Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-29 / 24. szám

Az ábécénél kezdeni közelebb a bejáró munkásokhoz A vonatok, az autóbuszok mindennap újra elindulnak__ Borsod megye 10 és fél ezer, vasasüzemben dolgozó munkása reggelenként vagy délelőttönként ------ ahogy a műszakkezdés kívánja — kinyitja a parasztházacska kertk­apuját, elindul az állomásra, s perceket, órákat utazik. A bejáró munkás életé­hez ugyanúgy hozzátartozik a füstös váróterem, a megszo­kottá üresedő, tovazakatoló táj, mint a munkapad, az egyet­len élmény a városból. Mert ezzel vége a napnak. És aztán minden újrakezdődik. Állandósuló átmeneti állapot. Életfor­ma: a munkássá vedlő parasztember kettőssége. Csak az a baj, ha a változás feleúton megáll. A gyökértelenség egész­ségtelen tünet. Többek között rossz közérzetet szül. A bejá­ró munkás holtpontra jutott, innen kell továbblendíteni. Nem a „hová?” a fontos, hanem a „hogyan?” Mivel a bejáráson változtatni egyelőre nem lehet, de a gyökértelenségen igen. A vasasszakmát idéztem írásom elején, s ezzel azt az alapozó nehézipari ága­zatot, amely százmilliós ér­tékeket termel Miskolcon is. A Lenin Kohászati Művek­ben és a Diósgyőri Gépgyár­ban 30 ezer ember dolgozik s több mint negyedrészük bejáró munkás. Miként próbálják ezek a nagyüzemek bejáróik hátrá­nyos helyzetét megszüntetni? Változtatnak művelődési helyzetükön. S nem véletle­nül ... Hiszen közülük ke­rülnek ki a legalacsonyabb iskolai végzettségűek. Ezt a jelenséget évekig csak re­gisztráltuk. S közben sok­sok jó szándékú kísérlet ful­ladt kudarcba. A nagyüze­mek nem tudtak kapcsolatot teremteni bejáró munkásaik­kal, nem ismerték lakóhe­lyeiket, nem tudtak érintke­zésbe lépni a községi taná­csokkal. A Bartók Béla Művelődési Központ s a nagyüzemi szak­­szervezeti bizottságok kezde­ményezése most eredményes­nek ígérkezik. Úgy tűnik, hogy megtalálták a kapcso­latteremtés egyik legjobb módját. Először is felkeresik a bejáró munkásokat! Vagy­is mindent újra kezdenek, az ábécénél. Már az elmúlt két évben is a miskolci, az­ edelényi, a mezőcsáti és a mezőkövesdi járás községeiben — ezekről a helyekről járnak be a leg­többen — szerveztek külön­böző közművelődési progra­mokat. Az idén a Tűz va­gyok című Petőfi-emlékmű­­sort, Daridai Róbert és Győrvári János, a Miskolci Nemzeti Színház művészei­nek önálló estjét tíz község­ben szervezik meg. Selley Zoltán előadóművész A nép­pel tűzön-vízen át című mű­sorát öt községben hallhat­ják. A Vasas Pódium, a Bartók Béla Művelődési Központ irodalmi színpada ugyancsak több helyen sze­repel egyfelvonásosaival. A művelődési központ képző­­művészeti és fotószakkörei kiállításokat rendeznek. A szükséges pénz egy részét, s a járműveket az LKM és a DIGÉP adja. A bejáró mun­kások falujukban kapják meg az írásos meghívókat, a néhány nappal ezelőtt meg­szervezett, úgynevezett „nép­művelési brigádok” pedig gondoskodnak a rendezvé­nyek zökkenőmentességéről. (A népművelési brigád a művelődési központ társa­dalmi vezetőségének egyik tagjából, az érintett járás könyvtárának s a nagyüze­mek szakszervezeti bizottsá­gainak képviselőiből áll.) A propaganda alaposságára jel­lemző, hogy az egyes közsé­gek iskolaigazgatói a tanu­lók, azaz a bejáró munká­sok gyermekei