Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

Az első aranyérmünk A XXII. nyári olimpia második napján sokasodtak az ese­mények, s újabb fények gyúltak a magyarokért szurkolók szemében. Elsősorban azért, mert megszületett az első magyar aranyérem. A nem várt. Mert valljuk be, a mindig bizony­talan esélylatolgatásaink során a lövészetet ki-kihagytuk. És jött egy fiatal, Varga Károly, aki mestere nyomdokába lépve, az ismeretlenség homályából az ismert sportolók közé került. A második napon a televízió felnőtt vállalt feladatához, és mind az egyenes adásokban, mind az összefoglalókban a leg­jobbat nyújtja, így az öttusázókat is láthattuk. Mennyi öröm, és mennyi bánat! Az öröm a tegnapé volt. A magyar trió meglepően jól vívott. Legnagyobb riválisainkat meglepő biztonsággal fek­tették kétvállra a magyar fiúk. De a tegnapé a bánat is. Mert nagyon fognak hiányozni azok a pontok, amelyek a lovaglásnál úsztak el. Jó lövészeti eredmény kellene ahhoz, hogy a két fizikai szám elé éremesélyesként érkezzenek. Öröm a birkózócsarnokban. Olyannyira, hogy Növényinek már megelőlegeztük az aranyérmet. Ugyanis ehhez elég, ha szolidan veszt, tehát győznie sem kell. De nem lehet panasz a többi birkózóra sem. Tudásuk legjavát adva, már pontokat szereztek. A második nap sem maradhatott el világ-, Európa- és országos csúcsok nélkül. Az azonban, amit az NDK-s gyors­úszónő, Krause produkált, mindent felülmúlt. Eredményével a magyar férfi országos bajnokságon dobogóra került volna. De szóljunk a döntőbe éppen csak bejutott Wladár Sándorról is, ötödik helyezése örvendetes. Csakúgy, mint mellúszóink teljesítménye, akik a döntőbe verekedték magukat. A második nap. Nem szóltunk a kudarcokról, pedig azok is voltak. Felejtsük el mihamarabb! Hosszú még az idő az olimpia végéig: női tornászaink a kötelezők után javíthatnak nem éppen rózsás helyezéseiken. Női röplabdásaink megtalál­hatják a korábbi énjüket: a küzdőszellemet. A magyar sportolók eddig nem okoztak csalódást. És a java még ezután következik _ Ezernél több induló Nem hiába mondják, hogy az atlétika „a sportok ki­rálynője”. A csütörtökön kezdődő versenysorozat a moszkvai olimpián is a leg­több résztvevőt állítja rajt­hoz. Hétfői jelentés szerint a nyári játékokra nevezett 5500 sportoló közül 1088 in­dul az atlétikában, 73 or­szág képviseletében. A leg­népesebb gárdát a Szovjet­unió szerepelteti: 101 férfi és női sportolót, utána az NDK következik 87 és Nagy-Bri­­tannia 68 versenyzővel. Öt ország mindössze egy-egy atlétáját küldi csatába. Két negyedben már-már Többen határozottan állítják, hogy a vízilabdát vízben játsz­mák. Hinnünk kell nekik, ugyan­is az olimpiai közvetítésekből is egyértelműen kitűnt. Az is fel­tűnő volt, hogy a vízben csak úgy lehet haladni, ha valaki úszik. Erre is volt példa, tegnap a Magyarország—Hollandia talál­kozón, de csak az első két ne­gyedben. Ez eredményekben is megmutatkozott. Ugyanis két negyed után ez állt az ered­ményjelzőn : 4 :1 a magyarok ja­vára. Aztán jött még két negyed, és a korábbi ismeretek kihullottak magyar vízilabdázóink emlékké­pei közül. Először is elfelejtet­ték, hogy a vízilabda: játék. Te­hát játszani lehet. Aztán csak azzal törődtek, hogy a víz fel­színén maradjanak. Ezt el lehet érni, ha enyhén mozgatjuk a lábunkat és a kezünket. Persze, ezáltal a haladás kissé lelassul, de sebaj, telik az előnyből. Telt is. A végén győztek, két góllal. Az eredmény szép, de más nem. Mondhatnák most, minek hajtani, hogy annyit adnak ki magukból, amennyi a továbbju­táshoz kell, hogy majd meglát­juk a döntőben . .. Nincs igazuk! A begyakorolt mozdulatok, támadásszövések még biztosabbá válnak egy újabb gyakorlás után, a ke­­resztbeúszások