Délmagyarország, 1912. augusztus (3. évfolyam, 176-185. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)

1912-08-01 / 112. (176.) szám

1912 fbponti szerkesztőség) és kiadóhivatal Szeged, 11 «=> Korona-utca 15. szán c.i budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., « Városház-utca 3. szán c.i ., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEK egész évre . R 24*— félévre . . . R 12­— negyedévre. R 6­— egy hónapra R 2*— Egyes szám­ára 10 fillér­­t(L évfolyam, 112. szám Csütörtök augusztus 1 ELŐFIZETÉSI AR VBÉIÍEN: 9 TELEFON-^aM . egész évre , R 28— félévre . . . R 14— Szerkesztője» 305 ^ *34 negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 I Interuban 305 Egyes szám ára 10 fillér. 1, Budapesti szerkesztője« telefon-száma izs—12 is Japán Szent Istvánja. A felkelő nap országára most gyászos éjszaka borul; mintha maga a nap sötéte­dett volna el. De nemcsak a Nippon szigetek ötven millió alattvalója kesereg a nagy mikádó halálán. Meg van tőle illetődve a távol ke­let, az egész ó- és új világ, részvéttel for­dul MucsuMto ravatala felé az összes em­beriség. Mindenki érzi, hogy egy géniuszszerű alak költözött el a földről, ki csodálatos hivatást töltött be rajta: újjáteremtette a éáriga faj államéletét, társadalmát, átala­kító hatást gyakorolt az összes keleti faj­­k­épekre és ezzel új fejlődést alapozott meg a világtörténelem számára. Eszmeköre s rendszere, amikkel mind­ezt végbevitte, alapjában recepció: befo­gadta és átültette a nyugati felvilágosodás eszméit, intézményeit, melyek elől vala­mennyi őse évezredeken át elzárkózott. Mindezt bámulatos energiával és siker­rel vitte végbe, oly közszellemet teremtve, mely a fehér civilizáció befogadására s a sárga nemzeti erkölcsök átformálására a legalkalmasabbnak bizonyult. Kímélte ez utóbbiakban az értékes tulajdonságokat, ápolta a konzerválandó erényeket, emelte az önérzetet és becsvágyat. Érintetlenül maradt kezétől az ősi vallás, a történeti kegyelet, a fajnépi karakter, amik alkotó munkájában őt nem akadályozták, de rá­bírta alattvalóit az összes régi jogi és szociális szervezetek elpusztítására, az ál­lam és a nép új berendezésére, mikor a hagyományos javak Japánt nagy hivatá­sában akadályozhatták. Ez a dualizmus, mely a nyugati civili­zációt a keleti őserőkkel egyesíteni volt képes, egy ez ideig ismeretlen problémát oldott meg a­nélkül, hogy titkába avatat­lanokat bevezetett volna. Mucsuhito nagy sikereket aratott vele, amikben támogatta lelkiismerete tanácsadó államférfiainak és tábornokainak mgválasztásában; de főtá­­masza mégis az a kivételes szerencséje volt, hogy oly alattvalói nemzedék fölött uralkodhatott, mely a megpróbáltatások nagy iskolájának hagyományaiból szár­mazván, szuverénjét felfogta, tekintélyé­ben megbízott, szándékaival, értelmével, erkölcsével, és fegyelmével kooperált. A rend, egyensúly, összhang és becsületes­ség voltak közszellemben a mikádó segítő­társai; ez a közszellem aztán sok tehetsé­get és jellemet nevelt, sok virágzó vagyont és nagy kultúrviszonyokat teremtett a ha­záfidők A benső erők külpolitikai hatalommá duzzadtak meg csakhamar, mely a vi­lágban nem sejtett tökélyű hadsereg által kívánt és tudott érvényesülni. A kínai há­ború mgadta hozzá az első, a japán-orosz háború a második, döntő jelentőségű al­kalmat. De ami e győzedelmeknél is fon­tosabb, Japánország diadalai megmutat­ták a boldogulás útját a kelet többi faj­népeinek és államainak: a nyugati civilizá­ció eszméi recipiálódtak japán példa nyo­mán az ázsiai országokban s közelebb si­mult ezzel egymáshoz az ó- és új­világi emberiség. Mucsuhito sikerei azonos vágyakat éb­resztettek Ázsia sanyargó, epedő népeinek millióiban. A kínai forradalom, a perzsák és arabok alkotmányos törekvései, a török parlamentáris rendszer, a sziámi nemzet­gyűlés az első impulzust japán példáiból­­ merítették. Ázsiaszerte forrong és revelá­­lódik azóta a közszellem, hogy a fölkelő nap országán bevált a nyugati polgáriaso­­dás