Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-01 / 75. szám
4 tőzését, ha azt akarjuk, hogy Franciaország megtartsa és erősítse pozícióját a világban. Arra kell törekednünk, hogy Franciaország kiszélesítse érdekszféráit. Az országot gazdaságilag föl kell lendítenünk kereskedelmének terjesztésével. Ez az eszme azonban, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, nem lehet ekszkluzív jellegű. A szerződések politikáját kell tehát követnünk, valamint a jó egyetértés és a kölcsönösség politikáját. Az albániai lázadást Athénből jelentik: A török hadügyi kormány tizenöt ázsiai zászlóaljat mozgósított és küldött Üszkübbe. Legközelebb még ötven redis zászlóalj megy Albániába Kis-Ázsiából, hat ázsiai zászlóalj pedig úton van Skutari és Janina felé. Ezt a két erődöt lázas sietséggel szerelik föl. A szalonikii helyőrséget huszonhat zászlóaljjal megerősítették. DELMAGYARORSZÁG 1911 április 1 SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. április 1, szombat: Kísértetek, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páratlan */a bérlet.) „ 2, vasárnap d. u.: A muzsikuslány. t< 2, „ este: Makrancos hölgy, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páros Yi-os bérlet). * Hamlet. Pethes Imrével a címszerepben játszották pénteken este a szegedi színházban Shakespeare Hamletját. Zsúfolásig megtelt a színház, hogy élvezzék Pethes egyik leghíresebb szerepét. Méltán híres szerepe a dán királyfi a Nemzeti Színház egyik első művészének. Tökéletesen emberi és tökéletesen shakespearei úgy, hogy minden jelzőnek, amelyekkel kifejezni szeretnénk Pethes Hamlet-jét, e körül kellene megfordulnia." Hogy mennyire emberi és mennyire shakespearei ez az alakítása, arról már kötetekre valót összeírtak eddig. Most csak a sikert idézzük, amikor beszámolunk arról, hogy a közönség valósággal ünnepelte Pethest, a szüneteket áttapsolta és az elismerés, a szeretet minden jelével elhalmozta. A mai előadást ha összehasonlítjuk a szegedi színházban megszokott Shakespeare-előadásokkal, úgy meglepő előadásnak írhatjuk. Bár a shakespearei levegőt ma se éreztették, nem igen érezték, de legalább egyes jelenetekben meglepőt produkáltak, a szereplők komoly igyekezettel, néha nekilendüléssel játszottak. A legnagyobb elismeréssel írunk Fodor Elláról, aki Oféliát játszotta, elragadó közvetlenséggel, kedvességgel. Szép volt s őszinte, azt a nagy lelki tragédiát, a fokozódó szenvedést teljesen kifejezésre juttatta. Elsőrangú, reális alakítást nyújtott Pesti Kálmán is, Polonius szerepében. Shakespearei, mint modern színész fogta föl. Oláh Ferencnek a dán király szerepében feltűnően esetlen és szögletes, míg Barótiné a királynő szerepében akceptábilis volt. Nagy Dezső (sirásó), Csiky László (a színész), Lugosi Béla (Laertes), de a többiek is igyekezettel buzgólkodtak. Szombaton Ibsen Kísértetek-ében, vasárnap Shakespeare Makrancos hölgyében játszik újra Pethes Imre. * A előadások kezdete. A szegedi színház előadásai szombattól, este nyolc órakor kezdődnek. * A szinig j’i bizottság ülése. Pénteken délután öt órakor ülésezett a szinügyi bizottság s az ülés szignaturája ismét az Almássy-féle művezetéssel való (hol ebben a mű és hol a vezetés?) teljes elégedetlenség volt. Mielőtt az előadások és a rendezés bizalmasan komikus és bosszantóan krónikus mizériáira került a sor, a bizottság tudomásul vette, hogy P. Márkus Emilia a jövő héten vendégszerepel nálunk, két estén. Persze a nagy művésznő vendégszereplésén való örömünkbe keserű citromcsöppet vegyít annak a jó talentum nélkül is előre megállapítható ténynek a tudata, hogy a „művezetés“ alapos disszonanciákkal fog