Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-01 / 75. szám

4 tőzését, ha azt akarjuk, hogy Franciaország megtartsa és erősítse pozícióját a világban. Arra kell törekednünk, hogy Franciaország ki­szélesítse érdekszféráit. Az országot gazdasá­gilag föl kell lendítenünk kereskedelmének ter­jesztésével. Ez az eszme azonban, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, nem lehet ekszkluzív jellegű. A szerződések politikáját kell tehát követnünk, valamint a jó egyetértés és a kölcsönösség politikáját. Az albániai lázadást Athénből jelentik: A török hadügyi kormány tizenöt ázsiai zászló­aljat mozgósított és küldött Üszkübbe. Leg­közelebb még ötven redis zászlóalj megy Al­bániába Kis-Ázsiából, hat ázsiai zászlóalj pedig úton van Skutari és Janina felé. Ezt a két erődöt lázas sietséggel szerelik föl. A szalo­­nikii helyőrséget huszonhat zászlóaljjal meg­erősítették. DELMAG­YARORSZÁG 1911 április 1 SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. április 1, szombat: Kísértetek, Pethes Imre vendég­felléptével. (Páratlan */a bérlet.) „ 2, vasárnap d. u.: A muzsikuslány. t< 2, „ este: Makrancos hölgy, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páros Yi-os bérlet). * Hamlet. Pethes Imrével a címszerepben játszották pénteken este a szegedi színházban Shakespeare Hamletját. Zsúfolásig megtelt a színház, hogy élvezzék Pethes egyik leghíre­sebb szerepét. Méltán híres szerepe a dán királyfi a Nemzeti Színház egyik első művészé­nek. Tökéletesen emberi és tökéletesen shakes­pearei­ úgy, hogy minden jelzőnek, amelyekkel kifejezni szeretnénk Pethes Hamlet-jét, e körül kellene megfordulnia." Hogy mennyire emberi és mennyire shakespearei ez az alakítása, arról már kötetekre valót összeírtak eddig. Most csak a sikert idézzük, amikor beszámolunk arról, hogy a közönség valósággal ünnepelte Pethest, a szüneteket áttapsolta és az elisme­rés, a szeretet minden jelével elhalmozta. A mai előadást ha összehasonlítjuk a szegedi színházban megszokott Shakespeare-előadások­­kal, úgy meglepő előadásnak írhatjuk. Bár a shakespearei levegőt ma se éreztették, nem igen érezték, de legalább egyes jelenetekben meglepőt produkáltak, a szereplők komoly igye­kezettel, néha nekilendüléssel játszottak. A legnagyobb elismeréssel írunk Fodor Elláról, aki Oféliát játszotta, elragadó közvetlenséggel, kedvességgel. Szép volt s őszinte, azt a nagy lelki tragédiát, a fokozódó szenvedést teljesen kifejezésre juttatta. Elsőrangú, reális alakítást nyújtott Pesti Kálmán is, Polonius szerepében. Shakespearei, mint modern színész fogta föl. Oláh Ferencnek a dán király szerepében fel­tűnően esetlen és szögletes, m­íg Barótiné a királynő szerepében akceptábilis volt. Nagy Dezső (sirásó), Csiky László (a színész), Lugosi Béla (Laertes), de a többiek is igyekezettel buzgólkodtak. Szombaton Ibsen Kísértetek-ében, vasárnap Shakespeare Makrancos hölgy­ében játszik újra Pethes Imre. * A előadások kezdete. A szegedi színház előadásai szombattól, este nyolc órakor kez­dődnek. * A szini­g­ j’i bizottság ülése. Pénteken délután öt órakor ülésezett a szinügyi bizottság s az ülés szignaturája ismét az Almássy-féle művezetéssel való (hol ebben a mű és hol a vezetés?) teljes elégedetlenség volt. Mielőtt az előadások és a rendezés bizalmasan komikus és bosszantóan krónikus mizériáira került a sor, a bizottság tudomásul vette, hogy P. Márkus Emilia a jövő héten vendégszerepel nálunk, két estén. Persze a nagy művésznő vendégszereplé­sén való örömünkbe keserű citromcsöppet ve­gyít annak a jó talentum nélkül is előre meg­­­állapítható ténynek a tudata, hogy a „műveze­tés“ alapos disszonanciákkal fog majd rontani a