Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-03 / 100. szám
4 hogy a hitbizományok elszaporodtak, hanem az, hogy földrajzi eloszlásuk nem kedvez a nemzeti érdekeknek s az ország közgazdasági és szociális szükségleteinek. Számadatokkal igazolja, hogy Poroszországban sokkal nagyobb százalékot tesz a kötött birtok, mint nálunk, de ott ennek káros következéseit ellensúlyozni tudták. Arra kellene törekedni, hogy összeegyeztessük ebben a kérdésben a nemzeti érdekeket a gazdaságiakkal. A jövőben a középbirtokra kellene kiterjeszteni a hitbizomány-alkotás lehetőségét, mert ez az osztály sínylette meg legjobban az új idők gazdasági válságait. Ismerteti a francia, angol és német örökösödési jogot. A hitbizományi jog helyes szabályozása a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében is szükséges. Végül határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a Ház küldjön ki egy huszonegy tagú bizottságot a hitbizományi jog reformjának előkészítésére. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök az ülést két órakor berekesztette. SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 3, szerda „ 4, csütörtök „ 5, péntek „ 6, szombat n 7, vasárnap Bábjáték. Vígjáték. (Bemutató: Páros Vb-os bérlet.) Bábjáték. Vígjáték. (Páratlan Va-os bérlet.) Medgyasszay Vilma kabaréestélye és Robin orvos. Vígjáték. (Bérletszünet.) Medgyasszay Vilma fölléptével Az elvált asszony. (Bérletszünet.) d. n. A bor. (Falusi történet.) este Délibáb. Operett. (Békefipár búcsúja. Páros 2/6-os bérlet. n v DÉLMAGYARORSZÁG 1911 május 3 A Vígszínház első előadása Fővárosi munkatársunktól.) Ezernyolcszázkilencvenhat május elsején, tehát pont tizenöt esztendeje, nyílt meg Budapesten a Vígszínház és sok nehézségen keresztül küzdve magát, olyan sablonok nélkül dolgozó, csupa művészi kvalitású kulturintézetté lett, amelyre jubileuma alkalmából büszkeséggel tekinthetünk. A hétfői jubileum aktualitásából beszélgettünk a Vígszínház zseniális direktorával, Faludi Gáborral, aki ezeket modozta: — Csak kevesen tudják, hogy a Vígszínház a főváros magyarosodásának legfontosabb dokumentuma volt. Hatalmas föllobbanások hozták létre: a Gyapju utcai német színházat elpusztító lángokból kelt ki. Húsz év előtt, 1891-ben kezdtek foglalkozni a német színház újraépítésének eszméjével. Ekkor a sajtó egy csekély töredéke ha jól emlékszem, függetlenségi lapok tiltakoztak ez ellen. A hang nem volt lármás, de igaz és elhallatszott oda, hol tetterős emberek is vannak. Oly művészi érzékű mágnások fogtak össze egy új eszme érdekében, mint Andrássy Tivadar és Keglevich István grófok és Liptay Béla báró, akikhez utóbb — néhány év folyamán — a plutokrácia, oly jeles tagjai csatlakoztak, mint Széll Kálmán, Lánczy Leó és Hatvany-Deutsch Sándor. Az eszme az volt, hogy német színház helyett egy modern, nyugati szellemben vezetett magyar színházat kell megteremteni. Leghívebb propagálói lelkes író- és színészemberek voltak. Persze anyagi erejük nem állt arányban készségükkel, így történt, hogy az e célra szerzett pénzalap nem volt elegendő és a színház építéséhez a várostól, majd a parlamenttől kértünk segítséget. A városnál leszavazták az indítványt és ugyanez a sors érte a parlamentben is. Dacára Jókai odaadó agitációjának, két szavazattal maradtak vissza híveink. Rájöttünk arra, hogy egészen a magunk erejére vagyunk utalva. És míg elleneseink gúnyosan csevegtek a „Vígszínház legendájáról“, mely szerint a városvégen, a hírhedt Újvilág helyén balga önfejűek modern színházat akarnak építtetni, addig mi megcsináltuk a Magyar Vígszínház Részvénytársaságot. Találkoztak emberek, kik bizalommal voltak a vállalkozás iránt és zárjel