Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Kiss Attila kiállítása Barcikán Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központban február 1-én nyílik meg Kiss Attila festőművész reprezentatív tárlata. A február 20-iig tartó kiállításon 38 olajfestménnyel, köztük több nagy méretűvel szerepel a fiatal művész. A tárlatot Takács István, Kazincbarcika város Tanácsának elnöke nyitja meg február 1-én délután 5 órakor. A X. pártkongre a népművelésről Moldován Gyula előadása anyagának feldolgozásában, és abban, hogy gyakorlattá váljék az elmélet. Akkor, amikor a közeljövő és a jövő terveit kialakítják a kultúra munkásai, alapvető szempontként kell arra figyelniük, hogy mi szolgálja az ügyet, a nép ügyét, és mi az, ami keresztezi és lassítja a fejlődést. A közgondolkodás, a tudat formálásának nagyon nehéz munkájában a népművelőnek (a név másában hordozza mindezt) sajátos eszközök állnak rendelkezésére. Olyan eszközök, amelyek legközvetlenebbül segítenek, hogy közel kerüljenek az emberekhez. Saját magunk és a világ előtt is fokmérője egy ország nagyságának, erejének népe kulturáltsága. Az élet minden területén kézzel foghatóan érezzük, embertársaink viselkedésén, jelenségekre való reagálásán, naponta lemérhetjük az elmúlt évek munkáját. Jelentős szerepe van a közművelődésnek abban, hogy az embereknek milyen a dolgokról alkotott véleménye. Hasznos-e, vagy nem bíráló, hogy csak a valódira, a pillanatnyilag észrevett jelenségre figyel, és nem az igazra. Problémákat gyárt-e (hiszen szeretünk kritizálni), vagy látja és ismeri az eredményeket is. Nem könnyű az embereket megtanítani arra, hogy a legfőbb joggal a demokratizmus jogával úgy tudjanak élni, hogy egyszersmind tudják azt is, bármi történik, az általuk és értük történik így. Magasabb szinten folytatni a szocializmus építését — ez legalább annyira a mindennapi élet jelszava, mint ahogyan politikai jelszó. Nemcsak az egy főre eső nemzeti jövedelem emelkedését, hanem a kulturáltság színvonalának az emelkedését is kell, hogy jelentse. Az élet egészét, amely a mindennapok sokrétű munkájából áll. Moldován Gyula előadásának második része február 10-én lesz. (makai) Minden hónap első felében elméleti továbbképzésben, azután a következő havi munkát összehangoló, úgynevezett koordinációs értekezleten találkoznak Miskolc város és Borsod megye vezető népművelői. A továbbképzésen aktuális politikai és szakmai kérdésekről hallgatnak, előadásokat. Tegnap délelőtt az SZMT-székház VI. emeleti tanácstermében Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára tartott előadást.. Arról szólt, hogy a nemrégen véget ért X. pártkongresszus miben és hogyan ad segítséget a népművelők munkájához, hogyan alakul a közművelődés a következő négy esztendőben. A pártkongresszus határozatai éppúgy, mint munkája az élet minden területén útmutatóak, irányt szabóak és mérvadók. Határozatai a helyi teendők, a mindennapok programjává kell, hogy váljanak. A népművelés az a terület, amelynek jelentős szerepe van a kongresszus 350 ezer könyvtár nyolcvankilenc nyelven A Szovjetunióban nincs olyan város, település, falu, ahová ne hatolt volna be a könyv. Sűrű hálózata van a közkönyvtáraknak. A forradalom előtt Közép- Ázsiában a lakosság 90 százaléka nem tudott írni-olvasni, sőt egyes helyeken az írástudatlanság 100 százalékos volt. Ezer kirgizre például csupán hat írástudó jutott. A mai Kirgizia területén összesen három kis könyvtár volt. Már a szovjet hatalom első éveiben — függetlenül a gazdasági nehézségektől — igen nagy figyelmet fordítottak a