között is népszerűsítik a műsorokat. Az olvasómozgalom ked­vező képet mutat. A 44 leté­ti könyvtár tagságának fele, harmada bejáró munkás. ■ ■ A diósgyőriek próbálkozá­sa tapogatózás. Kísérlet, kez­deti stádiumban. Most a köz­­művelődés eddig parlagon hagyott terepét mérik fel. Megismerik azokat, akik sa­játos helyzetükből fakadóan szinte kirekesztődtek a műve­lődés területeiből. A megis­meréssel aztán majd to­vábbléphetnek. Újabb lehe­tőségeket teremthetnek a be­járó munkásoknak, hogy műveltségi szintjükkel, mű­szaki kulturáltságukkal, is­kolai végzettségükkel utolér­jék városban élő társaikat. Ez ugyanis a következő lé­pés. S az is biztató, hogy a szakmunkásképző intézetek kollégiumaiban élő vidéki fiatalokkal már nem kell elölről kezdeni. Tanulmánya­ik közben még könnyebben bevonhatók különböző mű­vészeti csoportok, szakkörök életébe. Koruk éppen a kap­csolatteremtések ideje. A vonatok, az autóbuszok újra és újra elindulnak. Egy­re közelebb hozzák a bejáró munkásokat. (simányi) Aczél György az egyetemista KISZ-vezetőknél A felsőoktatási intézmé­nyek KISZ-titkárai tegnap folytatták tanácskozásukat Pécsett. A KISZ Központi Bizottsága és az Országos Egyetemi-Főiskolai Tanács meghívására mintegy száz­ötven ifjúsági vezető találko­zott a mecsekalji városban, hogy megvitassák az idősze­rű ifjúságpolitikai kérdése­ket és a felsőoktatási intéz­ményekben folyó KISZ-mun­­ka tapasztalatait. Tegnap délelőtt az orvos­­tudományi egyetem központi épületében találkozott a fia­talokkal Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, s válaszolt a KISZ-titkárok által feltett oktatási és művelődési, vala­mint belpolitikai vonatkozá­sú kérdésekre. Ma és holnap a titkárok szekcióüléseken tanácskoz­nak. Olasz építészet A MTESZ Építéstudomá­nyi Egyesülete miskolci cso­portjának tagjai számára ma délután fél 5-kor a Szemere utcai MTESZ-székházban Darvas Olivér ismert mis­kolci építész tart útibeszá­molót. Elsősorban az olasz építészet legújabb eredmé­nyeivel foglalkozik. A Doktor úr Kazincbarcikán A Miskolci Nemzeti Szín­ház művészei szerdán este 7 órakor a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központban mutatják be a bérlettulajdonosoknak Mol­nár Ferenc Doktor úr című zenés bohózatát. Az előadás iránt — a miskolci siker nyomán — Kazincbarcikán is nagy az érdeklődés. Másnap, február 1-én könnyűzenei rendezvénynek ad otthont a művelődési központ. A műsorban Zalat­­nay Sarolta és a Mini­együttes lép fel. Villon-illusztráció Urbán Béla rajza Az ember és a sivatag A vasárnap délután a hét­főre erőt gyűjtő kikapcsoló­dás, a pihenés órája. Ilyen­kor könyvet vesz kezébe az ember, és nagyon valószínű, hogy a papucsos, házikabá­tos csendet nem kergeti gyorsan tovább a máskor percre beosztott napi prog­ram. Van idő. Van idő olyasmire is, ami csak ezek­be az órákba fér be. Nem hír, nem információ, nem olyan tévéprogram, amit ki­hagyni szégyenszámba megy. Ha érdekel (tudják a mű­sorszerkesztők, hogy mit csi­­náln­ak!) egy könyv helyett nézhetem most is a tévét. Ezúttal Eduard Bois de Chesne Az ember és a siva­tag című francia dokumen­­tumfilm-sorozatát. Rétegműsor a javából, de hogy milyen érdekes! Mert mit tudok tulajdonképpen a világról? Sokat és keveset. Tudom