Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)
1989-11-01 / 256. szám
■ ■ Üres lugasok A kezemben magasra lendül a balta, majd lecsap. Beszorul, nehezen mozdul, ahogy izzadó marokkal szorongatva rángatom kifelé a nyiszorgó fából. A szőlőtőke szívós, rostjai acélkeménnyé forrtak össze kígyómód tekergő törzsében. Lihegve csapkodom a tövét, a lugas drótjaitól nehezen férek hozzá, rossz a szög, ahogy hajolnom kell. Mindegyik tőke más, egyéni módon nő, fonódik rá a lugasra, mert a gazda csak irányítja metszőollójával, a szőlőnek kell építkeznie. Ahogy felemelem a földről a kivágott csonkokat és halomba dobálom mindet, mintha szíjas, inas öregemberek csuklóját fognám meg, sorra. Milyen kár, hogy nem lesz időm megtanítani téged — mondta apám nem sokkal halála előtt, amikor már csak úgy kijárt a szőlőbe, nézelődni, szemlélni egy lassan himbáló csónakból, hogyan távolodik a túlsó part. Tavasszal már egyedül kínlódtam, a kezemben a metszőollóval. Kétségbeesetten próbáltam kiolvasni a hajdani márciusok nyomait a göcsörtös ágak bogaiból. De rosszul olvastam, nem értek eléggé a tőkék nyelvén. Nyárra a szőlősorok egyszerűen megvadultak: hatalmas lombsátrakat fejlesztve, őserdei őseik génjeire emlékezve elemi erővel folyt, kúszott az egész lugasrendszer. Megpróbáltunk megmérkőzni: rafiával az övemben, késsel kezemben vágtam, kötöttem, öltem, de győzött... Az indák eljutottak még a szomszéd kerítéséig is. Lassan elkezdtem gyűlölni ezt a szívós, kacsos, kiirthatatlan növényt. A következő tavaszon már emeltem a telefont, hogy hívok egy igazi gazdát segítségül, amikor rájöttem: ez a szőlő engem mindig is le fog vetni a hátáról, mint a szilaj paripa az idegent. Nem passzolunk össze. A természet ritmusa nem nekem ketyeg — az én időmet másféle órák mérik, olyanok, amilyeneket acélrugók, hideg elektronikák hajtanak. Száguldók, és miközben azt hiszem haladok is, voltaképp egyhelyben járom nyomtató lóként rabszolga sorsú köreimet, míg a tőkék épülnek és építkeznek, sejtet sejtre raknak, úgy, ahogy azt kell. Ebbe akarok én beleavatkozni? Akaratom alá hajtani azt, amit nem lehet? Most sokadszor lendül a balta a kezemben, és végzem pontosan, könyörtelenül a hóhérmunkát. Ürülnek a sorok, szépen rendben haladok. Az üres lugasok drótjain elszáradt kacsok lógnak, mint a görcsbe rándult kezek kapaszkodnak még. A drótok között távolabb a szél mozdítja meg kicsit a köd falát. A távolból halk harangszó hallatszik. Halottak napja van. Kiss László A Bükkben őszi erdőtelepítés Az ősszel a korábbi éveknél kisebb területen telepítenek csemetéket a Bükkben. Mint Szegő Lajostól, a lillafüredi igazgatóság vezetőjétől megtudtuk, jelenleg is még teljes erővel a tavaszi telepítések gyomtalanításán munkálkodnak. A csapadékos nyári időjárás következtében ugyanis eluralkodott a gyom a csemeték között. Különösen a szeder lepte el az új telepítéseket. Ezeket a területeket kell most „tisztába tenni”, hogy a gaz, a kúszó növények burjánzása ne fojtsa meg a friss erdősítést. Mintegy 20 hektár területet készítenek elő őszi telepítésre. Ezen a részen hozzáfogtak a bozótirtáshoz, a padkázáshoz, amelyre aztán a csemetéket ültetik. Az őszi hónapokban a hegység őshonos, névadó fájával, a bükkel telepítenek be 10 hektárt. Erdősítenek Sebesvíz térségében, Jávorkúton, a Vesszősön, ahová a saját, a Bükk-fennsíkon lévő csemetekertben nevelt fácskákat ültetnek el. A lillafüredi igazgatóság éves terv alapján fásítja, erdősíti azokat a területeket, ahonnan korábban már kitermelték az évszázados fákat. Ezzel is akadályozzák, hogy a karsztosodás, a föld lemosódása, az erózió elhatalmasodjon. Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács mai meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Székely László általános tanácselnök-helyettes a hivatali helyiségében fogadóórát tart 12.30 és 15.30 óra között. A parlament döntése után A régi módon nem menne • Kétszáz szakértő Amíg nincs piac • Kevesebb halasztással jobb lett volna Megszűnt a népi ellenőrzés, éljen az Állami Számvevőszék! A parlament hétfői ülésén 289 igen, 6 nem szavazattal és 18 tartózkodással elfogadta az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslatot, és ezzel voltaképp feloszlatta a népi ellenőri rendszert. Az Országgyűlés a népi ellenőrök munkáját közfelkiáltással megköszönX XI. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1989. NOV. 1., SZERDA te. Balsai László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke arról nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy nyugdíjba kiván vonulni, és azt is mondta: a népi ellenőrök tudomásul veszik a döntést, de ennek azért nem feltétlenül örülnek. "Vajon mi a helyzet Miskolcon? Lakatos Attilát, a városi NER elnökét kérdeztük. A telefont felvéve, teljes természetességgel mondták be a vonal másik végén: itt a városi NEB. Tehát akkor megszűnt vajon nem ez a szervezet? Lakatos Attila: — A törvénytervezetben úgy szerepel, hogy azok a jogszabályok, amelyek a NEB-re vonatkoznak, ez év december 31-ig „még élnek”, azaz a NEB december 31-ig végzi munkáját. Még nem tudjuk, hogy pontosan milyen módon fogjuk folyó ügyeinket rendezni, de tudunk arról, hogy intézkedési tervek születnek az átmenet lebonyolítására, és ezeket hamarosan megismertetik velünk. Nem ért váratlanul minket ez a változás, hiszen már a második fél évben megkezdtük a felkészülést a várható döntésre. Bár azt hozzátenném, hogy jobb lett volna, ha kevesebb huzavonával, halasztással születik meg a parlamenti határozat. — Ön személy szerint hogyan éli meg ezt a döntést? ÁRA: 3,50 FORINT — Meggyőződésem, hogy ezt kellett tennie a parlamentnek. A népi ellenőrök tisztességgel teljesítették feladatukat, de a mai és a holnapi követelményeknek ebben a szervezeti rendszerben, a jelenlegi módszerekkel már nem lehetne megfelelni. — Hány embert érint egzisztenciálisan itt, Miskolcon a NEB megszüntetése? — A miskolci NEB-nél egy elnök, egy gazdasági szakértő és egy adminisztrátor szervezte több, mint 200 társadalmi munkatárs munkáját. Mivel adminisztrátorunk nyugdíjasként dolgozik már nálunk, két embernek kell munkát találni. Én úgy vélem egyébként, hogy a több, mint 200 munkatársunk, akik társadalmi munkában végezték feladatukat, olyan értéket képviselnek a város számára, amit hiba lenne elpazarolni. Ezek az emberek rendkívüli jártasságra tettek szert a fogyasztói érdekvédelem, a gazdasági élet számos területén. Nagy kár volna, ha széthullana ez a csapat, hiszen nem egyes intézményeknek, hanem magának a városnak lehet óriási szüksége arra, hogy egy szakértői gárda segítségét kérhesse mindennapi ügyeiben. Mellesleg a számvevőszékeknek is szükségük lesz külső szakértői gárdára. Úgy vélem azonban, hogy az a jövő útja, ha a szakértelmet megfizetik, a szakértők viszont ezért cserébe személyes felelősséget vállalnak munkálkodásukért. — Sokan úgy gondolják, hogy nem kell annyi ellenőr — például a kereskedelemben —, hanem inkább valódi piaci viszonyokra lenne szükség... — Való igaz, hogy a piac kialakulása automatikusan megold sok fogyasztói érdekvédelmi gondot, a minőségi kifogásoktól kezdve a vevők