Déli Hírlap, 1995. november (27. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1., szerda Elfogytak a százmilliók Az egészségbiztosítási pénztár első féléve Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ebben az esztendőben valamivel több, mint 434 millió forintos költségvetéssel dolgozik, amelyet elsősorban a járulékbevételekből, kisebb részt pedig egyéb bevételekből finanszíroznak. Az első félévben összességében az időszaknak megfelelő arányban teljesültek a kiadási tervek, ám az egyéb kiadások nagyobbak voltak a vártnál. Az OEP ebben az évben 360 milliárd forintnyi járulékbevételre számít és mintegy 74 milliárd forintot egyéb bevételekből kíván megszerezni. Szükség is volna erre, hiszen közel 272 milliárd forintot természetbeni ellátások finanszírozására kellene költeni. A gyógyító-megelőző ellátásokra jutó összeg 193 millió, a gyógyszertámogatásra 68,5 milliárd, míg a gyógyászati segédeszközök támogatására 7,7 milliárd forint. Utóbbi keretösszeg több, mint 70 százalékát már az első félévben elköltötte az OEP. Rosszul alakult a gyógyfürdő-szolgáltatás is, hiszen az erre jutó 600 millió forint már az első hat hónapban elfogyott. A pénzbeni ellátásokra idén jutó mintegy 117 milliárd forintból már eddig elköltődön 32,6 milliárdnyi a rokkant és baleseti ellátások kifizetésére, 20 milliárdnyi táppénzre, 4 milliárd terhességi segélyre. Emlékezés az első világháború halottaira A halottak napja alkalmából a hősi halottak emlékére ma délelőtt a miskolci Hősök temetőjében levő katonai emlékműveknél és a román emlékműnél Papp Károly alezredes, Miskolc város helyőrségének parancsnoka és Lovász József őrnagy rója le kegyeletét. Délután 2 órakor Diósgyőrben, az első világháborús hősök emlékművénél, fél 3-kor pedig a Vasgyári temetőben levő, az első világháborúban elesettek közös sírjára Kobold Tamás, Miskolc polgármestere és Papp Károly alezredes, helyőrségparancsnok helyezi el a kegyelet és megemlékezés virágait. DÉLI HÍRLAP • BELPOLITIKA Közepes árvízzel még megbirkóznak AHOL A PART SZAKAD Az elmúlt évek aszályos időjárásának a következtében háttérbe került az árvízvédelem helyzete Magyarországon, ami megmutatkozik a finanszírozásának a mértékén is, pedig intő jelekből nincs hiány. Repedeznek a gátak, iszapolódnak a belvízcsatornák, a műtárgyak jelentős része az amortizáció és a rongálás következtében használhatatlan. A jelenlegi állapotokról adtak értékelést az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság vezetői a tegnapi sajtótájékoztatójukon. Dr. Pados Imre igazgató a vízkárelhárítással kapcsolatos kormányhatározatot idézve elmondta, hogy az árvízvédelem az ország védelmi politikájának a része. A szakminisztérium stratégiai terve szerint 2000-ig több mint 14 milliárd forintot kell költeni az ágazat fejlesztésére, amelyből 1,9 milliárd jut az Évizig területére, amely megyénken kívül Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász- Nagykun-Szolnok megyék egy részére is kiterjed. A Tisza völgyének árvízvédelmi kiépítettsége elmarad a Duna mente mellett, ráadásul elég a térképre nézni, s máris látszik, hol van több veszélyeztetett terület. Több mint 130 kilométer védmű kikerül az állami fennhatóság alól, s önkormányzati, illetve egyéb tulajdonba jut. Ugyancsak az önkormányzatokra vár a megye 19 olyan települése védelmének a biztosítása is, amelyek az árvízszint alatt vannak. Ombódi István főmérnök ismertette a főművek őszi felülvizsgálata során szerzett tapasztalatokat. Az árvízvédelmi fővonalak hossza 593 kilométer, a töltésekben lévő zsilipes műtárgyak száma 229. Ezenkívül 869 kilométer belvízcsatorna és 25 belvíz-szivattyútelepük van. A védvonalak kiépítettsége 51 százalékos, ami az országos átlag alatt van. A töltések egy része magassági és mérethiányos, illetve szerkezeti és altalajhibás. Az elmúlt években elmaradt karbantartások halmozódásának következtében a Tisza, a Bodrog és a Takta mellett megrepedtek a töltések, de a legnagyobb gond a Tarna mentén