azt, amit sokszorosan tudatosítanak bennem, isme­rem az erővonalakat, tudom, hogy mindnyájunk békéjé­nek és nyugalmának érdeké­ben mikor, hol, mi történik. Otthon vagyok az esemé­nyek sodrában, és elfelejt­kezem róla, hogy ami min­dig bennem él a nagyvilág­ról, a legjobb esetben is csak a fele. Nem ismerem a tér­ben, időben távoli világokat. Egzotikum, érdekesség — el­intézzük egy szóval. Nem így van pedig, amiről nem tudok, az a világnak egy je­lentős része, népek élete, év­ezredek kultúrája, az embe­riség múltjának és jelené­nek egy darabja. Volt a film tegnapi, ne­gyedik részében, a nomád berberekről szóló összeállí­tásban egy szép mondat: a Szahara olyan, mintha egy külön bolygó lenne, és a mérhetetlen sivatagban a hagyományok őreként él az ember. Számunkra valószí­­nűtlenül lassú élettempóban, az épen maradt őskori emlé­kek, évezredek árnyékában, a konzerváló, mindent meg­őrző egyenlítői Nap alatt. A természeti adottságok kény­szerítő ereje által emberem­lékezet óta távol a világtól. Itt a negyedórás imádságot (az iszlám hite szerint él a tuaregek, a líbiai berberek népe) negyedórás szépítkezés követi. Turbános férfiarc a tenyérnyi zsebtükörben, házi tűzhelye fölött őrködő barna bőrű szépség a kamera len­cséjében. A teve a jómód fok­mérője, és mindennél szigo­rúbb a kasztrendszer. A tu­dományt énekelve tanulják a Korán-iskolába járó kisgyere­kek, nomád és letelepedett törzsek fiai. Népi hagyomá­nyok, szokások, csodálatos ősrégi kultúra. Nagyon érdekes, szép, amit látok, megjegyzek hát még egy mondatot: itt minden törvénynél erősebb a ven­dégbarátság, az összetartozás érzése. Egy oázis a mérhetet­len, félelmetes sivatagban. Érthető hát, hogy senkinek sincs ellensége, mindenki számára egyformán nehéz az élet. Nem a poén kedvéért jutott eszembe, igaz, a tua­regek nem röpülnek négy óra alatt New Yorkból Pá­rizsba, de ha lenne, sötéte­dés után is bátran járhatná­nak az utcán. Nincs csempé­­zett fürdőszobájuk , de nem is zárkóznak be meg­riadva, ha szokatlan időben szólal meg a csengő. (makai) HÉTFŐ Kossuth rádió. 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Fehér Sándor népi zenekara játszik. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvünk. (Ism.) — 14.10: Polkák. — 14.22: Hajdú Mihály: Hegedű-zongora-szonáta. — 14.40: Vénasszonyok nyara. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolará­dió. — 15.50: Mihály András— Raics István: 1871 — kantáta. — 15.59: Hallgatóink figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Nők — fegyverben. — 16.25: Nóták. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. — 17.40: Kérdőjelek a közművelő­désben. — 18.03: Egy rádiós nap­lójából. — 18.58: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 19.00: Esti krónika. — 19.30: Az a szép, fényes nap. Szabó Magda hangjátéka. — 21.30: Mikrolánc. — 22.00: Hí­rek. — 22.20: Farkas Ferenc: Tisza partján — kantáta. —22.30: Ami tudósításaimból kimaradt. — 22.50: Muszorgszkij-művek. — 23.30—0.25: Daljátékokból. Köz­ben 24.00—0.10: Hírek. Petőfi rádió. 