Déli Hírlap, 1994. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
Függetlenség igen—nem Népszavazás Hodoscsépány-Somsály ügyében Az Ózdhoz tartozó Hódoscsépány-Somsály településrész önkormányzati képviselője, Berecz István 1993 szeptemberében aláírásgyűjtési akciót szervezett annak érdekében, hogy a Polgármesteri Hivatal írjon ki népszavazást, s „a 13 éve elvesztett függetlenségét kapja vissza a több mint 700 éves település”. Az akció során összesen 1703 aláírás gyűlt össze. A népszavazást tehát megejtik, mégpedig 1994. január 16- án. Természetesen a szavazásnak vannak ellenzői is, az úgynevezett „Együtt a városért bizottság”. December 22-én Berecz István képviselő a hodoscsépányi kultúrházban fórumra, kerekasztalmegbeszélésre hívta meg mindkét tábor képviselőit, hogy közösen beszéljék meg a településrész előtt álló feladatokat, s főleg, hogy mindenki elmondhassa érveit szemtől szembe. A képviselő sajnálattal állapította meg, hogy az Együtt a városért bizottság tagjai közül senki sem jelent meg, így a képzeletbeli kerekasztalból csak félkör lett. Miután köszöntötte a jelenlévőket, bevezetőjében hangsúlyozta: a térség önállóságának elérése nem az ő egyéni érdeke, hanem az itt élő 4370 állampolgár sorsáról van szó. A továbbiakban elmondta: “ Ha a település újra önállóvá válik, ez a térség erőteljes fejlődésnek indul. Amíg a városhoz tartozunk, csak egyre lejjebb süllyedünk, mert nem kapjuk meg a minket jogosan megillető összeget. Az önálló önkormányzat létrehozásában van a megoldás kulcsa. Mióta független képviselőként — nagy százalékaránnyal — megválasztott a lakosság, igyekeztem a bizalomért a terület érdekében minél többet tenni. Segítségemmel létrejött két nyugdíjasklub, amely eredményesen működik. A csépányi sportpálya — amikor Ózdhoz csatolták településünket — rövid időn belül szemétdombbá vált. Rengeteg társadalmi munkával 1993. április végére sikerült rendbe tenni, s már május elsején közel háromezer ember majálisozott itt. Megalakítottuk a csépányi Sport Clubot, amely a helyi fiatalokat fogja össze. Működésem alatt folyamatosan szerveztem a lakosság számára az olcsó élelmiszer- és ruhavásárokat, akciókat, ahol 30—40 százalék volt a kedvezmény. Irigykedve tapasztaljuk, hogy a szomszéd önálló településeken már ott a kábeltelevízió, vezetik a gázt, utat építenek, helyi rendőrségük van, és lehetne tovább sorolni. Mi is szeretnénk ezeket megvalósítani függetlenségünk visszanyerése után. A szakemberek számítása szerint 1993-ban településünk 85 millió forintot veszített azzal, hogy Ózd peremkerülete vagyunk. Hogy mit veszítettünk már 13 év alatt, azt nem nehéz kiszámolni. Tehát én azért harcolok, hogy az állam által nekünk járó „fejpénzt” mi kapjuk, s az ezt a térséget gazdagítsa. (kerékgyártó) Berecz István nem enged a negyvennyolcból... A bankok nem szívesen hiteleznek Milyen a mezőgazdaság pénzügyi helyzete? A mezőgazdaság pénzügyi helyzete az elmúlt hónapokban lényegesen nem változott. A szerényebb termék következtében megemelkedett gabonaárak csupán néhány üzemet juttattak lélegzetvételhez, tartalékot azonban ezek sem tudtak képezni, adta hírül a Földművelésügyi Minisztérium. A szakemberek vizsgálódásából kiderül, hogy a mezőgazdasági vállalkozók igyekeznek minél kevesebb hitellel gazdálkodni, hiszen a bankok nem szívesen hiteleznek ennek a vállalkozói rétegnek. Pedig a földművesek tisztességes szándékaihoz nem férhet kétség, a tulajdonviszonyok rendeződése után az új gazdák azonnal bevonták a termelésbe új fé?jeiket. Élénk érdeklődést váltott ki a mezőgazdasági vállalkozói körében az az 500 ezer fointos támogatási lehetőség, amelyet a kezdők saját forrásaik kiegészítésére vehetek igénybe. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból igényelhető hitelek odaítélésével kapcsolatban azonban nagyon sokan elégedetlenek, hiszen sok kistermelő és mezőgazdasági vállalkozó a háromszoros banki fedezet hiánya miatt nem tud ehhez a pénzhez hozzájutni. A minisztériumi felmérésből az is kiderül, hogy a vártnál kevesebb kistermelő vált az idén mezőgazdasági vállalkozóvá. Elsősorban azok próbáltak önállósulni, akik kárpótlással szereztek földtulajdont Ebben a többi között az is közrejátszott, hogy sok gazda tart a könyvelés és az adózás nehézségeitől, nem rendelkezik kellő szaktudással, iskolai végzettséggel az ilyen jellegű feladatok megoldásához. Nagy érdeklődés kísérte azt az októberben megjelent kormányrendeletet, amely a munkanélküli földtulajdonosoknak 200 ezer forintos támogatást ad, ha az önállósodás útját választják. Sajnos ennek a kedvezménynek a szélesebb körű igénybevételét is gátolja a hozzá kapcsolódó szer. szigorú feltételrend (u) MIENK A VÁR 5. Kutatnák az árkát is A diósgyőri vár kezelője az Idegenforgalmi Hivatal volt. A várárok és a lecsapolt halastó helyének telekkönyvi tulajdonosa pedig a Keletbükki Állami Erdőgazdaság. A restaurálást és feltárást 1953-tól az Országos Műemléki Felügyelőség irányította Ferenczy Károly tervezőmérnök és Czeglédy Ilona régész által. Mindketten hiányolták hogy a városi vagy a kerületi tanács részéről nincs olyan megbízott hivatali személy, aki velük állandó kapcsolatot tartana és akihez problémájukkal fordulhatnának. Nincs a várnak igazi gazdája. Az Észak-Magyarország című újság 1965. június 26-i számában Priska Tibor ezt írta: „...üdvös azonban, hogy valakik egyáltalán foglalkoznak a város egyik hírességével, hogy megpróbálják a több, a szebb teremtését. „Ez a III. kerületi diósgyőri tanács művelődésügyi állandó bizottsága volt, melynek tagjai ingyen tevékenykedtek. ELKÉSZÜLT HÁROM TORONY... Úgy ítéltük, meg 1965 tavaszán a városhoz kapcsolódó problémákat hogy azok rendezése már nem tűr halasztást. Tárgyalásra hívtuk 1965. június 10-re azokat a szakembereket és hivatali vezetőket, akik véleményükkel segítségünkre lehetnek. Hívásunkra 38 fő jelent meg az új Ady Endre Művelődési Házban, amelynek akkor függetlenített igazgatója voltam. Megnyitómban elmondtam, hogy elkészült három torony, és a negyediken dolgoznak. Megtörtént a várudvar feltárása, a külső várból eltűnt a fű, a bozót, ismeretessé vált a várárok mélysége, szélessége és az, hogy a külső része is ki volt építve. Szükséges a további javítás feltárás, távlatokban a rendezvények feltételeinek megteremtése. Kívánatos, hogy legyen olyan személy, aki irányítja a jövőben a végzendő munkálatokat. Kértem a véleményeket, javaslatokat. Ferenczy Károly szükségesnek mondta a várárokból a víz lecsapolását és ott a régészeti kutatást, továbbá a várkörnyék rendezési tervét. Czeglédy Ilona közölte, hogy a várárkon kívül is vannak feltárásra váró részek, és sürgette az árokból a víz lecsapolását. Hiányolta a tanács részéről az egyszemélyi felelőst. Sólyom Dezső főmérnök a várkörnyék hasznosítási tervének megrendelése mellett foglalt állást. Ki kell jelölni a vár gazdáját — mondotta. Mohácsi Dániel, a Keletbükki Állami Erdőgazdaság képviselője tudatta, hogy a tókert és a várárok az ő tulajdonuk. A tókert az erdészeti dolgozók iletményföldje. Kérte annak csere útján történő rendezését. Kiss Ákos, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályának képviselője elmondotta: eldöntött tény, hogy a vár hasznosításának gazdája a Művelődésügyi Minisztérium. Szükségesnek tartotta, hogy a feltárt anyag kezelése, raktározása ügyében intézkedés történjen. Horváth Péter, a miskolci Tervező Iroda képviselője hiányolta, hogy nincs állandó gazdája a várnak és nincs operatív bizottság. A többi felszólaló említése hosszadalmas lenne. VEGYE ÁT A VÁROS Bizottságunk kiértékelve a véleményeket, javaslatokat terjesztett a városi tanács vb-hez. Annak rövid kivonata 1. Miskolc Város Tanács :a telekkönyvileg vegye át a Keletbükki Állami Erdőgazdaságtól a diósgyőri vár egész területét. 2. A vár ügyeinek állandó intézésével bízzon meg egyszemélyi felelőst, tiszteletdíj mellett. 3. Szakbizottság foglalkozzon a vár ügyeivel és segítse az igazgató munkáját. 4. Megoldandó feladatok; a vár távlati hasznosítási tervének elkészítése, a várkörnyék rendezési tervének megrendelése, a várárokból a víz eltávolítása és az árok régészeti feltárása az egykori halastó visszaállítási lehetőségének megvizsgálása és a régészeti anyag elhelyezése. Javaslatunk nyomán dr. Fekete László városi tanácselnök tárgyalást folytatott a szakminiszterekkel a vár hasznosítása ügyében, és megkezdődtek, majd megtörténtek a megoldáshoz vezető inézkedések. (Jövő hétfőn folytatjuk) Balázs József • • A MATYÓ FŐVÁROS JÖVŐJE 2. 1r Olajat kerestek, tol lett bele Az ismeretlen-ismerős Mezőkövesd bő 700 éve található ott, ahol ma is: a fővárostól 130, Miskolctól 45 kilométerre, a Budapest— Miskolc vasútvonal, és a 3. számú főút mellett. A település alapítóinak helyválasztása nem bizonyult igazán szerencsésnek, túlzottan útjába esett a történelem viharainak. Nemcsak a tatár dúlta Mezőkövesdet, hanem a hatalom szeszélyes bakugrásait is el kellett viselnie lakóinak: a Mátyás király által 1464-ben városi rangra emelt települést 1887- ben nagyközséggé „fokozták le” (a városi jogokat végül 1973-ban kapták ismét vissza). A város mostani polgárai, és mostani vezetése most arra készül, hogy kihasználja a hétszáz éves múltú város adottságait. Előző számunkban nagy vonalakban ismertettük azt a tervet, amelyet a város dolgozott ki, meghatározva a jövő főbb vonalait. Az alapelv a magántulajdonon alapuló vállalkozásbarát koncepció, és a kisvárosi építészeti értékek megőrzése a fejlesztések során. A város elsősorban lehetőségeket kínál a reménybeli vállalkozóknak: helyszíneket és alkalmakat, ahol a legkülönfélébb beruházások hasznot hajthatnak a vállakozóknak és a város polgárainak egyaránt. Terveik megismertetésére minden alkalmat megragadnak, hiszen jó bornak is kell cégér. A MTESZ lapja, a Borsodi Műszaki Gazdasági Élet lehetőséget adott a bemutatkozásra, és idei 10. számát teljes egészében Mezőkövesdnek szentelte. A „Matyó különszám” alaposan körbejárja — szó szerint és átvitt értelemben egyaránt — a települést, megismertet a város távolabbi és közelebbi múltjával, jelenével és a tervezett jövővel. A város egyik legvonzóbb értéke a Zsóry-fürdő, amelyet a lapban dr. Misz Irén városi tisztiorvos mutat be. „A Bükk hegység déli lábánál, Borsod és Heves megye határán, a 3-as számú fő közlekedési út mentén található „a matyó főváros” egyik legnagyobb kincse, a Zsóry-fürdő. A 108 000 négyzetméteres területen fekvő gyógy- és strandfürdő kiváló hatású, a Bükk mélykarszt rétegéből feltörő termálvizet mondhat magáénak. A város lakói jól ismerik a fürdő történetét; tudják, hogy történelmi léptékkel nézve, nem oly rég — alig több, mint 50 éve — 1939. február 25-én olaj után kutatva — a fúrást végző emberek csodálkozására és örömére — gejzír módjára 30 méteres melegvízoszlop tört fel. A kút percenként 3000 liter 63 C-fokos termálvizet adott, és a bőséges vízhozam az első fúrást követő napokban fokozatosan tovább nőtt, és emelkedett a víz hőmérséklete is. Így három héttel később, 1939. március 9-én percenként már 5000 liter, 68 C-fokos víz került ki az olajfuratból. Az akkori tulajdonos — Zsóry Lajos — 1940. január 1-jétől palackozott formában hozta forgalomba a termálvizet. Hamarosan megnyitották az első fürdőmedencét is 1940 júliusában. A környék lakossága gyorsan megkedvelte a gyógyító hatású vizet, és közmegelégedésre használták mind fürdőzés, mind ivókúrák céljára. A víz különleges, nem mindennapi voltát jellegzetes szaga is jelezte. A jellegzetes szag a felszabaduló kén-hidrogéntől ered. A víz minősítéséhez szükséges elemző fizikai és kémiai vizsgálatokat az 1950-es években végezték el; a vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a mezőkövesdi Zsóry kútjainak termálvize értékes ásványvíz, nevezetesen kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos-kloridos-kénes víz. Gyógyhatását tekintve pedig a legértékesebb gyógyvizek egyike. Az 1960—70-es évek szorgalmas fürdőépítő munkájának köszönhetően a Zsóryfürdő országosan ismert és elismert gyógyfürdővé fejlődött. 1983-ban az Egészségügyi Minisztérium hivatalosan is gyógyfürdői rangra emelte. 1986-ban került átadásra — az évtizedek óta várt és áhított — „a gyógyvízre épített” 150 ágyas mezőkövesdi reumakórház. Északkelet- Magyarország legnagyobb mozgásszervi és reumatológiai egészségügyi intézménye, ahol lehetővé vált a betegek komplex kezelése. A regionális feladatokat ellátó reumakórház 6 évig mint a Mezőkövesdi Városi Kórház részlege működött, majd 1993. január 1-jétől— az új önkormányzati törvény adta lehetőségek értelmében — a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat bejelentett igénye alapján a megye tulajdonába került. A Zsóry-fürdő a Mezőkövesdi Városi Önkormányzat tulajdona. A termálfüdő és a strand befogadóképességei 8300 fő. A fürdőzők száma, az elmúlt évek átlagában több mint 500 000 fő/év. Százezrek reményét, mozgásképességét adta és adja vissza ez a nagyszerű gyógyvíz évről évre; segítséget nyújt a gerinc- és a végtagízületek kopásos és gyulladásos megbetegedéseiben szenvedőknek, javulást biztosít egyes, nehezen befolyásolható bőrbetegségekben, mint például a psoriasis, de enyhülést ad bizonyos krónikus nőgyógyászati gyulladásban megbetegedetteknek is. Ivókúra formájában pedig gyomor- és bélhurutban, továbbá az epe és máj betegségeiben alkalmazható. A fürdő fő tulajdonságait mindig örömmel soroljuk fel, a reális, teljes képhez azonban hozzátartoznak a gondok is; a Zsóry gyógyászati részlege elavult, az épület állaga veszélyesen leromlott, belső berendezése technikailag és esztétikailag egyaránt cserére szorul. Az önkormányzat szorító és halaszthatatlan feladata a helyreállítás, a modernizálás és természetesen a fejlesztés. Mezőkövesd gyógyvize megőrzendő kincs, vigyázva őrizzük meg önmagunk és utódaink számára...” (Vége) A sajátos matyó folklór vonzerő lehet az expo idején is. 1994. január 3., hétfő Déli Hírlap 3