és keleti fegyelmezettség uniójának újjáteremtő hatalma. Így akar most egész Ázsia újjászületni, ahogy Japán újjászü­letett, az emberi civilizáció jegyében. A nagy mikádó művét folytatni, fényét tovább terjeszteni, hatalmát érvényesíteni bizonnyal nehéz feladat lesz, s a fiatal utód, Jasuhito, az elsőszülött fiú, nagyon is érzi, mekkora gond­ és felelősség terhét vállalja a császári koronával. De első megrendülése után, amibe rajongva sze­retett atyjának elvesztésének sejtelmei először érték, a kötelesség- és hivatásérzet bizonnyal segítségére lesznek, hogy betölt­hesse az uralmához fűződő reményeket és várakozásokat Neki könnyebb feladata lesz, mert to­vább kell csak építkeznie a művön, mely­hez Mucsuhitó mikádó rakta le az alapo­kat. Az a pietás, mellyel atyja emlékén csüng, az európai eszmekor, melyet attól kapott és benne nevelődött, támogatni fogják feladatában. De főleg vele lesz a japán közszellem, mely Mucsuhitót körül­vette és legszebb sikereihez juttatta; egy nagy nemzet szigorú erkölcsű fegyelme­zett gondolkozása vasszorgalma, takaré­kos, becsvágyában következetes, ideál­jaiért hevülni és hősileg harcolni, bármi­kor meghalni elszánt közszelle­me. Ha aztán sikerül az utódnak majdan az erkölcsi és anyagi javakkal Japán hatalmi állását messzebb célok kivívására képessé tenni: ne érjük be mi, a fehér kultúra em­berei ez eredmény megítélésében azzal a félszeg szólammal, hogy fenyeget a sárga veszedelem, vetélkedjünk a civilizáció szolgálatában a mestere fölé törekvő ta­nítvánnyal. S a­hogy tőlünk tanulta el az­­ eszméket, intézményeket, melyeket ma­ 1­gára alkalmazott, mi viszont sajátítsuk el közszellemét, mellyel a recipiált javaknak uj erőt, energiát, foganatot és lelket adott. A külügyminiszter nyilatkozata a magyar helyzetről. (Saját tudósítónktól.) Nem értjük, ho­gyan kerül elő folyton a válság híre! —­­Ezeket mondotta Berchtold Lipót gróf, a monarchia külügyminisztere a környezeté­nek Kaltenleutgebenben; — ahol az ural­kodóház és előkelő főurak üdülnek. Hát szó ami szó. Nehéz is ezt megérteni. Józan ésszel, tisztán látással és a politikai etika ismeretével nehéz ezt megérteni. Berchtold gróf — nem magyarországi politikus, azaz nincs benne a magyar po­litikai életben és távolról szemlélve, a po­litikai események és a helyzet nyugodt megítélése alapján, logikai következtetés­sel tekint a bekövetkezhető fejlemények elé, tehát nem érti, hogy került forgalom­ba unos-untalan a magyar válság híre. Ő optimista, aki még mindig hisz abban, hogy az ellenzék küzdelme ha­téves is, de jóhiszemű, s ő azt képzeli, hogy az ellen­zék becsületes eszközökkel harcol és nem sejti, hogy mindazok a híresztelések, ame­lyeket az ellenzéki sajtó röpít világgá, nem egyebek rosszakaratú kombinációnál. Mert nem az ország érdekeit nézik,­­ nem. Hanem azt, hogy ellentétet, haragot, gyű­löletet szítsanak! A külügyminiszter nyilatkozata külön­ben így hangzik: “ Mi itt nem értjük, hogyan kerül elő Magyarországból folyton a válság híre. E percben még egyetlen szimptómája nin­csen ott a válságnak. A kormánynak több­sége van, a törvényhatóságok is imponáló majoritással szavaznak neki bizalmat. Te­hát a jelek szerint a parlamentben sincs, az országban sincs krízis. Kétségtelen azonban, hogy a kormány és pártja és az ellenzék közt vannak differenciák. Egy­ erős és egységes kormánypártot azonban még soha nem buktatott meg az a körül­mény, hogy az ellenzék haragszik reá. Itt Bécsben most igen nyugodtan nézünk a magyar események elé. Ha azonban a parlamentben csakugyan tarhatatlan lesz a helyzet, s ha az ellenzék lehetetlenné teszi a tanácskozást, akkor tényleg föl­merül a kérdés, mit kell csinálni. De ez a kérdés elsősorban és egyedül a kormányt illeti s csak akkor érdekelne más faktort is, ha Lukács nem bírna úrrá lenni a szi­tuáción. Mi azonban nem nézünk aggoda­lommal ez elé az eshetőség elé. A külügyminiszter nyilatkozata olyan világos, hogy nem szorul rá külön magya­rázatra.

Next