megkárosításáig. De ma még a piaci mechanizmus nem működik, és várhatóan jó ideig az átmenet időszakát fogjuk élni, amikor szükség van még a régi értelemben vett ellenőri munkára is. (kiss) Kellene egy éjjeli menedékhely Talán létezik gyors megoldás is... Egyre több a hajléktalan, a szegénység mélyére süllyedő ember Miskolcon is. Anélkül, hogy hosszan rágódna valaki az okokon, beláthatja: szüksége van egy olyan menedékhelyre, átmeneti szállásra, ahol éjszakánként meghúzhatják magukat a hajléktalanok. Európa minden nagyobb városában működik ilyen menedékhely — ott is, ahol jóval nagyobb jólétben élnek az emberek, mint nálunk. Nemrég dr. Dobos László, a Gyermekváros igazgatója írt levelet nekünk — amelyet közöltünk is — arról, miért maradt el eddig Miskolcon a menedékhely megépítése. Megírta, hogy legutóbb már pályáztak is ez ügyben központi támogatásért, de nem jártak sikerrel: egy év múlva újra kell pályázni Az igazgató most újabb levelet küldött nekünk, mert az előző megszólalása lapunk hasábjain úgy tűnik, nagy visszhangot keltett... Így ír: + MIÉRT CSAK MOST? A cikk megjelenése után többen felhívtak telefonon és személyesen is megkerestek. Az érdeklődők általában kérdéseket tettek fel, melyek közül a leggyakrabban visszacsengőket a nyilvánossággal is szeretném megosztani. Teszem ezt több okból. Egyrészt a kérdésekből egyértelműen kitűnik, hogy személy szerint nem nekem címezték, így válaszaimban csak a saját, egyéni véleményemre támaszkodhattam. Másrészt úgy éreztem, hogy a kérdésekkel együtt megfogalmazott vélemények a város társadalmának egészére is tartoznak. + EGYSZERŰEN, MÁR MOST Ezek után nézzük, milyen kérdések foglalkoztatják leginkább városunk lakóit az üggyel kapcsolatban? Összefoglalóan: miért nem történt már korábban konkrét intézkedés menedékhely létrehozása érdekében? Kinek, vagy kiknek, melyik állami szervnek a feladata ezzel a kérdéssel foglalkozni? Ha csak egy év múlva lehet ismét pályázni, addig minden változatlan marad városunkban? Az újonnan alakuló pártok közül zászlajára tűzte-e valamelyik a szegények, hajléktalanok kérdésének gyakorlati megoldását? Van-e közelebbi megoldási lehetőség, és ha igen, hogyan lehetne minél hamarabb segíteni? Gondolom és bízom benne, hogy a kérdésekre a nyilvánosság előtt válaszolnak az illetékesek. Személy szerint én az utolsóként megfogalmazott kérdésre kívánok egy megoldási lehetőséget röviden felvázolni. A város területén feltételezhetően találhatók üres, vagy részben üres, de kiüríthető helyiségek (lakások, irodák, intézmények stb.), melyek szinte átalakítás nélkül, a jelenlegi, vagy minimális üzemelési költségekkel (fűtés, világítás, vízszolgáltatás) azonnali megoldást jelentenének. A szükséges berendezést (ágyak, asztalok, szekrények) egészségügyi-szociális és oktatási intézmények kiselejtezett bútoraiból meg lehetne oldani. Amennyiben akár az épület (egy-egy helyiség), akár a felszerelési tárgyak javításra szorulnának, bízom benne, hogy a vállalatok vagy kisiparosok között lennének olyanok, akik ezt a tevékenységet vállalnák. A hajléktalanok, a kitaszítottak egyenrangú embertársaink! A sorsuk alakulása változtatta meg helyzetüket. Talán önhibájukból, talán önhibájukon kívüli okokból kerültek ebbe az életformába. Dr. Dobos László jjc Még mindig kevés a Béres-csepp, naphosszat hosszú sorok kígyóznak a miskolci Herbária-bolt előtt. Lapunkban részletekben közöltük a Béres-csepp szedésével kapcsolatos tudnivalókat. Most ugyanez a tájékoztató korlátlan mennyiségben kapható , sorban állás nélkül adják a Herbánában.