Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-05 / 5. szám

Kire nézett vissza az aranyszarvas? Vasöntők a múzeumban Randevú délután háromkor a Herman Ottó Múzeum előtt. Így búcsúztak egymás­tól tegnap a vasöntöde szo­cialista brigádjainak kultúra­szerető tagjai, amidőn meg­szólalt a műszak végét jelző sziréna. Voltak, akik már korábban megérkeztek. Zádor Tibor múzeumigazgató jó házigaz­daként kalauzolta a frisseket, s pontban háromkor már köszöntötte is a csaknem száz szocialista brigádtagot. Tiszai Ferenc kultúrfelelős, a vas­öntöde műszaki vezetője elé­gedetten mutatott körbe. — Ezek itt mind öntők, formázok. De utánunk jönnek még vagy ötvenen a húzómű­helyből és a nagyolvasztóból. A múzeumőr már széles kedvvel magyaráz. Hiába no, a tárlatvezetés néhány em­ber ernyedő figyelmével mit sem ér. A kohászatiak mások. A felfedezés örömével cso­dálkoznak rá minden tárgy­ra, százados vagy ezredes leletre. Veszprémi István ön­­tő-formázó a IX. századból származó öntőminták előtt m­egjegyzi: — Ezek is értették a dol­gukat ... Boldizsár István a szabad­ságharc fegyverei előtt idő­zött. Fekete Istvánná termé­szetes egyszerűséggel kiál­tott fel: — Mennyit fejlődött az em­beriség .. .! A néprajz-gyűjtemények termében fiatalok csoporto­sulnak a summásszoba körül. A teremőr megkérdezi: — Hallottak valamit a sum­­másokról? Néznek egymásra a kérde­zettek. Idős szakik nyitnak szólásra az ajkuk, de hall­gatva tovább mennek. A te­remőrre bízzák a felvilágosí­tást. Ez most már az ő tiszte. Séta közben Pataky Judit magkészítővel is megismer­kedem. A brigád legfiatalabb tagja, mindössze 19 eszten­dős. — A dolgozók gimnáziu­mának negyedik osztályába járok. Nekem a tanulmánya­im megértésében is segít a múzeum helytörténeti kiállí­tása. Réthy Lajos lakatos, a cso­port egyik legidősebb tagja, kortársi mélázással nézegeti a miskolci csata fénytérképét. A kiállítás „slágere” mind­máig ez a térkép, a páncél­vonat, a 19-es vöröskatona egyenruhája és a történelem nagy fordulójának sok-sok sajtóhíradása. Szabó József iskolás korá­ban járt utoljára múzeum­ban. Most odaképzeli magát a kétszáz évvel ezelőtti főut­cára, a Sötét-kapu alá. Lá­tom tekintetén, hogy a ma­kett-utcát egyezteti a mával. Theodulu Szotirisz, aki görög menekültként bejárta a vilá­got, s most a kohászatban ön­ző, nagy bölcsen összegezi a látottakat: — Tetszett nekem a szkíta aranyszarvas. Kérdezte is va­laki: „Kire néz vissza a szarvas?” Én azt mondtam­ ránk, mert kíváncsiak va­gyunk az emberi kéz ügyes­kedéseire. Én kérem csak annyit mondhatok, voltak jó mesterek a múltban is. Eze­ket nekünk meg kell ismer­nünk ... PÁRKÁNY LÁSZLÓ Érdekes is lehetett volna E hét közepének tv-műso­­rai nem tartoztak (az egy Angyalt kivéve) a nagykö­zönség érdeklődését kiváltó, és lekötő produkciók közé. Pedig mindegyik este érdekes nyersanyagot dolgozott fel. Kedden az Irodalmi színpad előadásában Megan Terry Viet-rock című beat-musical­­jét láttuk. Alkalmi műsor volt, és annak megfelelő. A fiatal színészgeneráció leg­­fessebb fiai, és legcsinosabb lányai közül válogatták össze az együttest. A fiúk snájdig amerikai fiúkként pattogtak előttünk az ismert sablonok szerint. A lányoknak több szerep­lehetőségük volt, mert hol szeretőket, hol szerető és aggódó anyákat, hol kis