állandó erőfeszí­tésre késztetik az ellenfelet, a gyors labdaátadások felőrlik a védelem és a kapus idegeit. Úgy, mint az első két negyed­ben volt. De ne legyünk elége­detlenek ! A Románia elleni ta­lálkozóhoz képest határozott a javulás. De sajnos, csak két ne­gyedben. Ma Görögország következik. Kívánalmunk: legyen játék há­rom negyedben, győzzünk, hogy a döntőben már egy egész mér­kőzésen azt hozza a magyar csapat, amit tud, amit megszok­tunk: a magabiztos győzelme­ket. Összeállította: D. TÓTH BÉLA. A felvételeket, a tv képernyőjéről készítette: SÓLYMOS LÁSZLÓ. Érmesek A második napon olimpiai aranyérmet nyert: Kalinyina (Szovjetunió, 3 m női műugrás), Nunez (Kuba, súlyemelés 56 kg­­os súlycsoport), Kopljakov (Szov­jetunió, 200 m férfi gyorsúszás), Geissler (NDK, 200 m női pillan­gó) , Krause (NDK, 100 m női gyorsúszás), Baron (Svédország, 100 m férfi hátúszás) és Varga Károly (kisöbű sportpuska 65 lövéses fekvő helyzet). AZ ÉREMTÁBLÁZAT Ausztrália2 Bulgária2 Csehszlovákia1 Lengyelország1 arany ezüst br­ oz +■ Párbajtőrben mindhárom magyar öttusázó imponáló biztonsággal verte ellenfeleit. Képünk bal oldalán Szombathelyi küzd. Csúcsok világcsúcsok Nunez (Kuba, súlyemelés, 56 kg: 275 összetett), Krause (NDK, toa­m női gyorsúszás 54.79). MAGYAR CSÜCSOK Stefanovics Imre (súlyemelés, 56 kg: 260 kg összetett és 115 kg szakítás), Wladár Sándor (100 m hátúszás, 57.84). Növényi Norbert (képünkön balról) tegnap is verhetetlen­­­ bizonyult Számoljunk ötig! — Miért kell? — kérdez­hetnék. A válasz egyszerű. Azért, mert ennyi játszma volt szükséges a magyar női röp­labdaválogatott győzelméhez Brazília ellen. Pedig elég lett volna három. Mármint háromig számolni. Ugyanis a brazil csapat még nem éri el a nemzetközi élmezőny szín­vonalát. Mindössze egy játé­kosuk leütései okoztak pon­tokban megmutatkozó páni­kot a magyar leányok kö­zött. De elég nagyot. Nem ezt szoktuk meg a magyar röplabdásoktól. Em­lékezünk még olimpiákra, vi­lágbajnokságokra, ahol a küzdőképességből jól menő tanszéket nyithattak volna. Most viszont ? ... Különösen fáj az utolsó, az ötödik játszma. 0:1 után 9:1-re hú­zott el a válogatott, de itt érthetetlenül megálltak. Nem mentek a labdáért, nyitást hibáztak, nem sáncoltak, gyengén ütöttek. Miért ? Tény, hogy nagyon-nagyon számolnunk kellett. Egyesé­vel a fél tucatnál több előny után. Valljuk be, a további­akban ettől eltekintenénk. Nem számolni szeretnénk, jó játékot látni annál in­kább. Varga Károly, a bajnok A hír, amilyen örömteli, olyan váratlan: Varga Károly olimpiai bajnok! Bizonyára­­ a magyar sportkedvelők közül is sokan fel­kapták a fejüket: ki is ez a Varga Károly? Nos, egészen rö­viden: 25 éves lesz szeptember­ben, az MHSZ Központi Lövész Klub versenyzője, nős, négyéves kisfia van, foglalkozása szerint orvosi műszerész a Medicornál. Nyolc esztendővel ezelőtt a motorozásról „nyergelt” át a sportlövészetre, s majd egy év­tizedet kellett várnia a bizonyos­ságra: megérte! Az olimpiai ver­seny előtt nem voltak vérmesebb reményei. Igaz, nem is lehet­tek, hiszen sokáig az is kérdé­ses volt, egyáltalán ott lehet-e az ötkarikás játékokon? Csak a legutolsó válogatóversenyen biz­tosította helyét a csapatban. Idén kétszer lőtt 598 kört, s dr. Hammerl László szövetségi ka­pitány bizalmat szavazott számá­ra. Utólag kell elismernünk: jól tette! Sportlövő szemmel kitűnő „ci­vil” vélemény szerint borús idő­ben kezdődött a verseny. Varga Károly a 16. lövésben érte el az első (s mint utólag kiderült, az egyetlen) kilencest. Sokáig úgy tűnt, ez sem lesz elég a győzelemhez, hiszen az NDK-be­­li Heilfort ötven lövés után is hibátlan volt. Aztán ő is hibá­zott egyszer, de az igazi dráma Varga 57. lövésénél