Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
JWPRSRi a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42 (ififi. — Kérjük olvasóinkat. levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Ki pvífi pénzzel Még az ősz folyamán fordultak szerkesztőségünkhöz a selyemréti anyukák. Azt kérték, hívjuk fel az illetékesek figyelmét a Gömöri-aluljáró elhanyagolt állapotára. De amiért leginkább panaszkodtak: sötét az aluljáró. A gyerekeket kisérgetni kell az iskolába és vissza, mert félnek a sötétben. Akkor megkerestük Lukács Bélát, az ÉMÁSZ I. Sz. Kirendeltségének vezetőjét, akitől többek között azt is megtudtuk, milyen szélmalomharc, amit ezen a téren folytatniuk kell. Tetemes összeget emészt fel a miskolci aluljárók lámpáinak pótlása. Mert alighogy felszerelik őket, jönnek az „erős emberek”, s volt lámpa, nincs lámpa, ismét sötétségben botorkálhatunk. Annak idején is megírtuk, hogy az ÉMÁSZ ismét új lámpákat szereltetett az aluljáróba. A napokban, pontosabban december 23-án arra jártam. A látvány, ami fogadott, több mint elszomorító. A dróthálóba ágyazott lámpaburák darabokban csúfoskodnak. Csak az imádság, akarom mondani drótháló fogja fel az üvegdarabokat, különben a járókelők fejére esnének. Hát mit lehet ehhez hozzátenni? És hogyan kérjünk ismét segítséget a lámpák kicserélésére? Hiszen annak idején azt is közölték az ÉMÁSZ szakemberei, hogy nem győzik pénzzel. S ha nem egy forgalmas, kisgyerekek által is igénybe vett aluljáróról lenne szó, szívem szerint azt mondanám, aki főzte, egye is meg: azaz, akinek szórakozást nyújtott a lámpák szétverése, ha jön a sötét este, essen az orrára! De itt azok is járnak, akik vétlenek a rombolásban. És ráadásul félünk is. Mert az az ember, aki a lámpa fényét egy-egy kővel ilyen könnyedén kioltja, az emberre is veszélyt jelent. Az viszont már közhelyszámba megy, hogy ellenőrizni kell az aluljárókat. Ugyanis nem lehet minden aluljáró minden egyes lámpájához őrt állítani. Valami egészen más kellene. Az, hogy mindenki a sajátjának érezze a város értékeit. És mennyit megtakaríthatnánk, ha csak a természetes elhasználódást kellene pótolni. Számoljunk csak, kedves „játékos kedvű rombolók”! Higgyék el, megéri! H.-né MIÉRT BONTOTTÁK FEL A SZERZŐDÉST? 1987. január 27-én átalánydíjas szerződést kötöttem a VILLKES-szel automata mosógépünkre. Becsületesen, havonta fizettem is a megállapított díjat. Már a szerződés megkötésekor észre kellett volna vennem az alábbi bekezdést: „A szerződést átvettem és azokat magamra nézve kötelezően elismerem.” Hát igen. Én, és nem a VILLKÉSZ. No, de ezen ne múljon. Hiszen az átalánydíjas szerződést amolyan előtakarékosságnak szántam, ha hiba történne a készülékkel, ne kelljen egy összegben fizetnem a javítását. Most, hogy öregszik a készülék, számíthatok a hibák gyakoribb előfordulására. Viszont a VILLKÉSZ december 17-én küldött egy levelet, mely szerint felmondja a szerződést, december 31-i határidővel. Gondolom, nemcsak egyedül vagyok ebben a városban, akit ilyen módon „pofára ejtettek”. Úgy gondolom, egyenlő jelek voltunk, akkor hogyan határozhattak egyoldalúan? — teszi fel a kérdést dr. N. Lászlóné miskolci olvasónk. Levélírónk panaszával megkerestük Bencze Lászlót, a VILLKÉSZ Szeles utcai szervizének vezetőjét. Mint elmondta, annak idején, amikor a mosógépek, hűtők javítására átalánydíjas szerződéseket kötöttnek a lakossággal, az akkori alkatrészárak lehetővé tették a szerződésben foglalt kötelezettségeik teljesítését. Jóllehet, a 45 és 90 forintos havonkénti átalánydíj az utóbbi időben már nem fedezte a javítások költségét. S most, amikor egy kompresszor ára háromezer forintba kerül, nem beszélve a kiszállási és javítási költségekről, a sok iv átalánydíj összege csak a töredékét fedezi a javításokra fordított összegnek. Az átalánydíjas szerződésről pedig elmondta a szerviz vezetője, hogy ez kétoldalú megállapodás. Bármelyik fél felmondhatja. Az ügyfelek közül bárki, bármikor élhetett ezzel a jogával, ha nem tartott