könyvtárügy szervezésére. Ma minden szovjet ember, bármilyen nemzetiségű, bárhol lakik, ingyen használhatja a 350 ezer könyvtár bármelyikét, s anyanyelvén írt könyvet olvashat. A Kirgiz Köztársaságban ma összesen 9 millió 363 ezer kötettel felszerelt 1210 könyvtár működik. (A könyvekhez nem tartoznak a tudományos, szakmai, iskolai és egyéb művek.) Hasonlóan meglepőek a változások a többi köztársaságban is. A Litván SZSZK- ban például, ahol a század elején még száz lakosra egy könyvtári könyv jutott, ma a könyvtárak száma a százszorosára növekedett. A könyvtárügy fejlődése valamennyi nemzetiség körében elválaszthatatlanul összefügg a szovjet könyvek kiadásának megszervezésével és fejlesztésével. Az ország több mint 40 nemzetisége csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kapott egységes írásjeleket, s csak ezután jutott hozzá anyanyelvén könyvekhez, napilapokhoz és folyóiratokhoz. Ma a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén adnak ki könyveket és újságokat. A szövetségi köztársaságokban pedig 16 kiadó naponta sok százezer könyvet, folyóiratot és újságot jelentet meg. A könyvtárakban központosították minden egyes nép nemzeti irodalmának legjobb műveit. A Magasiskola Belgrádban A belgrádi filmfesztiválon a magyar filmeket a Magasiskola képviseli, amelyet ma este mutatnak be a zsűri előtt. Az eseményen részt vesz Gaál István, a film rendezője és Bánffy György színművész, az alkotás egyik főszereplője. Félévzárás a nyelviskolában Az MSZBT Központi Orosz Nyelviskolájának megyei és városvezetői félév végi megbeszélésre gyűltek össze tegnap délután. Napirendjükön az előző félév munkájának értékelése és az 1970/71-es tanév második része feladatainak megbeszélése szerepelt. A Borsod megyei Központi Orosz Nyelviskolának hármas célja van: megteremteni a korszerű audiovizuális nyelvoktatást, a hallgatók előmenetele érdekében továbbképezni a tanfolyamvezető nyelvtanárokat és lehetővé tenni az iskola legjobb hallgatóinak, hogy a nyelv még jobb megismerése céljából a Szovjetunióba utazhassanak. Az iskola három szakcsoportjának (továbbképzések, klubfoglalkozások, tanulmányi versenyek) múlt félévi eredményeit az iskola titkára, Szőke Józsefné értékelte, és ismertette a megyei és városi művelődési osztály által elfogadott munkatervet. Bombaként hatott Fellini Fellini, a világhírű olasz filmrendező 50 éves. Kezdetben rajzolóként, majd mint feliratozó dolgozott. A filmezést Rossellini mellett kezdte és 1953-ban rendezte első, egész estét betöltő filmjét, a Vitelloni-t. Ezután következett az Országúton, az Édes élet, a Nyolc és fél, a Júlia és a szellemek, majd legutóbb a Satyricon. Mindegyik azzal a szándékkal készült, hogy meghökkentse a közönséget és a kritikát egyaránt. Petronius Satyricom-jámak töredékeit szabadon misztikus, erőszakos, látványos, de nyomasztó mesévé dolgozta fel Ez Fellini látomása a Néró korabeli Rómáról. A Satyricon Fellini első kosztümös filmje, az első olyan film, amely nem tartalmaz önéletrajzi elemeket és az első olyan, amelynél a rendező — úgy látszik — majdnem függetlenné tudott válni alkotásától. Nem az első filmje, mely meghökkentette a Satyricon mégis bombásként hatott Londonban. Fellini a Satyricont két éve fejezte be, de nincs semmi határozott terve más, teljes estét betöltő filmre. Ingmar Bergsmannal együtt akart egy filmet készíteni, ennek a tervezete vízbe esett. „Valahogyan fáradt vagyok. Szeretnék Svájcba menni és befejezni valamit.. Serényen elvégezte az utolsó simításokat egy televíziós filmen a cirkuszi bohócokról. — Helló, öreg