigériai területen, megbzottai ellenőriznek, hogy katonai felszerelések ne juthassanak a szakadár rendőr szer kezébe.