Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-01 / 101. szám
1912 KSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 ca Katona-utca 15. szám cs a budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., crsa Városház-utca 3. szám cím u ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEsi egész évre . R 24— félévre ... ft 12— negyedévre . R 61— egy hónapra fi 2’— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDEKEN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. Szerda, május I . TELEFON-SZAK: Szerkesztése: 305 óra ft.adóhivatal 836 Interurbán 305 ,i Budapesti szerkesztőség telefonszáma 128—12 líl. évfolyam, 101. szám Jogos aspirációk — jogos aggodalmak. „A választójog kérdésének megoldásánál két ellentétes szempontot kell összeegyeztetnünk. Az egyik a jogos aspirációk, a másik a jogos aggodalmak szempontja“. Jellegzetesebben alig lehet megjelölni annak az államférfiúnak feladatát, aki megalkotni akarja a magyar parlament reformját. Ez a találó megállapítás Lukács Lászlóé. Programbeszédében fejtette ki a képviselőházban az ő feszült érdeklődéssel figyelő hallgatóságának, amelyet — a szituációnak megfelelőleg — legelső sorban is az érdekelt, hogy az új kormányelnöknek a választójog reformjáról mi lesz a mondanivalója. Kész törvénytervezetet a kormányelnöktől senki se várt. Vezéreszmékkel azonban szolgált. Kijelölte azt az irányt, amelyet a reform létesítésében követni szándékozik. Ez az irány — a nemzeti munkapárt programjának megfelelőleg,— a liberális és demokratikus haladás szelleme. _ Ezen belül pedig a jogos aspirációknak és a jogos aggodalmaknak mérlegelése. , Jogos aspirációknak Lukács László azokat jelölte meg, melyek az utolsó évtizedek folyamán kialakult ,új társadalmi osztálynak lelkében élnek. Ez az osztály úgy intelligenciája, mint teherviselése következtében méltán kér befolyást az ország ügyeinek intézésére a választói jogosultság kiterjesztése útján. Kívánalma annyira méltányos, hogy annak teljesítése elől elzárkózni nem szabad— de nem is lehet. Jogos aggodalmak alatt pedig a kormányelnök azoknak a köröknek ellenvetéseit értette, akik a választási jogosultság túlságosan nyers, elhamarkodott, túlzott kiterjesztésében látnak veszedelmet s általa az országnak többnemű nagy érdekét vélnék kockázatnak kiszolgáltatva. Igen érdekesen fejtette ki az uj miniszterelnök, hogy miképen képzeli ő ennek a két becsületes, hazafias meggyőződésből fakadó álláspontnak áthidalását. Elvileg ránehezkednék a teljesen modern választójog alapjára s a választójogot felruházná az általános szavazati jog minden attribútumával. Az ismeretlenbe ugrás veszedelmének elkerülése végett pedig a fokozatosság elvét érvényesítené. Ami annyit jelent, hogy egyes átmeneti állomások passzírozásával jutnánk el bizonyos idő múlva a választójog legfejlettebb formájához. Hangsúlyozzuk, hogy ezekhez az alapvető princípiumokhoz a kabinet feltétlenül ragaszkodik. Ezeken belül és ezeket alapul véve azonban — amint azt a miniszterelnök kijelentette — szívesen fontolóra vesz minden életrevaló ideát, mely a célt szolgálja. Liberális és demokrata alapra felépült reform, melynek megvalósításában a fokozatosság elve érvényesüljön, s íme így képzeli Lukács László Magyarország jövendő választójogát. Lukács logikus gondolatfűzése most így haladt tovább: a parlamenti reform helyre fogja állítani a képviselőház munkaképességét. A munkaképességet azonban nemcsak helyreállítani, hanem biztosítani is kell a házszabályok módosításával. Kiváltképen akkor, amikor a választóreform következményeként teljesen ismeretlen és parlamentáris értelemben iskolázatlan elemek kerülhetnek be a képviselőházba. A kormányelnök itt a koalíció nyomain indul el. A képviselőház szabályainak legalább olyan mérvű szigorítását kontemplálja, aminő a koalíciós rezsim alatt érvényben volt. így fejtette ki programját az új kormányelnök a magyar parlament reformjáról. Alig hisszük, hogy bármelyik párton is ellentmondással találkozunk, amikor meg- Lionel írta Marcel Boulanger. Lionel? Ah* Kedvesem, Lionel! Íme, egy