Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-22 / 69. szám
Kiújult a „magya betegság” A hét elején a MÁV Miskolci Járműjavító Vállalat klubjában a labdarúgásról beszélgettünk. Az elemzés során a klub egyik tagja nem értett egyet azzal, hogy ha a magyar labdarúgás helyzetét vizsgáljuk, akkor elsősorban nem a profizmusra, illetve a dotációs rendszerre, hanem a szakmai munka színvonalára kell figyelni. Alátámasztotta állítását azzal, hogy szerte a világon működnek magyar edzők, s az irántuk mutatott érdeklődés manapság sem csökkent.Arra azonban már nem tudott példát mondani, hogy valamelyikük is világra szóló eredményt ért volna el.) Ez a beszélgetés jutott eszembe tegnap este, amikor az Újpesti Dózsa— Juventus BEK-mérkőzés befejeződött. Összevetettem ezt a beszélgetést azzal, amit Szepesi György egyre sűrűbben emlegetett. A rádió népszerű riportere a ,,magyar betegség” kiújulásának tulajdonította a Dózsa kudarcát. Kétségtelen, ez a mérkőzés kísértetiesen hasonlított a legutóbb Bécsben lejátszott VB-selejtező válogatott mérkőzésünkre, s más olyan találkozókra, ahol a magyar csapatnak csak fél órája volt. Ha az a tény, hogy a magyar labdarúgás legjobbjai csak 30—40 percig képesek nemzetközi színvonalon játszani, akkor azt is meg kell vizsgálni, hogy ennek a betegségnek mi a kórokozója. És itt kanyarodnék vissza a járműjavító klubjában folytatott beszélgetéshez, hiszen lehet-e másutt keresni a jelenség okát, mint a szakmai munka színvonalában. Az erőnlétre ugyanis nemigen lehet hivatkozni, hiszen ez a találkozó sem bizonyította azt, hogy játékosaink — jelen esetben az újpestiek — ne bírnák végig a 90 percet. Inkább taktikai fogyatékosságokra lehet gyanakodni, hiszen nem elsősorban az erő hiánya eredményezte azt, hogy a 25 percig briliáns támadójátékot produkáló csapat detenzív játékmódra váltott át. Persze mindegy, hogy az erőnlét vagy a taktika játszott-e szerepet az eredmény alakulásában, hiszen mindkettő színvonala a szakmai munka minőségétől függ. Szepesi György, a magyar labdarúgás optimista szerelmese 25 perc után feltámadásról beszélt, de a végén kénytelen volt belátni, hogy ezúttal kissé elkiabálta a dolgot. A Dózsa nem tudta megtartani kétgólos vezetését. Ez mégsem bizonyíték arra, hogy nálunk a profizmus valamiféle megoldást jelentene. Gondolok itt a népszerű riporter azon megjegyzésére, amikor megállapította, hogy a Juventus, azaz egy proficsapat sohasem engedne ki a kezéből kétgólos vezetést. A Dózsa kiengedte, s ez újabb adalék az ezt megelőző sok mellé ahhoz, hogy végre alaposabban felülvizsgálják a magyar labdarúgás élvonalát (de utánpótlását is!), nevelő szakemberek felkészültségét, illetve továbbképzését. -L- -L. -i-★ ★ ★ HORVÁTH KÁLMÁN A „magyar betegség” egyébként — úgy tűnik — Csehszlovákiában sem ismeretlen, hiszen a Spartak Trnava is azért esett ki a legjobb nyolc között, mert nem tudott lépést tartani a korszerűbb játékot bemutató angol bajnokkal: a Derby County 2:0- ra győzve jutott tovább. Tegnap az is kiderült, hogy az Ajax sem verhetetlen, de a müncheniek 2:1-es győzelme kevés volt a korábbi előny kiegyenlítéséhez, és ahhoz hogy az Európa-bajnok ország klubcsapata is ott legyen a legjobbak döntőjében. Mutatják a kicsik focitornáját A labdarúgó szövetség serdülő bizottsága a labdarúgás helyzetének javítása érdekében a viták helyett az utánpótlás felkutatására áldozza szabad idejét, s mivel „nem lehet elég korán