következett. A leállások mögött ülő jelzők egyike kilencest írt papírjára! Hiába volt utána még három tí­zes, maradt jó néhány percnyi izgalom és bizonytalanság: meg­adják-e azt a bizonyos kilencest tízesnek? Ha igen, Varga pél­dátlan szenzációként olimpiai bajnok, ha nem, ötödik . . . Sze­rencsére a nagy kérdésre igen volt a válasz, s a maroknyi sportlövőcsapat Vargát ünnepel­te: megszerezte a magyar olim­piai csapat első moszkvai arany­érmét, s 16 évvel dr. Hammerl László tokiói diadala után újra van sportlövő aranyérmesünk! Eredményhirdetés: a moszkvai olimpián először hangzott fel a magyar himnusz, s miután Var­ga nyakába akasztották az arany­érmet, már az újságírók serege várta. — Eddigi legnagyobb eredmé­nye? — Ez az első világversenyem. 1976-ban magyar bajnokságot nyertem, s idén egyszer egy nemzetközi versenyen 598-cal győztem. Ez minden. — Nem volt lámpalázas? — Sok tekintélyes ellenfelem volt, de nem izgultam. Aki ezt megengedi magának a mi sport­águnkban, az elveszett ember. És elsorolta (ki tudja, hány­szor kell ezt még megtennie?), hogy Pátyon lakik, onnan jár naponta edzésre, amióta a Kis­motor- és Gépgyár MHSZ-klub­­jából az MHSZ Központi Lövész Klubjába került, Dorcsák Lajos az edzője. Hogy is kell ezt csinálni? Kell hozzá egy puska. Kell egy célpont, kell lőszer, kell fapad (ha ugyan fa). És természetesen egy lövő. Fekve lövő. A célpont messze van, ötven méterre. A 10-es kör mindössze 2 cm át­­mérőjű. — Hogy lehet azt eltalálni? Mező István alezredes: — Mikor Varga Károly Mis­kolcra bevonult, 1977-ben a Di­ósgyőri Vasas Lövészklub ver­senyzője lett, a Központi Lö­vészklub után. Feltűnt, hogy ál­landóan olvas. A legújabb szak­­irodalmat tanulmányozza, és mondhatott , idős edzője akár­­mit­, a saját feje után ment. Ez lett a szerencséje! Mikor lesze­rel, szinte csukott szemmel is eltalálta a piciny 10-est. Hát így. Varga visszakerült Budapestre, és 1979-ben már figyelemre mél­tó eredményeket ért el. Ezért válogatták a keretbe. És a Mi­­tistyi lőtéren bizonyított. Az olimpiák történetének ő a 106. magyar aranyérmese. * Varga Károly, az arany­ember Nők a lerpak ellen Magam is híve vagyok a női egyenjogúságnak. De ennyire? Mindig azt hittem, hogy ha nyár van, és lemegyek az uszodába, akkor nincs az a nő, aki legyőzzön 100-on, kétszázon, sokszázon. A moszkvai versenyek megren­dítették önbizalmam. Itt van ez a Krause. Immár olyan eredményt ért el a női 100 m-es gyorsúszásban, hogy a magyar férfi százasúszók is elszégyellhetik magukat. Jön ez a hölgy, és képes 54.79- cel ismét új világcsúcsot úszni. Még szerencse, hogy nem indult a magyar férfi úszóbajnokságon, mert ak­kor leégett volna. A magyar férfimezőny. Hogy tudja ő, hogy nem tudjuk mi? Nehéz e kérdésre felelni. De nem is a mi feladatunk. Mint az utóbbi idők olim­piái után, a szakvezetők ez­úttal is gazdag tapasztala­tokkal érkeznek haza. Lesz idő, mikor ezeket a tapasztalatokat fel is hasz­nálják majd. Legalább eb­ben bízzunk ! A majdnem hatszázasok klubja Furcsa sportág a sportlö­vészet. Szemben a többi sportággal, csak Európa-baj­­noki, világbajnoki viadalon, illetve olimpián elért ered­ményt lehet hitelesíteni. Pe­dig a kisöbű sportpuska fekvő testhelyzetben ver­senyzők többször értek el már 60 lövésből 600 kört. Mégis, a világ-, és az olim­piai csúcs 599 kör. Sok tag­ja van e „klubnak”. Íme a névsor: Ho Jun Li (KNDK) 1972, Karel Bula (csehszlo­vák) 1974, Ilka (román) 1975, Smieszek (nyugatnémet) 1976 (montreali olimpiai bajnok), Wolfram (NDK) 1976, Allan (angol) 1978, Wigger (ameri­kai) 1979, Varga Károly (ma­gyar) 1980, Heilfort (NDK) 1980. Bácskai Imre biztos, 4:1 arányú pontozással győzött a kameruni Paul Kamela Fogang ellen.

Next