Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Kiss Attila kiállítása Barcikán Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központ­ban február 1-én nyílik meg Kiss Attila festőművész rep­rezentatív tárlata. A feb­ruár 20-iig tartó kiállításon 38 olajfestménnyel, köztük több nagy méretűvel szerepel a fiatal művész. A tárlatot Takács István, Kazincbarcika város Tanácsának elnöke nyitja meg február 1-én délután 5 órakor. A X. pártkongre a népművelésről Moldován Gyula előadása anyagának feldolgozásában, és abban, hogy gyakorlattá váljék az elmélet. Akkor, amikor a közeljövő és a jövő terveit kialakítják a kultúra munkásai, alapve­tő szempontként kell arra fi­gyelniük, hogy mi szolgálja az ügyet, a nép ügyét, és mi az, ami keresztezi és lassítja a fejlődést. A közgondolko­dás, a tudat formálásának na­gyon nehéz munkájában a népművelőnek (a név másá­ban hordozza mindezt) sajá­tos eszközök állnak rendelke­zésére. Olyan eszközök, ame­lyek legközvetlenebbül segí­tenek, hogy közel kerüljenek az emberekhez. Saját magunk és a világ előtt is fokmérője egy ország nagyságának, erejének népe kulturáltsága. Az élet minden területén kézzel foghatóan érezzük, embertársaink visel­kedésén, jelenségekre való reagálásán, naponta lemér­het­­jük az elmúlt évek mun­káját. Jelentős szerepe van a közművelődésnek abban, hogy az embereknek milyen a dolgokról alkotott vélemé­nye. Hasznos-e, vagy nem bí­ráló, hogy csak a­ valódira, a pillanatnyilag észrevett jelen­ségre figyel, és nem az igaz­ra. Problémákat gyárt-e (hi­szen szeretünk kritizálni), vagy látja és ismeri az ered­ményeket is. Nem könnyű az embereket megtanítani arra, hogy a legfőbb joggal a de­mokratizmus jogával úgy tudjanak élni, hogy egyszers­mind tudják azt is, bármi történik, az általuk és értük történik így. Magasabb szinten folytatni a szocializmus építését — ez legalább annyira a minden­napi élet jelszava, mint aho­gyan politikai jelszó. Nem­csak az egy főre eső nemzeti jövedelem emelkedését, ha­nem a kulturáltság színvona­lának az emelkedését is kell, hogy jelentse. Az élet egészét, amely a mindennapok sokré­tű munkájából áll. Moldován Gyula előadásá­nak második része február 10-én lesz. (makai) Minden hónap első felében elméleti továbbképzésben, az­után a következő havi munkát összehangoló, úgynevezett ko­ordinációs értekezleten találkoznak Miskolc város és Borsod megye vezető népművelői. A továbbképzésen aktuális politi­kai és szakmai kérdésekről hallgatnak, előadásokat. Tegnap délelőtt az SZMT-székház VI. emeleti tanácstermében Mol­dován Gyula, a városi pártbizottság titkára tartott előadást.. Arról szólt, hogy a nemrégen véget ért X. pártkongresszus miben és hogyan ad segítséget a népművelők munkájához, hogyan alakul a közművelődés a következő négy esztendő­ben. A pártkongresszus határo­zatai éppúgy, mint munkája az élet minden területén út­­mutatóak, irányt szabóak és mérvadók. Határozatai a he­lyi teendők, a mindennapok programjává kell, hogy vál­janak. A népművelés az a te­rület, amelynek jelentős sze­repe van a kongresszus 350 ezer könyvtár nyolcvankilenc nyelven A Szovjetunióban nincs olyan város, település, falu, ahová ne hatolt volna be a könyv. Sűrű hálózata van a közkönyvtáraknak. A forradalom előtt Köz­ép- Ázsiában a lakosság 90 szá­zaléka nem­ tudott írni-ol­­vasni, sőt egyes helyeken az írástudatlanság 100 százalé­kos volt. Ezer kirgizre pél­dául csupán hat írástudó ju­tott. A mai Kirgizia terüle­tén összesen három kis könyvtár volt. Már a szovjet hatalom el­ső éveiben — függetlenül a gazdasági nehézségektől — igen nagy figyelmet fordí­tottak a könyvtárügy