csavargók — kiáltotta munkatársadnak, amikor berobogott a vetítőterembe. Munkatársai szemlátomást szeretik, mindnyájukat leköti. Karjával hanyagul intett a mozivászon felé. — öreg filmrendező vagyok, közömbös apja ezeknek a szörnyeteg gyermekeknek. A bohócokról szóló film hasonló lidércnyomásos jellegű, mint a Satyricon. Egy smaragdruhás nő surran be, hogy nézze a filmet. — Ez a hölgy itt Giulietta — jelenti be Fellini, mintha éppen egy bűvészmutatványt fejezett volna be. — Énekel angolul. — Giulietta Masina 26 évvel ezelőtt ment férjhez Fellinihez és számos filmjében játszott főszerepet, köztük az Országúton-ban és a Júlia és a szelemek-ben. Kicsiny, feszes, csinosan öltözött nő, kacsafarokba hátrakefélt hajjal; bőre mint a sült almáé, nagy huncut mosolyé szemek. Amint Fellini ott ül a vetítőfülkében, nem látni belőle egyebet, mint homlokát, ragyogó előremeredő szemeit és időnként gesztikuláló kezét. — Hé — kiáltja ki —, a múlt éjjel a villám mindössze öt méterre a házamtól döntött le két fenyőfát... De engem sohasem fognak ledönteni. Cinkosan a mennyezet fölé bökött. — Külön megállapodásom van az istennel. Őszinte hangon közreműködik a közönség... Decemberben elbúcsúzott a Mit tenne ön? című sikeres tévéműsor. Ágoston György szerkesztővel a szobányi levélhalmazból válogatunk, s éppen abban a pillanatban tesz az asztalára egy frissen érkezett levelet a házi postás. Közösen bontjuk fel. „Negyven esztendős, családos ember vagyok, beleszerettem egy huszonnégy éves lányba ... Mit tenne ön?” Aláírás, pontos cím. Kölcsönkérjük a levelet, és aznap este a megadott címen csengetünk. A házigazda nyit ajtót, s jövetelünk célját megtudva diszkréten beljebb tessékel. — Hogy jutott eszébe, hogy éppen a tv-nek írjon? — Nehéz erre válaszolni. Az ember érzi a terhet,... megőrül a belső feszültségtől. Ha elmondhatom valakinek, ha tanácsot kaphatok, megkönnyebbülök. — Erre a célra nem volna alkalmasabb egy jó barát? — Kiben bízhatnék meg százszázalékosan? Folyton attól kellene tartanom: kifecsegi, ellenem fordítja. A tv-ről tudom, hogy én ajánlkoztam, nem csalódom benne. Ha Ágoston György hivatalnok lenne, a műsor szerkesztésében szerzett tapasztalatokat így csoportosítaná: — Legtöbben a nő és a férfi kapcsolatából adódó témakörökben leveleztek velünk, legyen az szerelem, házasság, érdekkapcsolat. — Honnan ez a szinte korlátlan bizalom? — Magunk is sokat tűnődtünk, mivel magyarázzuk? Talán azzal, hogy személytelenek vagyunk, s valóban, bármilyen legyen is a kérdés, sohasem használjuk fel a kérdező ellenében. De ugyanúgy lehet szereplésvágy is, amely eleven emberi tulajdonság. Talán emlékeznek még arra a nézőnkre, aki azzal fordult hozzánk, hogyan tudná a feleségét féltékennyé tenni? Lehet, hogy a kérdést az asszonnyal együtt fogalmazták meg, a tréfa kedvéért, az is lehet, hogy valóságos gondját írta meg. A lényeg a végeredmény: az illető vállalta, hogy személyesen is szerepel a képernyőn. — Természetesen nem mindenki ilyen bátor. S ha valaki már eljutott a kamerák elé, szereplésének sikere bizony sokban függ beszélgető partnerétől is. Erről a fontos körülményről két tapasztalt riporter véleményét tudakoltuk meg. Megyeri Károly és Vitray Tamás egybehangzóan vallja, hogy a riporternek, a játékvezetőnek őszinte, nyílt hangvétellel, megbecsüléssel kell beszélgetőtársához közelítenie. — Mit kezdenek a levélben, telefonon kapott sok száz javaslattal? — érdeklődünk ismét Ágoston Györgytől. — Felhasználjuk valamennyit. Ez a legegyszerűbb megoldás. Vagyis kigondoltunk egy műsort, amelyet