Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Korona utca 15. I. évfolyam 1. szám Vasárnap, május 22, félévre u.—, . f Kiadóhivatal telefonja 835. ■, egy hóra Up .J/ fAl'A interurbán telefon 836. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZEGEDEN VIDÉKEN H13C Szerkesztőség telefonja 836. egész évre 24. —, félévre 12.—, egész évre 28. negyedévre 6.^—, egy hóra 2.—, negyedére 7.Egyes szám ára 10 fillér. “an"««»*|*»aRBBm«j«síímKssroa^<i3aaiaissBa^H5Zmaa»OTi irtnpitirm ALKOTÁS ELŐTT. írta Návay Lajos, valóságos belső titkos tanácsos. A közeljövő egyik legaggasztóbb jelensége az ellenzéki pártok egyike részeiről bejelentett szélső obstrukció. Azt hisszük, hogy parlamentáris államban nem igen akadt még párja egy olyan pártnak, amely közvetlenül a választások előtt hirdetni próbálta volna, hogy ő a választások eredményét csak az esetben fogadja el törvényesnek, ha ez eredmény reá nézve kedvező. Az ilyen fogadkozás — ha komolyan veendő — egyenes megtagadása az alkotmányos rendnek, mi több, megtagadása a népakarat megnyilatkozásának, megtagadása a többség elvének, mely nélkül parlament el sem képzelhető. Azok pedig, akik ilyen fogadkozásokkal akarják politikai hatalmukat kimutatni, nem tarthatnak igényt arra, hogy mint a nemzeti jogok elszánt előharcosai ünnepeltessenek, mert hisz ellenkezőleg — pusztán azért, mert egyéni hatalmukat kielégítve nem látják, — támadást intéznek nemzeti jogaink leglényegesebbike, a parlament jogrendje ellen. Ezen a tényen mit sem változtat azaz üres frázisokból táplálkozó okfejtés, mellyel eljárásukat igazolni próbálják, aminthogy józan ember nem fog felülni annak, hogy a választások a kormány terrorja alatt folynak, amikor nap-nap után tapasztalhatja, hogy ép a Justi-párt az, amely az alsóbb néposztályok felizgatásával, az osztályellentétek szításával, a „mob “ -nak mozgósításával a választási szabadság sérelmére a közrendet és közbiztonságot a tömegek útján veszélyezteti. Ilyen előzmények után és látva az erőszakra való különös hajlandóságot, csak megmosolyoghatjuk az efajta kijelentéseket, hogy obstrukció akkor lesz, ha a kormány erőszaka — a népakarat meghamisításával — a kisebbséget ezen méltó fegyver igénybevételére feljogosítja, mi több, egyenesen reákényszeríti. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ma min tesz egy hová: az uj parlament esszéje •étele előtt megjósoljuk, hogy amennyien a Justh-párt vereséget szenvedne, úgy bizonyára nem azt fogja ennek kául felhozni, hogy politikáját az ország többsége helyteleníti, hanem vereségét enyhíteni fogja azáltal, sához, mivel ez — Justh fölfogása szerint — egyesegyedül a választások eredményétől függ. Ha nem sikerül a „lehengerlés“ a választási aktusnál, úgy sikerülnie kell a „rombolás“ művében, aminthogy ezen felfogás szerint a nyílt abszolutizmus is kívánatosabb egy olyan parlamentnél, amelyben nem Juszhék viszik a vezérszerepet. Ezzel az egész nemzetet érintő provokációval szemben nem egyes párt adhatja meg a kellő választ. Mert nem arról van szó, hogy egyik vagy másik párt hatalmi igényei kielégítést nyerjenek, hanem arról, hogy egyesek hatalmi túltengésével szemben a nemzet alkotmánya, évezredes múltjának legbecsesebb kincsei megvédessenek. Arról van szó, hogy vájjon a nemzet osztja-e azt a felfogást, amely oly csekélynek értékeli a nemzet alkotmányát, hogy ezt a csekélységet könnyelműen kockára teszi azért, amiért a nemzet választóközönsége történetesen nem buzdult fel Justh Gyula agitacionális körútján. Mert abban, hogy a parlament rendjének tervszerű