Déli Hírlap, 1994. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-01 / 76. szám

Megyénkbe is pénzt hozhat a falusi turizmus Napidíjas családtagok Legtöbbször a vidéki pan­ziókat azonosítják a falusi turizmussal, ám a kettő egészen más idegenforgalmi kategóriába tartozik. A fa­lusi turizmus legfőbb jel­lemzője, hogy a vendéglátó saját házának egy részét ajánlja fel a nála megszál­lónak, állandó bejelentett lakhelyén fogadja a nyaral­ni érkező vendégeket. Erre pedig egészen más szabá­lyok vonatkoznak, hiszen így a turisták által fizetett pénz kiegészítő jövedelem­nek minősül és 300 000 fo­rintig adómentes. — Mennyire terjedt el Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez a vendéglá­tási forma? — kérdeztük Kovács Gábort, a megyei idegenforgalmi hivatal ve­zetőjét. — Jelenleg mintegy ötve­­nen választották a falusi turizmust kiegészítő jövede­lemforrásként nálunk. Pon­tos számot nem lehet tud­ni, hiszen bármikor abba­hagyhatja valaki, és ugyan­így bármikor bele is kezd­het. A legfontosabb jellem­ző éppen az, hogy munkája mellett adja­ ki házának egy részét, hiszen a például me­zőgazdasággal foglalkozók­nak ez lehet az egyik mód arra, hogy rendszeres, napi, heti, vagy havi jövedelmet szerezzenek. Tíz ágynál több nem várhatja a vendégeket, efelett már panziónak, üdü­lőháznak minősül, és fon­tos, hogy sem kiemelt üdü­lőhelyen, sem fürdőhelyen nem végezhető ilyenfajta szolgáltatás. Hatalmas elő­nye, hogy nem igényel nagy befektetést, hiszen, mind­össze annyit kell tenni, hogy néhány szobát kicsi­nosítva, a ház környékét, az udvart kitakarítva, rendbe téve alkalmassá váljék az épület arra, hogy hazai vagy akár külfödi vendégek is kényelmesen elhelyezked­hessenek, kellemesen érez­zék magukat. Szinte divat ma az infrastruktúra hiá­nyosságairól beszélni, ám a tényeket reálisan megvizs­gálva be kell vallanunk, hogy a megyében hatalmas volt a fejlődés. A telefon-, gáz- és csatornahálózat bő­vülésével ma már szinte inden település megadhat­ja a legszükségesebb kom­fortot a vendégváráshoz, természetese­n az ilyen há­zakhoz az is szükséges, hogy a nyaralni vágyók is :udják, Hejcén nem az Át­rium Hyattben szállnak meg, s ehhez mérten kell alakítaniuk elvárásaikat is. — Mennyire keresettek ezek a házak, vendégszo­bák? — A falusi turizmusnak ma már külön szervezetei annak, az ezzel foglalko­­zó egyesületeket alakítot­ok, és külön prospektusok­­on, kiadványokban népsze­­rsítik magukat. Ezek kül­­öldre is kijutnak, bár ma még a hazai turisták veszik ikább igénybe a lehetősé­gt a néha-néha felbukkan­ó német és holland utazó­in kívül. A legfontosabb vonzást mégis az adhatja, ha a vendégek érzik, hogy szeretik őket, s erre a há­zigazdának a családját is fel kell készítenie. Egy-egy ilyen nyaralás alkalmával nagyon közel kerülnek egy­máshoz vendégek és ven­déglátók, hiszen egy asztal­nál esznek, és gyakran még egy-egy alkalmi idegenveze­tést is vállalniuk kell, be­mutatva a helyi nevezetes­ségeket, szép kirándulóhe­lyeket. — Mennyibe kerül így egy éjszaka? — Három-négyszáz forint­tól maximum nyolcszáz fo­rintig, ellátással együtt. — A külföldiektől valu­tát is elfogadhatnak? — Bár a törvényes fizető­­eszköz a forint, mégis azt kell mondanom, hogy adott esetben igenis elfogadhat­ják, de a jogszabályok sze­rint csak a hivatalosan er­re kijelölt helyeken válthat­ják át. Hangsúlyozni szeret­ném, ebből nem lehet meg­gazdagodni, de mindenképp javíthat az ezzel foglalkozók anyagi helyzetén. Azonnali készpénzt hoz, ami akár több is lehet, mint a mun­kanélküli-segély, ezért sokat segíthet