Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-19 / 17. szám

Cikkünk nyomán Megtiltották az alkoholárusítást a Gyors­étteremben Lapunk szeptember 6-i szá­mában ,,Kevesebb alkoholt és több takarítást”­ címmel kri­tikát közöltünk a Béke téri Gyors­étteremben kialakult, és a vendégek érdekeit sértő állapotokról. Örömmel közöljük, hogy az illetékes tanácsi szervek a napokban visszavonták az ét­terem szeszes italok árusítá­sára vonatkozó engedélyét. Az I. ker. Tanács V. B. keres­kedelmi és ipari csoportja a Gyors­étterem üzletkörének módosításáról kiadott határo­zatában a következőket írja: „ ... Megállapítást nyert, hogy az étterem eredeti céljával ellentétes tevékenységet foly­tat. Jellegénél és területi el­­helyezkedésénl fogva elsősor­ban a lakosság közétkezteté­sét kell szolgálnia, ezért a forgalomba hozható áruk kö­rét korlátozzuk. Kötelezzük a vállalat igazgatóját, hogy a határozat jogerőre emelkedé­sétől számított nyolc napon belül gondoskodjon a­ szeszes italok árusításának megszün­tetéséről. A továbbiakban az étterem helyiségében min­denféle szeszáru forgalomba hozatalát megtiltjuk.” Eddig a határozat. Végre­hajtását a Déli Hírlap is fi­gyelemmel fogja kísérni. Az 1944-es tüntetés évfordulóján Emléktáblát avatnak a DIGÉP-ben * Ma délután fél háromkor a Diósgyőri Gépgyárban fel­avatják az 1944 szeptemberé­ben lezajlott háborúellenes tüntetés 25. évfordulója tisz­teletére készült emléktáblát. Ünnepi beszédet mond Mónus Antal, a vállalati pártbizott­ság titkára. Ezt követően a vállalat párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottságának, vala­mint igazgatóságának képvi­selői megkoszorúzzák az fő­egységben elhelyezett emlék­táblát. Rendezési hiba Egy nagy londoni üz­letházban az egymillio­­modik megrendelőt várták. A szerencsés Mrs. Smith házias­­­szonynak hatalmas vi­rágcsokrot, s természe­tesen értékes ajándé­kot adtak a rendezők. A riporterek minden oldalról lefényképez­ték, végül a televízió is meginterjúvolta: — Elárulná Mrs. Smith, mit akart venni az áruházban? A hölgy egy pilla­natig habozott, de vé­gül mégiscsak vála­szolt: — Tudják . . . nem is vásárolni jöttem, ha­nem panaszt tenni, mert tegnap olyan rosszul szolgáltak ki. Nem elég építeni... „A leghatékonyabb útépí­tési munka a karbantartás” — így fogalmazta meg véle­ményét egy szakember a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának tegnapi ülésén. Ezzel summázta azt a vitát, amely a jövő évi útépítési és kar­bantartási tervvel kapcsolat­ban kialakult. Pontosabban: az első kerületi tanács elő­irányzatával kapcsolatban, amely szerint a rendelkezésre álló összegnek — 16 millió forintnak — mindössze a 8,1 százalékát kívánták fenntar­tási munkákra fordítani. Múlt időben beszélünk, hiszen még van mód a korrigálásra. És nyilván meg is teszi ezt a tanács. Nemcsak azért, mert a végrehajtó bizottság érvényes határozata szerint legalább 15 százalékot kell kitennie a fenntartás össze­gének, ha­nem azért is, mert így ész­szerű. Országosan a közúthálózat­ra fordított összegnek 40 szá­zaléka ma már a karbantar­tás. És sokak szerint ez is kevés. Akkor kell felvonul­tatni a javítóbrigádokat, ami­kor a laikus szem még észre sem veszi a hibát, és nem akkor, amikor hatalmas ká­tyúk tátongnak a betonon. Sajnos, az elmúlt években városunk kerületi tanácsai szívesebben vállalták a „nép­szerűbb” munkát, az új utak, járdák építését, korszerűsí­tését. A