havonta egyszer láthatnak majd a képernyőn. Napjainkban játszódó történeteket dolgozunk fel benne, olyanokat, amelyek bárkivel megeshetnek. Egy meglehetősen izgalmas fordulóponton aztán abbahagyjuk, s megkérjük a nézőket, ők folytassák. A beérkező, bizonyára ellentétes megoldások alapján bemutatjuk a folytatás több változatát, meghallgatjuk szakértők véleményét is, bejátsszuk a valóságot rögzítő filmfelvételeket, s mindezeket összegezve megadjuk a lehető legjobb megoldást, majd a játékot tovább folytatjuk. A történetből mindig újabb és újabb szálakat bontunk ki. Így a játék sohasem válik megszokottá, unalmassá. A nézők szívesen benne vannak mindenféle játékban, mégha felnőttnek vallják is magukat... Magyar írók a Trákiában Szeged bulgáriai testvérvárosának, Plovdivnak irodalmi folyóirata, a Trákia legutóbbi számában bő terjedelmű összeállítást közöl a Tiszatáj munkatársainak alkotásaiból. Papp Lajos, Veress Miklós, Ratkó József verseit, Péter László, Sz. Simon István, Mocsár Gábor prózai munkáit Gencso Arisztozov fordításában adták közre. A HÓHÉR HALÁLA A bajorországi Bad Tölz községben 65 éves korában meghalt Heinz Bernhard Lammerdiing, volt SS-tábornok, akit a világ „oradouri hóhér” néven ismer. 1944. június 10-én Franciaországban Oradour sur Glane egész lakosságát — nőket, gyermekeket, idős embereket is — a falu templomába záratta, majd a községgel együtt felgyújtatta. 642 ember halt meg. Előző este 99 túszt felakasztatott. 1951-ben távollétében halálra ítélték. LEZUHANT Próbarepülés közben lezuhant a Marseille melletti Istres támaszpont közelében egy lökhajtásos, állítható szárnyállású harci repülőgép prototípusa. A pilóta idejében katapultált. A gép megsemmisült. VETÍTÉS, RENDŐRI BIZTOSÍTÁSSAL Belgrádban filmfesztivál van. A „különprogramban” kimondottan pornografikus tartalmú filmeket vetítenek. Ezeket tumultuózus jelenetek tarkítják. Az éjszakai vetítések során fokozott rendőri biztosítást vezettek be. Az egyik dán rendezőnek a „Clsidy-i békés napok” című filmje csak szexuális jelenetek tömegéből áll. A világ országainak többsége már betiltotta a filmet. HAT BRAZÍLIAI FOGOLY A chilei fővárosba érkezett az a hat brazíliai politikai fogoly, aki két hónapja a Rio de Janeiró-i chilei nagykövetségen élt. A hat menekültnek semmi köze a Bucher svájci nagykövet kiszabadításáért cserébe követelt 70 politikai fogolyhoz. ÉHSÉGSZTRÁJKOT KEZDTEK Bilbaóban nyolcszáz hajógyári munkás sztrájkba lépett amiatt, mert a rendőrség letartóztatta a baszk hazafiak elítélése ellen tüntetésben részt vett tizenkét társukat. A tizenkét letartóztatott Madridban éhségsztrájkot kezdett. BALESETEK 1970-ben 41 800 közúti baleset volt Lengyelországban, 14 százalékkal több, mint 1969-ben. 3445-en életüket vesztették, 34 393-an pedig megsérültek. A halálos áldozatok száma egy év alatt 27-tel, a sebesülteké 2300-zal nőtt. KÉTES ÉRTÉKŰ DICSŐSÉG Genova első helyen áll az olasz városok között a bűntények elkövetésének ranglistáján. E kétes értékű dicsőségről a kikötőváros főügyésze számolt be az új bírósági épület felavatásakor. Az 1968. évi 15 871-ről 1970-re 23 354-re emelkedett a városban elkövetett bűntények száma, megelőzve az eddig listavezető Palermót. VÁDAT EMELTEK ELLENE A chalei katonai ügyész újabb magasrangú katonatiszt ellen emelt vádat a Schneider-ügyben. Hugo Torado Barros nyugalmazott admirálist, a haditengerészet egykori főparancsnokát azzal vádolják, hogy része van Schneider volt hadseregfőparancsnok meggyilkolásában. A tengernagyot óvadék fejében szabadlábra h-n várták. reggelig