Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-03 / 100. szám

4 hogy a hitbizományok elszaporodtak, hanem az, hogy földrajzi eloszlásuk nem kedv­ez a nemzeti érdekeknek s az ország közgazdasági és szociális szükségleteinek. Számadatokkal igazolja, hogy Poroszországban sokkal nagyobb százalékot tesz a kötött birtok, mint nálunk, de ott ennek káros következéseit ellensúlyozni tudták. Arra kellene törekedni, hogy összeegyeztessük ebben a kér­désben a nemzeti érdekeket a gazdaságiakkal. A jövőben a középbirtokra kellene kiter­jeszteni a hitbizomány-alkotás lehetőségét, mert ez az osztály sínylette meg legjobban az új idők gazdasági válságait. Ismerteti a francia, angol és német örökösödési jogot. A hitbizo­mányi jog helyes szabályozása a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében is szükséges. Végül határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a Ház küldjön ki egy huszonegy tagú bizottságot a hitbizományi jog reformjának elő­készítésére. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök az ülést két órakor berekesztette. SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 3, szerda „ 4, csütörtök „ 5, pé­ntek „ 6, szombat n 7, vasárnap Bábjáték. Vígjáték. (Bemutató: Páros Vb-os bérlet.) Bábjáték. Vígjáték. (Páratlan Va-os bérlet.) Medgyasszay Vilma kabaré­­estélye és Robin orvos. Víg­játék. (Bérletszünet.) Medgyasszay Vilma fölléptével Az elvált asszony. (Bérlet­szünet.) d. n. A bor. (Falusi történet.) este Délibáb. Operett. (Békefi­­pár búcsúja. Páros 2/6-os bérlet. n v DÉLMAGYARORSZÁG 1911 május 3 A Vígszínház első előadása­­ ­ Fővárosi munkatársunktól.) Ezernyolcszáz­kilencvenhat május elsején, tehát pont tizenöt esztendeje, nyílt meg Budapesten a Vígszínház és sok nehézségen keresztül küzdve magát, olyan sablonok nélkül dolgozó, csupa művészi kvalitású kulturintézetté lett, amelyre jubileuma alkalmából büszkeséggel tekinthetünk. A hétfői jubileum aktualitásából beszélgettünk a Víg­­színház zseniális direktorával, Faludi Gáborral, aki ezeket modozta: — Csak kevesen tudják, hogy a Vígszínház a főváros magyarosodásának legfontosabb doku­mentuma volt. Hatalmas föllobbanások hozták létre: a Gyapju­ utcai német színházat elpusztító lángokból kelt ki. Húsz év előtt, 1891-ben kezd­tek foglalkozni a német színház újraépítésének eszméjével. Ekkor a sajtó egy csekély töredéke ha jól emlékszem, függetlenségi lapok tiltakoztak ez ellen. A hang nem volt lármás, de igaz és elhallatszott oda, hol tetterős emberek is van­nak. Oly művészi érzékű mágnások fogtak össze egy új eszme érdekében, mint Andrássy Tivadar és Keglevich István grófok és Liptay Béla báró, akikhez utóbb — néhány év folyamán — a plutokrácia, oly jeles tagjai csatlakoztak, mint Széll Kálmán, Lánczy Leó és Hatvany-Deutsch Sándor. Az eszme az volt, hogy német színház helyett egy modern, nyugati szellemben vezetett magyar színházat kell megteremteni. Leghívebb propagálói lelkes író- és színészemberek voltak. Persze anyagi erejük nem állt arányban kész­ségükkel, így történt, hogy az e célra szerzett pénzalap nem volt elegendő és a színház épí­téséhez a várostól, majd a parlamenttől kértünk segítséget. A városnál leszavazták az indítványt és ugyanez a sors érte a parlamentben is. Da­cára Jókai odaadó agitációjának, két szavazattal maradtak vissza híveink. Rájöttünk arra, hogy egészen a magunk erejére vagyunk utalva. És míg elleneseink gúnyosan csevegtek a „Víg­színház legendájáról“, mely szerint a város­végen, a hírhedt Újvilág helyén balga önfejűek modern színházat akarnak építtetni, addig mi megcsináltuk a Magyar Vígszínház Részvény­­társaságot. Találkoztak emberek, kik bizalom­mal voltak a vállalkozás iránt és zárjel