azokon, akik állá­sukat elvesztve kénytelenek voltak otthon maradni. Ezt jelzi az is, hogy bár a ne­vében falusi ez a turizmus, vannak kiadó szobák Sáros­patakon, sőt Ózdon is. Nem kell hozzá más, mint egy alkalmas ház, néhány ked­ves vendéglátó és kellően komfortos környezet Ez az alap, ám ezen túl, ha valaki akar, hát építtethet a kert­jében teniszpályát, úszóme­dencét, vagy akár fedett parkolót is, senki sem tiltja meg neki, és sokkal több vendéget szerezhet. Ha va­laki ilyen tevékenységet folytat, hozzánk bátran be­jelentheti, mi összegyűjtjük ezeket a címeket, és kész­séggel megadjuk a hozzánk betérő utazóknak. B. G. O. Árnyas utca valahol vidéken ... Hangulatát is megfizetik. Az Észak-magyarországi Gyáriparosok Szövetsége kiutat keres a válságból Párbeszéd a keleti piacokért Magyar befektetések orosz vállalatokba Az együttműködés lehető­ségeiről tárgyalt tegnap dr. Csornai Zoltán, az Észak­­magyarországi Gyáriparosok Szövetségének elnöke, vala­mint Mezei András közíró, a Társaság a Keleti Piacokért egyesület főtitkára. A régió számára rendkívüli fontos­ságú, hogy megtalálja a gazdasági válságból való ki­lábalás minél gyorsabb mód­ját. Ez a törekvése az ÉGYSZ-nek. Ez a célkitű­zés találkozik az egyesület alapgondolatával: szerezzük vissza az elvesztett keleti piacainkat. Mezei András elmondta, hogy társaságuk mögött je­lentős gazdasági erők állnak. Megszerezték a kormányzati szervek támogatását is, és nagyon sok hazai cég ismer­te fel, hogy a keleti piacokat csak egy egységesen kidolgozott koncepcióval lehet igazán hatékonyan meghódítani. A társaság ebben a kér­désben konkrét tervekkel is rendelkezik. Elképzeléseik vannak az Oroszországnak Magyarországgal szemben fennálló 800 millió dolláros tartozásának rendezésére is. A tervek szerint a tarto­zás fejében magyar befek­tetők szerezhetnének része­sedést kinti vállalatokban. Mint megtudhattuk, első­sorban az olaj-, a gép- és a gázipar iránt nagy az ér­deklődés. A keleti piacokra való betörés révén ismét Ma­gyarországra vonzhatnánk a nyugati tőkét is. A nyugatiak ugyanis nem rendelkeznek­­ komoly tapasz­talatokkal a keleti piacokon való kereskedésben, szívesen hagyatkoznának a magyar tapasztalatokra. Dr. Csornai Zoltán hang­súlyozta: a helyzet érzékel­tetésére elegendő az a pél­da, hogy a régióból egyedül az IC(P) Holding Rt. tagja a Társaság a Keleti Piaco­kért egyesületnek. Mint mondotta, az ÉGYSZ és az egyesület kapcsolata két szuverén társaság párbeszé­dének tekinthető. A keleti piacokra való betörés azon­ban közös ügy. A régió szá­mára például az egyik ki­törési, felzárkózási lehetőség lehetne. Az egyesület ter­veiről megtudhatuk azt is, hogy fontolgatják egy magyar —orosz közös pénzintézet életre hívását, amely megkönnyítené a ke­reskedelmet, illetve gazda­sági együttműködést. Ren­delkeznek egy korábban el­készült tervezettel, amely az acélipar válságkezelését cé­lozza, és ukrán, orosz és ha­zai erőket mozgatna meg. Dr. Csornai Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a tervezet segíthet a na­pokban létrejött Csornai— Petrenkó—Széles konzor­cium elképzeléseinek va­lóra váltásában, a még érvényes és használ­ható elemeket ugyanis al­kalmazni lehetne a reorga­nizációban. Mint mondotta: a régió számára minden le­hetőséget meg kell ragadni, hogy kiegyenlítse a hátrá­nyát a fejlettebb és kedve­zőbb helyzetben levő ország­részekkel szemben. A KÖZGYŰLÉSEN TÖRTÉNT Vár utcai „ostrom": patthelyzet ÉDESVÍZI TENGERIKÍGYÓ Miután tegnapelőtt kétségek merültek fel­­ a közgyűlési tanácsteremben működő elektronikus