12.00: Babai Gyula népi zenekara játszik. — 12.20: Zenekari muzsika. — 13.45: Idő­járás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig. A Rádió kívánságműsora a Metró építői­nek tiszteletére. (Ism.) — 18.20: Ha még nem tudná ... Januári tudományos mozaik. — 18.30: Közkívánatra! — 19.49: Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek. — 20.25: Új könyvek. — 20.28: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik. — 21.09: Vá­lasszon sanzont! — 21.40: Szvja­­toszlav Richter zongoraestje. — 22.36: Könnyűzene Gyulai Gaál Ferenc szerzeményeiből. — 23.00: Hírek. — 23.15: Ewa Demarczyk és a Niemen Enigmatic együttes műsorából. — 23.30: A hét zene­műve. — 24.00—0.10: Hírek. Miskolci rádió. A nap króni­kája. — Gyarapodó múzeumi gyűjtemény Szerencsen. — Stop­lámpa! — Kórusmuzsika. — Klub az iskolában. — Sláger­koktél. — Sporthíradó. Bratislavai televízió. 14.15: Pártoktatás. — 15.35: Hírek. — 15.40: Pedagógusoknak. — 16.00: Orosz nyelvlecke. — 16.30: Ka­zetta. — 17.00: Pártoktatás. — 17.45: A vidék hangja. — 18.10: A múlt év legsikeresebb tánc­dalai. — 19.00: Híradó. — 21.45: Musica viva. Filmszínházak. Nápolyi látni és ... (színes magyar) £ 4. hn 6, 8. Béke. — Az atamán halála I—II. (magyarul beszélő színes szov­jet, másfél hekyárral!) 13, 16. Kossuth. — Kutyák és emberek (színes csehszlovák) 15, 17. Film­klub. — Hyppolit, a lakáj (ma­gyar) 15, 17. Fáklya. — Finom kis háború (színes román—fran­cia) 15, 17. Petőfi. — A csalóka szerelem játékai (magyarul be­szélő színes csehszlovák) 15, 17. Táncsics. — A hegytetőn zöld fenyvesek (színes jugoszláv) 5, 7. Szikra. Miskolci Nemzeti Színház (18): Hangverseny. KEDD Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Radnai István: Honvéd-táborban. — 8.26: Harsan a kürtszó! — 9.01: Két egyfelvonásos Donizetti­vígopera.— 11.29: Ránki György: Pomádé I. szvit. király új ruhája — Petőfi rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: A Moszkvai Kamarazenekar felvételeiből. — 9.00: Hírek. — 9.03: Verbunkosok, népdalok. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.45: Élet a Lappföldön. Televízió. 9.00—12.20: Iskolatévé. 9.00—9.20: Környezetismeret (ált. isk. 4. oszt.). — 9.55—10.20: Tör­ténelem (ált. isk. 5. oszt.). — 11.55—12.20: Számtan-mértan (ált. isk. 7. oszt.). Bratislavai televízió. 9.00: A bardejovi kenyérgyár. Riport. — 9.30: Film. — 11.00: Híradó. Tájékoztató a technikus-minősítés megszerzéséről A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Debrecen-pallagi Növénytermesztő­ Állattenyész­tő Szakközépiskolát jelölte ki a baromfitenyésztő technikusi minősítő vizsgák szervezésére a Duna- Tisza közén, Észak-Magyarországon és a Tiszán­túlon levő területre. A rendelet szerint a nappali tagozaton végzet­tek kétéves szakirányú szakmai gyakorlat után, az esti, illetve levelező tagozaton végzettek az érett­ségit követő évben jelentkezhetnek minősítő vizs­gára. A technikus-minősítő vizsgára az iskola igazga­tójához benyújtott írásbeli kérelemmel kell jelent­kezni, amelyhez csatolni kell. O 1973-ban a technikusjelölt az érettségi bi­zonyítványát és a szakiránynak megfelelő szakmunkásképesítést igazoló okmányokat; O a szakirányú gyakorlat letöltéséről szóló munkahelyi igazolást,­­ a munkahely javaslatát, véleményezését. A kérelem benyújtásának határideje: 1973. március 31. A technikus-minősítő vizsgát évente egy alka­lommal, első ízben 1973. november hónapban szervezik.

Next