kezdeni”, a 10—11 éves általános iskolás tanulók számára, rendez tehetségkutató teremfoci-bajnokságot. Két héttel ezelőtt a ,,premier” nagyszerűen sikerült A sportcsarnok küzdőterén az általános iskola csapatainak részvételével lebonyolított „bajnokság” során nemcsak a résztvevőknek biztosítottak sikerélményben gazdag, izgalmakban bővelkedő játéklehetőséget, hanem jó néhány kis labdarúgó-jelöltet is „kiemeltek” a tömegből, s vezető egyesületeink futball-szakosztályaiba irányították őket. Most folytatják a tehetségkutató tornát és a második „harmadot” bonyolítják le. Szombaton újabb iskolák csapatai veszik birtokukba a sportcsarnokot. A résztvevő általános iskolák sorszám szerint a következők: 1, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 22. A találkozókat a legjobb három csapatig kieséses rendszerben rendezik, majd a dobogós helyezéseket körmérkőzéses formában döntik el kétszer tíz-, illetve kétszer ötperces játékidőkkel. Döntetlen esetén büntetőrúgásokkal jutnak tovább a legbiztosabban „célzó” csapatok. A tornasorozat befejező „harmadára” március 31-én kerül sor, amikor az eddig „szabadnapos” iskolák csapatai lépnek küzdőtérre. A három csoport első három helyezett csapata aztán áprilisban — de már szabadtéri pályán! — újra találkozik egymással a végső sorrend kialakítása céljából. A serdülő bizottság azonban ezzel nem fejezi be munkáját: tovább kutat a tehetségek után, de már vidéken, Sajószentpéteren, Ózdon és Edelényben is sor kerül hasonló rendszerű szabadtéri úttörőbajnokságokra, mégpedig körzeti csoportosításban. M. Gy. Építőtábor Bánkúton? A KISZ városi végrehajtó bizottsága a hónap elején tárgyalta meg a VTS és a KISZ Miskolc városi Bizottsága ez évre szóló együttműködési tervét. Ennek során Kecskeméti István, az MTI Miskolc városi Tanácsának elnöke — munkatervén kívül — felvetette annak lehetőségét, hogy a bánkúti síparadicsom megteremtését a fiatalok is támogathatnák. A vb-ülésen megalkotott vélemény alapján a KISZ vb-nek, s a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatalnak levelet küldtek, amelyben a VTS hivatalosan is kérte a KISZ támogatását Bánkút továbbfejlesztéséhez. Építőtábor létrehozását javasolják. Véleményük szerint mintegy 200 fiatal egyhónapi munkájával olyan „síközpontot” lehetne itt kiépíteni, amely még az úttörő-olimpiák döntőinek a megrendezéséhez is méltó keretet biztosítana, nem beszélve a létesítmények sport- és szórakozást is nyújtó jelentőségéről. Most várják a választ: hogyan döntenek a fiatalok, vállalják-e a miskolci téli sportközpont megépítését, illetve a munka jelentős részét? t A félhold országában „Törökonéz helyett gólt kaptam” — Rapcsák megjött Törökországból? — kérdeztem az öltözőajtóban, mert edzés után nem láttam bent a fiút. — Meg — tájékoztatott Szabó. — Fürdik még, de rögtön szólok neki. S néhány perc múlva a magyar ifjúsági válogatott „portása” vadonatúj török .szerelésben’’ máris ott állt előttem. „Rázós ’ út Ázsiái« — Törökmézet is hozott? — kérdeztem tőle mintegy „ráhangolva” az UEFA-mérkőzésre. — Azt nem. Csak egy gólt, meg ezt a ruhát, ami rajtam van. — Olyan sok török fontjuk volt? — Dehogy, dehogy — szabadkozott. — Csak ott a textília és a bőráru nagyon olcsó, meg alkudni is lehet. És már mesélte is élményeit. Bukarestig simán repültek, de onnét majdnem visszajöttek a vonattal. A román fővárosban eltöltött éjszakán ugyanis olyan hó esett, hogy megbénult a