Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-27 / 200. szám

Híz Városunkban alig fél tucat szökőkút ékeskedik A Győri kapui és a Hoffman Ottó utcai a legszebbek. A járókelők gyakran tapasztalják, hogy kettő körül forgolódnak legtöbbet a szakemberek. Ez alkalommal a népkerti szökőkút medencéjének csinosításán van a sor. Az erős vízsugár visszaadja a mozaikok eredeti szép színét. (Jakubik László felvétele) Kiváló dolgozók az LKM-ből Eredők és eredmények Flekács l­a­jos bácsi 31 esztendeje indul minden hajnalban a 7. LKM ka­pui fele, Medvecz József eg­y évtizede mondhatja magáról: a gyárban dolgozom. Ragasz­kodásuk, vonzódásuk a gyár­­óriáshoz nem egy eredőjű, de közös eredményű: mindkettő­jüket Kiváló Dolgozó címmel tüntették ki tavasszal, s most az őskohónál találkoztunk, beszélgettünk egy napfényes, ünnepi délelőttön. Nyolc hónap múlva , —­ mondta kicsit szomorúan La­jos bácsi.—, mai­ nyugdíjas­kenyéren leszek, s egyre gyakrabban jut eszembe az, ahogy kezdődött. Pedig nem sok szépség jut osztályrészül ezeknek az emlékeknek, hiá­ba az eltelt hosszú, nekem mégis rövidnek látszó idő. Igaz, fiatal voltam, s most pedig már csak könnyű mun­kát végezhetek; amit régen könnyen emelt, a kezem, azt csak nézegethetem, mégis nehéz esztendők emlékei ezek. Ha nincs munka, a ma nehezen vállalt ,is ajándék­­számba megy. Lajos bácsi be se tudott jutni a vasas­szakmába, ahol ma megsü­­­vegelnek minden embert, onnan akkor könnyedén el­küldték, így emlékezik erre az időre: Cselédember volt az apám Harsányban, a csa­lád pedig népes, s lehet, hogy ez már kicsit unalmas­nak tűnik ma, de én mégis összetettem a két kezem, amikor végre a avarban dol­gozhattam a felszabadulás után. Meg fogod ezt még kön­­­nyezni, ha majd otthon kell maradnod —­ szól közbe La­jos bácsi felesége —, még azt is amikor biciklivel vi­­rikáztál be mindennap. Ki­véve télen — teszi még hoz­zá mosolyogva — akkor kvártélyt, kellett kivennie. Saját pénzen persze, de hát kit érdekelt ez akkor . . . Közben lassan, tégláról téglára felépült a kis csalá­di ház Harsányban, szépült a háztáji, a kert. Nem akar­tak palotát építeni, csak olyat amilyenre vágytak.­ meleg, barátságos családi otthont, így talán még a mindennapi embergyötrő uta­zás is megérte. Tudja, mi az a nadrág­cső? — kérdezte Lajos bá­csi. Nem tudtam, Krttik­, hogy vagy harminc méter magasan fut a kohó tetejé­re fel, s ott ágazik ketté! Ott dolgoztam, hegesztet­tem, sokszor néha csak egy szál deszkán állva — foly­tatódik a magyarázat —, de sok időnek el kellett telni ahhoz, hogy ilyen komoly munkát végezzek. S a tanu­lás, a kínlódás, ami addig jutott, az többnyire saját bőrre ment: az a hat hónap, amit annak idején iskoláz­tak a szakmában engem — gyorsan kellett az ember — a semminél is kevesebb volt. De hát megtanultam, s most kitüntettek: jól esik na­gyon ... ☆ Medvecz Józsefből „többet néztem ki mint a háta mö­gött álló munkás évtized, s ő mosolyogva helyeselt. Nem szégyellem bevalla­ni: nem itt kezdtem, nem akartam először az LKM- hez tartozni. Nehéz volt el­viselni, hogy ott­­ a gyárke­­rítés, szigorú a munkarend, kevés alkalom az, amikor­­ lazíthat az ember. De mégis visszajöttem: azóta techni­kusként dolgozom a tervező­­irodán. S a kerítés? — kérdeztem —, azzal mi lett? Már nem is látom — mondja nevető­sen — elfeledteti az, hogy jól érzem magam, ebben a tényleg túlzás nélkül nagy­­családnak nevezhető közös­ségben. Szó szerint így van — vette át a szót. Medvecz Jó­zsef­né —, mert én is ott dolgozom, sőt apáink együtt dolgoztak valamikor itt, a gyárban. De mindenki csa­ládtag, mégha nem is ro­kon : az életünk összefonó­dott az üzemmel, az ott dol­gozó emberekkel, az egész környezettel. Még megis­merkedni is a diósgyőri