Délmagyarország, 1912. augusztus (3. évfolyam, 176-185. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)
1912-08-01 / 112. (176.) szám
1912 fbponti szerkesztőség) és kiadóhivatal Szeged, 11 «=> Korona-utca 15. szán c.i budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., « Városház-utca 3. szán c.i ., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEK egész évre . R 24*— félévre . . . R 12— negyedévre. R 6— egy hónapra R 2*— Egyes számára 10 fillért(L évfolyam, 112. szám Csütörtök augusztus 1 ELŐFIZETÉSI AR VBÉIÍEN: 9 TELEFON-^aM . egész évre , R 28— félévre . . . R 14— Szerkesztője» 305 ^ *34 negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 I Interuban 305 Egyes szám ára 10 fillér. 1, Budapesti szerkesztője« telefon-száma izs—12 is Japán Szent Istvánja. A felkelő nap országára most gyászos éjszaka borul; mintha maga a nap sötétedett volna el. De nemcsak a Nippon szigetek ötven millió alattvalója kesereg a nagy mikádó halálán. Meg van tőle illetődve a távol kelet, az egész ó- és új világ, részvéttel fordul MucsuMto ravatala felé az összes emberiség. Mindenki érzi, hogy egy géniuszszerű alak költözött el a földről, ki csodálatos hivatást töltött be rajta: újjáteremtette a éáriga faj államéletét, társadalmát, átalakító hatást gyakorolt az összes keleti fajképekre és ezzel új fejlődést alapozott meg a világtörténelem számára. Eszmeköre s rendszere, amikkel mindezt végbevitte, alapjában recepció: befogadta és átültette a nyugati felvilágosodás eszméit, intézményeit, melyek elől valamennyi őse évezredeken át elzárkózott. Mindezt bámulatos energiával és sikerrel vitte végbe, oly közszellemet teremtve, mely a fehér civilizáció befogadására s a sárga nemzeti erkölcsök átformálására a legalkalmasabbnak bizonyult. Kímélte ez utóbbiakban az értékes tulajdonságokat, ápolta a konzerválandó erényeket, emelte az önérzetet és becsvágyat. Érintetlenül maradt kezétől az ősi vallás, a történeti kegyelet, a fajnépi karakter, amik alkotó munkájában őt nem akadályozták, de rábírta alattvalóit az összes régi jogi és szociális szervezetek elpusztítására, az állam és a nép új berendezésére, mikor a hagyományos javak Japánt nagy hivatásában akadályozhatták. Ez a dualizmus, mely a nyugati civilizációt a keleti őserőkkel egyesíteni volt képes, egy ez ideig ismeretlen problémát oldott meg anélkül, hogy titkába avatatlanokat bevezetett volna. Mucsuhito nagy sikereket aratott vele, amikben támogatta lelkiismerete tanácsadó államférfiainak és tábornokainak mgválasztásában; de főtámasza mégis az a kivételes szerencséje volt, hogy oly alattvalói nemzedék fölött uralkodhatott, mely a megpróbáltatások nagy iskolájának hagyományaiból származván, szuverénjét felfogta, tekintélyében megbízott, szándékaival, értelmével, erkölcsével, és fegyelmével kooperált. A rend, egyensúly, összhang és becsületesség voltak közszellemben a mikádó segítőtársai; ez a közszellem aztán sok tehetséget és jellemet nevelt, sok virágzó vagyont és nagy kultúrviszonyokat teremtett a hazáfidők A benső erők külpolitikai hatalommá duzzadtak meg csakhamar, mely a világban nem sejtett tökélyű hadsereg által kívánt és tudott érvényesülni. A kínai háború mgadta hozzá az első, a japán-orosz háború a második, döntő jelentőségű alkalmat. De ami e győzedelmeknél is fontosabb, Japánország diadalai megmutatták a boldogulás útját a kelet többi fajnépeinek és államainak: a nyugati civilizáció eszméi recipiálódtak japán példa nyomán az ázsiai országokban s közelebb simult ezzel egymáshoz az ó- és újvilági emberiség. Mucsuhito sikerei azonos vágyakat ébresztettek Ázsia sanyargó, epedő népeinek millióiban. A kínai forradalom, a perzsák és arabok alkotmányos törekvései, a török parlamentáris rendszer, a sziámi nemzetgyűlés az első impulzust japán példáiból merítették. Ázsiaszerte forrong és revelálódik azóta a közszellem, hogy a fölkelő nap országán bevált a nyugati