majd rontani a vendégszereplés teljes művészi élvezésén. A bizottság tudomásul vette, hogy a Gyermekszanatórium javára rendezett előadás százötven százalékos helyáremelkedéssel megy s ezt jelentette a bizottságnak. Wimmer Fülöp és Weiner Miksa erősen megrótták a csütörtöki Vig özvegyelőadása égbekiáltó slendriánságait, miket mi is érdemük szerint méltattunk. Almássy Endre védekezni próbált s azt hozta föl mentségül, Lugosi Béla úgyszólván kikönyörögte az előadást, melytől szerinte az egzisztenciája függ s Rákosi Szidi is kívánta látni Lugosi játékát. Ez a beállítás persze nem tudta meggyőzni a bizottságot. A művezető urat ismét fölhívták a mizériák orvoslására. * Felhő Rózsi — Pestre szerződik. A szegedi közönség kedvelt primadonnája, Felhő Rózsi tegnap óta a szabadkai közönség kedvence. Csütörtökön este mutatkozott be ugyanis a Cigányszerelem-ben és rögtön meghódította Szabadka közönségét, a legnagyobb elismeréssel imád róla. Pénteken este a Tatárjárásban játszott, szombaton pedig Liliben búcsúzik. Egyik szabadkai újságíró megintervelálta Felhő Rózsit, aki többek között bejelentette, hogy Budapestre szerződik. — Igenis, Pestre szerződöm. — mondotta Felhő. — Legvalószínűbben Nagy Endre kabaréjába. A kabaréstílus ugyan nem végleges célom, hanem a Vígszínház játszat velem majd egy szenzációs darabban egy aranyos szerepet. És utána aztán, kabarézni fogok. * Színház Szentesen. Farkas Ferenc dr az idei színiévadot Szentesen május elsején kezdi meg. A társulat primadonnája F. Szalontai Ferike, drámai hősnője N. Konrád Ilona, komikusa pedig Solymosi Sándor. * Shakespeare-ciklus a Nemzeti Színházban. Budapestről jelentik: A Nemzeti Színházban szombaton van a reprize Shakespeare „Vízkereszt“-jének. Ez a repriz előjátéka egy gyönyörű tervnek, amelyet a színház igazgatósága már legközelebb meg is valósít. A Nemzeti Színház a jövő hónap végén ugyanis Shakespeare-ciklussal szolgál. A ciklus három hétig fog tartani és a sorozatos előadások folyamán tizenhárom Shakespeare-darab kerül majd színre. * „Bánk bán“ németül: Katona József „Bánk bán“-ja, amely a jövő hónapban kerül Berlinben a Rei«/iar«Miksa„Deutsches Theater“jében színre, ugyanakkor a német könyvpiacon is megjelenik. A dráma német átültetését Erich Reiss berlini kiadó cég adja ki a világirodalo drámai remekeit magában foglaló „Moderne Bühne“ című sorozatában. * A férfikar hangversenye. A szegedi férfikar (Aszáf) április másodikén vasárnap délután öt órakor a zsidó hitközség székházának dísztermében hangversenyt tart. A hangverseny sikerét biztosítják a következő közreműködők: Meer Margit zongoraművésznő (tizenkét éves), Elefánt Ilona hegedűművésznő, Kriener Jenő és Székely Lajos (tizenegy éves magánénekes). A hangverseny műsora a következő: 1. Zichy gróf: Rákóczi Kar a Nemo cimü operából. Előadja: a szegedi férfikar. 2. Leoncavallo: Prolog a Bajazzo cimü operából. Énekli Kriener Jenő. 3. a) Chopin: B-Moll Scherzo. b) Schumann: Fisz-Dur románc. Előadja Meer Margit. 4. Zimay: Honfidal. Előadja: a szegedi férfikar. 5. a) Schumann R.: A két gránátos; b) Népdalok. Énekli: Székely Lajos. 6. a) Kun: 1. Ha meghalok ... 2. Velgyi veres . . . b) Dallos: 1. Messze földre ... 2. Rózsa szellő . . . Magyar dalok vegyes karra. Énekli ’.nőikarral a szegedi férfikar. 7. a) Szendy: Melodies; b) Lalo: Symphonie Espagnole. Előadja: Elefánt Hona. 8. a) Halevy: Ária a Zsidónő címü operából; b) Schubert: Az én helyem. Énekli: Kriener Jenő. 9. Verdi—Liszt: Rigoletto fantázia. Előadja: Meer Margit. 