szer­vezésére. Ma minden szovjet ember, bármilyen nemzeti­ségű, bárhol lakik, ingyen használhatja a 350 ezer könyvtár bármelyikét, s anyanyelvén írt könyvet ol­vashat. A Kirgiz Köztársaságban ma összesen 9 millió 363 ezer kötettel felszerelt 1210 könyv­tár működik. (A könyvekhez nem tartoznak a tudomá­nyos, szakmai, iskolai és egyéb művek.) Hasonlóan meglepőek a változások a többi köztársa­ságban is. A Litván SZSZK- ban például, ahol a század elején még száz lakosra egy könyvtári könyv jutott, ma a könyvtárak száma a száz­szorosára növekedett. A könyvtárügy fejlődése vala­mennyi nemzetiség körében elválaszthatatlanul össze­függ a szovjet könyvek ki­adásának megszervezésével és fejlesztésével. Az ország több mint 40 nemzetisége csak a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után kapott egységes írásjeleket, s csak ezután ju­tott hozzá anyanyelvén könyvekhez, napilapokhoz és folyóiratokhoz. Ma a Szov­jetunió népeinek 89 nyelvén adnak ki könyveket és újsá­gokat. A szövetségi köztár­saságokban pedig 16 kiadó naponta sok százezer köny­vet, folyóiratot és újságot je­lentet meg. A könyvtárak­ban központosították minden egyes nép nemzeti irodal­mának legjobb műveit. A Magasiskola Bel­grádban A belgrádi filmfesztiválon a magyar filmeket a Magas­iskola képviseli, amelyet ma este mutatnak be a zsűri előtt. Az eseményen részt vesz Gaál István, a film ren­dezője és Bánffy György színművész, az alkotás egyik főszereplője. Félévzárás a nyelviskolában Az MSZBT Központi Orosz Nyelviskolájának megyei és város­vezetői félév végi meg­beszélésre gyűltek össze teg­nap délután. Napirendjükön az előző félév munkájának értékelése és az 1970/71-es tanév második része felada­tainak megbeszélése szere­pelt. A Borsod megyei Köz­ponti Orosz Nyelviskolának hármas célja van: megterem­teni a korszerű audiovizuális nyelvoktatást, a hallgatók előmenetele érdekében to­­vábbképezni a tanfolyamve­zető nyelvtanárokat és lehe­tővé tenni az iskola legjobb hallgatóinak, hogy a nyelv még jobb megismerése céljá­ból a Szovjetunióba utazhas­sanak. Az iskola három szakcso­portjának (továbbképzések, klubfoglalkozások, tanulmá­nyi versenyek) múlt félévi eredményeit az iskola titká­ra, Szőke József­né értékelte, és ismertette a megyei és vá­rosi művelődési osztály által elfogadott munkatervet. Bombaként hatott Fellini Fellini, a világhírű olasz filmrendező 50 éves. Kezdet­ben rajzolóként, majd mint feliratozó dolgozott. A filme­zést Rossellini mellett kezdte és 1953-ban rendezte első, egész estét betöltő filmjét, a­­ Vitelloni-t. Ezután követ­kezett az Országúton, az Édes élet, a Nyolc és fél, a Júlia és a szellemek, majd legutóbb a Satyricon. Mindegyik azzal a szán­dékkal készült, hogy meg­hökkentse a közönséget és a kritikát egyaránt. Petronius Satyricom-jámak töredékeit szabadon misztikus, erősza­kos, látványos, de nyomasztó mesévé dolgozta fel Ez Fel­lini látomása a Néró kora­beli Rómáról. A Satyricon Fellini első kosztümös filmje, az első olyan film, amely nem tar­talmaz önéletrajzi elemeket és az első olyan, amelynél a rendező — úgy látszik — majdnem függetlenné tudott válni alkotásától. Nem az első filmje, mely meghök­kentett­­e a Satyricon mégis bombásként hatott London­ban. Fellini a Satyricont két éve fejezte be, de nincs sem­mi határozott terve más, tel­jes estét betöltő filmre. Ing­mar Bergsmannal együtt akart egy filmet készíteni, ennek a tervezete vízbe esett. „Valahogyan fáradt vagyok. Szeretnék Svájcba menni és befejezni valamit.. Serényen elvégezte az utolsó simításokat egy tele­­víziós filmen a cirkuszi bo­hócokról. — Helló, öreg csa­vargók — kiáltotta munka­­társadnak, amikor berobo­gott a vetítőterembe. Mun­katársai szemlátomást szere­tik, mindnyájukat leköti. Karjával hanyagul intett a mozivászon felé. — öreg filmrendező vagyok, közöm­bös apja ezeknek a szörnye­teg gyermekeknek. A bohócokról szóló film hasonló lidércnyomásos jel­legű, mint a Satyricon. Egy smaragdruhás nő sur­ran be, hogy nézze a filmet. — Ez a hölgy itt Giulietta — jelenti be Fellini, mintha éppen egy bűvészmutatványt fejezett volna be. — Énekel angolul. — Giulietta Masina 26 évvel ezelőtt ment férjhez Fellinihez és számos filmjé­ben játszott főszerepet, köz­tük az Országúton-ban és a Júlia és a szelemek-ben. Ki­csiny, feszes, csinosan öltö­zött nő, kacsafarokba hátra­kefélt hajjal; bőre mint a sült almáé, nagy huncut mo­solyé szemek. Amint Fellini ott ül a ve­títőfülkében, nem látni be­lőle egyebet, mint homlokát, ragyogó előremeredő sze­meit és időnként gesztikuláló kezét. — Hé — kiáltja ki —, a múlt éjjel a villám mind­össze öt méterre a házamtól döntött le két fenyőfát... De engem sohasem fognak le­dönteni. Cinkosan a men­­­nyezet fölé bökött. — Külön megállapodásom van az is­tennel. Őszinte hangon közreműködik a közönség... Decemberben elbúcsúzott a Mit tenne ön? című sikeres tévéműsor. Ágoston György szerkesztővel a szobányi le­vélhalmazból válogatunk, s éppen abban­ a pillanatban tesz az asztalára egy frissen érkezett levelet a házi pos­tás. Közösen bontjuk fel. „Negyven esztendős, családos ember vagyok, beleszerettem egy huszonnégy éves lány­ba ... Mit tenne ön?” Alá­írás, pontos cím. Kölcsönkérjük a levelet, és aznap este a megadott cí­men csengetünk. A házigaz­da nyit ajtót, s jövetelünk célját megtudva diszkréten beljebb tessékel. — Hogy jutott eszébe, hogy éppen a tv-nek írjon? — Nehéz erre válaszolni. Az ember érzi a terhet,... megőrül a belső feszültség­től. Ha elmondhatom valaki­nek, ha tanácsot kaphatok, megkönnyebbülök. — Erre a célra nem vol­na alkalmasabb egy jó ba­rát? — Kiben bízhatnék meg százszázalékosan? Folyton attól kellene tartanom: ki­­fecsegi, ellenem fordítja. A tv-ről tudom, hogy én ajánl­koztam, nem csalódom ben­ne. Ha Ágoston György hiva­talnok lenne, a műsor szer­kesztésében szerzett tapaszta­latokat így csoportosítaná: — Legtöbben a nő és a férfi kapcsolatából adódó té­makörökben leveleztek ve­lünk, legyen az szerelem, há­zasság, érdekkapcsolat. — Honnan ez a szinte kor­látlan bizalom? — Magunk is sokat tűnőd­tünk, mivel magyarázzuk? Talán azzal, hogy személyte­lenek vagyunk, s valóban, bármilyen legyen is a kér­dés, sohasem használjuk fel a kérdező ellenében. De ugyanúgy lehet szereplésvágy is, amely eleven emberi tu­lajdonság. Talán emlékeznek még arra a nézőnkre, aki azzal fordult hozzánk, ho­gyan tudná a feleségét félté­kennyé tenni? Lehet, hogy a kérdést az asszonnyal együtt fogalmazták meg, a tréfa kedvéért, az is lehet, hogy valóságos gondját írta meg. A lényeg a végeredmény: az illető vállalta, hogy szemé­lyesen is szerepel a képer­nyőn. — Természetesen nem mindenki ilyen bátor. S ha valaki már eljutott a kame­rák elé, szereplésének sike­re bizony sokban függ be­szélgető partnerétől is. Erről a fontos körülmény­ről két tapasztalt riporter véleményét tudakoltuk meg. Megyeri Károly és Vitray Tamás egybehangzóan vall­ja, hogy a riporternek, a já­tékvezetőnek őszinte, nyílt hangvétellel, megbecsüléssel kell beszélgetőtársához kö­zelítenie. — Mit kezdenek a levél­ben, telefonon kapott sok száz javaslattal? — érdeklő­dünk ismét Ágoston György­től. — Felhasználjuk vala­mennyit. Ez a legegyszerűbb megoldás. Vagyis kigondol­tunk egy műsort, amelyet havonta egyszer