Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-04 / 1. szám
• jól felszerelt üzemcsarnokokban korszerű műszerek állnak a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszjavító üzeme 220, többségében fiatal szerelőjének rendelkezésére. A vállalat autóbuszparkjának karbantartása, javítása, ellenőrzése rendszeres és folyamatos. Szigorú miniszteri előírások szabályozzák ezeket a technológiákat, a munka minden fázisát dokumentálni kell. Az utakon elromlott autóbuszok javítása a műhelykocsis szerelők feladata, akik arra törekednek, hogy minél hamarabb, és biztonságosan visszaállítsák a járművet a forgalomba. Az üzem kollektívájától függ a járművek forgalom- és utasbiztonsága. (Tudósítás a 4. oldalon.) (Kerényi László felvétele) Kattogtak az árazógépek Két nap alatt elvégezték Az élelmiszerboltokban befejeződött a kereskedelmi dolgozók nagy munkája, a leltározás, és az átárazás. Az iparcikk- és a ruházati boltokban azonban még folytatódik. Az új év első napján három élelmiszerüzletben jártunk. A Vörösmarty utcai Csemege ABC-ben általában 2500-féle cikket tartanak, ám december 31-re 1500-félére apadt a készlet. — Először a raktárban kezdtük el a munkát. Felleltározzuk a készletet, s azután kezdődhet az árazás — mondta Cziáky Károly boltvezető. — Az előkészítést még szilveszter előtt megkezdtük, akkor este kilenckor mentünk haza. Többnyire otthon szilvesztereztünk, hogy pihentebben jöhessünk be január elsején reggel hatkor. Ez a munka igen nagy figyelmet igényel, többféle leltári segédletből kell kikeresnünk az új árat. Ha nem találjuk egyértelműnek, hívhatjuk a városi tanács árügyeletét. — A Csemege Kereskedelmi Vállalat központjában is ügyeldet tartanak — mondja Tófalvi Tamás ellenőr —. Jól is jön a segítség, hiszen sokféle termék van, aminek csak százalékokban ismerjük az árát. És ■ két nap alatt végezni kell az átárazással. — Éjfélkor még koccintottunk a családdal. — mondta Szabadka Vincérné boltvezetőhelyettes, — de az újévi ebédet már az üzlet étkezdéjében fogyasztjuk el. Az asszonyok többsége három napra előre főzött. (Folytatás a 8. oldalorv) Ködös idő Országszerte nyirkos, ködös idő várható a következő 24 órában. Túlnyomóan borult lesz az ég, elszórtan gyenge eső is lehetséges. A legmagasabb nappali hőmérséklet 9 fok körül alakul. Olajáradat Az olajtenger immár nemcsak a közvetlen környezetet, hanem hétszázötvenezer ember ivóvizét fenyegeti. A katasztrófa az új év másnapjának éjszakáján történt az egyesült államokbeli Jeffersonban, mintegy ötven kilométerre Pittsburgh városától, amikor összeroskadt az ottani olajfinomító egyik hatalmas tartálya. Az áradat más létesítményeket is megrongált, s jelenleg több millió liter üzemanyag borítja a közeli folyó vizét. Az olaj begyulladásától a hideg idő miatt nem kell tartani, de a benzin esetleg fellobbanhat. Ezért a legközelebbi községek lakóit, mintegy 1200 embert, kitelepítettek. A legfrissebb jelentések szerint, azonban a veszély lényegesen nagyobb, és az olajfolt rohamosan közeledik Pittsburgh vízműveihez. Ha sikerül is a lakosság ivóvizét megmenteni, legalább egy hónapig tart majd, amíg eltakarítják az amerikai olajfinomító balesetének nyomait. Gorbacsov az NSZK-ba látogat Mihail Gorbacsov várhatóan még az idén az NSZK-ba látogat — nyilatkozta a Szovjetunió bonni nagykövete. Kohl nyugatnémet kancellár szerint országa kész új fejezetet kezdeni a két állam közötti kapcsolatokban, de ehhez konkrét eredményekre van szükség a gazdaságban, a kultúrában és humanitárius ügyekben. Ha reggeli telefon Fiatalkorú nem volt T>r. Kazacsai Ferenc főorvost, a miskolci kijózanító állomás vezetőjét arról kérdeztük: mennyien szorultak ápolásra az ünnepek alatt? — Már karácsonykor nagy forgalmunk volt, akkor hatan kerültek az állomásra. December 27-től egyre több embert hoztak be. Meglepő hogy szilveszter éjszakáján csak ketten kerültek ide. Az új év első napján viszont öt „vendégünk” volt. Igen örülök annak, hogy az ünnepek alatt, egyetlen fiatalkorú sem került a kijózanító állomásra. Akik ide jutottak, azok között vannak régi ismerősök, de sajnos, új arcokat is felfedezhettünk közöttük. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet kérni akarja a Biztonsági Tanács összehívását, mert egyre rosszabbodik a helyzet az Izrael által megszállt területeken. A mozgalom egyúttal sürgeti, hogy az arab országok külügyminiszterei is vitassák meg a palesztin lakosság ellen alkalmazott izraeli erőszakot. 0 Nemrég bezárt az Avas Szálló. Ha minden igaz, csak egy kis időre, hiszen az elmúlt hónapokban tárgyalás tárgyalást követett annak érdekében, hogy legyen új üzemeltetője, s megnyílhasson ismét. Az esélyeket latolgatjuk a 3. oldalon. S Az új esztendő küszöbét átlépve, mindig várakozással, új reményekkel teli izgalommal tekintünk a jövőbe, miközben számot vetünk a mögöttünk hagyott óév eredményeivel és kudarcaival. 1987 és ’88 fordulóján, azt hiszem, mindnyájunkat a szokottnál is erőteljesebben foglalkoztat a múlt, még inkább az, ami előttünk áll. Gondokkal terhes, konfliktusoktól sem mentes évet hagyunk magunk mögött. Erőfeszítéseink ellenére korábbi problémáink nem csökkentek számottevően. Néhány területen markánsabbá váltak a gazdasági helyzetünket, a vállalataink gazdálkodását jellemző feszültségek, láthatóbbak lettek helyi társadalmunk ellentmondásai is. A közvélemény megosztottabb a közhangulat differenciáltabb, szélsőségektől sem mentes. Az emberekben érthetően zavart és bizonytalanságot keltett az, amit maguk körül láttak, amit az ország, szőkébb pátriájuk helyzetéről, kilátásairól tapasztaltak. Nehezebb volt eligazodni, a kérdésekre, kételyekre választ találni. Bizalom és bizalmatlanság, tenniakarás és tehetetlenség, hit és kilátástalanság-érzet keveredik egymással. Az elmúlt év — annak ellenére, hogy sok mindenben nem váltotta be reményeinket — fontos, a holnap alapjául szolgáló tapasztalatokat is hozott. Tisztábban, reálisabban látjuk helyzetünket, világosabbá váltak a gondok forrását felszámoló cselekvéshez szükséges eszközrendszer elemei és feladatai. Egyre bővülő körben ismertük fel, hogy olyan új kihívással kerültünk szembe, amelyre nem lehet a régi módon választ adni sem a gazdaságban, sem a társadalom más területein. Ma már sokan elfogadják, hogy a társadalmi és az egyéni boldogulás lehetetlen az átfogó megújulás nélkül. Ennek eredményeként vállalataink, intézményeink döntő többségében kezdeti lépéseket tettek a gazdálkodói, vállalkozói magatartás új elemeinek meghonosításáért. Lényeges gondolati, felfogásbeli változások tanúi lehettünk a város és környéke helyzetére döntő hatással bíró kohászat, az építőipar, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság területén. A kívánatosnál lassabban, de elindult a termelés- és termékszerkezet-váltás emberi sorsokat is jelentősen és nem mindig kedvezően befolyásoló, de elkerülhetetlen folyamata. Az Innovációs Centrum megalapítása, az épülő injekciógyár, a biotechnológia megjelenése városunkban példázza azt a törekvést, hogy nemcsak a meglévő adottságok megújítása, hanem az új szakterületek meghonosítása terén is keressük a kibontakozást. Az új gimnázium, a megújuló filmszínházak, vendéglátóegységek, a bővülő kereskedelmi hálózat, a szépülő belváros, s a városnak a szűkebb anyagi lehetőségek ellenére is zavartalan üzemeltetése annak köszönhető, hogy a tanács és intézményei már nemcsak felhasználják, elosztják a rendelkezésre álló forrásokat, hanem munkájukban megjelennek a gazdálkodás, a vállalkozás elemei is. A város szellemi életében tapasztalt pezsdülés, az öntevékeny, önszervező egyesületek megjelenése nemcsak az egyéni ambíciók, kisebb közösségek törekvéseinek kiteljesedéséhez járul hozzá, hanem előmozdítja a városhoz kötődés, az otthonosság érzésének kibontakozását is. Semmi okunk a problémák lebecsülésére, de arra sem, hogy az eredménytelenség, kilátástalanság érzete legyen úrrá rajtunk. Nagyon sokan becsülettel tették a dolgukat, ennek hasznát egyénenként és közösen is élvezhettük. Természetesen most már mindnyájunkat elsősorban az izgat: „hogyan