10. Zseni: Magyar népdalok. (Csütörtök esti nóták.) Előadja: a szegedi férfikar. A karokat König Péter zeneiskolai igazgató vezeti. A zongorakiséretet Gömöri Endre látja el. Szerelem dicsérett. A Le Figaro ma érkezett száma nem kisen hatalmasságról vezércikkezik, mint a minő 1utalmas a minden politikusoknál diktálóbb ereit Szerelem. S aki a vezércikket irta, nem kisebb talentum, mint aminő színes tollú ember Abel Bonnard. Ha' Abel Bonnard a szerelemről fz akkor nagyon természetesen nem azért márt tollat a tintatartóba, hogy elkopott dolgot vessen papírra, hanem azért, hogy olyasmit mondjon, amit még nem igen mondtak el, adig nagyon jó lenne, ha valaki erre is ráterelné a figyelmet. Most is a szerelem dicséretit írván meg, azokkal a dogmatikus nagyképüekkel haditornát, akik félrebiggyesztik a szájukat mihelyt a szerelem szóba kerül, s épületes megjegyzéseket tesznek arra vonatkozó és hogy kívánatos volna már egyszer fölhagyni * szerelemlitteraturával és több szociológiát, tök más érzést vinni bele a lélekboncolgatásba, az életfestésbe. — Kétségtelen, — feleli ezeknek a ráncos szemöldöküeknek Abel Bonnard, — hogy a öntudatlanságnak abban az örvényében, melynek tömeg a neve, van valami homályos érték, de a művészetnek legfőbb tárgya nem ott valt hanem az egyénben. Egy nagy jellem ünnepély színházában akadunk azokra a drámákra, amiket mi is szenvedünk, ott precizálódnak, ® t összpontosulnak, s az a szerző, aki jobb szereti a tömeget az embernél, olyan szobrász, jobb szereti márványba faragni a hidra alakját mint Herkulesét. Az életet tanulmányozók számára pedig szinte szükségszerűen a szerelembe nyilatkozik meg, kicsoda valaki és mennyit Lehet megkritizálni azt, hogy mit nyújt sz ft irodalmi mű a szerelem cégérével, de azért mégis a szerelem marad leglényegesebb tárgyuk Talán azok, akik keserűen beszélnek róla redukálni akarják, öntudatlanul egy külön ösztön szófogadói: ismerjük ezeket a dogi"ztikus pusztítókat, akik magukra vállalták bodogításunkat s nagyon kezdik fenyegetni az örömeinket, megszegényiteni életünket attól ami eddig ékesítette. Mennél egyformább lesz az élet, mennél inkább kipusztitjuk belőle a régi ünnepeket, annál drágább lesz benne a szerelem, mint az utolsó pihenés s megmarad mint nagyszerű fája erdőirtott sorsainknak Ma már csak a szerelem tékozol az embereké szabadságos, fejedelmi pillanatokat s ő az, ak egy pillanatra eltérítvén őket a szükségleteiktől, odaadja őket az életnek, visszahelyezi őket a szuverenitásukba és figyelmezteti őket, holnem csak fáradozni vagyunk a világon. Nélküle a legtöbben félreismerték volna a világegyete1 1 ragyogását és úgy jártak volna rajta, ce v alvajárók kincseken. Hogy észrevegyék a holó világot, egy éjszaka járniok kellett kettesbeli nagy csöndes szőnyegein, fölszabadulva minden szolgai gondtól. S ha a munkáslegények a gyilfból kijövőben észreveszik az estnek a külvároson lebegő véghetetlen gyöngédségét, ez az van, mert egy asszonyra gondolnak. Nagyfi, sok ember nem is ízleli a művészetet önma^ban. Hogy észrevegyék tulajdon létüket és próbálják szükségességüket, szerelmeseknek ke lenniük. Akkor megértik a költészet és a 2e>t titokzatát, mert olyan érzéseket hordanak u1 ®gukban, miket a köznapi szavak nem tudnál'11 lefordítani s amiket csak ütemmel és bafU’f niával lehet kifejezni. A szerelem megfinom 1; az embereket. (3 a Múzsák nagy gondoskorú, aki csöndesen feléjük tereli az embereket, 6^ pillanatra még a legdurvábbakat is. A QV Azonban nem ő adja meg az alakját az nek; az élet érdekek és hiúságok konfliuciója s azért hasonlít azokhoz a tájakhoz, m1* színtelen kultúrák nagyságtalan sziklákkal,l takoznak. De a szerelem hasonló a levegő mely ezek körül a kemény formákról játszik, körülfogja, megenyhíti, színeziök«1.