strandon sikerült . . . A munkára terelődik a szó, de kiderült, ez nemcsak engem érdekel. A két nyug­díjas após is gyakori téma­ként veszi elő, izgat­ja őket, mi történik ma a gyárban, hogy végzi a munkáját az, aki a nyomukba lépett. Sokszor támaszkodunk a belső tervezőmunkáknál a helyszínen dolgozók segítsé­gére — meséli Medvecz La­jos —, szükség van a gya­korlatias meglátásaikra. Nagy gonddal kell mindent tervez­nünk, hiszen ha rossz, napi munkájukat keserítjük, ne­hezítjük vele, az anyagi kár­ról nem is beszélve. Más-más életút, más kö­tődés a munkához, munka­helyhez. Két különböző posz­ton, helyzetben dolgoznak, s köztük áll az a pár évtized, ami a két nemzedéket elvá­lasztja egymástól. Egyfor­mán megkérdeztem mindket­tőt: létezik-e szerintük elkö­telezettség, vonzódás eg­y . gyárhoz, vállalathoz, üzem­hez, s ha van, miből adódik ez? Kicsit zavarba jöttek. Azt válaszolták, hogy feltét­­­­lenül van, de a kérdés má­­­­sik felén még nem gondol­koztak. Talán nem is kell. Az el­ismerés, ami most kitüntetés formájában jutott el hozzá­juk, a lelkes, szorgalommal végzett munka egyik ered­ménye válasz rá. KISS LÁSZLÓ A DH várospolitikai fóruma Interpellál a Középszer utca A távolság nem nagy • De sok a lépcső Merre járjanak a buszok? Augusztus 4-étől zajlott la­punkban a vita arról, merre járjanak a jövőben a 32-es, 12-es és 2-es autóbuszok. E járatokat ugyanis a tapolcai út felújítása miatt, ideiglene­sen, a lakótelepet átszelő Középszer utcára terelték A szóban forgó utca lakói gyor­san megsz­okták, hogy nem kell lépcsőt mászva megkö­zelíteniük a megállókat, szin­te házhoz szállítják őket a buszok. Tanácstagjuk lapunk köz­benjárását kérte: az útfel­újítás befejezése után is köz­lekedjen legalább egy busz­járat a Középszer utcán. Nem sokkal később a levél megjelenése után befutott hozzánk az ellenvélemény: zavarná a lakótelep nyugal­mát a buszok zaja, ráadásul nőne a balesetveszély is, hi­szen a Középszer utcán át közelíthető meg a bölcsőde, az óvoda, az iskola, több bolt­ és az épülő üzletközpont. Ezzel egyidőben nyilatko­zott a Miskolci Közlekedési Vállalat vezetősége is: a Kö­zépszer utca sem burkolatát, sem vonalvezetését tekintve nem alkalmas tömegközleke­désre. • • Téved azonban aki azt hi­szi, hogy az utca lakói az el­lentáborral való ,,lövés-vál­­tás”, illetve a vállalat vála­sza után, végleg lemondtak a közlekedés számukra ké­nyelmesebb módjáról. F. Ist­vánná, aki hat éve lakik itt, levélben azt üzeni az ellen­tábor szószólójának. (H. B. monogrammal látta el leve­lét), hogy csak egyszer más­­­sza meg sötét téli estén, kar­ján gyerekkel a buszmegálló­hoz vezető lépcsőket, „botor­kálva, meg zoknit húzva ci­pőjére, hogy el ne csússzon”, utána aligha fogja ellenezni a jogos kérést. Ami pedig a balesetveszélyt illeti: az ut­­ca elején ki van téve a 20 kilométeres sebességet jelző KRESZ-tábla­­ és ezt általá­ban nem a buszok, hanem a magángépkocsik vezetői sér­tik meg. Szerinte az MKV álláspontja is sántít, mert az utca vonalvezetésén lehetne javítani, a burkolat pedig el­bírta az elemszállító tréte­­leket. földdel megrakott bil­lenős teherautókat is. Vége­zetül kilátásba helyezi F. Istvánná: panaszukat az or­szággyűlési képviselőjüknek is eljuttatják, kérve, hogy legalább a 32-es busz ejtse útba továbbra is a Közép­szer utcát. • • Mint fentebb utaltam rá, a Miskolci Közlekedési Válla­lat vezetősége egyszer már letette a voksot. F. Istvánná azonban olyan meggyőzően ecsetelte az utca lakóinak panaszát, hogy alaposabb magyarázatot kértem Szilágyi Istvántól, az MKV forgalmi főosztályának vezetőjétől. Azzal kezdte, hogy számí­tottak a Középszer utcai la­kosok kérésére. Aki ugyanis egyszer megízleli, mennyivel jobb a ház kapuja előtt, vagy ahhoz egészen közel buszra szállni, nehezen törődik be­le a régi, számára kedvezőt­lenebb megoldásba. Tulaj­donképpen meg is értik a közlekedésiek az óhajukat, mert­ bár — az országosan elfogadott — 200—300 méter­nél nem kell messzebb­ menni a Középszer utcaiak­nak a buszmegállókig, a lép­­csőn járás az idősebbek, kis­gyermekkel utazók számára bizony nem kellemes. Az viszont­ nem a vállalat­nál, hanem a tervezőaszta­loknál dől el, hol járnak a tömegközlekedési eszközök. A Középszer utca úgyneve­zett belső, telepi út, ennek megfelelően alakítanak ki nyomvonalat, s építették a burkolatát. (Aki arra járt, tapasztalhatta, hogy a Pira­mis vendéglő alatt, a tapol­cai úti torkolatnál nehezen tér el egymás mellett két autóbusz, az utca másik vé­gén pedig, emelkedő és éles kanyar­­ nehezíti a buszveze­tők dolgát.) Az úttest meg­erősítése, a nyomvonal kiiga­zítása nélkül tehát­ alig kép­zelhető el, hogy véglegesen bevonják a tömegközlekedés­­be a Középszer utcát. • • Július elseje, azaz a 31-es járat elindítása óta­ sokat ja­­vult — a 33-as, 133-as bu­szokat is beszámítva — a la­kótelep közlekedése. Szep­tember elsejétől — a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak döntése alapján — újabb változás várható: kísérleti jelleggel, a déli terelőúton, azaz a Varga-hegy felé köz­lekedik majd a 133-as járat. Kétségkívül rövidebb (1,2­lométerrel) errefelé az út, de lesz hátránya is az új útvo­nalnak: nem lehet majd fel­szállni a 133-asra a Népkert­­­nél, s nem érintik a gyár 10-es kapuját sem a buszok. A­ kísérlet időszaka az év vé­gén zárul, addig — az érde­kelt utasok véleményét is meghallgatva — el lehet dön­teni, megfelel-e a várakozás­nak a változás. Befejezésül, a tapolcai út felújítása a közlekedésiek információi szerint, a hónap végén befejeződik. Ettől kezdve ismét a régi, megszo­kott útvonalon közlekednek a vitát kavaró járatok. (békés) ije A technológiai berendezéseket daruval emelik a főcsarnok különböző szintjére az LKM kombinált acélművének építé­sénél. A 11 200 tonnányi gépi berendezésből több mint hat­ezer tonna a helyén van. Statisztika és dem­ográfia O Az UNESCO szakértőinek becslései szerint a Föld la­kossága 2000-re eléri a 6,3 milliárd fől, ebből­ siti mil­lió Afrikában, 3,6 mill­iárd,,n pedig Ázsiában fognak élni. Az afrikai országok népe­sedési kérdéseivel foglalkozó, Addis­­ Abebában megjelenő African Population Newslet­ter című lap közlése szerint eddig Kenya, Mauritius, Egyiptom, Marokkó, Tuné­zia, Ghana és Botswana fo­gadott el hivatalos családter­vezési programot. A legsűrűbben lakott afri­kai állam egyike Mauritius, ahol a népsűrűség 444 négy­zetkilométer, a leggyérebben lakott ország pedig Botswa­na a sivatagok országa, ahol négyzetkilométerenként át­lagosan mindössze egy ember él. A Kongói Népi Köztársa­ság statisztikai hivatalának adatai szerint az ország la­kossága 1,48 millió Ebből 400 ezren a fővárosban Braz­­zaville-ben élnek. Indonéziában 3,5 millió a teljes munkanélküli, s 21 millió az évnek csak bizo­nyos időszakaiban foglalkoz­tatott dolgozó — írja a dja­­kartai Compass. A lap rámu­tat, hogy a kormány egye­lőre nem képes megoldani ezt a súlyos problémát az ipari létesítmények építése ellenére sem. A dél-afrikai Capatown tartja a tőkés világban az egy főre jutó bűnözések szá­mának rekord­ját. A rendőr­ség közölte hogy 1978-ban 14 fős bűntényt követtek el, ezen belül 553 gyilkosságot 5233 rablást és 8454 fegyve­res támadást. A Volán Ozc­on Ózd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága ma tartja soros ülését. A testü­let tagjai tájékoztatót hall­gatnak meg a Volán 3. sz. Vállalat­­ 2. sz. üzemegysége tevékenységéről, majd be­számoló hangzik el a szak­­igazgatási szervek családpo­litikai munkájáról.

Next