Déli Hírlap, 1997. december (29. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-01 / 280. szám

1997. december 1., hétfő Nem vihető (vehető) a pajzsmirigy Mondja marha... Hatalmas piaca van, vagy in­kább volt (legalábbis az európai közösség országaiban) az állati eredetű belső elválasztású miri­gyeknek. Amerikában a szarvas­­marha pajzsmirigyét a gyógy­szergyárak különféle készítmé­nyek, elsősorban a szaporodás és az ivarzás serkentésére készült gyógyszerek alapanyagaként felvásárolták. Magyarországon - noha volt korábban ilyen lehe­tőség - ezt nem engedik a jogsza­bályok. A pajzsmirigy hormonja a tiro­­xin, amely szintetikusan is előállít­ható ma már. Ez a hormon egyéb­ként 65 százalékos jódot tartalmaz (ennek az aránynak a felborulása okozza a strúmát). Az embernél és az állatnál is a nyakon, a gége alatt két oldalt található lebeny, amit belső elválasztású mirigyként is­merünk (az embernél), 0,3 milli­méter átmérőjű üregekből áll, me­lyeket egynemű kolloidális massza tölt ki. Ezekben raktározódik a mi­rigy által termelt hormon. Hogy a szarvasmarha ezen, értékes „tarto­zéka” hova kerül a vágóhídi feldol­gozás során, s hogy a szarvasmar­ha pajzsmirigye miért nem kelen­dő jelenleg­­ ezekre a kérdésekre a Földművelésügyi Minisztérium ál­lategészségügyi fő­osztályának egyik munkatársa és egy miskolci (Borsod megyei) húsipari cég állatorvosa adott választ. Amerikában most is használnak állati eredetű zsige­­rekből nyert - el­sődlegesen növe­kedést és szaporo­dást elősegítő - ké­­szítményeket. Többnyire injekció formájában alkal­mazzák. Az Euró­pai Közösség tagál­lamai ezt elutasítot­ták — részben az erős befolyással rendelkező Zöldek ténykedésének kö­szönhetően. Ha van is ilyen szer, azt szintetikus úton ál­lítják elő Magyarországon valamikor gyógy­szer készült a szar­vasmarha pajzsmirigyéből. Ma már tilos ez az eljárás. (Egy tévéa­dásból kiderült, hogy - mivel a marha-pajzsmirigy hormonjait ma már szintetikusan is elő lehet állí­tani, s ezért „eldobhatók” - a zsi­geri szerveket bedarálták más élel­miszerekbe, s ettől sokan megbete­gedtek.) Hazánkban semmilyen hormonkészítményt nem állítanak elő állatgyógyászati célból és a kozmetikai ipar számára. Állati ta­karmány sem készül ezekből. A belső elválasztású mirigyek en­dokrin hatása végett a szarvasmar­hából, illetőleg elsődlegesen a ser­tésből nyerték az alapanyagot, amikor még azt engedélyezték - mondta az egyik miskolci vágóhíd főállatorvosa.­­ Az egyik, régeb­ben meghatározó gyógyszergyár­tóként ismert cég például ezen ál­lati hulladékból készítette a Di­­pankrint, az Inzulint (melyek ma már szintetikusan készülnek). Az agyalapi mirigyből a növekedési hormont állították elő például. Ezek a gyógyszerek ma már kiszo­rultak a gyakorlatból, mivel nincs tisztázva, hogy milyen mellékhatá­saik vannak. Szikszóra kerül A szakembertől megtudtuk még, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetlen vágóhídjáról sem gyűjtenek a gyógyszergyárak - gyógykészítmények alapanyagául szolgáló - pajzsmirigyet és más zsigeri szervet. Ezek az előírt módon az állatifehérje-feldolgozó üzembe (Szikszóra) kerülnek. A húsboltokban - a korábbi tiltások után - engedélyezett az állati eredetű here árusítása, emberi fogyasz­tásra tehát ez a sertés- és marhaszerv is felhasználható. Az agyvelőt is minden további nélkül lehet fogyasztani. A szarvasmarháét is (!). A vesét a mellékvesével együtt szintén. A hormonok (amelyek hőlabilisak) a forrponton, sütve vagy főzve tönkremennek, s így nem okoznak kárt az emberi szervezetben. Hazánkban jogszabály tiltja az állati erede­tű belső elválasztású