Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

1912 KSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 ca Katona-utca 15. szám cs a b­udapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., crsa Városház-utca 3. szám cím u ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEsi egész évre . R 24­— félévre ... ft 12­— negyedévre . R 61— egy hónapra fi 2’— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDEKEN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. Szerda, május I . TELEFON-SZAK: Szerkesztése: 305 óra ft.adóhivatal 836 Interurbán 305 ,i Budapesti szerkesztőség telefon­száma 128—12 líl. évfolyam, 101. szám Jogos aspirációk — jogos aggodalmak. „A választójog kérdésének megoldásá­nál két ellentétes szempontot kell össze­egyeztetnünk. Az egyik a jogos aspirá­ciók, a másik a jogos aggodalmak szem­pontja“. Jellegzetesebben alig lehet­­ meg­jelölni annak az államférfiúnak feladatát, aki megalkotni akarja a magyar parla­ment reformját. Ez a találó megállapítás Lukács Lászlóé. Programbeszédében fejtette ki a­­ képviselőházban az ő feszült érdeklődés­sel­­ figyelő hallgatóságának, amelyet — a szituációnak megfelelőleg — legelső sorban is az érdekelt, hogy az új kormány­­elnöknek a­­ választójog reformjáról mi lesz a mondanivalója. Kész törvénytervezetet a kormányel­nöktől senki se várt. Vezéreszmékkel azon­ban szolgált. Kijelölte azt az irányt, ame­lyet a reform létesítésében követni szán­dékozik. Ez az irány — a nemzeti munka­párt programjának megfelelőleg,— a libe­rális és demokratikus haladás szelleme. _ Ezen belül pedig a jogos­­ aspirációknak és a jogos aggodalmaknak mérlegelése. , Jogos aspirációknak Lukács László azo­kat jelölte­­ meg, melyek az utolsó évtize­dek folyamán kialakult ,új társadalmi osz­tálynak lelkében élnek. Ez az osztály úgy intelligenciája, mint teherviselése követ­keztében méltán kér befolyást az­­ ország ügyeinek intézésére a választói jogosult­ság kiterjesztése útján. Kívánalma annyi­ra méltányos, hogy annak teljesítése elől elzárkózni nem szabad­­— de nem is lehet. Jogos aggodalmak alatt pedig a kor­mányelnök azoknak a köröknek ellenveté­seit értette, akik a választási jogosultság túlságosan nyers, elhamarkodott, túlzott kiterjesztésében látnak veszedelmet s ál­tala az országnak többnemű nagy érdekét vélnék kockázatnak kiszolgáltatva. Igen érdekesen fejtette ki az uj minisz­terelnök, hogy miképen képzeli ő ennek a két becsületes, hazafias meggyőződésből fakadó álláspontnak áthidalását. Elvil­eg ránehezk­ednék a­­ teljesen mo­dern választójog alapjára s a választó­jogot felruházná az általános szavazati jog minden attribútumával. Az ismeretlenbe ugrás veszedelmének elkerülése végett pedig a fokozatosság el­vét érvényesítené. Ami annyit jelent, hogy egyes átmeneti állomások passzírozásával jutnánk el bizonyos idő múlva a választó­­jog legfejlettebb formájához. Hangsúlyozzuk, hogy ezekhez az alap­vető princípiumokhoz a kabinet feltétlenül ragaszkodik. Ezeken belül és ezeket ala­pul véve azonban — amint azt a minisz­terelnök kijelentette — szívesen fontolóra vesz minden életrevaló ideát, mely a célt szolgálja. Liberális és demokrata alapra felépült reform, melynek megvalósításá­ban a fokozatosság elve érvényesüljön, s íme így képzeli Lukács László Magyaror­szág jövendő választójogát. Lukács logikus gondolatfűzése most így haladt tovább: a parlamenti reform helyre fogja állítani a képviselőház mun­kaképességét. A munkaképességet azon­ban nemcsak helyreállítani, hanem bizto­sítani is kell a házszabályok módosításá­val. Kiváltképen akkor, amikor a vá­lasztóreform következményeként teljesen ismeretlen és parlamentáris értelemben iskolázatlan elemek kerülhetnek be a kép­viselőházba. A kormányelnök itt a koalí­­ció nyomain indul el. A képviselőház sza­bályainak legalább olyan mérvű szigorí­tását kontemplálja, aminő a koalíciós re­zsim alatt érvényben volt. így fejtette ki programját az új kor­mányelnök a magyar parlament reform­járól. Alig hisszük, hogy bármelyik párton is ellentmondással találkozunk, amikor meg- Lionel írta Marcel Boulanger. Lionel? Ah* Kedvesem, Lionel! Íme, egy popup­ás ifjú! . . . Nincs ,meg benne