felbontásával, a többségi JIMszélfi:'Kéúnél ! ''Vérmmmrorszmarói — Halló, itt Mikszáth Kálmán! — Itt a szegedi Bélmagyarország munkatársa, aki rövid audienciát és néhány sornyi véleményt kér Nagyságodtól. — Szeged! — Kedves barátom, rendelkezésére állok, mikor óhajt fölkeresni? — Még ma. — Hát délután öt órára várom. * Ez a rövid telefonbeszélgetés előzte meg azt a látogatást, amelyet május első vasárnapján Mikszáthnál tettem. A nyolcadik kerület egyik legcsendesebb részén, szinte távol a főváros zajától, a Reviczky téren lakik Mikszáth. Az első emelet 10. szám alatti lakás külseje is inkább valami vidéki nyugalmas úri kúriához hasonlít. A nagy palóc lakásának ablaka, — a fővárosban igazán ritka látványosság, — sürü vaspántokkal van védve és mialatt a szobaleány bejelent, alkalmam van meggyőződni arról, hogy a lakás külsejének ehhez a régimódi berendezéséhez teljesen alkalmazkodik a belső elrendezés is, hogy a kormány erőszakáról kötetszámra szóló meséket fog föltálalni. Megjósolhatjuk tehát, hogy maguknak a választások „mikéntjének“ ’édeskevés köze i lesz az obstrukció» hadjárat megindítás A szűk előszobában néhány divatjamúlt régi bútordarab, egy szarufogas, fakereten fénytelen tükör, szekrény, rajta kitömött vizimadarak, a tetejére dobva Mikszáthnak egy portréja, amelyet a festő a nagy palóc birtokán festett meg. A szobaleány jelentette, hogy Mikszáth vár, mire beléptem dolgozószobájába. Egyszerű, majdnem ridegen berendezett helyiség Mikszáth dolgozószobája. Az íróasztalon könyvek, jegyzetek, papírszeletek és kéziratrészletek Mikszáthnak egy most készülő regényéből. Mindenütt papír, írás, könyv a három íróasztalon, amely néhány széken kívül csaknem egyetlen berendezése a szobának. Mikszáth ott ült a cserépkályha mellett egy hatalmas karosszékben. — Foglaljon helyet, kedves barátom, — mutatott barátságosan a vele szemben levő karosszékre. Mialatt elmondottam, hogy miért kerestem fel, Mikszáth az elmaradhatatlan Virginiájával bajlódott, úgy látszik, a szivar rosszul éghetett, mert fejcsóválva, dühösen forgatta hiányos fogai között, leverte hamuját, szívta, piszkálta, de csak nem „szelett“, míg végre egy gyújtó segített a bajon és Mikszáth derűs arccal hallgatta végig a Délmagyarakarat törvényhozói munkálkodásának megállásával a parlamenten kívülálló kormányzás útjait egyengetjük, törtéetesen igaza van Justh Gyulának. Ennek az igazságnak felderítéséhez nem is s ország tervezett akcióját a magyar sajtó decentralizációját illetőleg. A nagy palóc mosolygós szeme egy pillanatra elkomolyodott, megforgatta ajkai között a Virginiát és elkezdett beszélni az 5 sajátosan zamatos, lassú, palócos előadásában. Egy óránál hosszabb időt töltöttem Mikszáthnál. A nagy író jókedvében volt és egymásután csillogtatta szellemének ragyogó brilliánsait, pompás humorát, józan logikáját, amellyel rendszer nélkül, a maga eredeti felfogásában beszélt a decentralizációról. * — Az önök programjának egyik lényeges része — mondotta Mikszáth — a magyar sajtó decentralizációjának megkezdése és a vidéken egy kultúrigényeket is kielégítő lapot adni. Igen örülök ennek a törekvésnek, különösen, hogy az Szegedről indul ki, de legyenek munkájuknál elkészülve nagy küzdelemre. Magyarországon az ilyen vállalkozás, fájdalom, bizonyos nehézségekbe ütközik, mert itt minden dolog észszerűtlenül egy városban van összetömve. Németországban vagy Angliában, ahol az egyetemek és hirlapközpontok ki vannak véve a fővárosból, könnyebb helyzetük van a nagy vidéki lapoknak. Nálunk a vidéken nagy lapalakitó1et-