mirigyek gyógyászati felhasználását. Ami a hentesboltokban a pultra kerül, az jó étvággyal fogyasztható. Zemplénben járt a német nagykövet Nem hivatalos látogatás kere­tében Zemplénbe látogatott pén­teken Hasso Buchrucker, Német­ország hazánkban állomásozó rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A vendég a régió német kisebbségének helyzeté­vel ismerkedett, körútja során Károlyfalvára és Hercegkútra is eljutott. Az utóbbi községben Götz János polgármester fogadta, a mindössze nyolc hónapja hi­vatalába került rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet. Amint azt a polgármestertől megtudtuk, a magasrangú német látogatót megismertették a köz­ség történetével, valamint tájé­koztatták a település lakóinak je­lenlegi helyzetéről, lehetőségei­ről is. Kevesebb táppénzes Tavaly ötvenezerrel keveseb­ben voltak naponta táppénzen, mint a megelőző évben. Ez az 1996-ban bevezetett jogsza­bály-módosításnak, a munkál­tatói táppénz-hozzájárulásnak és az ellenőrzések szigorításá­nak köszönhető. Az egészség­­biztosító 1993 és 1995 között felhalmozott hiányához jelen­tősen hozzájárult, hogy az elő­irányzottnál 7-10 milliárd fo­rinttal több táppénzt kellett ki­fizetnie. Ennek megváltoztatá­sára több intézkedés született, így az is, hogy az OEP kialakí­totta a táppénzellenőrző főor­vosi hálózatát. DELI HÍRLAP • BELPOLITIKA 3 Jövőre folytatódik a villanyszámlák támogatása is Jön a gázárkompenzáció Decemberben érkeznek a nyomtatványok Az Energia Alapítvány elkép­zelései alapján jövő év elején (ja­nuárban, vagy februárban) az áramár kompenzálásához ha­sonlóan a szociálisan rászoruló gázfogyasztók is kaphatnak 1500-12 000 forintnyi támoga­tást - persze egy esztendőre elosztva - havi számláik rende­zéséhez. Az ígéretek szerint az igényléshez szükséges adatlapo­kat az év utolsó gázszámlájával együtt kézbesítik ki a szolgálta­tók (megyénkben a Tigáz és a Zabgáz) mintegy 2 millió háztar­tásba. A kitöltött nyomtatványt aztán közvetlenül az alapítvány­hoz, vagy a gázszolgáltatók helyi kirendeltségeihez kell el­juttatni. Az áramszolgáltatók után a gáz­­szolgáltatókat is sikerrel vonta be a kompenzációba az Energia Ala­pítvány. A szakemberek azt már megállapították, hogy a gázfo­gyasztás körében korántsincs ak­kora igény az ártámogatásra, mint a villamosenergia esetében. Előze­tes kalkulációk szerint alig 250 ezerre tehető azoknak a száma, akik majd rászorultsági alapon gáz­ártámogatásra tarthatnak igényt. A gázkompenzációban való részvé­telnek ugyanis alapvető feltétele lesz, hogy az igénylő számára az önkormányzat rendszeres szociális segélyt folyósítson. Az egész egyébként hasonló az áramárkompenzációhoz, ám a kü­lönbség a jelenkezés módjában van. A gázszámlával megkapott és kitöltött adatlapokat nem a terüle­tileg illetékes önkormányzathoz, hanem levélben az Energia Alapít­ványhoz, vagy személyesen az ugyancsak területileg illetékes gázszolgáltatói kirendeltséghez kell eljuttatni. Az alapítvány igyekszik a lehető leggyorsabban elvégezni az elbírálást; ez azt je­lenthetné, hogy a jövő januári, vagy februári gázszámlát már a jó­váírással csökkentve kaphatnák meg a kompenzációra jogosultak. Mint mondják, azért húzódott eddig a gázárkompenzáció előké­szítése, mert nehéz volt összehozni a szükséges pénzalapot - különö­sen a regionális gázszolgáltató tár­saságok meggyőzése ment lassan. Eleinte az egyetlen forrás az az 50 millió forint volt, amelyet a Mol Rt. utalt át, illetve az a másik 300 millió, amelyet megígért. Ma már a teljes 350 millió Mol-támogatás rendelkezésre áll. A kormány sem tétlenkedett, és hozzátett még fél­milliárd