közlekedés! Egynapi kemény munka árán vált használhatóvá a repülőtér kifutója. Isztambulban viszont újra kezdődtek az izgalmak. A 60 km hosszú, dimbes-dombos városnak a Váci utcához hasonló üzlet- és bazársorokkal zsúfolt főutcáján őrült iramban — a közlekedés szabályainak állandóan fittyet hányva — száguldozott a sok ezer személyautó, s köztük bárkaként imbolygott a magyar ifiket szállító autóbusz. Aztán a Boszporusz komphajója „rázta” meg őket alaposan. Csoda-e, hogy a kapust az életében először látott tenger varázsa sem nyűgözte le? így értek az ázsiai parton fekvő Kitahvas-ba, a mérkőzés színhelyére. Foci és üzlet — Milyen a török labdarúgás? — Ha az utánpótlásnak számító ifiket nézzük, akkor nem rossz. Gyorsak, erőszakosak, technikásak, de erővel nem nagyon bírják. A felnőtteknél profizmus van, de — ahogy hallottuk — jó labdarúgót csak a vezető nagy klubok, a Fenerbahcse, a Galata Seray, a Besiktas futballistái játszanak. Ezeknél külföldi edzők dolgoznak — a Fenernél például a brazil Didi —, remek létesítményekkel rendelkeznek és igen nagy a szurkolótáboruk. A többi viszont... — és legyint egy nagyot. — Nyerhettünk volna a török ifik ellen? — Reális körülmények között igen. Orkánszerű szélben játszottunk azonban, s az első félidőben majd „meghaltunk” a reánk nehezedő nyomástól, a másodikban meg akár a kapuba sem kellett volna beállnom. De majd itthon elkapjuk őket! Most újabb izgalmak, más élmények várják a fiatalembert, mivel vasárnap a grúz Goriban is ő lesz ifiválogatottunk „portása”... Remélhetőleg ugyanolyan sikerrel, mint Kutahvasban volt MONOSTORI GYULA Az első európai sportkonferencia Május 12—17 között az osztrák főváros látja vendégül az első ízben megrendezésre kerülő európai sport- konferenciát. Az összejövetel legfőbb napirendi pontjául a „sport szerepe a népek életében” című témát tűzték ki, de még számos kérdést kívánnak megvitatni. Eddig 30 ország mintegy száz képviselője jelezte részvételét. A konferencián ott lesznek a NOB és az UNESCO felelős vezetői is. Országonként — a magyar sportélet is képviselteti magát — négyen vehetnek részt a találkozón. A konferencia előtt programegyeztető bizottság alakult nyugatnémet, osztrák, magyar, francia, svéd és szovjet sportvezetőkből. A testület már március utolsó hetében tanácskozik. Az ideális méretek Néhány frankfurti szakember a női csukló méretére alapozva fekteti le az ideális méretek új alapszabályát. Ezek szerint a lábikra mérete a csuklóénak a kétszerese, a comb a háromszorosa, a mellbőség és a csípőbőség a hatszorosa. A nyugatnémet újságok a legnevesebb fotomodellek segítségével reklámozzák az új méreteket. A várnai aranykincs A Várna környéki ásatások során a bolgár régészek igen értékes leletre bukkantak: az okkervörös földből tekintélyes súlyú, kilónyi arany- és réztárgy-halom került elő, amelynek tudományos jelentőségét még nem sikerült pontosan fölmérni. Az aranytárgyak közül elsősorban két súlyos karperec hívja fel magára a figyelmet. A karcsatok megmunkálása elbűvölő, domború lemezekből illesztette őket össze az egykori kézműves. Egy másik karkötőt tömör aranyrúdból „fontak’*. Apró aranyholdak, gömbszerű félgömbök, trapézlapocskák — a rajtuk levő nyílásokból ítélve — ruhadíszül szolgáltak. Két henger alakú töredék alighanem egy-egy jogar díszes feje lehetett. Mintegy nyolcszáz, mindenféle színben játszó 1—3 mm átmérőjű gyöngyszem is hevert a lelőhelyen. A