közt szólva, nem bánták meg ezt. Öt évi erős és kitartó munka után konkrét formát öltött az eszménk. A Lipót-köruton egy pompás, világvárosi színház állott és abban varázslatos uj szavak hangzottak el. Ezernyolcszázkilencvenhat május elsején volt. Tisztán emlékszem az első szavakra, melyek a Vígszínház színpadáról beleszálltak a nézőtér mélyébe. A prológusnak bevezetése, melyet Kozma Andor írt és azóta is gyakran visszatér gondolataimba, ez volt: Újfajta színi szellem, S nem avult sablon vagyok. Ezzel fejeztük be a színház megalkotásának munkáját. A saját erőnkből láttunk e nagy munkához és hogy sikerült, ihletet adott a reánk várakozó másikra. Az új színház már megvolt, most az új színházművészet kialakítása volt a súlyos feladat. Nagyon komolyan vettük Silberstein-Ötvös Adolfnak, az akkori idők nagy kritikusának derűs bonmotját, amelyet akkor mondott, mikor a fényes új színházat a sajtó képviselőinek bemutattuk. A sok díszes, friss dolog láttán, így szólt: — Szép, szép, de ha jól fognak játszani, mégis bejön a publikum. Az első este Jókai Barangók című színművét adtuk. Hunyadi Margit, Lenkey Hedvig, Nikó Lina, Delii Emma, Fenyvessy, Szatmáry, Tapolczay és Hegedűs játszották a főszerepeket. A tekintélyes Hazánk című lap ekkor írta Hegedűsről: ha még megemlékezünk Hegedűs száraz humoráról, mindenben beszámoltunk a színészek játékáról. Azóta a kritika mindenesetre nagyobbat változott, mint Hegedűs tehetsége, * Gál Gyula. Vasárnap este óta ünnepi, forró estéi voltak a szegedi színháznak. Gál Gyula a Nemzeti Színház művésze játszott három estén át: Az Elnémult harangok-ban, a Becstelenek-ben és a Botrány-bím vendégszerepelt. Minden föllépésével igaz gyönyörűséget adott a közönségnek, felejthetetlen jeleneteket adott, úgy, hogy évek óta alig zúgott olyan elementáris erővel a tapsvihar, mint Gál estéin. Gál Gyulának e három alakításáról kötetekre valót lehetne írni. Annyi elmerülést, szenvedelmet, sokoldalúságot, érzésnagyszerűséget vált ki, amennyire magyar tájon, magyar színésztől alig akad példa. Nem csoda tehát, hogy külön iskolát teremtett s hogy sokat jelentő fogalom Gál Gyula neve. A szegedi közönség pedig méltóan rótta le elismerését az ünnepelt művésszel szemben a forró, zajos három estén át. * Feld Kálmán: A szegedi színtársulat búcsúzó tagjai közül való Pesti Kálmán is. Elmegy Szegedről, ahol hat éves működésével megnyerte a közönség tetszését és kivívta elismerését. A színtársulat egy-két tagját bucsúzásuk alkalmával már ünnepelte a közönség s most ugyanezt akarja tenni a színtársulat egyik legkiválóbb, sokoldalú, tehetséges tagjával, Pesti Kálmánnal is. Úgy halljuk azonban, hogy Almássy Endre művezető-igazgató nem hajlandó külön estét szentelni annak, hogy Pesti Kálmánt a közönség ünnepelhesse és csak arra hajlandó, hogy a színtársulat két másik tagjával együtt játszik egy ovációs est keretében, de csak operettben. Almássy Endre művezető-igazgatónak nincs igaza. Ellenben igaza van a közönségnek, amely Pesti színészi képességeit egyéniségéhez méltó szerepben, drámai vagy vígjátékiban akarja élvezni. Hiszen Pesti a maga zsánerében már igen sok élvezetes, kiváló alakítást nyújtott. Elég említeni csak a Hivatalnok urak Róth bácsiját, vagy A medikus című darabban a papát, a vidéki szabót. Ilyen zsánerű szerepekben akarja Szeged színházi közönsége Pesti Kálmánt búcsúztatni. S ebből az alkalomból a közönség ezüst- és babérkoszorúkkal fogja meglepni ezt a széles skálájú, intelligens színészt. Azt hisszük, hogy Szeged színházlátogató közönségével Almássy Endre művezető-igazgató sem fog szembehelyezkedni s alkalmat nyújt arra, hogy Pesti Kálmánt drámában vagy vígjátékban, de