Déli Hírlap, 1995. november (27. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

1995. november 1., szerda Elfogytak a százmilliók Az egészségbiztosítási pénztár első féléve Az Országos Egészségbiztosítá­si Pénztár (OEP) ebben az eszten­dőben valamivel több, mint 434 millió forintos költségvetéssel dol­gozik, amelyet elsősorban a járu­lékbevételekből, kisebb részt pedig egyéb bevételekből finanszí­roznak. Az első félévben összessé­gében az időszaknak megfelelő arányban teljesültek a kiadási ter­vek, ám az egyéb kiadások na­gyobbak voltak a vártnál. Az OEP ebben az évben 360 milliárd forintnyi járulékbevételre számít és mintegy 74 milliárd fo­rintot egyéb bevételekből kíván megszerezni. Szükség is volna erre, hiszen közel 272 milliárd fo­rintot természetbeni ellátások fi­nanszírozására kellene költeni. A gyógyító-megelőző ellátásokra jutó összeg 193 millió, a gyógy­szertámogatásra 68,5 milliárd, míg a gyógyászati segédeszközök tá­mogatására 7,7 milliárd forint. Utóbbi keretösszeg több, mint 70 százalékát már az első félévben el­költötte az OEP. Rosszul alakult a gyógyfürdő-szolgáltatás is, hiszen az erre jutó 600 millió forint már az első hat hónapban elfogyott. A pénzbeni ellátásokra idén jutó mintegy 117 milliárd forintból már eddig elköltődön 32,6 milliárdnyi a rokkant és baleseti ellátások kifi­zetésére, 20 milliárdnyi táppénzre, 4 milliárd terhességi segélyre. Emlékezés az első világháború halottaira A halottak napja alkalmából a hősi halottak emlékére ma délelőtt a miskolci Hősök temetőjében levő katonai emlékműveknél és a román emlékműnél Papp Károly alezredes, Miskolc város helyőrsé­gének parancsnoka és Lovász József őrnagy rója le kegyeletét. Dél­után 2 órakor Diósgyőrben, az első világháborús hősök emlékművé­nél, fél 3-kor pedig a Vasgyári temetőben levő, az első világháború­ban elesettek közös sírjára Kobold Tamás, Miskolc polgármestere és Papp Károly alezredes, helyőrségparancsnok helyezi el a kegyelet és megemlékezés virágait. DÉLI HÍRLAP • BELPOLITIKA Közepes árvízzel még megbirkóznak AHOL A PART SZAKAD Az elmúlt évek aszályos időjá­rásának a következtében háttér­be került az árvízvédelem hely­zete Magyarországon, ami meg­mutatkozik a finanszírozásának a mértékén is, pedig intő jelekből nincs hiány. Repedeznek a gátak, iszapolódnak a belvízcsa­tornák, a műtárgyak jelentős része az amortizáció és a rongá­lás következtében használhatat­lan. A jelenlegi állapotokról adtak értékelést az­­ Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazgatóság vezetői a tegnapi sajtótájékozta­tójukon. Dr. Pados Imre igazgató a víz­kárelhárítással kapcsolatos kor­mányhatározatot idézve elmondta, hogy az árvízvédelem az ország védelmi politikájának a része. A szakminisztérium stratégiai terve szerint 2000-ig több mint 14 milli­árd forintot kell költeni az ágazat fejlesztésére, amelyből 1,9 milli­árd jut az Évizig területére, amely megyénken kívül Heves, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg és Jász- Nagykun-Szolnok megyék egy ré­szére is kiterjed. A Tisza völgyé­nek árvízvédelmi kiépítettsége el­marad a Duna mente mellett, rá­adásul elég a térképre nézni, s máris látszik, hol van több veszé­lyeztetett terület. Több mint 130 kilométer védmű kikerül az állami fennhatóság alól, s önkormányzati, illetve egyéb tulajdonba jut. Ugyan­csak az önkormányzatokra vár a megye 19 olyan települése védel­mének a biztosítása is, amelyek az árvízszint alatt vannak. Ombódi István főmérnök ismer­tette a főművek őszi felülvizsgála­ta során szerzett tapasztalatokat. Az árvízvédelmi fővonalak hossza 593 kilométer, a töltésekben lévő zsilipes műtárgyak száma 229. Ezen­kívül 869 kilométer belvízcsatorna és 25 belvíz-szivattyútelepük van. A védvonalak kiépítettsége­ 51 szá­zalékos, ami az országos átlag alatt van. A töltések egy része magassá­gi és mérethiányos, illetve szerke­zeti és altalajhibás. Az elmúlt é­­vekben elmaradt karbantartások halmozódásának következtében a Tisza, a Bodrog és a Takta mellett megrepedtek a töltések, de a legna­gyobb gond a Tarna mentén