láthatnak majd a képernyőn. Napja­inkban játszódó történeteket dolgozunk fel benne, olya­nokat, amelyek bárkivel meg­eshetnek. Egy meglehetősen izgalmas fordulóponton az­tán abbahagyjuk, s megkér­jük a nézőket, ők folytassák. A beérkező, bizonyára ellen­tétes megoldások alapján be­mutatjuk a folytatás több változatát, meghallgatjuk szakértők véleményét is, be­­játsszuk a valóságot rögzítő filmfelvételeket, s mindeze­ket összegezve megadjuk a lehető legjobb megoldást, majd a játékot tovább foly­tatjuk. A történetből mindig újabb és újabb szálakat bon­tunk ki. Így a játék soha­sem válik megszokottá, unal­massá. A nézők szívesen benne vannak mindenféle játékban, mégha felnőttnek vallják is magukat... Magyar írók a Trákiában Szeged bulgáriai testvér­­városának, Plovdivnak iro­dalmi folyóirata, a Trákia legutóbbi számában bő ter­­jedelmű összeállítást közöl a Tiszatá­j munkatársainak al­kotásaiból. Papp Lajos, Ve­ress Miklós, Ratkó József verseit, Péter László, Sz. Si­mon István, Mocsár Gábor prózai munkáit Gencso Arisztozov fordításában ad­ták közre. A HÓHÉR HALÁLA A bajorországi Bad Tölz községben 65 éves korában meghalt Heinz Bernhard Lammerdiing, volt SS-tábor­­nok, akit a világ „oradouri hóhér” néven ismer. 1944. június 10-én Franciaország­ban Oradour­ sur Glane egész lakosságát — nőket, gyerme­keket, idős embereket is — a falu templomába záratta, majd a községgel együtt fel­­gyújtatta. 642 ember halt meg. Előző este 99 túszt fel­akasztatott. 1951-ben távol­létében halálra ítélték. LEZUHANT Próbarepülés közben lezu­hant a Marseille melletti Ist­­res támaszpont közelében egy lökhajtásos, állítható szárny­állású harci repülőgép pro­totípusa. A pilóta idejében katapultált. A gép megsem­misült. VETÍTÉS, RENDŐRI BIZTOSÍTÁSSAL Belgrádban filmfesztivál van. A „különprogram­ban” kimondottan pornografikus tartalmú filmeket vetítenek. Ezeket tumultuózus jelene­tek­ tarkítják. Az éjszakai vetítések során fokozott rendőri biztosítást vezettek be. Az egyik dán rendezőnek a „Cl­sidy-i békés napok” című filmje csak szexuális je­lenetek tömegéből áll. A vi­lág országainak többsége már betiltotta a filmet. HAT BRAZÍLIAI FOGOLY A chilei fővárosba érke­zett az a hat brazíliai poli­tikai fogoly, aki két hónapja a Rio de Janeiró-i chilei nagykövetségen élt. A hat menekültnek semmi köze a Bucher svájci nagykövet ki­szabadításáért cserébe köve­telt 70 politikai fogolyhoz. ÉHSÉGSZTRÁJKOT KEZDTEK Bilbaóban nyolcszáz hajó­gyári munkás sztrájkba lé­pett amiatt, mert a rendőr­ség letartóztatta a baszk ha­zafiak elítélése ellen tünte­tésben részt vett tizenkét társukat. A tizenkét letartóz­tatott Madridban éhség­sztrájkot kezdett. BALESETEK 1970-ben 41 800 közúti bal­eset volt Lengyelországban, 14 százalékkal több, mint 1969-ben. 3445-en életüket vesztették, 34 393-an pedig megsérültek. A halálos ál­dozatok száma egy év alatt 27-tel, a sebesülteké 2300-zal nőtt. KÉTES ÉRTÉKŰ DICSŐSÉG Genova első helyen áll az olasz városok között a bűn­tények elkövetésének rang­listáján. E kétes értékű dicső­ségről a kikötőváros főügyé­sze számolt be az új bírósági épület felavatásakor. Az 1968. évi 15 871-ről 1970-re 23 354-re emelkedett a vá­rosban elkövetett bűntények száma, megelőzve az eddig listavezető Palermót. VÁDAT EMELTEK ELLENE A chalei katonai ügyész újabb magasrangú katona­tiszt ellen emelt vádat a Schneider-ügyben. Hugo To­­rado Barros nyugalmazott admirálist, a haditengerészet egykori főparancsnokát az­zal vádolják, hogy része van Schneider volt hadseregfő­parancsnok meggyilkolásá­ban. A tengernagyot óvadék fejében szabadlábra h-n vár­ták. reggelig

Next