rendelkezésükre álló pénz igen csekély hányadát áldozták fenntartásra. Ennek következményét bárki lemér­heti Miskolc utcáit járva. Vi­szonylag „fiatal” burkolato­kat kell ma már hatalmas összegért szinte teljesen újjá­építeni, csak azért, mert el­hanyagolták az apró­­ javítá­sokat. A 15 százalékos arány a minimum. Bármennyire is nehéz visszautasítani egy-egy utca lakóinak jogos kérését, akkor járnak el helyesen ta­nácsaink, ha évről évre töb­bet áldoznak a karbantartás­ra, „a leghatékonyabb út­építési munkára." B. D. Ilyen lesz a Centrum Áruház Gyermekkocsi a bejáratnál • Mozgólé­pesti Egyelőre csak egy tábla hirdeti. Itt épül a Centrum Áruház. A Borsodi Állami Építőipari Vállalat és a Cent­rum Áruház vezetői azonban elhatározták, hogy felszaba­dulásunk 25. évfordulójának tiszteletére felépítik és meg­nyitják a közönség előtt az áruház kapuit. A jelenlegi Centrum Áru­ház — mindannyiunk által jól ismert — három üzlet­­helyiségének eladótere összesen 980 négyzet­­méter. Az új áruház összterülete pedig 9 ezer négyzetméter, s ennek több mint a fele a vásárlók szabad „barango­lási” területe lesz. A kétemeletes üzlet szint­jeit mozgólépcső köti össze, ezenkívül munkába állítanak még egy személy- és két te­her­liftet is. Ebben az épület­ben mindent lehet majd kap­ni, kivéve az élelmiszert és a bútort. A hatalmas alapterü­leten végre megvalósítják az önkiválasztó rendszert. A 100 millió forint értékű nagyáruház 300 dolgozó mun­káját igényli. Tanulva az ed­digi rossz tapasztalatokból, az áruházat már úgy tervezték, hogy a dolgozók szociális kö­rülményei megfelelőek legye­nek. Korszerű öltözőket, pi­henőt, hideg-meleg zu­hanyozót és orvosi ren­delőt alakítanak ki szá­mukra. A vásárlók kényelmét szol­gálja majd az első emeleti büfé, s bővítik a szolgáltatá­sokat. Ezek közül csak egyet említünk: a kisgyermekes mamák a bejáratnál tolóko­csikat találnak, s a csemeté­jüket azok valamelyikére rá­ültetve, kényelmesen bejár­hatják mind a három szintet. E. ». arc Az áruház makettje. Veszélyes vizeken O­­sz­ fc a mohamedán is VÁROSNÉZÉS előtt, köz­vetlenül a kikötés után, még a hajón, Qizanban két meg­lepetésben volt része tengeré­szeinknek. Az egyik: a hatóság embe­rei a kikötőorvos társaságá­ban motorcsónakon felkeres­ték a Székesfehérvárt, s a formaságok (iratok ellenőr­zése stb.) után leplombálták az élelmiszer-raktárban tá­rolt sört és gint. A mohame­dánok szentföldje ez, Mekká­tól délkeletre, légvonalban csaknem 500 kilométernyire, ahol senki sem fogyaszthat szeszesitalt. Ezer dollár bün­tetést kell fizetnie annak, aki megsérti e törvényt. Állan­dóan egy szaúd-arab katona őrködött a hajón, s amikor váltójának átadta a posztját, csak annyit mondott, hogy hány plomba van a külön­böző üvegeken. Még az eu-ládában tartott sebmosó alkohol üvegére is ólompecsét került, így aztán az orvos, amikor kolera ellen beoltotta a hajó személyzetét, a művelet előtti dezinficiálás­­hoz kölnivizet használt. A parancsnok szava azon­ban szent volt mind a ható­ság főnöke, mind az orvos számára, s ezért a szeszes­ital iránti érdeklődésükre ka­pott nemleges válaszára nem ellenőrizték: igazat mon­dott-e? Pedig füllentett: négy üveg sört tartott ugyanis a kabinjában. S egy merészet gondolva, mindkettőjüket a kabinba invitálta és meg­itatta velük az árpa szeszes levét. A mohamedánok bi­zony nem sokat teketóriáz­tak, s rövid idő alatt nyakára