popupás ifjú! . . . Nincs ,meg benne az a kritizáló, szarkasztikus és gúnyos szellemesség, ami a mai ifjúságot olyan , élvezhetetlenné teszi. iMikor a „mai ifjúság“-ról beszélek, természetesen csak azt a részét értem az ifjúságnak, amely tolong a főpróbákra, az úgynevezett irodalmi szalonokba, amely ’a művésznők után szaladgál, s az újságírókat ebédre Juvja, de eiem mond,soha újat, olvas, beszél, ékcelődik is ennélfogva sokszor hely, feleséget követ el, túlmegy a mértéken, ügyetlenkedik stb. Pedig a világban nem ilyennek kell lenni, ha boldogulni akarunk. Vegyenek példát Lionelen. Alh, az elragadó, a kellemes együttlét ővele, ezzel a megnyugtató bajtárssal! Talán első ízben kissé hidegnek találnák, — hiszen Londonban oly nyugodtak az emberek! — de ezt is megbocsátják neki, mert hangulata mindig egyforma, békés s annyira mérsékelt! Hogy nagyon okos-e? Ah, ez olyan kérdés, ami a kávéházak levegőjére emlékeztet, piha! Lionel , elragadó. Egyszerű modorban mondja minden asszonyról, legyen az szép vagy csúnya, fiatal vagy öreg, férjes vagy haj a dein. — Nagyon ragaszkodom ihozzá. Jó barátnőm És tényleg, vajjon melyik csak kissé érzékeny lelki asszony is ne lenne az ő barátnője egy kevéssé? Elég csinos fiú, szőke, karcsú, ápoltkezű, két centiméternyi felfelé fésült bajusszal, kellemes és gyakori mosollyal ajkán, ízlésesen öltözködik, beszéde nem hoz zavarba senkit. Kitalálhatjuk azt is, hogy szép és nemes házasságok kínálkoztak Lionel szármára nem egyszer s tudjuk azt is, hogy egyszerű keresztnevét, Léont,a hangzatosabb Lionnelre változtatta, illme, ily magas szárnyalása az ő lelke, hogy a legkisebb durvaság is kellemetlenül érinti. De kissé nehézkes a választásban, válogat is ez teljesen érthető. Ha megbocsátja is a hozomány származását, de mennyisége iránt nem hagy magával alkudni. Legjobban valami gazdag idegen lányt szeretne elvenni, akinek családja — a távolból— előkelőnek hathat s akinek dollárjai, márkái vagy pezetái kellő időben kiragadnák a cseppet sem szívesen látott tönkremenésből’. Nos, egy fenséges júniusi estén Lionel Neuillynek egyik pompás kertjében sétált ,a szép Maud Forestier-rel, a milliomos özveggyel. A holdvilág a földet simogatta, a halvány fáknak egyetlen levele sem mozdult. A hagy csendben csak egy szamovár ,zümmögött diszkréten. Forestieriné gyengédnek és elmélázónak mutatkozott. Lionel azt mondta neki, hogy imádja. Hangja énekelt, tekintete könyörgött.Elbágyadt, félénk tett, skrupulisan támadtak . . . Szerelem és erény,, sóhajok és finom árnyalatok, zavar és doldogás s .ezzel kapcsolatosan a késői óra s a tiszta, fényes hold. Olyan színe volt, mint a teának .. . ,, A háziasságot azonnal elhatározták. Tapintata, tartózkodása elragadta a fiatal özvegyet. .Miután oly sóik milliót kap vele, nem is volt kiváncsi 'azoknak 'szalmát tudni. Számok, pih’a! Ez a kereskedők, pénzemberek dolga. A fő az volt, hogy a neuilly-i templomi ceremónia ‘— Maud katolikus volt — nagy port verjen fel s ez meg is történt. A fehérpálcás fogadott ágensek nem bírták a kocsikat elhelyezni a neuilly-i után s ,az egész dolog kilenc negyedóráig tartott. Azonkívül vallaki elájult s ketten ideggörcsöt kaptak: ugy-ebár, ez csak kielégithette a legarmbiciózusabbakat is? Ami Lionelt igen meglepte, az a felesége viselkedése volt, miután hazatértek a nászútról. — Kapott leveleket hitelezőitől? — kérdezte tőle hirtelen. — De, kedves .Mondom . . . Épen most akartam . . . Igen,visszatértemkor ,néhány levelet találtam tényleg. De nem baj, ,nem sürgős a dolog . . . .Se a pillanat,se a hely nem alkalmas .arra, hogy . — Hány levelet kapott? — De . . . harminckettőt. — És mindezzel tartozik? A számlák pontosak? — Istenem, e kérdések . . . Igen, a számlák pontosak. — Jól van. .Majd adja át nekem a papirosokat. Titkárom ,által minden jó barátot szerdára hívok s minden hitelezőt jövő csütörtökbe. E két napon fizetni fogunk öttől hétig. — De még egyszer .mondom, kedves barátnőm . . . Talán sokkal helyesebb lenne, ha én magam. ... . — Maga, Lionel? És miért? Mert nem mentem magához? A számláival is meges-