jelentkezett, ahol már nemcsak repedésekről, hanem a gát hasadásáról kell beszélni. A Bodrogközben a belvízcsatornák kapacitásának csökkenése mellett a rongálás okoz nagy gondot. Táblákat, oszlopokat vágnak ki, a telefon-légvezetékeket több kilométeres szakaszokban lopják... Van ahol már nem is pótolják, mert szinte azonnal lába kél. Tiszalök-Tiszatardos között szakad a part, elkezdték a rekonstrukciót, de további 20 millió forintra van szükség, s a pénzből van a legkevesebb. Egy független szakértői vizsgálat szerint a feladatok ellátására 1,4 milliárd forintra lett volna szüksége az Évizignek az idén, de a tényleges előirányzat csupán 155,9 millió. Ennek fényében köszönetet mondhatunk az időjárásnak, hogy kegyes hozzánk, s megkímélt a nagy árvizektől. Dr. Pados Imre szerint egy közepes méretű és hosszúságú tiszai vagy bodrogi árvízzel várhatóan jelentősebb katasztrófa nélkül képes megbirkózni az Évizig, de ezt egy nagy árvíz esetére már nem ígérte... (csontos) Intő jel volt a nyári Sajó-áradás is, amely hirtelen jött, s szerencsére gyorsan lefolyt a víz. Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napok A hiteltől a szerződésig Johannes Rau, Észak-Rajna- Vesztfália miniszterelnöke elmúlt hétvégi budapesti tárgyalásai, és a felajánlott 300 millió márkás hitelkeret teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a tartomány kis-, közép- és nagyvállalkozói részt vállaljanak a hazai gazdasági élet átalakításában. Ennek úgymond „aprópénzre” váltása, hogy húsz német kis- és középvállalat képviselője vett részt, és folytatott tárgyalásokat magyar kollégáival a Miskolcon tegnap megkezdődött Észak- Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napokon. Dr. Robert Mainberger, a düsseldorfi Gazdasági és Vállalkozási, Technológiai és Közlekedésügyi Minisztérium osztályvezetője, a német gazdasági küldöttség vezetője elmondta: Észak-Rajna- Vesztfália tartomány részéről azért mutatkozik nagy érdeklődés az észak-magyarországi régió iránt, mert adottságai hasonlóak, ők harminc évvel ezelőtt ugyanilyen gazdaságátalakítási gondokkal küszködtek, mint most a magyarok. Ma azért vagyunk itt - hangsúlyozta -, hogy ezt a harminc évet önök rövidebb idő alatt letudhassák. A szakember a kooperációban látja az együttműködés lehetőségét. Az együttműködés egyik fontos területe a gépipar lehet. Gérnyi Gábor, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője kiemelte, hogy Magyarország 6,4 milliárd dolláros németországi külkereskedelmi forgalmának negyedrészét Észak-Rajna- Vesztfáliával bonyolítja le, és ami lényeges: az export és az import kiegyenlítőfiik. Az Észak-Rajna- Vesztfáliai Gazdasági Napokon, amelynek megrendezésében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi és Iparkamara is közreműködött, elsősorban képviseleti szerződések születtek. Kiderült, hogy a gépiparban elsősorban a magyarországi bérmunkáztatásra nyílik lehetőség, később lehet szó komolyabb projektekről. Gyors eredmény elérésére a mezőgazdasági gépesítésben és az építőiparban van lehetőség. Utóbbiról Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is beszélt. Szó esett arról is, hogy az elmúlt hét végén a két állam szakértőiből létrehozott gazdasági vegyes bizottság a jövő év első felében Miskolcon tartsa ülését. Kobold Tamás, Miskolc polgármestere bizalomerősítő és bizalomépítő találkozónak nevezte az Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napokat. Előbbinek azért, mert már nagyon sok német tartománybeli vállalkozás vetette meg valamilyen módon a lábát a térségben, utóbbinak viszont azért, mert ez alkalommal nagyon sok új német cég jött el. A polgármester hangsúlyozta azt is, hogy az ilyen találkozók beleillenek a térség, illetve a város fejlődési koncepciójába. Hangsúlyozta, hogy ebben a szakaszban még szükség van az állam közreműködésére, mint ahogy arra az elfogadás előtt álló megyei válságkezelési és integrált szerkezetátalakítási program kapcsán is javaslatot tettek a kormány felé. Sz. B. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Napok Miskolc és térsége számára is lehetőségeket nyújt. Képünkön (balról): Kobold Tamás, a város polgármestere, dr. Robert Mainberger, a düsseldorfi Gazdasági és Technológiai Minisztérium osztályvezetője, valamint Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Szabán Gabriella felvétele) 3 Miskolcon is sok a lakásigénylő Az önkényeskedők kiesnek a listáról Kétségtelen tény, hogy a kiskeresetű, a szociális gondokkal küzdő, illetve közös életük kezdetén lévő állampolgároknak súlyos gond az önálló lakáshoz jutás. Miskolcon évek óta feszítő a lakáshiány. Ennek feloldását az általános és részletes városrendezési tervben, illetve az ezt átfogó önkormányzati lakásgazdálkodás irányelveiben is megfogalmazta a városvezetés. A múlt héten elfogadott koncepció - amely a közgyűlés novemberi ülésén is téma lesz - egyes részleteiről már írtunk. A helyiségek bérleti díjának átfogó rendezésére azért volt szükség 1994-ben, mert a lakbérek nem nyújtottak fedezetet az épületek fenntartására, és - ellentétben a költségek növekedésével - nem követték az inflációt. A 4-5 éves elmaradást követő díjemelés a bérbeadónál számottevő bevételt csak 1996-ban eredményez. Néhány adat: az összkomfortos lakások bérleti díja az idén négyzetméterenként havi 55 forint, az éves maximumdíj 660 forint, az alacsonyabb komfortfokozatúaknál 456 forint, illetve ennél kevesebb is lehet. Az 1995. évi tervezett karbantartás négyzetméterenként körülbelül 230 forint, az üzemeltetési költség cirka 380, a közüzemi költségek 200 forintot érnek el. Az összes költség tehát átlagosan évi 810 forint minden négyzetméterre, lakás és nem lakás célú helyiségeknél egyaránt. Frekventált területen lévő üzlet havi bérleti díja mintegy tízszerese az összkomfortos lakásénak, a használatból adódó bérbeadói ráfordítások viszont lényegesen alacsonyabbak. Gondot jelent még mindig, hogy a nagymértékű hátralékot felhalmozó, nem fizető bérlőkkel szemben a bérbeadónak nincs hathatós intézkedési joga. Ráadásul a jogi hercehurca - a hátralékok behajtása, illetve a nem fizető bérlő kilakoltatása - akár egy-két évet is igénybe vehet. Érdekes momentum, hogy a névjegyzék alapján történő lakáskiutalási rendszer is magában rejti a hátralékképződés lehetőségét, ugyanis a kiutalás feltétele a névjegyzéken megállapított sorrend, s nem a valószínűsíthető fizetőképesség. Az önkényes lakásfoglalók, vagy a bérleti díj nem fizetése miatt rosszhiszeművé vált lakáshasználók ellen korábban csak bírósági eljárással, és többnyire szükséglakás biztosítása mellett lehetett intézkedni. A ma érvényes törvényi rendelkezések már nem kötik szorosan a kilakoltatás végrehajtását szükséglakás biztosításához, amennyiben a bérbe adó a lakó ingóságait biztonságban el tudja helyezni valahol. Az is igaz, hogy a sokszor önhibájukon kívül elszegényedett emberek kilakoltatása szívfájdító feladata a hatóságoknak. Miskolcon jelenleg 220 ilyen ügy van, közel 50-nél a végrehajtás is megkezdődött. Egyre erősödik az a jelenség, hogy a régóta - több, mint 10 éve - lakásra várók türelmüket vesztve önkényesen beköltöznek valamelyik üres ingatlanba. Arra nem gondolnak, hogy - helyi rendelet szerint - így évekre kizárják magukat a bérlakáshoz jutás lehetőségéből. Miskolc önkormányzata - szeptemberben keltezett lakásgazdálkodási irányelveiben - megfogalmazta, hogy a meglévő szociális feszültségek ellenére sem engedhetők meg a lakásfoglalások, hiszen ez demoralizáló hatású. Az érintettekkel szemben tehát a rendelet szerint következetesen kell eljárni. Ma a bérbeadó 1577 lakásigénylést tart nyilván, közülük 1289-en az összkomfortos lakásra várnak. Az önkormányzat jelentésében még két figyelemre méltó számadatot találtunk: a lakáshasználat havi költségei két szobában lakó, négyfős család esetén körülbelül 11 ezer forint. Összehasonlításul a KSH 1995. júniusi kimutatása: a létminimum gyermekes családoknál, egy főre vetítve nettó 17 300 forint körül van. P