forintot a „pénzmag­hoz”, és ez már megfelelő alap volt arra, hogy létrehozzák a gáz­ártámogatás alapítványi keretét. További hosszas egyeztetés után aztán a gázszolgáltatók is bead­ták a derekukat, összesen 241 millió forintot „megszavazva” az alapítvány számára. Az össze­gyűlt mintegy 1,1 milliárd forint már elegendő a kompenzáció­hoz. A kormány elfogadta azt az alapelvet is, hogy jövőre is foly­tatódhassék mind a villamos ener­gia, mind a gáz árának kom­penzálása. Minden forint­hoz amelyet az érdekelt társasá­gok felajánlanak, maga is oda­tesz egyet. (szaniszló) Ha minden jól megy, akkor januárban, vagy februárban már kisebb gázszámlát kapnak a szociálisan rászorulók. Fórum a világbanki hitelek hatásairól A világbanki hitelek gazdasági és társadalmi hatásairól tartanak fórumot december 2-án, délelőtt 11 órakor a miskolci Tudomány és Technika Háza nagytermében. A rendezvény célja, hogy a részt­vevők megismerhessék: a Világ­bank miért kívánja felülvizsgálni eddig folytatott politikáját. A fó­rumon ismertető előadást tart Hoós János, a budapesti Közgaz­daságtudományi Egyetem ta­nára, a vitavezetői teendőket Szűcs Erika, a Rákóczi Regioná­lis Bank Rt. vezérigazgatója látja el. A háttér megértéséhez tartozik, hogy a Világbank és a Develop­ment GAP nevű washingtoni civil szervezet a magyar kormány egyet­értésével kezdeményezte, hogy a ha­zánkban működő civil szervezetek összehangolt hatásvizsgálatokat folytassanak a nemzetközi pénzügyi szervezet által finanszírozott struk­túra-átalakító programok gazdasági és társadalmi hatásairól. Ennek a vizsgálódásnak a nyitó eseménye lesz a fórum, amelyet a Társadalmi Egyesülések Szövetségének Bor­sod-Abaúj-Zemplén Megyei Szer­vezete rendez meg. A vevő igencsak pórul járhat „Szoc.-pol.” támogatás eladó! Az emberi találékonyság ha­tártalan. Ezt az állítást támaszt­ja alá az a Miskolcon, november 17-én megjelent hirdetés is, amelyben a hirdető a szociálpo­litikai lakásépítési támogatását kívánja eladni. Arról már hallottunk, hogy az állami segítséggel megépített há­zakat visszabontják és építőanyag­ként eladják, arról is, hogy egyes vállalkozók a „belevalót” kispó­rolják, így jutva pénzhez az építte­tő családok kijátszásával. A „szoc.-pol.” támogatással való visszaélésnek úgy tűnik, ez a hir­detés a legújabb válfaja. A természetes kíváncsiság vitt rá bennünket, hogy feltárcsázzuk a megadott mobilszámot. Az illető Miskolcon él. Egy hölgy fogadta a jelentkezést. Közölte: a négy gyer­mekére járó szociálpolitikai támo­gatást nagyon kedvezményes áron, ügyvédi garanciák mellett értéke­sítené. És mi az a kedvező ár? Hatvan százalékot kért az összeg­ből. De egy kis alkudozás után beérte volna ötvennel is. Abban egyeztünk meg, hogy a jogi ga­ranciák tisztázása után újra je­lentkezünk. Az Országos Takarékpénztár Rt.-t bízták meg az állami támoga­tások kifizetésével. Horváth Ist­vánt, a B.-A.-Z. Megyei OTP igaz­gatóhelyettesét kérdeztük: mi a vé­leménye az „ügyletről”?­­ Elszomorító, hogy egyesek azt a pénzt, amit az állam személy sze­rint nekik biztosít (a gyermekeik jobb megélhetéséért is) nemtelen célokra igyekeznek fordítani - osztja meg velünk álláspontját Horváth István. Ez a konkrét eset (ha megvalósulna) kimeríti a támo­gatással való visszaélés fogalmát. Véleményem szerint azonban kevés esély van a kivitelezésre. Azt sem tudom elképzelni, hogy akad olyan ügyvéd ma Magyaror­szágon, aki ilyen szerződés elké­szítésében szerepet vállalna. Sok­szor leírtuk már: a szociálpolitikai támogatás kizárólag azoknak a családoknak jár, akik a törvényben előírt feltételeknek megfelelnek. Értem ez alatt