Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)
1979-12-01 / 282. szám
Olcsó és remek élvezet? Miskolci mozi kép Ha a lakótelepeken is volna... Annak idején Babits Mihály még versben lelkesedett a mozgó képén: „ olcsó, s remek élvezet összecsodálni, e gyors jelenéseket itt’’. Vajon mit írna Babits ma? Valóban „olcsó és remek élvezet” moziba menni? A kérdés korántsem akadémikus, hiszen a minap nőn 40 százalékkal a mozijegyek ára. Ám ez csupán a dolog egyik — anyagi — része, amely nem tükrözi magát a tartalmat, a mozik jelenlegi állapotát. Hogyan látják a helyzetet a „pult másik oldalán", maguk a mozisok? Erről beszélgettünk a minap a Kossuth mozi igazgatói irodájában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Moziüzemi Vállalat két munkatársával. A téma: a mozi, azon belül is a miskolci és a megyei mozik állapota forrásoja fel szinte pillanatokon belül a beszélgetést, szinte egymás szájából kapják ki a szót. Hiszen maguk is jól látják, mindennap érzékelik, hogy a miskolci mozik állapota ma már nem méltó a város rangjához, ahhoz a szerephez, amelyet ezeknek az intézményeknek szánunk a közművelődésben. Köztudott, hogy az elmúlt 30 évben új mozi nem épült a városban — sőt, megfogyatkozott a számuk —, holott a lakosság megduplázódott. Nincsenek mozik, de művelődési házak sem az új lakótelepeken, s a meglevő ,,üzemek” állapota, állaga is erősen megviselt. — Mi ennek az oka? Hisz végeredményben nyereséges vállalatról van szó... — Valóban, a vállalat még a jegyárak emelése után is nyereséges Miskolcon (a megyében rosszabb a helyzet). Azonos előadásszám mellett a nézőszám 83 százalékra csökkent, ugyan, a bevétel azonban így is 108 százalékos. Ez azonban nem nyugtat meg minket, mert nagyon jól tudjuk, hogy a tartalommal nem lehetünk elégedettek. Kényelmetlenek, elhasználtak a bútorok. Nincs ruhatár, ahol a vendég letehetné a kabátját, de a viszonylag kulturált Táncsics moziban például büfé sincs. Ezek a körülmények éppen azt a nézőréteget riasztják el, amely értő, amely valóban a filmért jönne be a moziba. — A két belvárosi premiermozi sem felel meg a követelményeknek ... — Miskolcon is vetítenünk kell valahol premierfilmeket. A nehézséget — például a Kossuth mozinál — maga az épület okozza. Pontosabban az, hogy a helyiséget csupán bérli a vállalat a Vendéglátóipari Vállalattól, így a vállalat sokat nem tehet, csupán kifestetheti az általa használt helyiségeket, de nem szűrheti meg magának a közönséget. Szűkösek az anyagi eszközeink is. 1979-re 2,4 milliót kaptunk beruházásra, két és fél milliót az állóeszközök fenntartására. Ez éppen csak hogy elég a szinten tartásra, fejlesztésre azonban kevés. A Kossuth mozi például 13 éve nem kapott új székeket. A folyamatos, korszerű vetítéshez három gép kellene, de csak kettő van. Rossz rágondolni is, hogy mi történik akkor, ha elromlik valamelyik. Csak az alkatrészeket tudjuk pótolni. — De nem csupán a mozik állapotával van gond. Úgy tűnik, hogy nem kielégítő a propaganda sem. — Ezen valóban változtatni kellene, sőt lehet is. Minden művelődési háznak van hirdetőoszlopa, a moziknak nincs. Még a mozi épületén sem. Budapesten vagy Debrecenben ügyesebben oldják meg ezt. Több propagandaanyagot kellene adni a sajtónak is, de kevés filmanyagot kapunk. Nincs elég plakát, s most a gazdasági szigorítások után félő, hogy még kevesebb lesz. — A mozi közművelődési intézmény is. Hogyan oldja meg ezt a feladatot a vállalat? — Ez országos gond, és megoldhatatlannak tűnik. Sajátos és sajnálatos ellentmondásról van szó. A nyereséget azok a filmek hozzák, amelyeknek az esztétikai értéke sokszor bizony kétséges. De ez elmondható a preferált filmek egy