közt szólva, nem bánták meg ezt. Öt évi erős és kitartó munka után konkrét formát öltött az eszménk. A Lipót-köruton egy pompás, világ­városi színház állott és abban varázslatos uj szavak hangzottak el. Ezernyolcszázkilencvenhat május elsején volt. Tisztán emlékszem az első szavakra, melyek a Vígszínház színpadáról beleszálltak a nézőtér mélyébe. A prológusnak bevezetése, melyet Kozma Andor írt és azóta is gyakran visszatér gondolataimba, ez volt: Újfajta színi szellem, S nem avult sablon vagyok. Ezzel fejeztük be a színház megalkotásának munkáját. A saját erőnkből láttunk e nagy munkához és hogy sikerült, ihletet adott a reánk várakozó másikra. Az új színház már meg­volt, most az új szín­házművészet kialakítása volt a súlyos feladat. Nagyon komolyan vettük Silber­stein-Ötvös Adolf­nak, az akkori idők nagy kritikusának derűs bonmotját, amelyet akkor mondott, mikor a fényes új színházat a sajtó képviselőinek be­mutattuk. A sok díszes, friss dolog láttán, így szólt: — Szép, szép, de ha jól fognak játszani, mégis bejön a publikum. Az első este Jókai Barangók című színművét adtuk. Hunyadi Margit, Lenkey Hedvig, Nikó Lina, Delii Emma, Fenyvessy, Szatmáry, Tapol­­czay és Hegedűs játszották a főszerepeket. A tekintélyes Hazánk című lap ekkor írta Hege­dűsről: ha még megemlékezünk Hegedűs száraz humoráról, mindenben beszámoltunk a színészek játékáról. Azóta a kritika mindenesetre nagyob­bat változott, mint Hegedűs tehetsége, * Gál Gyula. Vasárnap este óta ünnepi, forró estéi voltak a szegedi színháznak. Gál Gyula a Nemzeti Színház művésze játszott há­rom estén át: Az Elnémult harangok-ban, a Becstelenek-ben és a Botrány-bím vendégszere­pelt. Minden föllépésével igaz gyönyörűséget adott a közönségnek, felejthetetlen jeleneteket adott, úgy, hogy évek óta alig zúgott olyan elementáris erővel a tapsvihar, mint Gál estéin. Gál Gyulának e három alakításáról kötetekre valót lehetne írni. Annyi elmerülést, szenvedel­met, sokoldalúságot, érzésnagyszerűséget vált ki, amennyire magyar tájon, magyar színésztől alig akad példa. Nem csoda tehát, hogy külön iskolát teremtett s hogy sokat jelentő fogalom Gál Gyula neve. A szegedi közönség pedig méltóan rótta le elismerését az ünnepelt mű­­vés­szel szemben a forró, zajos három estén át. * Feld Kálmán: A szegedi színtársulat búcsúzó tagjai közül való Pesti Kálmán is. Elmegy Szegedről, ahol hat éves működésével megnyerte a közönség tetszését és kivívta elismerését. A színtársulat egy-két tagját bucsúzásuk alkalmával már ünnepelte a közön­ség s most ugyanezt akarja tenni a színtársu­lat egyik legkiválóbb, sokoldalú, tehetséges tagjával, Pesti Kálmánnal is. Úgy halljuk azon­ban, hogy Almássy Endre művezető-igazgató nem hajlandó külön estét szentelni annak, hogy Pesti Kálmánt a közönség ünnepelhesse és csak arra hajlandó, hogy a színtársulat két másik tagjával együtt játszik egy ovációs est keretében, de csak operettben. Almássy Endre művezető-igazgatónak nincs igaza. Ellenben igaza van a közönségnek, amely Pesti színészi képességeit egyéniségéhez méltó szerepben, drámai vagy vígjátékiban akarja élvezni. Hiszen Pesti a maga zsánerében már igen sok élvezetes, kiváló alakítást nyújtott. Elég emlí­teni csak a Hivatalnok urak Róth bácsiját, vagy A medikus című darabban a papát, a vidéki szabót. Ilyen zsánerű szerepekben akarja Szeged színházi közönsége Pesti Kálmánt búcsúztatni. S ebből az alkalomból a közönség ezüst- és babérkoszorúkkal fogja meglepni ezt a széles skálájú, intelligens színészt. Azt his­­­szük, hogy Szeged színházlátogató közönségé­vel Almássy Endre művezető-igazgató sem fog szembehelyezkedni s alkalmat nyújt arra, hogy Pesti Kálmánt drámában vagy vígjáték­ban, de mindenesetre