a gyermekek számát, az épület készültségi fokát. Az el­készült lakás 5 évig nem idegenít­hető el. El nem adható, nem bont­ható vissza, nem ajándékozható el. Egyébként is bejegyezzük erre az időre az ingatlanra az állami jelzá­logjogot. Ennek ellenére, ha valaki mégis ügyeskedni próbál, igen­csak pórul járhat. Ha kiderül a vis­­­szaélés (aminek nagy az esélye), vissza kell fizetnie az állami támo­gatást. Abban az esetben is érvé­nyes ez a kitétel, ha nem a család használja az elkészült új otthont, így aztán arra hívnám fel a leendő „szoc.-pol­’’-vásárlók figyelmét, tartsák távol magukat az ilyen kétes helyzetektől. ma- Az ÉMÁSZ területén 65 ezer fogyasztót támogattak Országosan mintegy 400 ezer, az Észak-Magyarországi Áram­­szolgáltató Részvénytársaság áramellátási területén pedig 65 ezer fogyasztó részesült idén - összességében 243,2 millió forintnyi - villamosenergiaár-kompenzációban. Az Energia Alapítvány kurató­riuma által megítélt támogatásokat a novemberben esedékes októberi áramszámlákon írták jóvá. A tapasztalatok szerint a támogatottak döntő többsége a nagycsaládosok, illetve idős egyedül élők közül került ki. Az alapítványnak egyébként másfél milliárd forintja volt a januári áramáremelés ellentételezésére. Az áramszolgáltató társasá­gok - anyagi erejükhöz mérten - hozzájárultak a kompenzációhoz. Miután tavaly egyik áramszolgáltató sem volt nyereséges, sőt az összveszteség meghaladta a 11 milliárd forintot - a magántársasá­gok nem szívesen vállalták a kompenzációban való részvételt. Rádió utca 11. A ,,Rádió utca 11." fogalommá vált a magyar sajtóban. Aki esetleg mégsem tudná: Székesfehénváron egy gyakorlatilag rommá lett épület önkényes lakásfoglaló roma lakóinak kiköltöz­tetése körül tört ki a vihar. A házat le kellett bontani, az önkor­mányzat ötlete­­ SFOR-konténerekbe költöztetni a családokat - pedig botrányba fulladt. Hosszas huzavona után - amelybe bekap­csolódott még a belügyminiszter is - végül az önkormányzat a zsebébe nyúlt, 30 milliót felajánlva a családok lakáshelyzetének rendezésére. Ez is legalább olyan szerencsétlen ötlet, mint a konténereké, ugyanis most a városban élő sok száz, úgyszintén szegény, lakás nélküli és nagycsaládos polgár hördült fel. Nem a káröröm mondatja velünk, hogy ez legalább nem nálunk történt, hanem a fejlődés mintavárosának kikiáltott Székesfehérváron, így nem gondolhatja senki: megint a sötét Borsod... Bebizonyosodott, hogy ott sem tudnak megbirkózni a nyomor szülte konfliktusokkal, ahol erre nagyságrendekkel jobbak az anyagi esélyek. De nem is ez az igazán fontos kérdés hanem az: létezett-e volna egyáltalán jó megoldás a Rádió utca II. ügyében? Hogyan kellene cseleked­nie annak az önkormányzatnak, azoknak a polgároknak, akiket így vagy úgy, az ügy érintett? A kormány most is, és a sátoraljaújhelyi esetnél is csak arra vállalkozott, hogy megmondja: szerinte mit nem lehet dönteni és elpuffant néhány frázis is, fél szemmel a választások felé kacsintva. A józan helyi politikusok ebből aligha­nem azt a következtetést vonják le, hogy ha egy mód van rá, a székesfehérvárihoz hasonló eseteket el kell kerülni, ugyanis az ilyen akut társadalmi nyavalyák kezelése inkább amolyan tí­zsze­­részi feladat: a bombát, ha nem akarjuk felrobbantani, akkor nem kell piszkálgatni. Székesfehérvár messze van, de az eset tanulságai mindenkit érintenek az országban. Jó lenne végre világosan látni, kinek, mihez van joga egy ilyen esetben, mikor rendeződik úgy a konfliktus, hogy annak valami pozitív hozadéka is lesz a közös jövőnkre nézve, mert az országban még sok Rádió utca 11. talál­ható. (k­ó)

Next