szavazóberen­dezés helyes működését­­il­­letően, tegnap a testület áttért a kézfelemeléssel történő szavazásra (ez mindaddig így marad, míg a berendezést megnyugtatóan le nem tesz­telik). A képviselők tegnap újra szavazták a város tavalyi évét dokumentáló zárszám­adási beszámolót, és azt 41 igennel, valamint 9 tartóz­kodással elfogadták. Ezt követően került sor a MIK Rt. idei bérlemény­­üzemeltet­ési és karbantartá­si tervének megvitatására, melyet módosításokkal elfo­gadtak. Hosszas és eredménytelen vitát váltott ki Miskolc- Diósgyőr részletes rendezési tervének újratárgyalása, melyre egy ottani képviselő, Kis Péter (MDF) javaslatá­ra került sor. Az újratár­gyalást az indokolta, hogy a legutóbbi közgyűlésen el­fogadott tervvariánssal nem értenek egyet az érintett Vár utca környéki lakosok. A tervben ugyanis négy variá­ciót jelölt meg a tervező, ezek mindegyikét a lakos­ság — eddig tisztázatlan okokból — nem ismerhette meg a tervismertető lakos­sági fórumon, a közgyűlés pedig azt a variációt sza­vazta meg, amely ütközik a lakosság érdekével. A két érintett képviselő — Kis Pé­ter és Ruszkabányai And­rás — mindent elkövettek, hogy meggyőzzék képvise­lőtársaikat a lakosság által szívesen látott variáció (a Vár utcáit tehermentesítő feltáróút nyomvonaláról van szó) helyességéről, ám a szavazás során egyik variá­ció sem kapta meg a szük­séges többséget, így egyelő­re a legutóbbi döntés ma­rad érvényben. Túl az el­lentéteken a kérdést miha­marább meg kell oldani, hiszen hiába készül el ha­marosan a Vár utca dísz­­burkolata, ha új út híján továbbra is erre megy az autóforgalom. Ugyancsak hosszú vita után fogadta el a testület a víz- és csatornadíj emelé­seit: április 1-től az ivóvíz köbméteréért 50 forint 80 fillért fizetünk, a csatorna­díj pedig 21 forint 10 fillér lesz. A vízdíj-ügy valójá­ban édesvízi tengerikígyó, melynek nem is látni a vé­gét. A mostani emelés is kényszerlépés, hiszen meg kell valahogyan őrizni a vízművek fizetőképességét (a vállalatot közel 300 mil­liós kinnlévőség nyomaszt­ja), miközben az ÉV Rt.-től vásárolt víz ára egyre emel­kedik, a 60-as években nagy tempóban és alacsony mű­szaki színvonallal kiépített hálózat veszteségei hatalma­sak. Mindezek állandó (sőt növekvő) költségek, így il­lúzió az egyéni vízfogyasz­tásmérés megvalósítása is, hiszen hiába ta­­arékosko­­dunk a vízzel, a csökkenő vízfogyasztás törvényszerű­en vízáremelést von maga után. Sokkal aggasztóbb azonban mindezeknél az a tény, hogy csökken az „ol­csó”­­bük­ki karsztforrások hozama, hosszú távon nem tartható fenn a vízkiemelés jelenlegi tempója. Szokás szerint kényszerből, pénz­hiányból a rövidtávú érde­kek érvényesülnek ezen a területen is, noha helytálló a környezetvédők számítása, mely szerint ma 1 liter ivó­víz reális ára éppen annyi, amekkora­­ költséggel egy li­ter szennyvízből ivóvizet tudunk előállítani. Ez pedig nagyjából a jelenlegi vízár tízszerese. * Ezen a helyen tolmácsol­juk a polgármesteri hivatal kérését. A testület tegnap­előtt elfogadta a városban a választásokra felállítandó szavazatszámláló bizottságok titkáraira, tagjaira és pót­tagjaira tett javaslatot: az 1-es, a 2-es, és a 3-as szá­mú szavazókörökben azon­ban még szükség lenne tar­talékokra, akiknek jelentke­zését az önkormányzati iro­dán várják. Kájé 1994. április 1., péntek Mától csak a hívó fél fizet A Westel 450-es új útra lép Régi panaszt orvosol a Westel Rádiótelefon Kft. Az előfizetők azt nem értették: miért fizet a hívott fél is a telefonbeszélgetésekért? Ne boncolgassuk most ennek a számlázási módnak a mű­szaki