külön est keretében ünnepelhesse a közönség. * A Bánk-bán Rein­hardtéknál. Vasárnap este mutatták be Reinhardték a Vígszínházban németül Bánk-bánt. Vészi József fordította le Katona remekművét németre és Reinhardt igazgató azzal akarta megtisztelni a magyar írót és a magyar közönséget, hogy Budapesten játszatta el először németül Bánk­ bánt. Nagy apparátussal és drága díszletekkel — tízezer koronába kerültek a díszletek — készültek a német színészek a magyar darab bemutatójára. A nézőtéren is ünnepies hangulat. Az egyik páholyban ült Zichy János gróf kultuszminisz­ter a feleségével, * Kende Paula. Szerdán a szegedi színtár­sulat a Bábjáték címmű színdarabot először mu­tatja be. A darab egyik jelentős szerepét Kende Paula, a társulat törekvő, kiváló tagja játsza s abból az alkalomból, hogy ő is eltávozik Sze­gedről, a közönség meleg ovációban fogja ré­szesíteni. * A szegedi daloskör Liszt-ünnepe. A sze­gedi daloskör május 13-án, a színházban Liszt Ferenc születésének századik évfordulója emlé­kére nagyszabású Liszt-ünnepet rendez. Az est fő érdekessége Bartók Béla zeneakadémiai tanár és zeneszerző közreműködése lesz, aki Liszt Es-dur zongora versenyművét nagy zenekar kí­sérettel adja elő, mely művet már március vé­gén Budapesten a zeneakadémiai zenekarral óriási sikerrel játszott, amit az összes lapok is elismertek. Ez a zongora versenymű Liszt egyik legnagyobb alkotása. A szegedi daloskor re­méli, hogy ez ünnepség mindenkép méltó le­gyen a világhírű magyar zongoraművész és zeneszerző Liszt Ferenc emlékéhez. * Medgyaszay Vilma vendégszereplése: Medgyaszay Vilma, a népszerű színésznő, mű­sorának legkiválóbb számaival vesz részt a pénteki előadáson. Azok a dalok, egyébként is legkiválóbb termései az újonnan született iro­dalomnak és dalművészetnek, — megelevened­nek Medgyaszay Vilma előadásában. A művésznő műsora négy részre oszlik: I. A Nyugat örök dalai. II. Népies dalok. III. Modern dalok. IV. Kupiék. Babits, Heltai Jenő, Gábor Andor, Szász Ernő verseire szerezték a zenét Szirmai Albert, Reinitz Béla, Jakobi. Az elvált asszony­ban szombaton Gondát játsza. * Bábjáték. Pierre Wolff négy felvonásos vígjátéka, a Bábjáték, a következő szereposz­tásban kerül színre: Royer de Monelár — Lu­­gossy, Terney — Nagy Dezső, Nizerolles — Csiky, Pierre Vareine — Oláh, Fernande — Kende Paula, Lucienne — Fodor Ella, De Lan­­ceyné — Tóvölgyi Margit, Durien bárónő — Juhászné, Valmontné — Szűcs Irén, Ganges herceg — Pesti, Valmont — Baróthy, Bonnieres — Mikó. * Ternovszky Margit Debrecenben. Gallo­­vichné Ternovszky Margit, aki nemcsak Szeged, de a vidéki nagyobb városok színházi közön­ségét is meghódította, most Debrecenben ven­dégszerepelt és osztatlan, zajos sikert aratott. Az egyik debreceni újság ezeket írja róla: Tegnap este a Szabad Iskola javára a Bor­­egér került színre. Az est iránti érdeklődést fokozta Ternovszky Margit vendégszereplése. Ez a művész-asszony ez alkalommal Adélt ját­szotta az ő előkelő nagy művészetének finom­ságaival, szubtilitásaival énekben, játékban egy­aránt. Igazi, nagyjelentőségű művészi sikere volt s a közönség elhalmozta a tetszésnyilvá­nítások minden jelével. Fölvonások után tiz­­tizenkétszer hívták lámpák elés számos virág­ajándékot kapott. * Szegedi szerző sikere. Az Uránia-szinház márciusban bemutatott „Kína és Japán“ című érdekes és igen tanulságos darab, amely, mint már írtuk, szegedi szerző munkája, több nagy városban óriási sikert aratott. Legutóbb Ara­don került bemutatásra teljesen új átdolgozás­ban és új mozgóképekkel ez az érdekes darab, melynek közismert szerzője e munkájával mél­tán megérdemelte, hogy a sajtó az elsőrangú uránia-írók közé sorolja. A nagy sikerekre való

Next