az a kritizáló, szarkasztikus és gúnyos szellemesség, ami a mai ifjúságot olyan , élvezhetetlenné teszi. iMikor a „mai ifjúság“-ról beszélek, termé­szetesen csak azt a részét értem az­­ ifjúság­nak, amely tolong a főpróbákra, az úgyne­vezett irodalmi szalonokba, amely ’a mű­vésznők után szaladgál, s az újságírókat ebédre Ju­vja, de eiem mond­,soha újat, olv­as, beszél, ékcelődik is ennélfogva sokszor hely­, feleséget követ el, túlmegy a mértéken, ügyetlenkedik stb. Pedig a­­ világban nem ilyennek kell lenni, ha boldogulni akarunk. Vegyenek példát Lionelen. Alh, az elra­gadó, a kellemes együttlét ővele, ezzel­­ a megnyugtató bajtárssal! Talán első ízben kissé hidegnek találnák, — hiszen London­ban oly nyugodtak az emberek! — de ezt is megbocsátják neki, mert hangulata mindig egyforma, békés s annyira­­ mérsékelt! Hogy nagyon okos-e? Ah, ez olyan­­ kérdés, ami a kávéházak levegőjére emlékeztet, piha! Lionel , elragadó. Egyszerű modorban mondja minden asszonyról, legyen az szép vagy­­ csúnya, fiatal vagy öreg, férjes vagy haj a dein. — Nagyon ragaszkodom ihozzá. Jó barát­nőm És tényleg, vajjon melyik­­ csak kissé érzé­­keny lelk­i asszony is ne lenne az ő barátnője egy­­ kevéssé? Elég csinos fiú, szőke, karcsú, ápoltkezű­, két centiméternyi felfelé fésült bajus­sz­al, kellemes és gyakori moso­l­lyal ajkán, ízlé­sesen öltözködik, beszéde nem hoz zavarba senkit. Kitalálhatjuk azt is, hogy szép és ne­mes házasságok kínálkoztak Lionel szármára nem egyszer s tudjuk azt is, hogy egyszerű keresztnevét, Léont,­­a hangzatosabb Lion­nelre változtatta, illme, ily magas szárnya­­lása az ő lelke, hogy a legkisebb­­ durvaság is kellemetlenül érinti. De kissé nehézkes a vá­lasztásban, válogat is ez teljesen érthető. Ha megbocsátja is a hozomány származását,­ de mennyisége iránt nem hagy magával al­kudni. Legjobban valami­­ gazdag idegen lányt szeretne elvenni, ak­inek családja — a távolból­­— előkelőnek hathat s akinek dol­lárjai, márkái vagy pezetái kellő­­ időben ki­ragadnák a cseppe­t sem szívesen látott tönkremenésb­ől’. Nos, egy fenséges júniusi estén Lionel Neuillynek egyik pompás kertjében sétált ,a­ szép Maud Forestier-rel, a milliomos öz­veg­gyel. A holdvilág a földet simogatta, a halvány fáknak egyetlen levele sem mozdult. A hagy csendben csak egy szamovár ,züm­mögött diszkréten. Forestieriné gyengédnek és­­ elmélázónak mutatkozott. Lionel azt mondta neki, hogy imádja. Hangja énekelt, tekintete könyör­­gött.­­Elbágyadt, félénk tett, skrupulisan­ tá­madtak . . . Szerelem és erény,, sóhajok és finom­ árnyalatok, zavar és doldogás s .ezzel kapcsolatosan a késői óra s a tiszta, fényes hold. Olyan színe volt, mint a teának .. . ,, A háziasságot azonnal elhatározták. Tapintata, tartózkodása elragadta a fiatal özvegyet. .Miután oly­­ sóik milliót kap vele, nem is volt kiváncsi 'azoknak 'szalmát tudni. Számok, pih’a! Ez a kereskedők, pénzembe­rek dolga. A fő az volt, hogy a neuilly-i tem­plomi ceremónia ‘— Maud katolikus volt — n­agy port­­ verjen fel s­­ ez meg is történt. A fehérpálcás fogadott ágensek nem bírták a kocsikat­­ elhelyezni a neuilly-i után s ,az egész dolog kilenc negyedóráig­­ tartott. Azonkívül vallaki elájult s ketten ideggör­csöt kaptak: ugy-e­bár, ez csak kielégith­ette a legarm­biciózusabbakat is? Ami Lionelt igen meglepte, az a felesége viselkedése volt, miután hazatértek­­ a nász­útról. — Kapott leveleket hitelezőitől? —­ kér­dezte tőle hirtelen. — De, kedves .Mondom . . . Épen most akartam . . . Igen,­­visszatértemkor ,néhány levelet találtam tényleg. De nem baj, ,nem sürgős­­ a dolog . . . .Se a pillanat,­­se a­­ hely n­em alkalmas .arra, hogy . — Hány levelet kapott? — De . . . harminckettőt. — És mindezzel tartozik? A számlák pontosak? — Istenem, e kérdések . . . Igen, a­­ szám­lák pontosak. — Jól van. .Majd adja át nekem a papiro­sokat. Titkárom ,által minden jó­­ barátot szerdára hívok s minden hitelezőt jövő csü­törtökbe. E két napon fizetni fogunk öttől hétig.­­ — De még egyszer .mondom, kedves ba­­rátnőm . . . Talán sokkal helyesebb lenne, ha én magam. ... . — M­aga, Lionel? És miért? Mert nem­­ mentem magához? A számláival is meges-

Next