viet­namiakat, hol bordélytündé­reket kellett alakítaniuk, és közben kellemesen még éne­kelhettek is. Amerikában, gondolom, tényleg lázító ha­tású, tiltakozó mű lehet ez, különösen, ha az előadók be­leviszik a maguk belső tüzét, a téma iránti érdekeltségü­ket; sajnos, a mi számunkra az előadás egy ünnepi meg­emlékezés kegyeletes kiegé­szítésénél nem adott többet. A produkciót formálták csak a színészek, a mű tüze elsik­kadt. Talán csak egy helyen tudott megdöbbenteni, magá­­val vinni, a gyermeküket vesztő anyák jelenetében. A szerda esti tudósklubról csak egyetlen megjegyzést: ki kellene találni valamilyen ér­dekesebb formát e nagyon iz­galmas kérdéseket feszegető műsor számára. A tegnap esti szovjet film (Viktor Csernyisov három napja) szintén keverék. Té­mája, alapszituációja rendkí­vül érdekes. A szovjet, de a magyar film és próza új hul­lámának nem egy, az ifjúsá­got vizsgáló motívuma meg­található benne. Mégis a szaggatott, talán modern ef­fektusokra törekvő tördelt felépítés erősen zavarta a film megértését. De a formán túl zavaró dilemmát is érez­tem a filmben: az alkotók mintha saját merészségüktől vissza-visszaijedtek volna, megzavarták, ködössé tették az egyenes vonalvezetést. K. L Köszönőlevél Debrecenből Dicséretre méltó gyakorlat, miszerint a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem levélben mondott köszö­netet a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumnak azért, mert az iskola négy volt növen­déke, Halász Katalin, Bárczy­ Klára, Harsányi Edit és Nagy Zsuzsanna kiváló eredmén­­nyel tette le felvételi vizsgá­ját. A levélben dr. Gárdonyi Sándor, a bölcsészettudomá­nyi kar dékánhelyettese elis­merését fejezi ki az eredmé­nyes szaktanári tevékenység­ért. A négy tanuló nyelvsza­kos hallgatója lesz a debre­ceni egyetemnek. Dongóvári és a többiek Varázslat a pince mélyén Volt egyszer egy pásztor fiú, Minek mondjam kétszer, Szunyogházi, prücsökházi Dongóvári Péter... A csengő gyermekhangok valahonnan a föld alól jön­nek. Aki be akar jutni a me­sék birodalmába, amelynek bejáratát brummogó mackó és tüskés süni őrzi, annak sö­tét lépcsőket kell megmász­ni, visszhangos sikátorokon tapogatózni és nehéz vasajtó­kat nyitni.­­ De ha egyszer belép, mo­solygó lányok fogadják szent­­istváni díszruhában, gólya köszönti fél lábon állva és zöld levelibékák meresztik rá barátságosan golyószemüket. Az Ady Endre Művelődési Ház bábosai próbálnak. Ti­zenkét, tizennégy évesek. Ta­lán már otthon is kellene len­niük, mert a kora őszi sötét­ben éppen az imént villant fel a diósgyőri villamos sár­gás fénye és a várhoz vezető gesztenyefasorban félelmetes árnyékok mozognak. Ám ezek a gyerekek nem félnek a varázslattól, sőt egy kicsit maguk is varázslók. A bábszínpadon most ragyog fel a nap, s indul Péter, a Don­góvári, hogy számos kaland után bojtárrá szegődjék Ber­­gengóciában ... A varázslatot már sok száz gyerek nézte végig Diósgyőr­ben, Szirmán, Görömbölyön és Hejőcsabán, de még senki sem vette észre, hogy Péter feje nem más, mint gömbbé formált habszilikát, hogy a lányok haja vastag pamut, és hogy a süni tüskéi puha szi­vacsból készültek. Ahhoz, hogy vasárnapon­ként tapsot kapjanak a gye­rekek, bizony sokat kell gya­­korolniok itt, a pince mélyén rejtőző színpadon, műhely­ben. Hogy mit tudnak a 35-ös iskola