vendégszereplés teljes művészi élvezésén. A bi­zottság tudomásul vette, hogy a Gyermekszana­tórium javára rendezett előadás százötven szá­zalékos helyár­emelkedéssel megy s ezt jelen­tette a bizottságnak. Wimmer Fü­löp és Weiner Miksa erősen megrótták a csütörtöki Vig özvegy­­előadása égbekiáltó slendriánságait, miket mi is érdemük szerint méltattunk. Almássy Endre védekezni próbált s azt hozta föl mentségül, Lugosi Béla úgyszólván kikönyörögte az elő­adást, melytől szerinte az egzisztenciája függ s Rákosi Szidi is kívánta látni Lugosi játékát. Ez a beállítás persze nem tudta meggyőzni a bizottságot. A művezető urat ismét fölhívták a mizériák orvoslására. * Felhő Rózsi — Pestre szerződik. A sze­gedi közönség kedvelt primadonnája, Felhő Rózsi tegnap óta a szabadkai közönség kedvence. Csütörtökön este mutatkozott be ugyanis a Cigányszerelem-ben és rögtön meghódította Szabadka közönségét, a legnagyobb elismeréssel imád róla. Pénteken este a Tatárjárás­ban játszott, szombaton pedig Lili­ben búcsúzik. Egyik szabadkai újságíró megintervelálta Felhő Rózsit, aki többek között bejelentette, hogy Budapestre szerződik. — Igenis, Pestre szerződöm. — mondotta Felhő. — Legvalószínűbben Nagy Endre kabaré­jába. A kabaréstílus ugyan nem végleges célom, hanem a Vígszínház játszat velem majd egy szenzációs darabban egy aranyos szerepet. És utána aztán, kabarézni fogok. * Színház Szentesen. Farkas Ferenc dr az idei színiévadot Szentesen május elsején kezdi meg. A társulat primadonnája F. Szalontai Ferike, drámai hősnője N. Konrád Ilona, komi­kusa pedig Solymosi Sándor. * Shakespeare-ciklus a Nemzeti Színház­ban. Budapestről jelentik: A Nemzeti Színház­­­ban szombaton van a reprize Shakespeare „Vízkereszt“-jének. Ez a repriz előjátéka egy gyönyörű tervnek, amelyet a színház igazgató­sága már legközelebb meg is valósít. A Nemzeti Színház a jövő hónap végén ugyanis Shakespeare-ciklussal szolgál. A ciklus három hétig fog tartani és a sorozatos előadások fo­lyamán tizenhárom Shakespeare-darab kerül majd színre. * „Bánk bán“ németül: Katona József „Bánk bán“-ja, amely a jövő hónapban kerül Berlinben a Rei«/iar«­­Miksa„Deutsches Theater“­­jében színre, ugyanakkor a német könyvpiacon is megjelenik. A dráma német átültetését Erich Reiss berlini kiadó cég adja ki a világirodalo­­ drámai remekeit magában foglaló „Moderne Bühne“ című sorozatában. * A férfikar hangversenye. A szegedi férfi­kar (Aszáf) április másodikén vasárnap délután öt órakor a zsidó hitközség székházának dísz­termében hangversenyt tart. A hangverseny sikerét biztosítják a következő közreműködők: Meer Margit zongoraművésznő (tizenkét éves), Elefánt Ilona hegedűművésznő, Kriener Jenő és Székely Lajos (tizenegy éves magánénekes). A hangverseny műsora a következő: 1. Zichy gróf: Rákóczi Kar a Nemo cimü operából. Elő­adja: a szegedi férfikar. 2. Leoncavallo: Prolog a Bajazzo cimü operából. Énekli Kriener Jenő. 3. a) Chopin: B-Moll Scherzo. b) Schumann: Fisz-Dur románc. Előadja Meer Margit. 4. Zimay: Honfidal. Előadja: a szegedi férfikar. 5. a) Schumann R.: A két gránátos; b) Népdalok. Énekli: Székely Lajos. 6. a) Kun: 1. Ha meg­halok ... 2. Velgyi veres . . . b) Dallos: 1. Messze földre ... 2. Rózsa szellő . . . Magyar dalok ve­gyes karra. Énekli ’.nőikarral a szegedi férfikar. 7. a) Szendy: Melodies; b) Lalo: Symphonie Espagnole. Előadja: Elefánt Hona. 8. a) Halevy: Ária a Zsidónő címü operából; b) Schubert: Az én helyem. Énekli: Kriener Jenő. 9. Verdi—Liszt: Rigoletto fantázia. Előadja: Meer Margit. 