mindenesetre külön est keretében ünnepelhesse a közönség. * A Bánk-bán Reinhardtéknál. Vasárnap este mutatták be Reinhardték a Vígszínházban németül Bánk-bánt. Vészi József fordította le Katona remekművét németre és Reinhardt igazgató azzal akarta megtisztelni a magyar írót és a magyar közönséget, hogy Budapesten játszatta el először németül Bánk bánt. Nagy apparátussal és drága díszletekkel — tízezer koronába kerültek a díszletek — készültek a német színészek a magyar darab bemutatójára. A nézőtéren is ünnepies hangulat. Az egyik páholyban ült Zichy János gróf kultuszminiszter a feleségével, * Kende Paula. Szerdán a szegedi színtársulat a Bábjáték címmű színdarabot először mutatja be. A darab egyik jelentős szerepét Kende Paula, a társulat törekvő, kiváló tagja játsza s abból az alkalomból, hogy ő is eltávozik Szegedről, a közönség meleg ovációban fogja részesíteni. * A szegedi daloskör Liszt-ünnepe. A szegedi daloskör május 13-án, a színházban Liszt Ferenc születésének századik évfordulója emlékére nagyszabású Liszt-ünnepet rendez. Az est fő érdekessége Bartók Béla zeneakadémiai tanár és zeneszerző közreműködése lesz, aki Liszt Es-dur zongora versenyművét nagy zenekar kísérettel adja elő, mely művet már március végén Budapesten a zeneakadémiai zenekarral óriási sikerrel játszott, amit az összes lapok is elismertek. Ez a zongora versenymű Liszt egyik legnagyobb alkotása. A szegedi daloskor reméli, hogy ez ünnepség mindenkép méltó legyen a világhírű magyar zongoraművész és zeneszerző Liszt Ferenc emlékéhez. * Medgyaszay Vilma vendégszereplése: Medgyaszay Vilma, a népszerű színésznő, műsorának legkiválóbb számaival vesz részt a pénteki előadáson. Azok a dalok, egyébként is legkiválóbb termései az újonnan született irodalomnak és dalművészetnek, — megelevenednek Medgyaszay Vilma előadásában. A művésznő műsora négy részre oszlik: I. A Nyugat örök dalai. II. Népies dalok. III. Modern dalok. IV. Kupiék. Babits, Heltai Jenő, Gábor Andor, Szász Ernő verseire szerezték a zenét Szirmai Albert, Reinitz Béla, Jakobi. Az elvált asszonyban szombaton Gondát játsza. * Bábjáték. Pierre Wolff négy felvonásos vígjátéka, a Bábjáték, a következő szereposztásban kerül színre: Royer de Monelár — Lugossy, Terney — Nagy Dezső, Nizerolles — Csiky, Pierre Vareine — Oláh, Fernande — Kende Paula, Lucienne — Fodor Ella, De Lanceyné — Tóvölgyi Margit, Durien bárónő — Juhászné, Valmontné — Szűcs Irén, Ganges herceg — Pesti, Valmont — Baróthy, Bonnieres — Mikó. * Ternovszky Margit Debrecenben. Gallovichné Ternovszky Margit, aki nemcsak Szeged, de a vidéki nagyobb városok színházi közönségét is meghódította, most Debrecenben vendégszerepelt és osztatlan, zajos sikert aratott. Az egyik debreceni újság ezeket írja róla: Tegnap este a Szabad Iskola javára a Boregér került színre. Az est iránti érdeklődést fokozta Ternovszky Margit vendégszereplése. Ez a művész-asszony ez alkalommal Adélt játszotta az ő előkelő nagy művészetének finomságaival, szubtilitásaival énekben, játékban egyaránt. Igazi, nagyjelentőségű művészi sikere volt s a közönség elhalmozta a tetszésnyilvánítások minden jelével. Fölvonások után tiztizenkétszer hívták lámpák elés számos virágajándékot kapott. * Szegedi szerző sikere. Az Uránia-szinház márciusban bemutatott „Kína és Japán“ című érdekes és igen tanulságos darab, amely, mint már írtuk, szegedi szerző munkája, több nagy városban óriási sikert aratott. Legutóbb Aradon került bemutatásra teljesen új átdolgozásban és új mozgóképekkel ez az érdekes darab, melynek közismert szerzője e munkájával méltán megérdemelte, hogy a sajtó az elsőrangú uránia-írók közé sorolja. A nagy sikerekre való