tanulói, akik a „Csör­­ren, dörren együttes” nevét viselik? Tudnak szépen be­szélni és énekelni, de tudnak brekegni, huhogni, szólni a szél és a falombok nyelvén; kelepelnek, mint a gólyák és dörmögnek, mint egy vén barlangi medve, ha úgy kí­vánja a játék. Mire felnőnek, bizonyára jobban értik, ismerik, szere­tik majd a művészetek vilá­gát, mint azok, akik távol maradtak a mesék birodal­mától. Van ennél közelebbi cél is. Nemsokára itt a II. országos gyermek bábfesztivál. Ha sze­­­­rencséjük van a diósgyőriek­nek, képernyőre kerülnek, de a tévé esti meséiben okvet­lenül látjuk őket. Miért is ne lenne esélyes ez a két esztendeje dolgozó együttes? A gyerekek szor­galmasak, rátermettek —* és rendezőjük, Balogh Sándorné a népművészet mestereGY­ * Íme, a habszilikát Dongóvári Péter, háttérben a mosószeres műanyagdobozokból készült Bergengóciával. Könyvterjesztők gondja (Tudósítónktól.) A diákok még csak ismer­kednek az új iskolai év fel­adataival, de az Állami Könyvterjesztő Vállalat dol­gozói a munka lázában él­nek. Városunk általános és középiskolái részére mintegy 3 millió forint értékben szál­lítottak eddig tankönyveket. Sajnos — nyomdai nehézsé­gek miatt — még nem érke­zett meg a szükséges köny­vek öt százaléka. i Kísérletképpen: Levelező nyelvoktatás a TIT-ben Hazánkban a fejlődő poli­tikai és gazdasági élet, a nemzetközi műszaki és tudo­mányos kooperáció létfontos­ságúvá teszi a világnyelvek ismeretét. Most, amikor az 1969—70- es nyelvoktatási évadra a TIT Borsod megyei szervezete idegen nyelvi szakosztályának szabadegyeteme ismét meg­nyitja kapuit a tanulni vágyó dolgozók és fiatalok részére, önkéntelenül is felmerül a kérdés: biztosítható-e foko­zódó népszerűségnek örvendő nyelvtanfolyamainkon a kor­szerű nyelvoktatás? Általában igennel válaszol­hatunk. Már az elmúlt évben igényesebben elégítet­tük ki a nyelvoktatás­sal szemben támasztott elvi és gyakorlati köve­telményeket. Jól sikerültek az állami nyelvvizsgára előkészítő tan­folyamaink, s rendszeresítet­tük az audio­vizuális, heti 10—15—18 órás, intenzív tan­folyamokat. Az új nyelvoktatási évad­ban, a hagyományos, népmű­velési jellegű tanfolyamokon kívül, gyorsított kurzusok kö­zül is választhatnak az ér­deklődők. Megpróbálkozunk a le­velező jellegű nyelvok­tatással is. E formán belül a hallgatók egyéni programozás szerint haladnak, s hetenként vagy kéthetenként szervezünk ré­szükre konzultációt. Növelni kívánjuk az idegen nyelvű klubestek számát, s színesí­teni fogjuk azok tematikáját. Mind Miskolcon, mind pedig vidéken igyekszünk kielégí­teni az üzemek, vállalatok és intézmények speciális profilú nyelvtanulási igényét is. Gardos János a Szabadegyetem Idegen­nyelvi Tagozatának vezetője SZÍNHÁZI TELEFON Udo Jürgens-szel és Sandie Shaw-val egy műsorban — Halló, Bátori Éva? Hol töltötte a nyarat? — Dolgoztam. Egy nemzet­közi show-műsorban szere­peltem. Három hónapig jár­tuk Ausztria, Észak-Olasz­­ország nagyobb városait. Hosszabb állomáshelyeink: Bécs és Milánó. — Milyen műsorral lépett a közönség elé? — Volt egy magyar blokk, amelyet minden este • én „szerkesztettem”. A műsor­ban hazám dalai szerepeltek. Jutott feladat számomra a modern blokkban is; e mű­sorban világsikert aratott musical-számokat énekeltem, német nyelven. — Milyen sikere volt a­ magyar műsornak? — Mindenütt szeretettel fogadták. — A nemzetközi show ki­nek a vállalkozása volt? — Egy osztrák impresszá­rióé, aki francia, osztrák, ma­gyar, olasz, spanyol, csehszlo­vák táncosokból, énekesekből és zenészekből kiváló nyári szórakoztató műsort­­ hozott össze”. Örömmel említem meg, hogy néhány alkalom­mal egy műsorban léptünk fel Sandie Shaw-val és Udo Jürgens-szel. Ez mindan­­­nyiunk számára élményt je­lentett.. — Jövőre? — A nyaramat még nem terveztem meg. Egyelőre a Miskolci Nemzeti Színházban adódó kötelezettségeimnek teszek eleget. Annyit azon­ban elárulhatok, hogy Milá­nóban szó volt egy újabb nyári turnéról. A jövő nyár azonban még messze van. Egy bizonyos: a nemzetközi show-ban való részvétel tágí­totta látókörömet, mélyítette nyelvismeretemet, megismer­kedhettem a nyugati könnyű­zenei, szórakoztató, látványos műsorok szervezésének és szerkesztésének módozataival.­ ­p-0 RENDŐRKÉZEN A GYERMEKRABLÓ A nyugat-németországi Wiesbadenben Günther Lit­­schel személyében veszélyes bűnöző került rendőrkézre. A fiatalember elrabolt egy 12 éves gyermeket és 25 000 márka váltságdíjat követelt érte. Terve szerencsére nem sikerült és a kisfiú épségben visszatérhetett szüleihez. LELŐTTE OSZTÁLYFŐNÖKÉT Egy argentínai 13 éves kis­fiú bevallotta, hogy lelőtte osztályfőnökét. Mentségére azt hozta fel, hogy vitájuk során a 46 éves osztályfőnök nő volt, aki elsőnek fegyvert rántott. KISIKLOTT ÉS KIGYULLADT Az alabamai Wellington te­herpályaudvarán kisiklott egy tehervonat, amelynek kocsi­jain gépjárműveket, közöttük propángáz tankokat szállítot­tak. A tartálykocsik kigyul­ladtak és az elszabadult, égő fáklyaként száguldozó kocsik elől, robbanástól tartva tö­megesen menekültek a közel­ben lakó emberek. AZ OK ISMERETLEN A fokvárosi gyermekkór­házban meghalt a 12 éves Franfranco­ Vellindo, akit szülei Olaszországból vittek Dél-Afrikába, hogy Barnard professzor megoperálja. A szívműtétet végrehajtották. A kisfiú azonban — eddig nem közölt okokból — tegnap reg­gel meghalt. ÚJ ROSEMARIE-ÜGY „Rosemarie-ügy” körvona­lai bontakoznak ki Djakartá­­ban, Indonézia fővárosában is. Tegnap megkezdődött a bíró­sági tárgyalás a 25 éves dja­­kartai callgirl, Anna Mutta gyilkosának ügyében. A per­ben több magas állású állami tisztviselő és külföldi diplo­mata is „felvonul” majd. HÁZI ŐRIZETBEN Politikai körökből szár­mazó értesülés szerint Ku­­bitscheket, aki 1955—1960 kö­zött Brazília elnöke volt, a katonai junta házi őrizetbe helyezte. RABSZOLGÁNAK SZÜLETETT A New Yersey állambeli Salemben 110 éves korában elhunyt Alexander Tanner, aki még rabszolgának szüle­tett. HALÁLOS BALESET Halálos balesetet okozott a kőzetomlás a Mecseki Ércbá­nyász Vállalatnál. Budai La­jos 36 éves vájár, pécsi la­kos a helyszínen életét vesz­tette. Budai Lajos utasítás nélkül ment egy már kira­bolt bányarészbe, ahol sem­mi keresnivalója nem volt. Itt szakadt le a kőtömeg, amely a vásárt halálra súj­totta. 50 EZER DOLLÁR A KÜLÖNBSÉG Eusebio visszaérkezett a portugál fővárosba szabadsá­gáról. A 27 esztendős, híres labdarúgó csatár közölte, hogy klubjával, a Benficával még mindig nem egyezett meg, 50 ezer dollár a különb­ség Eusebio igénye és a Ben­­fica ajánlata között. Ha nem kapom meg a kért összeset, külföldre távozom — mondta a világhíresség.

Next