régészek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy került oda az a körülbelül ezer darab kagyló, amely soha a fekete-tengeri vizekben nem élt. Ilyen puhatestűek csak az óceánokban és a Földközi-tengerben élnek. Egy sor réztárgy is napvilágra került; többek között két kis szekerce, vésők, és árak. A tárgyak alapjain a régészek pontosan megállapíthatták, hogy az egész értékes lelet a rézkorból származik. Különös kultikus jelentősége lehetett egy ugyanitt kiásott 44 cm hosszú kovakőkésnek, valamint egy apró, kb. 15 cm hosszú csontfaragványxtak is, mely valamiféle bálványt ábrázol. Az eddigi ásatások alapján a régészek úgy vélik, hogy a lelőhely egy Várna környéki törzs magas rangú vezetőjének vagy főpapjának a temetkezési helye lehetett. Az archeológusok számára rendkívül jelentős ez a ritka lelet, mert lehetővé teszi, hogy nyomon kövessék bizonyos törzsek sajátos társadalmi-gazdasági jellegzetességeit. Csak elefántból hatféle volt A Szovjetunió délkeleti köztársasága, a Kazah SZSZK most felszántott árvalányhajas, füves pusztáin hajdan elefántok és amerikai bölények legeltek. Az állatok csontjait az Irtis, Isim és Tobol folyók közötti kiterjedt területen találták meg. A leletek vizsgálata során az ősállattan kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy hatféle elefántcsorda élt itt. Megállapítottak néhány hasonlóságot az ősbölények és a mai európai bölények között. A „kazah bölények” súlya legfeljebb egy tonna volt. Kétszarvú orrszarvúk is tanyáztak ezen a vidéken. A régi állatvilág legkülönösebb képviselője a púpos homlokú orrszarvú volt. „Otthon ülő” vadak Az őzek, nyulak, fácánok sajátos tulajdonsága, hogy ragaszkodnak környezetükhöz. A helyhez kötöttség, illetve szokottság jól megfigyelhető a hálóval történő befogásoknál. A hajtók ilyenkor nagy lármát csapva terelik a kifeszített hálólabirintus felé a vadakat, amelyek riadtan menekülnek, de egy bizonyos idő után futás közben visszafordulnak, s némelyik ki is tud törni a hajtók gyűrűjéből. A nyulak általában három-négy kilométeres, a fácánok öthat kilométeres körzetben mozognak, de az őzeket is szinte azonos területen lehet látni. A vadőrök jól ismerik az egyes jellegzetes trófeájú őzbakoknak úgyszólván menetrendszerű járását. A vadásztársaságok tisztában vannak a vadak környezethűségével, s ez az egyik ösztönzője a tervszerű gazdálkodásnak, az állomány mesterséges gyarapításának. Csongrád megyében például évente legalább 40 ezer fácáncsibét keltetnek és engednek szabadon. Tudják ugyanis, hogy a vadszárnyasok felnövekedve sem vándorolnak el más vidékre, a saját nevelésű fácánokat mindig az illetékes vadásztársaság puskás emberei lövik ki. Egyedül azon a tájon nem maradnak meg a vadak, ahová nagy ipari létesítményeket telepítettek. Ilyen az algyői szénhidrogénmedence. Az olajgyűjtő állomások, a zajos fúrótornyok körzetében rendkívül megritkult a vadállomány, s csak elvétve lehet ennek a tájnak a lucernásaiban, kukoricásaiban nyulat vagy fácánt látni. Fűrész a cipőben Egy New York-i börtönbe az egyik rab címére furcsa cipő érkezett. A rendőrségnek feltűnt a sajátos fazon és közelebbről megvizsgálta a küldeményt. Csak hamar feltárták a cipő titkát: két fűrészt rejtett a lábbeli. A feladókat — a rab feleségét és lányát — szökés elősegítésében való részvétel miatt őrizetbe vették. Szovjet divat + Két modell arról a moszkvai bemutatóról, amelyen A tavaszi szovjet divatot ismertették.