10. Zseni: Magyar népdalok. (Csütörtök esti nóták.) Előadja: a szegedi férfikar. A karokat König Péter zeneiskolai igazgató vezeti. A zongorakiséretet Gömöri Endre látja el. Szerelem dicsérett. A Le Figaro ma érkezett száma nem kisen hatalmasságról vezércikkezik, mint a minő 1u­­talmas a minden politikusoknál diktálóbb ereit Szerelem. S aki a vezércikket irta, nem kiseb­b talentum, mint aminő színes tollú ember Abel Bonnard. Ha' Abel Bonnard a szerelemről fz akkor nagyon természetesen nem azért márt­­ tollat a tintatartóba, hogy elkopott dolgo­t vessen papírra, hanem azért, hogy olyasmit mondjon, amit még nem igen mondtak el, a­dig nagyon jó lenne, ha valaki erre is ráterelné a figyelmet. Most is a szerelem dicséretit írván meg, azokkal a dogmatikus nagyképüekkel haditornát, akik félrebiggyesztik a szájukat mihelyt a szerelem szóba kerül, s épületes megjegyzéseket tesznek arra vonatkozó és hogy kívánatos volna már egyszer fölhagyni * szerelemlitteraturával és több szociológiát, tök más érzést vinni bele a lélekboncolgatásba, az életfestésbe. — Kétségtelen, — feleli ezeknek a ráncos szemöldöküeknek Abel Bonnard, — hogy a öntudatlanságnak abban az örvényében, m­ely­nek tömeg a neve, van valami homályos érték, de a művészetnek legfőbb tárgya nem ott valt hanem az egyénben. Egy nagy jellem ünnepély színházában akadunk azokra a drámákra, ami­ket mi is szenvedünk, ott precizálódnak, ® t­ összpontosulnak, s az a szerző, aki jobb szereti a tömeget az embernél, olyan szobrász, jobb szereti márványba faragni a hidra alakját mint Herkulesét. Az életet tanulmányozók szá­mára pedig szinte szükségszerűen a szerelembe nyilatkozik meg, kicsoda valaki és mennyit Lehet megkritizálni azt, hogy mit nyújt sz ft irodalmi mű a szerelem cégérével, de azért mégis a szerelem marad leglényegesebb tárgyuk Talán azok, akik keserűen beszélnek róla redukálni akarják, öntudatlanul egy külön­ ösztön szófogadói: ismerjü­k ezeket a dogi"z­­tikus pusztítókat, akik magukra vállalták bo­­dogításunkat s nagyon kezdik fenyegetni az örömeinket, megszegényiteni életünket attól ami eddig ékesítette. Mennél egyformább lesz az élet, mennél inkább kipusztitjuk belőle a régi ünnepeket, annál drágább lesz benne a szerelem, mint az utolsó pihenés s megmarad mint nagyszerű fája erdőirtott sorsainknak Ma már csak a szerelem tékozol az embereké szabadságos, fejedelmi pillanatokat s ő az, ak egy pillanatra eltérítvén őket a szükségleteik­től, odaadja őket az életnek, visszahelyezi őket a szuverenitásukba és figyelmezteti őket, hol­­nem csak fáradozni vagyunk a világon. Nélküle a legtöbben félreismerték volna a világegyete1­ 1 ragyogását és úgy jártak volna rajta, ce­ v alvajárók kincseken. Hogy észrevegyék a holó világot, egy éjszaka járniok kellett kettesbeli nagy csöndes szőnyegein, fölszabadulva minden szolgai gondtól. S ha a munkáslegények a gyilf­ból kijövőben észreveszik az estnek a külvár­o­son lebegő véghetetlen gyöngédségét, ez az­ van, mert egy asszonyra gondolnak. Nagyfi,­ sok ember nem is ízleli a művészetet önma^­ban. Hogy észrevegyék tulajdon létüket és­­ próbálják szükségességüket, szerelmeseknek ke lenniük. Akkor megértik a költészet és a 2e>­t titokzatát, mert olyan érzéseket hordanak u1 ®­gukban, miket a köznapi szavak nem tudnál'11 lefordítani s amiket csak ütemmel és bafU’f niával lehet kifejezni. A szerelem megfinom­ 1; az embereket. (3 a Múzsák nagy gondoskorú, aki csöndesen feléjük tereli az embereket, 6^ pillanatra még a legdurvábbakat is. A­ QV Azonban nem ő adja meg az alakját az nek; az élet érdekek és hiúságok konfliu­­ciója s azért hasonlít azokhoz a tájakhoz, m1* színtelen kultúrák nagyságtalan sziklákkal­,l takoznak. De a szerelem hasonló a levegő mely ezek körül a kemény formák­ról játszik, körülfogja, megenyhíti, színeziök«1.

Next