polgáriasodás és keleti fegyelmezettség uniójának újjáteremtő hatalma. Így akar most egész Ázsia újjászületni, ahogy Japán újjászületett, az emberi civilizáció jegyében. A nagy mikádó művét folytatni, fényét tovább terjeszteni, hatalmát érvényesíteni bizonnyal nehéz feladat lesz, s a fiatal utód, Jasuhito, az elsőszülött fiú, nagyon is érzi, mekkora gond és felelősség terhét vállalja a császári koronával. De első megrendülése után, amibe rajongva szeretett atyjának elvesztésének sejtelmei először érték, a kötelesség- és hivatásérzet bizonnyal segítségére lesznek, hogy betölthesse az uralmához fűződő reményeket és várakozásokat Neki könnyebb feladata lesz, mert tovább kell csak építkeznie a művön, melyhez Mucsuhitó mikádó rakta le az alapokat. Az a pietás, mellyel atyja emlékén csüng, az európai eszmekor, melyet attól kapott és benne nevelődött, támogatni fogják feladatában. De főleg vele lesz a japán közszellem, mely Mucsuhitót körülvette és legszebb sikereihez juttatta; egy nagy nemzet szigorú erkölcsű fegyelmezett gondolkozása vasszorgalma, takarékos, becsvágyában következetes, ideáljaiért hevülni és hősileg harcolni, bármikor meghalni elszánt közszelleme. Ha aztán sikerül az utódnak majdan az erkölcsi és anyagi javakkal Japán hatalmi állását messzebb célok kivívására képessé tenni: ne érjük be mi, a fehér kultúra emberei ez eredmény megítélésében azzal a félszeg szólammal, hogy fenyeget a sárga veszedelem, vetélkedjünk a civilizáció szolgálatában a mestere fölé törekvő tanítvánnyal. S ahogy tőlünk tanulta el az eszméket, intézményeket, melyeket ma 1gára alkalmazott, mi viszont sajátítsuk el közszellemét, mellyel a recipiált javaknak uj erőt, energiát, foganatot és lelket adott. A külügyminiszter nyilatkozata a magyar helyzetről. (Saját tudósítónktól.) Nem értjük, hogyan kerül elő folyton a válság híre! —Ezeket mondotta Berchtold Lipót gróf, a monarchia külügyminisztere a környezetének Kaltenleutgebenben; — ahol az uralkodóház és előkelő főurak üdülnek. Hát szó ami szó. Nehéz is ezt megérteni. Józan ésszel, tisztán látással és a politikai etika ismeretével nehéz ezt megérteni. Berchtold gróf — nem magyarországi politikus, azaz nincs benne a magyar politikai életben és távolról szemlélve, a politikai események és a helyzet nyugodt megítélése alapján, logikai következtetéssel tekint a bekövetkezhető fejlemények elé, tehát nem érti, hogy került forgalomba unos-untalan a magyar válság híre. Ő optimista, aki még mindig hisz abban, hogy az ellenzék küzdelme hatéves is, de jóhiszemű, s ő azt képzeli, hogy az ellenzék becsületes eszközökkel harcol és nem sejti, hogy mindazok a híresztelések, amelyeket az ellenzéki sajtó röpít világgá, nem egyebek rosszakaratú kombinációnál. Mert nem az ország érdekeit nézik, nem. Hanem azt, hogy ellentétet, haragot, gyűlöletet szítsanak! A külügyminiszter nyilatkozata különben így hangzik: “ Mi itt nem értjük, hogyan kerül elő Magyarországból folyton a válság híre. E percben még egyetlen szimptómája nincsen ott a válságnak. A kormánynak többsége van, a törvényhatóságok is imponáló majoritással szavaznak neki bizalmat. Tehát a jelek szerint a parlamentben sincs, az országban sincs krízis. Kétségtelen azonban, hogy a kormány és pártja és az ellenzék közt vannak differenciák. Egy erős és egységes kormánypártot azonban még soha nem buktatott meg az a körülmény, hogy az ellenzék haragszik reá. Itt Bécsben most igen nyugodtan nézünk a magyar események elé. Ha azonban a parlamentben csakugyan tarhatatlan lesz a helyzet, s ha az ellenzék lehetetlenné teszi a tanácskozást, akkor tényleg fölmerül a kérdés, mit kell csinálni. De ez a kérdés elsősorban és egyedül a kormányt illeti s csak akkor érdekelne más faktort is, ha Lukács nem bírna úrrá lenni a szituáción. Mi azonban nem nézünk aggodalommal ez elé az eshetőség elé. A külügyminiszter nyilatkozata olyan világos, hogy nem szorul rá külön magyarázatra.