jelent­kezett, ahol már nemcsak repedé­sekről, hanem a gát hasadásáról kell beszélni. A Bodrogközben a belvízcsatornák kapacitásának csökkenése mellett a rongálás okoz nagy gondot. Táblákat, osz­lopokat vágnak ki, a telefon-légve­zetékeket több kilométeres szaka­szokban lopják... Van ahol már nem is pótolják, mert szinte azon­nal lába kél. Tiszalök-Tiszatardos között szakad a part, elkezdték a rekonstrukciót, de további 20 mil­lió forintra van szükség, s a pénz­ből van a legkevesebb. Egy függet­len szakértői vizsgálat szerint a fel­adatok ellátására 1,4 milliárd fo­rintra lett volna szüksége az Évi­­zignek az idén, de a tényleges elő­irányzat csupán 155,9 millió. Ennek fényében köszönetet mondhatunk az időjárásnak, hogy kegyes hozzánk, s megkímélt a nagy árvizektől. Dr. Pados Imre szerint egy közepes méretű és hosszúságú tiszai vagy bodrogi ár­vízzel várhatóan jelentősebb ka­tasztrófa nélkül képes megbirkóz­ni az Évizig, de ezt egy nagy árvíz esetére már nem ígérte... (csontos) Intő jel volt a nyári Sajó-áradás is, amely hirtelen jött, s szerencsére gyorsan lefolyt a víz. Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napok A hiteltől a szerződésig Johannes Rau, Észak-Rajna- Vesztfália miniszterelnöke el­múlt hétvégi budapesti tárgyalá­sai, és a felajánlott 300 millió márkás hitelkeret teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a tar­tomány kis-, közép- és nagyvál­lalkozói részt vállaljanak a hazai gazdasági élet átalakításában. Ennek úgymond „aprópénzre” váltása, hogy húsz német kis- és középvállalat képviselője vett részt, és folytatott tárgyalásokat magyar kollégáival a Miskolcon tegnap megkezdődött Észak- Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napokon. Dr. Robert Mainberger, a düs­seldorfi Gazdasági és Vállalkozá­si, Technológiai és Közlekedés­­ügyi Minisztérium osztályvezető­­­je, a német gazdasági küldöttség vezetője elmondta: Észak-Rajna- Vesztfália tartomány részéről azért mutatkozik nagy érdeklődés az észak-magyarországi régió iránt, mert adottságai hasonlóak, ők har­minc évvel ezelőtt ugyanilyen gaz­daságátalakítási gondokkal küsz­ködtek, mint most a magyarok.­­ Ma azért vagyunk itt - hangsú­lyozta -, hogy ezt a harminc évet önök rövidebb idő alatt letudhas­sák. A szakember a kooperációban látja az együttműködés lehetősé­gét. Az együttműködés egyik fon­tos területe a gépipar lehet. Gérnyi Gábor, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium főosztály­­vezetője kiemelte, hogy Magyar­­ország 6,4 milliárd dolláros német­­országi külkereskedelmi forgal­mának negyedrészét Észak-Rajna- Vesztfáliával bonyolítja le, és ami lényeges: az export és az import kiegyenlítőfiik. Az Észak-Rajna- Vesztfáliai Gazdasági Napokon, amelynek megrendezésében a Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyei Keres­kedelmi és Iparkamara is közremű­ködött, elsősorban képviseleti szerződések születtek. Kiderült, hogy a gépiparban elsősorban a magyarországi bérmunkáztatásra nyílik lehetőség, később lehet szó komolyabb projektekről. Gyors eredmény elérésére a mezőgazda­­sági gépesítésben és az építőipar­ban van lehetőség. Utóbbiról Bi­hall Tamás, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is beszélt. Szó esett arról is, hogy az elmúlt hét végén a két állam szakértőiből lét­rehozott gazdasági vegyes bizott­ság a jövő év első felében Miskol­con tartsa ülését. Kobold Tamás, Miskolc polgár­­mestere bizalomerősítő és bizalom­­építő találkozónak nevezte az Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasá­gi Napokat. Előbbinek azért, mert már nagyon sok német tartomány­beli vállalkozás vetette meg vala­milyen módon a lábát a térségben, utóbbinak viszont azért, mert ez alkalommal nagyon sok új német cég jött el. A polgármester hangsú­lyozta azt is, hogy az ilyen találko­zók beleillenek a térség, illetve a város fejlődési koncepciójába. Hangsúlyozta, hogy ebben a sza­kaszban még szükség van az állam közreműködésére, mint ahogy arra az elfogadás előtt álló megyei vál­ságkezelési és integrált szerkezetá­­talakítási program kapcsán is ja­vaslatot tettek a kormány felé. Sz. B. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napok Miskolc és térsége számára is lehetőségeket nyújt. Képünkön (balról): Kobold Tamás, a város polgármestere, dr. Robert Mainberger, a düsseldorfi Gazdasági és Technológiai Minisztérium osztályvezetője, valamint Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Szabán Gabriella felvétele) 3 Miskolcon is sok a lakásigénylő Az önkényeskedők kiesnek a listáról Kétségtelen tény, hogy a kis­keresetű, a szociális gondokkal küzdő­, illetve közös életük kez­detén lévő­ állampolgároknak sú­lyos gond az önálló lakáshoz jutás. Miskolcon évek óta feszítő­ a lakáshiány. Ennek feloldását az általános és részletes város­­rendezési tervben, illetve az ezt átfogó önkormányzati lakásgaz­dálkodás irányelveiben is megfo­galmazta a városvezetés. A múlt héten elfogadott koncepció - amely a közgyűlés novemberi ülésén is téma lesz - egyes részle­teiről már írtunk. A helyiségek bérleti díjának át­fogó rendezésére azért volt szük­ség 1994-ben, mert a lakbérek nem nyújtottak fedezetet az épületek fenntartására, és - ellentétben a költségek növekedésével - nem követték az inflációt. A 4-5 éves elmaradást követő díjemelés a bér­beadónál számottevő bevételt csak 1996-ban eredményez. Néhány adat: az összkomfortos lakások bérleti díja az idén négy­zetméterenként havi 55 forint, az éves maximumdíj 660 forint, az alacsonyabb komfortfokozatúak­nál 456 forint, illetve ennél keve­sebb is lehet. Az 1995. évi tervezett karbantartás négyzetméterenként körülbelül 230 forint, az üzemelte­tési költség cirka 380, a közüzemi költségek 200 forintot érnek el. Az összes költség tehát átlagosan évi 810 forint minden négyzetméterre, lakás és nem lakás célú helyiségek­nél egyaránt. Frekventált területen lévő üzlet havi bérleti díja mintegy tízszerese az összkomfortos laká­sénak, a használatból adódó bérbe­adói ráfordítások viszont lényege­sen alacsonyabbak. Gondot jelent még mindig, hogy a nagymértékű hátralékot felhal­mozó, nem fizető bérlőkkel szem­ben a bérbeadónak nincs hathatós intézkedési joga. Ráadásul a jogi hercehurca - a hátralékok behajtá­sa, illetve a nem fizető bérlő kila­koltatása - akár egy-két évet is igénybe vehet. Érdekes momen­tum, hogy a névjegyzék alapján történő lakáskiutalási rendszer is magában rejti a hátralékképződés lehetőségét, ugyanis a kiutalás fel­tétele a névjegyzéken megállapí­tott sorrend, s nem a valószínűsít­hető fizetőképesség. Az önkényes lakásfoglalók, vagy a bérleti díj nem fizetése miatt rosszhiszeművé vált lakás­használók ellen korábban csak bí­rósági eljárással, és többnyire szükséglakás biztosítása mellett lehetett intézkedni. A ma érvényes törvényi rendelkezések már nem kötik szorosan a kilakoltatás vég­rehajtását szükséglakás biztosítá­sához, amennyiben a bérbe adó a lakó ingóságait biztonságban el tudja helyezni valahol. Az is igaz, hogy a sokszor önhibájukon kívül elszegényedett emberek kilakolta­tása szívfájdító feladata a hatósá­goknak. Miskolcon jelenleg 220 ilyen ügy van, közel 50-nél a vég­rehajtás is megkezdődött. Egyre erősödik az a jelenség, hogy a rég­óta - több, mint 10 éve - lakásra várók türelmüket vesztve önké­nyesen beköltöznek valamelyik üres ingatlanba. Arra nem gondol­nak, hogy - helyi rendelet szerint - így évekre kizárják magukat a bérlakáshoz jutás lehetőségéből. Miskolc önkormányzata - szep­temberben keltezett lakásgazdál­kodási irányelveiben - megfogal­mazta, hogy a meglévő szociális feszültségek ellenére sem enged­hetők meg a lakásfoglalások, hi­szen ez demoralizáló hatású. Az érintettekkel szemben tehát a ren­delet szerint következetesen kell eljárni. Ma a bérbeadó 1577 lakásigény­lést tart nyilván, közülük 1289-en az összkomfortos lakásra várnak. Az önkormányzat jelentésében még két figyelemre méltó száma­datot találtunk: a lakáshasználat havi költségei két szobában lakó, négyfős család esetén körülbelül 11 ezer forint. Összehasonlításul a KSH 1995. júniusi kimutatása: a létminimum gyermekes családok­nál, egy főre vetítve nettó 17 300 forint körül van. P­

Next