igényt a szerviz szolgáltatásaira. Ebben az esetben viszont ők kényszerültek a felmondásra a piac diktálta körülmények miatt. Viszont felmondásuk szabályszerű volt. Még december elején kiküldték az értesítéseket, miszerint december 31-én szüntetik meg az átalánydíjas szerződésben foglalt szolgáltatást. Kérik az ügyfelek megértését, de a mai alkatrészárak nem teszik lehetővé a szerviz számára az átalánydíjas javítási formát. De elképzeléseik vannak egy új szolgáltatás bevezetésére, amely mind az ügyfelek, mind a szerviz részére elfogadható lesz. Erről egyébként értesíteni fogják korábbi átalánydíjas partnereiket. Miskolc, Klapka u. 17. i:64-000 Idős kisiparosok ünnepe A Miskolci Ipartestület elnöksége szinte már hagyományként azokat az idős kisiparosokat hívta vendégségbe, akik évtizedeket töltöttek becsületes munkával a lakosság szolgálatában. Igaz, sokukat megviselte az idő, de ősz fejjel is az ipartestület tagjainak érzik magukat, igazolja ezt az is, hogy december 20-án több mint százan tettek eleget a szíves meghívásnak. A feldíszített karácsonyfa és az erre az alkalomra terített asztalok csak emelték az ünnep hangulatát Az egybegyűlt idős embereket Vízi László, az Ipartestület elnöke köszöntötte, s méltatta a karácsony jelentőségét. A kedves szavú megnyitó után szerény, de ízletes vacsorát szolgáltak fel. Étkezés közben az Ipartestület „házi zenekara” — e sorok írója és barátja, Vidák János nyugdíjas — szebbnél szebb nótákat játszottak hegedűn és tangóharmonikán. Vacsora után az aktív kisiparosok saját készítésű ruhadarabokkal kedveskedtek az időseknek. A megemlékezést Orbán Lajos 82 éves kisiparos keresetlen, megható szavakkal köszönte meg mindannyiunk nevében azoknak, akik fáradoztak a kedves ünnepség létrehozásában. Viszonzásul békés, boldog új évet kívánunk; erőben, egészségben. Tarcsi Lajos Miskolc, Fövényszer u. Múlt évi „csendélet” a Marx téren jg Képünk még a múlt évben készült, december 30-án, a Marx téren, a zöldségbolt háta mögött. Az ott lakók és az oda telepített kis pavilonok gazdái kérik, hogy akik odahordták a sok hulladékot, ebben az évben már legyenek tekintettel másokra is. És ne várják el, hogy a lakók saját költségükön szállíttassák el a láthatóan „bolti hulladékot. Az adásvételről (1.) A Déli Hidlak által szervezet ingyenes jogtanácsadások során az utóbbi időben többen kerestet meg adásvételiel, különösen ingatlan adásvételével kapcsolatos problémájukkal. Ennek az oknál fogva most erről a témáról olvashatnak. (A jogszabály: a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény.) Elöljáróban mindjárt le kell szögezni, hogy csak általánosságban tudom ismertetni az adásvételt, hiszen az ilyen típusú jogügyletek a konkrét esetben mindig „testre szabottak”. Az adásvétel egy eredeti tulajdonszerzési forma, visszterhes jogügylet, amely arra irányul, hogy a vevő megszerezze a dolog tulajdonjogát, ő pedig ezért az eladónak fizessen. A tulajdonjog megszerzéséhez az arra irányuló szerződésen kívül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába került. A szerződés létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással is, de jogszabály az írásbeli alakot kötelezően is elrendelheti, illetve ebben a felek is megállapodhatnak. Az ingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződés csak írásban érvényes. Ha a felek ezt elmulasztják, akkor a szerződés semmis. Mivel a kötelező írásbeliséget jogszabály rendelte el, ezért amennyiben a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, úgy a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy ha a szerződést írásba kell foglalni, akkor az mit tartalmazzon. Minden szerződésnek vannak lényeges és kevésbé lényeges tartalmi elemei. Ha az összes részletkérdést kötelezően írásba kellene foglalni, akkor a felek szerződéskötése rendkívül nehézzé válna. Erre való tekintettel a Ptk. is azt mondja, hogy ha a jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, akkor a felek legalább a szerződés lényeges