hágtak a négy üveg sörnek. Természetesen zárt ajtó mö­gött. (Süveges László, amikor ezt elmesélte, mosolyogva hozzátette: ..Bűnbe ejtettem az igazhitűeket”.) A MÁSIK MEGLEPETÉS akkor érte honfitársainkat, amikor a nem sokkal később megérkező Abdelrahim Mu­­fareg ügynök a kérdésükre azt válaszolta, hogy hat óra van, holott — éppen dél lé­vén — az ő óráik már tizen­kettőt mutattak. Kiderült, hogy a mohamedánoknál ak­kor van 0 óra, amikor felkel a nap, így is állítják be az időmérőjüket — már akinek van órája. Az ügynök viszont az iránt érdeklődött, hogy a kapitány­­ idehaza hány feleséggel ren­delkezik. Módfelett csodálko­zott, hogy ilyen magas rangú férfinak csak egy hitvese van, amikor ő, az egyszerű ügynök, törvényesen két as­­­szonyt birtokol. A derűs eseteket sem nél­külözték hát a Székesfehér­vár matrózai. Nem volt azonban rózsás a helyzetük, amíg — 23 napon át — itt-tartózkodtak. Sokat szenvedtek a 35—45 fokos forróságtól, s nehezen tudtak a nekik megfelelő élelmi­cikkekhez jutni. A város pia­cán alig árultak zöldségfélé­ket, paprikát, csupán Dél-Af­­rikából származó sárgás, bo­gyó nagyságú paradicsomot. No meg eléggé szép burgo­nyát, amit hűtőszekrényben kellett elhelyezni, mert a nagy melegtől és a párás le­vegőtől hamar megrothadt volna. Ha sovány marha vagy csenevész csirke húsát rendelték meg, legkésőbb egy óra múlva már menniök kel­lett érte, mert a pokoli me­legben a hús megbüdösödött. A CSIRKÉT egyébként mindig kopasztva kérték, s elámulták, hogyan tolltala­­nítja, illetve bőrteleníti azt az arab kereskedő. A piacon le­vágja a csirke fejét, eldobja, a vért kicsorgatja, s ügyes mozdulatokkal addig csavar­gatja a lefejezett csirketestet, amíg lejön róla a bőr. TARJÁN ISTVÁN (Következik: Üzletemberek a javából.) Szb-ülés a Diósgyőri Gépgyárban Hatékonyabb munkásvédelem, kevesebb baleset Ma délelőtt a vállalat mű­szaki házában ülést tartott a DIGÉP szakszervezeti bizott­sága. Először Pál szo­ciális igazgató és Venczel Vilmos munkásvédelmi fel­ügyelő számolt be a munkás­védelemről. A nehéz fizikai munkát megkönnyítő műszaki fejlesz­tésre 350 ezer, az üzemegész­ségügyi helyzet javítására, s az egyes gépi berendezések korszerűsítésére egymillió 400 ezer forintot költött a válla­lat az első fél évben. Munkásvédelmi beru­házásokra 22 ezer fo­rintot fordítottak. Az új kovácsüzem költségve­téséből pedig nem kevesebb, mint 15 millió forintot bizto­sítottak arra, hogy az ott dol­gozók megfelelő egészségügyi és munkásvédelmi körülmé­nyek között végezhessék munkájukat. A balesetek száma 23-mal, a 3 napon túl gyógyuló bal­esetek miatt kiesett munka­napok száma pedig 427-tel csökkent az előző időszakhoz képest. Az szb-ülés további részé­ben Hütter László, a kultu­rális és ágit. prop. bizottság vezetője számolt be az 1969/ 70-es politikai oktatásról. Az új oktatási évben a vállalat 82 tanfolyamán 1711 dolgozó vesz részt. örvendetes a nők számának növekedése, a vidékről bejáró dolgozók viszont a korábbi­nál mérsékeltebb érdeklődést tanúsítanak az előadások iránt. Az szb-ülés lapzártakor folytatja munkáját. Ny. I. A múzeum javaslatára A város színei a villamoson Városunk címeréhez iga­zodva — a múzeum javasla­tára — a Miskolci Közleke­dési Vállalat piros csíkkal látja el javítás alatt álló vil­lamosait. Néhány hónapon belül valamennyi villamos­szerelvény oldalán látható lesz a Miskolc színeit jelké­pező piros csík.

Next