részéről is. A vállalatnak természetesen gazdálkodni, „termelni” kell. Miközben az egyik szemünk nevet — mert nőtt a bevétel —, a másik sír, mert a krimi, a western, a giccs „hozta be" a nézőt. Eközben a közönség egy része egyszerűen leszokott a mozibajárásról, mert elriasztja őket maga a környezet és a kínálat is. — Véleményük szerint, hogyan lehetne visszahódítani a közönséget? — A lakótelepi mozikkal! — mondják egymás szavába vágva. Az új lakótelepeken, iskolákban, művelődési házakban, könyvtárakban, vagy akár átalakított pincékben, alagsorokban kellene 100— 150 személyes kis klubmozikat kialakítani. A vállalatban meglenne a hajlandóság erre. Ha kiépülne ez a mozgékonyabb hálózat — mondjuk lennének vándormozik is, amelyek kimennének az iskolákba, kollégiumokba, üzemekbe —, akkor differenciálni lehetne a közönség igényeinek megfelelően a kínálatot. A moziknak kapcsolódniuk kellene más közművelődési formákhoz is: báb-, színjátszó körökkel író—olvasó találkozókkal összekötött műsorokban vetíthetnénk. — Végezetül essék szó a filmekről is! — Nincs elég jó film! Hogylehet a Kis Valentinóval — hogy csak egy példát mondjunk — „hozni" a tervet? Ki vagyunk szolgáltatva a MOKÉP-nek, mert nem mindig azt adja, amit kérünk.— Ez mind igaz, mégsem indokolt, hogy a Borsod megyei vállalat legyen az utolsó az országban. — vetik közbe többen is. S ezzel, az önkritikus helyzetelemzéssel, problémalátással záródik a beszélgetés. Kétségtelen, hogy vannak objektív nehézségek (lásd pénz-, helyiséghiány, filmválaszték), de más megyékben sem rózsás a helyzet, mégis (Hajdú, Zala) előbbre tartanak. „Friss szellem és vállalkozókedv kell” — foglalták össze a beszélgetést. Ehhez nincs mit hozzátenni. (horpácsi) Törökmintás kasmír Egy szép délutáni ruha Ünnepi délutánra való ruhát tervezett Mészáros Éva, a Magyar Divat Intézet egyik vezető tervezője. A modell a legutolsó irányzatnak megfelelően készült. Kétsoros gombolású, egyenes hatású, derékban széles öv fogja össze, ez biztosítja az úgynevezett V-vonalvezetést. A vállakat puha hajtás emeli ki, illetve szélesíti, a tervezője ugyanezt a hatást érte el az ujjak redőzésének hangsúlyozásával. Az ebből adódó gazdag bőséget csuklóra szoruló mandzsetta fogja össze. A tervező ezt a modellt törökmintás kasmírból tervezte, de elképzelhető hasonló stílusú nehéz sebekből is. Ám aki úgy érzi, hogy nem eléggé karcsú, e sok mintához, elképzelhető ez a ruha egyszínű alapanyagból is... Átadták a Reményi Ede-díjat Gál Károlynak, a Miskolci Szimfonikus Zenekar első koncertmesterének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanárának adományozták idén a Miskolc városi Tanács által 1965-ben alapított Reményi Ede-díjat. A kitüntetést Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese nyújtotta át tegnap a városi tanácson rendezett ünnepségen. A díjátadáson ott volt dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára, Mura Péter, a Miskolci Szimfonikusok karnagya és Tőzsér Dániel, a Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának vezetője. Az értékes zenei díjat, melyet évenként egyszer ítél oda a városi tanács az illetékes szakosztály javaslata alapján, művészi és pedagógiai munkájával érdemelte ki Gál Károly, aki legközelebb december 12-én ad koncertet — Rőczey Ferenc zongoraművésszel — a Bartók Teremben, a Városunk művészei sorozat keretében. Ifc Csótai János átadja a díjat Gál Károlynak Kedvcsináló kiállítás A távközléstechnikai hálózatszerelő szakmához szeretnének kedvet teremteni a miskolci 101. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ezért a tanárok és a KISZ-esek rendezésében kedden olyan kiállítás nyílik a Szabó Lajos utcai iskolában, ahol tablókon és különféle szemléltetőeszközökkel mutatják be a szakma szépségeit. A kiállítást bárki megtekintheti. A kispri iskolában A dolgozó szülők számára Kisgyőrben gondot jelent az általános iskolás gyermekek étkeztetése, s szűknek bizonyul a napközi is. Most jó hírt hallottunk: jövőre két új napközis csoport és egy 25 fős menzás tanulócsoport kialakításához ad anyagi támogatást a megyei tanács. Találkozó Bereményivel A miskolci Molnár Béla Ifjúsági Házban is népszerűek az író-olvasó találkozók. Legközelebb december 7-én este 6 órától kerül sor ilyen rendezvényre, amikor is Bereményi Géza íróval találkozhatnak az olvasók. Beatrice-koncert A Beatrice együttes ad koncertet kedden este fél 7-től a felsőzsolcai művelődési házban. Akadémiai bizottság alakult Miskolcon Van mit pótolni... (Folytatás az I. oldalról) Az országrésznek szüksége volt a szellemi erők összpontosítására, ahogy Drótos László, a városi pártbizottság első titkára üdvözlő beszédében elmondta, Miskolc örömmel fogadta az akadémiai bizottságot. Annál inkább, mert a párt tíz évvel ezelőtt született ,irányelveinek a közelmúltban megtörtént helyi értékelése során kiderült, hogy az eredmények mellett pótolni is van mit. Az egyes tudományterületek között korábban nehéz volt az együttműködés, most értékes tartalékok kiaknázására nyílik lehetőség, és ezután egyszerűbb lesz a három megye közötti együttműködés is. Emellett így mindenki számára egyértelműen kiderül: a nagyipar túlsúlya ellenére sem csak műszaki tudomány van az országnak ebben a részében. Ezt a három megyére jellemző sokszínűséget hangsúlyozza a 25 tagú Miskolci Akadémiai Bizottság szervezeti felépítése, és az ebből következő munka is. Korábban dr. Zambó János elnök, illetve az alelnökök, Szűcs László, a műszaki tudományok kandidátusa, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója és Bandur Károly, a történettudományok kandidátusa, a Nógrád megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának vezetője személyében választottak irányítókat, az alakuló ülésen pedig a szakbizottságok vezetőinek személyéről döntöttek. A társadalomtudományi szakbizottság vezetője Bandur Károly, a közgazdaságtudományié dr. Nagy Aladár, az NME docense, a bányászatié dr. Szilas A. Pál, az NME tanszékvezető egyetemi tanára. A kohászati szakbizottságot dr. Simon Sándor akadémikus, az NME tanszékvezető egyetemi tanára, a gépészetit dr. Czibere Tibor akadémikus, az NME rektora, a vegyészetit Alaitner István kandidátus, az egészségügyit dr. Prónay Gábor, a miskolci megyei kórház osztályvezető főorvosa, a mezőgazdaságit pedig Szalai György, a gödöllői agrártudományi egyetem kompolti kutatóintézetének vezetője irányítja. Dr. Terplán Zénó, az akadémiai bizottság tudományos titkára már a megválasztott vezetőktől kérte: a saját szakbizottságukat, és a testület munkáját érintő részletes elgondolásaikat a jövő év elejére dolgozzák ki. P. Mobil-lottó 1. „Múltad múlt, réges rég... 2. „A világon élni csak hősként érdemes... 3. „Ellenállni nem tudok én... 4. „Van, aki már rég aludna, hogyha tudna... ” „Mindent felborít egy régi kép... A beküldő neve. ........................ Határidő: folyamatosan december 4-ig. ............................................................ Nyeremények: egy P. Mobilkoncertkazetta, tíz P. Mobil-le- Cime: ........ ................................... mez, száz P. Mobil-poster. Eredményhirdetés: december 5- én a Déli Hírlapban. Beküldendő az idézet folytatása. Nyereményátadás: december 6- vagy a dal címe a Déli Hírlap án a miskolci Molnár Béla Ifjúszerkesztőségébe, Miskolc, Rajsági Házban, a P. Mobil együtesy-Zsilinszky út 15. sz. 3527. -es koncertjén.