miértjét, anná­l is in­kább, mert ez már a múlté. A hazai telefóniában bekö­vetkezett változások, megte­remtették a feltételeit annak, hogy a Westel Rádiótelefon Kft. — amely­­ mindvégig nyitott volt az újra — jelen­tős változásokat hajtson vég­re ár- és üzletpolitikájában. — Ma a Westel 450-es rendszernek 45 ezer előfize­tője van — mondotta Wink­ler János, a Westel Rádióte­lefon Kft. vezérigazgató-he­lyettese —, és a rendszer, a jelenlegi beszélgetési szoká­sok ismeretében 60—70 ezer előfizetőt ,tud kiszolgálni. Van tehát még szabad ka­pacitásunk, ám nem hallgat­hatjuk el, hogy bizonyos körzetekben és bizonyos idő­szakokban­ túlterheltséget tapasztalunk. Egy igazi péntek délutáni, belvárosi dugóban például a légszen­­­nyezéssel egyenes arányban nő a rossz minőségű tele­fonbeszélgetések száma. Ne­hezítik a helyzetet a ma­gyarosan hosszú telefonbe­szélgetéseik. Az USA-ban a mobiltele­fonok átlagos használati ide­je 90—1120 perc havonta, míg Magyarországon ennek a négyszerese. Ez a túlter­heltség némi feszültséget okoz a budapesti mobiltele­­fon-forgalomban.­­Ennek is betudható, hogy — bármi­lyen furcsa — a Westel 450- esnél nem szomorúak a GSM-rendszerek megjelené­se miatt, hiszen­ a konku­rencia szolgáltatásai inkább kiegészítik és némileg teher­mentesítik őket. • BÁRMIKOR, BÁRHOL ELÉRHETŐ — A Westel 450-es rend­szer ma az ország 93—94 százalékát fedi le a maga három budapesti, székesfe­hérvári és szolnoki központ­jával, valamint országosan kiépített 170 bázisállomásá­val. A GSM-rendszernek ugyanekkora lefedettséghez jóval több bázisállomásra, tehát nagyobb beruházásra lesz szüksége. Éppen ezért a GSM-rendszert alkalmazó cégek az első fázisban a megyeszékhelyekre kon­centrálnak, amelyeket sáv­szerűen kötnek össze a fő­várossal. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a poten­ciális előfizetők egy jelen­tős részét megszerezhetik, ám az is nyilvánvaló, hogy a főváros—megyeszékhely közöttti sávokon kívüli fej­lesztés már hatványozott erőfeszítést igényel, jóval alacsonyabb megtérülés mel­lett. A Westel 450 már eze­ket a sávokat is lefedte nem­zeti mobil alaphálózatával, jelen van értékesítési háló­zata és működési rendszere. ■ Itt az előfizetőkért verseny lesz. A sávok között viszont sokáig csak a Westel 450 el­érhető. Sok olyan vállalkozó, üzletember van, akinek ar­ra van szüksége, hogy bár­mikor, az ország bármely pontján elérhető legyen, ők azok, akik nem nélkülöz­hetik a Westel 450-est. • VERSENY AZ ELŐFIZETŐÉRT A Westel 450-nél számí­tanak arra, hogy hamaro­san előfizetőik egy része ki­cserélődhet, vagyis a mobil­telefon-tulajdonosok üzleti, személyes érdekeik figye­lembevételével döntenek arról, milyen készüléket használnak. Nem kizárt egy olyan vállalkozói réteg megjelenése sem, amelyik — a külföldön már bevált módon — mind a GSM- rendszert, mind a hagyomá­nyos 450-est is használja majd, annak függvényében, hogy külföldön, illetve bel­földön az ország melyik ré­szén akar telefonálni. Mind­ez azt jelenti, ha a Westel 450-es­­ továbbra is jó minő­ségű szolgáltatást nyújt, egy bizonyos előfizetői át­strukturálódás mellett to­vább növelheti előfizetői létszámát.­­Bár a 450-es szolgáltatásokat bizonyos mértékben kiegészíti a GSM, és éles konkurencia­­harctól nem kell tartani, a verseny érezhető lesz. A GSM-rendszerek megjele­nése kihívást jelent a Wes­tel 450-nek, és olyan új tí­pusú marketing stratégiát és árpolitikát igényel, amely alkalmazkodik a magyar távközlési piacon bekövet­kezett korszakváltáshoz, a kínálati piac megjelenésé­hez. (Folytatjuk) m­i £--m

Next