tartalmát foglalják írásba. Erről a következő folytatásunkban olvashatnak. Dr. Sz. S. 1 RENDEZTÉK A KART December 10-i rovatösszeállításunkban közöltük Gy. Lajos miskolci olvasónk levelét „Ismeretlen - lelkiismeretlen gépkocsivezető’ címmel. Olvasónk akkor azt tette szóvá, hogy november 26-án, délután 4 óra 10 perckor egy autóbusz a lakása előtt összetörve álló személygépkocsijának bal hátsó részét. Sajnos a kártevő gépkocsi rendszámát nem tudta megjegyezni, mivel gyorsan elhajtott a gépjármű vezetője. A nyilvánosság segítségével kérte, jelentkezzen az ismeretlen gépkocsivezető. Olvasónk panaszával kapcsolatban az alábbi tájékoztatást kaptuk Sórközi Györgytől, a Borsod Volán igazgatójától: „A káresetet kivizsgáltattam, a megrongálódott Lada gépkocsi bal hátsó sárvédőjének horpadásos sérülésének kárrendezése iránt intézkedtem. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a gépkocsivezetőnk az útlezárás miatti kerülő járati útvonalról — helyismeret hiányában — letért. A következő megálló elérése érdekében kanyarodott vissza a járati útvonalra a szűk utcákon át A helyszínről a forgalom akadályozásának elkerülése miatt állt be a közeli autóbuszmegállóba és várta a személygépkocsi vezetőjét hogy a kárt formálisan is rendezzék. Az erre irányuló megbeszélés közben történhetett félreértés, amely azt a látszatott eredményezte, hogy autóbuszvezetőnk anélkül hagyta el az ütközés helyszínét, hogy a felelősséget tisztázták volna. A történtekért az autóbuszvezetőnk nevében is elnézést kértünk a károsulttól. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a gépjárművezetőink a káresetek bekövetkezése során követendő eljárásokra ki vannak oktatva, és nem állhat érdekükben, hogy akármilyen káresetet eltitkoljanak. Vállalatunknak is az az érdeke, jó hírneve megóvása mellett, hogy amennyiben bizonyítottan felelős a bekövetkezett kárért, úgy azt korrekten elismerje és rendezze.” Becsapós nyolc nap Kislányom egész évi megtakarított pénzéből december 14-én a Bükk Áruházban vásárolt egy szép pulóvert, hogy meglepjen vele karácsonyra. Sajnos a felpróbálás után kiderült, hogy nem jó nekem. Még akkor nem gondoltunk semmi rosszra, mert az eladó azt mondta a lányomnak, hogy ha nem jó a méret, ünnep után kicserélik. Éltem is ezzel a lehetőséggel, és december 28-án visszavittem az áruházba. Ekkor ért a meglepetés. Közölték velem, hogy kicserélni nem tudják, mivel azt csak a vásárlás utáni 8. napig lehet, és már ilyen, pulóver nincs is. Egyébként közben ezt az 1080 forintos pulóvert leértékelték 790 forintra. Így lehetőséget adnak arra, hogy 790 forint értékben levásároljam a korábban 1080 forintért vett ruhaneműt. Elképzelhető, milyen lelkiállapotban voltam. De nem tehettem mást, levásároltam a csökkentett összeget. Kérdéseim azonban maradtak: a karácsonyi ajándékozásnál hogyan lehet betartani azt a bizonyos nyolc napot? Hiszen előre nem lehet kipróbálni az ajándékot. És ha én 1080 forintért jutottam hozzá, miért nem azt kaptam vissza? Várom a magyarázatot. K. G.-né Miskolc Elhanyagolt sírkertre Felháborodással olvastunk a bábonyibérci kis temetőben történt szomorú esetről: a csecsemőgyilkosságról. Hogy miért éppen itt történhetett meg, annak oka lehet. A kis temető nagyon elhanyagolt állapotban van. Jóllehet van gondnoka, de kérdem én, minek egy lezárt temetőnek gondnok, és miért fizetik, ha nem tud rendet tartani? Jómagam és ismerőseim félünk kimenni szeretteink sírjához. Alig találjuk a sírhantokat, kecske legeli róluk a növényzetet. De sorozatosan eltűnnek a sírokról a kővázák is. Ha szóvá tesszük ezt a gondnoknak, csak ellenszolgáltatás fejében kapjuk vissza. Az is megengedhetetlen, hogy a sírkerti szeméttároló drótkosarakból nyulakat etet a temető gondnoka. Mindezek után mégis elvárnánk, hogy ennek a kis temetőnek is lenne igazi gazdája. Ha az illetékesek arra is figyelnének, hogy mi is nyugodtan tehessünk le egy-egy szál virágot szüleink, hozzátartozóink sírjára. K. L.-né (pontos cím a szerkesztőségben)