tovább". Az, hogyan leszünk képesek megbirkózni az új, talán minden eddigieknél bonyolultabb összefüggésrendszert alkotó nehézségekkel, feladatokkal. Tudom, hogy ebben még nincs egység közöttünk, de a gazdasági-társadalmi kibontakozás helyi feladatainak kidolgozását segítő széles körű vita és a párt tagjaival most is folyó véleménycsere eddigi tapasztalatai arról győztek meg, hogy városunk és a környék munkásaiban, értelmiségében, a közösségekben van elszántság, elkötelezettség, képesség és tehetség az előrevivő változtatások megvalósításához. Mindannyian érzékeljük, hogy kényszerű, nem örömmel hozott, részben átmeneti intézkedésekkel kell az idén szembenézni. Természetes az emberek igénye az egyéni, családi boldogulás, a kényelmesebb élet iránt. Ez most nehezebb lesz. Mégis már sokak számára egyértelmű, hogy helyzetünk arra kényszerít: most a kevesebb eredményért is tudásunk, értékteremtő képességünk legjavát nyújtsuk. Ez az egyetlen reális esély a boldogulásra, a fejlődés megalapozására. Átfogó gazdasági és társadalmi reformot indítunk el, amely tudással, szakértelemmel párosuló következetességet, kemény célfdatosságot követel. Vannak és lesznek ellenzői, s nem is könnyű feladat, de a siker és a társadalmi igazságosság érvényesülése érdekében ki kell alakítanunk a piac által is elismert teljesítmény és az érte járó jövedelem közötti összhangot. Ez egyrészt azt követeli, hogy átütő erejű harcot folytassunk az egyenlősdi ellen, másrészt olyan érdekeltségi rendszert kell kialakítani minden területen, mely elsősorban és kizárólag az eredményt honorálja. Az új esztendőben, a stabilizálási folyamat első évében, kitüntetett szerepet kell biztosítani a helyi önkormányzatok erősítésének, a munkahelyi demokrácia szélesítésének, az érdekegyeztető mechanizmusok színvonalasabb működésének. A döntéshozó folyamat nyitottabbá tétele, az időben és megfelelő körben folytatott érdemi véleménycsere, vita alapozhatja csak meg azt a társadalmi egyetértést, ellenőrzést, mely garanciája lehet az óév során megindult felfogásbeli változások kiteljesedésének, végigvitelének. Úgy természetesen, hogy a saját igazát mások igazsága figyelembevételével, egészséges kompromisszumkészséggel keresse-követelte egyén és csoport egyaránt. Számolunk azzal, hogy intenzívebbé válik az egyéni és csoportérdekek érvényesítéséért folytatott küzdelem. Ez természetes velejárója kell hogy legyen társadalmunknak. A politika minden eszközével segítjük, az érdekek képviseletére hivatott minden szervezettől pedig elvárjuk annak előmozdítását, hogy a konkrét ügyekben a kisebb és nagyobb közösségek érdekei végül értelmes harmóniába kerüljenek. A gazdálkodási feltételek szigorodása újabb, magasabb követelmények elé állít mindenkit, nagyobb felelősség és fegyelem érvényesítését követeli meg. Ezt határozottan érvényre kell juttatni, ugyanakkor nem adhat senkinek felmentést az emberközpontú gondolkodás és magatartás kötelezettsége alól. A nehezebb körülmények közepette sem engedhetjük meg, hogy ez átmeneti nehézségeken túl, emberek önhibájukon kívül tartósan reménytelen élethelyzetbe kerüljenek. Ezért fontos feladatunk, hogy minden lehetséges erőforrást, kezdeményezést megragadva közreműködjünk abban, hogy városunk és környéke valamennyi polgára megtalálja a munkával megalapozott boldogulás lehetőségét. A realitás józansága arra int, hogy ne kergessünk délibábos álmokat, vágyakat, de arra is figyelmeztet, hogy a kishitűség, a kivárás, a tenniakarás és elszántság hiánya egyértelműen rontja az esélyeinket. Küzdelmes, és a jövőnk szempontjából meghatározó fontosságú új év elé nézünk. Abban a reményben kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Miskolc Városi Bizottsága nevében városunk és a városkörnyéki községek minden lakójának békés, boldog, munkával és annak élvezhető eredményével is együtt járó új esztendőt, hogy közös akarattal, kölcsönös erőfeszítéssel meg fogjuk alapozni további előrehaladásunk feltételeit. TÍMÁR VILMOS az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkára