Déli Hírlap, 1994. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

Gyógyszertárat avattak az Avason Hozsanna a neve Miskolc polgármestere teg­nap délben ünnepélyes kere­tek között átadta az Avas III. ütemében, a Klapka György utcában lévő Ho­zsanna gyógyszertárat. T. Asztalos Ildikó megnyitó be­szédében utalt arra, hogy a gazdasági helyzet romlásával az emberek egészségi állapo­ta is rosszabbodott. — Nincs időnk, és nem is ismerjük a helyes életmódot. Ennek megismertetésében se­gíthet bennünket a gyógy­szertár dolgozóinak szakta­nácsa. Az önkormányzat az ilyen vállalkozásokat maxi­málisan támogatja, mert a beteg emberek megsegítésére szolgálnak. Balogh Tiborné tiszti gyógyszerésztől megtudtuk, hogy ezzel az egységgel az országban a 22. magángyógy­szertár kezdi el működését. Tamás Józsefné gyógyszer­tárvezető eddig (is) a hejő­­csabai gyógyszertárt igazgat­ta. Jelenleg három gyógy­szerésszel, négy asszisztens­sel és egy takarítóval indít­ják a vállalkozást. Elmond­ta, úgy is, mint a kft. szak­mai vezetője, hogy elneve­zésük, a Hozsanna, latin szó, magyar megfelelője a Segíts!, s ők ennek szellemében sze­retnének dolgozni. Nyitva tartásuk az orvosi rendelé­sekhez igazodik, 8-tól 19 óráig tartanak nyitva, szom­baton és vasárnap szünnap. Egy ilyen vállalkozás csa­k akkor lehet hatékony, ha az orvosok, s az egészségügy­ben dolgozók is partnerek. A gyógyszertár vezetője meg­említette, hogy 46 magán gyógyszerkereskedővel áll­nak kapcsolatban, és az adott esetben a nem kapható gyógyszereket is órák alatt megszerzik. (Csanádi) Forduljanak hozzánk bizalommal a betegek — mondta Tamás Józsefné gyógyszertárvezető. Kolpingosok - hajnalig Nagy sikerű farsangi bált rendezett a miskolci Szent Anna Kolping-család 1994. január 29-én, szombaton. A bál fővédnöke, dr. Isé­­py Tamás államtitkár meg­nyitó beszéde után a ven­déglátók és a meghívott mindszenti templomi, a di­ósgyőri, és a Szemere Ber­talan iskola kolpingosai fe­lejthetetlen, színvonalas műsorral szórakoztatták a több száz fő bálozót. Vendégeink voltak többek között dr. Gyulai Gábor, B.-A.-Z. és Heves megyei köztársasági megbízott, cím­zetes államtitkár, Kobold Tamás és Petrasovszky Ist­ván, Miskolc város alpol­gármesterei, dr. Sedlák Má­ria, az ÁNTSZ vezető főor­vosa. A hajnalig tartó, családi­as hangulatú vigalom a Kol­­ping családok szellemiségé­nek jegyében zajlott. Intact 94. Környezetvédelmi kongresszus és kiállítás Az Intact nemzetközi kör­nyezetvédelmi kongresszus és kiállítás hagyományainak megfelelően, minden évben az ipar egy-egy részterüle­tét vizsgálja meg a környe­zetvédelem szemszögéből. Az Intact ’92. témája a fémfelület-kezelési eljárások technológiai és az e munka­­folyamatokból adódó kör­nyezetvédelmi problémák megvitatása volt. Az Intact ’93. középpont­jában az energiatermelés és az energiafogyasztás áll. A magyar gazdaságban mindig, de most különösen nagy hangsúlyt kell helyezni mindkettőre. A termelés ol­dalán komoly gondot okoz a gazdasági recesszió, a fo­gyasztás oldalán pedig a pa­zarló felhasználás. Most ala­kulnak ki a piacgazdálko­­dást elősegítő törvényi fel­tételek is. Mindez indokol­ja az 1994. március 22—25. között megrendezésre kerü­lő kongresszus és kiállítás aktualitását, az energiater­melés és -felhasználás, vala­mint ezek környezetvédelmi vonzatának taglalását. A fórumra elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik az energiatermelésben, -elosz­tásban és a -fogyasztásban — akár kutatóként, fejlesz­tőként, oktatóként, gyártó­ként, szolgáltatóként, fel­használóként, stb. vesznek részt. Természetesen várjuk a szabályzó- és mérőműsze­rek gyártóit, az energiata­karékos fogyasztók előállí­tóit és mindazokat, akik az energiatermelés és -felhasz­nálás hulladékait képesek csökkenteni, újrahasznosíta­ni, vagy más iparág hulla­dékaiból képesek hasznosít­ható energiát előállítani. A kongresszus és a kiál­lítás egyaránt ugyancsak je­lentős helyet kíván biztosí­tani a megújuló energiafor­rások megismertetésére. A kongresszus ez évben is három — hatósági, tudomá­nyos és felsőoktatási, vala­mint ipari — szekcióban végzi munkáját. Bővebb felvilágosítást ad dr. Scholz Tamás, a Kör­nyezetünkért Egyesület elnö­ke és Fehér István sajtófő­nök. Intact Kongresszusi Iroda 1098 Budapest, Toronyház u. 3/b. Telefon/fax: 127-1975 Telefon: 127-7044 Alpolgármesteri fogadóóra Halász Rózsa, Miskolc vá­ros alpolgármestere fogadó­órát tart február 2-án, szerdán délután 2 és 6 óra között a városházán. Sor­számosztás érkezési sorrend­ben, 25 fő részére, 13 órától. Szilágyi László vezérigazgató (balról) mutatta be az Elzett Certa üzemegységeit a vendégeknek, Hörcsik Richárd országgyűlési képviselőnek, Csuhaj V. Imre államtitkárnak és Ferencz Zoltánnak, az International House Budapest külkereskedelmi cég igazgató-tulajdonosának. (Jakubik László felvétele) Vakkantó Tele van a környékünk szebbnél szebb négylábúakkal, fekete és rozsdás spánie­lekkel, angol szetterekkel, vizslákkal. Dél­utánonként benépesítik a parkot, feszülnek a pórázok, nem tudni, a gazdi vezeti-e a kutyát vagy fordítva. A budai kutyavásá­ron se lehetett nagyobb zűrzavar, mint itt a parkban, ahol folyik a túllicitálás a fel­­magasztalásban, kié a szebb, az okosabb, a pedigrésebb. Az emberi szavak keverednek a kihívó morgásokkal, vakkantásokkal. Imitt-amott elnyújtott vonyítás jelzi: vagy engedj el, vagy fuss velem, mert köze­lebbről is megszemlélném azt a pulit... A parkban zajló élet Vakkantót hidegen hagyja. Csak ül a tér sarkában, szaglásra sem méltatja a bokrokat. Egykedvűen néz egy darabig, feje se fordul, csak a szemei mozdulnak jobbra balra. Kisvártatva feláll s kocogni kezd a garázsok irányába. Mivel neki ott dolga vagyon, közszolgálati tény­kedése. Neki egészen más az életrendje, mint ennek az elkényeztetett népségnek. Igaz, ami igaz: értékrendje — divatos szóval! — és jelleme merőben különbözik a parkbéli ficsúrokétól. Három dologban különbözik tőlük. Az egyik az, hogy meglehetősen csúnya korcs. Az ükapja tán foxi lehetett, a déd­anyja nem Rin-Tin-Tinnel adta össze ma­gát, s legközelebbi ősei se lehettek szép­ségdíjasok, akiktől rövid és csámpás lába­kat, télen-nyáron vedlő, seszínű bundát örökölt, barátságos csóválgatását apró csonkkal igyekszik jelezni; cakkos fülei hajdanvolt viadalra utalnak. Nem valami látványos küllemét még csúfabbá teszi a kövérsége. Nem is jár, inkább gurul a széle-hossza egyforma eb. Hát kérem, a jólét, a jólét... Vakkantónak nincs gazdája. Vakkantó a telep kutyája. Pontosabban a garázstulaj­­donosoké. Vakkantó a garázsok között él, itt teljesít közszolgálatot, pontosabban őr­szolgálatot. Másodsorban ez különbözteti meg a többiektől. Mert ne tessék ám gon­dolni, hogy korcsunk csak úgy idevetődött! Nem, ő ide elszegődött! Eltartás fejében. Hogy mikor? Ki emlékszik arra? Mint ahogy arra sem, kitől kapta a nevét. El­szegődött, s ezt igazolja a rendszeresen juttatott járulék: ételmaradék, szalonna­­bőrke, kiszáradt pogácsa, amit a tulajok naponta elévetnek; meg kerül falat a leg­különbözőbb helyekről is: a kocsiülés alá gurult konzervdobozból, a csomagtartóból, s a garázsban a munkapad alól. No, szó­val, az ellátás biztosított. A szállás meg? A fal tövében, a patak bokrai alatt. Téli hidegben jól jönne a garázs, de hát oda őneki kuss! Ezen a télen csak egyszer for­dult elő szolgálati vétség Vakkantó részé­ről, a fogvacogtató napok egyikén besom­­fordált az ilyen és ilyen számú garázsba (hogy ne legyek indiszkrét..), befeküdt a még meleg motor alá, elaludt, és ott is maradt három napig. És bizony, egy ku­tyának is ki kell mennie olykor, de ha be van zárva, hát odabent megy ki... Ebből lett egy kis baj, de hát Istenem, csak az nem vét hibát, ugye, aki nem dolgozik. Hogy ne nyújtsam a szót (bár tehetném még Vakkantó méltatására!), rátérek, har­madsorban miben különbözik Vakkantó a többi kutyától. Abban, hogy szenvedé­lyes guberáló. Nem, nincs ő arra rászo­rulva, dehogyis! ö a hulladékgyűjtő edé­nyek mellett az érzékelő, a szenzor, a sze­izmográf, az iránytű, a legfőbb szimat. Ahol ő leül — néhány lépésre a tárolótól —, s nyakát előrenyújtva merőn bámul, miközben hangosakat szusszant — ott egész biztos érdemes keresgélni. Mármint azoknak a szegényeknek, akik naponta megjelennek — érdekes módon szinte mindannyiszor Vakkantóval egyidőben — szurkálós botjaikkal, koszos zsákjaikkal, hogy keresgéljenek. És szavamra, ott, ahol Vakkantó adja a jelzést, találnak is. És hát szabad-e a szemükre vetni azoknak, akiknek még kidobálásra is telik... Isten ments, ha nem így volna, hogyan jelezhet­né Vakkantó, hogy juthatna szeletke ke­nyérhez, avas szalonnához, száradt kol­bászvéghez, penészedett kockasajthoz a nagyon éhes ember. Aki, ha jó falatot ta­lál, Vakkantónak is odavet valamit, ő meg elfogadja, nem mintha éhes volna, de­hogy éhes, csak az illendőség így kíván­ja .. E három dologban különbözik Vakkantó a környékbeli ebektől. Különbözött. Néhány napja kimúlt. A parkbéli rokonoknak nem hiányzik. A ga­rázstulajdonosok is majd megoldják vala­hogy a gondjukat. A guberálók keresni fogják egy darabig... (csala) 700-AN VÁRJÁK A BE­BOCSÁTTAT­ÁST Az ígéret: tőkeinjekció Államtitkári szemle az Elzett Certánál folyamatba is bekapcsolód­hat. Hangsúlyozta, olyan ipari kultúra alakul ki, me­lyet arra alapoznak, amit a vállalat jelenlegi dolgozói teremtettek a saját munká­juk révén. Elmondta még, hogy az Elzett Certa hazánk olyan intézménye, amelyre a magyar gazdaság is épít, vi­szont pénzügyi helyzete nem jó, a beruházások indítását több körülmény is hátráltat­ta. De azoknál az üzemek­nél, amelyeknél termelés és beruházás folyik, be kell indítani az adósságkezelési programot. Mivel az Állami Vagyonkezelő Rt. úgy látja, hogy az Elzett Certa termé­keinek is van piaca, és ver­senyképes — bár pénzügyi terheik vannak — mégis van remény a megmentésre. A vállalat bekerült azon ötven­öt cégbe, melyeknek adósság­konszolidációját végrehajt­ják, nemcsak az állam, ha­nem a hitelezők részéről is, az utóbbiak kedvező hozzá­állása mellett. Csuhaj úr ígérete szerint március végére az Elzett mentesül a terhek alól. Ezt követően az állam pénzhez juttatja a hitelezőket, hogy a beruházásoknak eredmé­nyük legyen, s beindulhas­son a repülőgépmotor-, és üdítőitaldoboz gyártás. Az államtitkár ígéretet tett arra is, hogy az Állami Vagyon­kezelő Rt. következő ülé­se megtárgyalja a cég továb­bi sorsát: a középtávú sta­bilizálás a tőkebefektetés lesz, mellyel erősítik a va­gyoni helyzetet. Hörcsik Richárd ország­­gyűlési képviselő szerint a térség problémáit csak lé­pésről lépésre lehet megol­dani. Az Elzett Certa pedig az egyetlen olyan gyár Zemplénben, melynek műkö­dése, léte, illetve nemléte az egész térségre kihat. A be­ruházások munkahelyeket teremtenek, hétszáz fővel többen dolgozhatnak majd a vállalatnál, ami csökkenti az igen magas munkanélkü­liségi rátát. Szilágyi László vezérigaz­gató pedig arról tájékozta­tott, hogy vállalatának reor­ganizációs terve elkészült, és ha segítséget kapnak, a közeljövőben meg is va­lósul. (szegedi) Hörcsik Richárd ország­­gyűlési képviselő meghívá­sára tegnap Sátoraljaújhely­re látogatott Csuhaj V. Imre államtitkár, a Privatizációs Minisztérium kabinetfőnöke. Látogatásának célja, a zempléni térség privatizáció­jának megismerése, illetve annak vizsgálata volt, hogy miképpen lehet elősegíteni megvalósulását. Délelőtt a sátoraljaújhelyi Elzett Certa cégnél, délután pedig a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél tett látogatást. — Büszkék lehetnek ma­gukra. Olyan gyárkomp­lexumban dolgoznak majd, amelyhez hasonló Magyar­­ország keleti felében nincs. A munkahelyteremtés, a be­ruházás ebben a térségben nagy érték, — mondta a dolgozók előtt az államtit­kár, aki kitért arra is, hogy olyan repülőgépmotor-gyár épül fel, mely a remények szerint sokféle más gyártási 1994. február 1., kedd Dél/ Hi­lan 3

Next