Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-01 / 17. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. szeptember 1. Polczner válasza Gróf Árpád vádjaira. (Saját tudósítónktól.) Napokig eltart még azoknak kihallgatása, akik a mérnökség ellen indított fegyelmit megelőző vizsgálat során Rack Lipót osztályjegyzőhöz idézést kaptak. A bonyo­lult ügybe ma beleszól Polczner Erős, városi mérnök, aki körül az egész bonyodalom támadt és a következőket mondja a polgármesterhez intézett beadványában: Nagyságos Polgármester Úr! Dr. Gróf Árpád ügyvéd hivatalos működé­sem teljesítése közben megrágalmazott. Az 7173/912. mh. szám alatt kértük Nagyságodat, hogy a rágalmakat megvizsgálni és a kir. ügyész­séget felhatalmazni méltóztassék, hogy nevezett ellen a rágalmazási pert folyamatba tétethesse. Dr. Gróf Árpád úgy a mérnöki hivatal, főkép pedig részemről, nem csak, hogy indo­kolatlan zaklatásoknak nem volt kitéve, hanem gyanúsításai közepette is ügyét oly tárgyilagosan és tapintatosan, mondhatnám jóakarattal vezettem, hogy az bármely pártatlan bírónak is dicséretére vált volna. Dr. Gróf Árpád 45975/911. tsz. alatt fo­lyamodott építkezési engedélyért. Kérvényét 11791/911. m. h. szám alatt pártolólag terjesz­tettem a tek. Tanács elé. Dacára pártoló javas­latomnak a kérvényt úgy a Tanács, valamint a Középitészeti Tanács is elutasította. Dr. Gróf újra folyamodott építési engedélyért, kérvényét 11565/912. 1. sz. alatt újra pártolólag terjesz­tettem elő, s pusztán nekem köszönhető, hogy kérvénye teljes elutasításban nem részesült. Ja­vaslatom ellenére a Középítészeti Tanács (238|912. k. szám) kötelezte Dr. Gróf Árpádot, hogy a lépcsőházának nyugtani számításait felülvizs­gálat végett nyújtsa be. Tehát nem felel meg a valóságnak, hogy én, vagy a mérnöki hivatal az épület engedélyezése körül nehézségeket okozott volna. Időközben Dr. Gróf anélkül, hogy meg­várta volna a Tanácsi engedélyezést, engedély nélkül elkezdett építkezni­, s épületét en­ő nélkül egész a pince falegyenéig fel­­ihatta anélkül, hogy munkájában bárki is háborgatta volna. Én Dr. Grófot az építkezése kezdetekor figyelmeztettem, hogy a későbbi kellemetlensé­gek kikerülése végett a megosztott telkét egy magánmérnökkel tűzesse ki, mert az a kir. biz­tossági térképek szerint változás alá esik. Ren­delkezésemet Dr. Gróf megköszönte, azonban mint később kisült, nem fogadta meg, hanem a telket maga tűzte, illetve tűzette ki, hogy az ügyvéd urnak a telek kitűzése nem jól sikerült, azt bizonyítja azon körülmény, hogy az Arany János­ utca felől 18 cm., a Tisza Lajos­ körút egy részén pedig 60 cm.-re beépített az utcába. Mivel Dr. Gróf ezen eljárása már nem csak formai jelleggel bírt, hanem köztekinteteket sértett, a felettes hatóságom intézkedéséig az utca vonali részeken a munkálatokat beszüntettem. A karhatalomnak a helyszínen való meg­jelenése után Dr. Gróf feljött Nagyságodat helyettesitő Bokor Pál h. polgármester úrhoz, ahova én is behivatván, felvilágosító jelentésemre Bokor polgármester úr megnyugtatta, hogy a belső részeken a munkálatokat akadálytalanul folytathatja. A tárgyaláson Dr. Gróf a „Nyi­latkozatának“ modorában elkezdett gyanusitgatni, úgy hogy őt rendre kellett utasítanom. Nem felel meg a valóságnak, hogy ezen köztér­foglalás miatt az építkezés hetekig szünetelt volna. Előadásomat igazolják 14284­ 912. szám alatt elfekvő iratok. A betiltás mérve és idejére meghallgatható Bokor Pál h. polgár­­mester ur, Sass Lajos kér. r. biztos úr, sőt maguk a karhatalmat képviselő rendőrök is. A vitás falak kérdését pár nap múlva a t. Tanács rendezte, az építkezés e helyeken is megindul­hatott. Időközben katonai kötelezettségemnek téve eleget, július hó első felében kezdhettem meg a magánépítkezési vizsgálatokat. A Gróf-féle építkezéshez julius hó 11-én jutottam el. Fel akartam menni az állványra, azonban megborzadtam ama könnyelműségen, ahogy az állás össze volt tákolva. Másnap julius hó 12-én reggel 8—9 óra között kivittem ma­gammal Stahl József városi építőmester urat is, aki bár egész életében az állványokon mászkált, de saját szavai szerint ilyen veszélyes álla­potokat még nem látott. Dacára ezen veszélyes állapotoknak Dr. Gróffal szemben semmi­féle rendszabályt nem alkalmaztam, hanem bementem az irodájába, s kihíva a helyszínére megkértem, hogy minél sürgősebben hozassa rendbe az állást; ő ezt azzal ígérte meg, hogy két nap alatt mindent rendbe hoz. Dacára újabb sürge­téseimnek, julius hó 15-ikéig nem csináltak semmit. A felelőség áthárítása végett 6890­ 912. m. h. sz. írásosan felhívtam az állás rendbeho­zására, a felhívásban az állványozás pótlandó hiányosságát is pontosan feltüntettem. Ezen írásos rendelkezésnek sem lett foga­natja, julius hó 18-áig az állványozáson semmi­féle lényegesebb változás nem történt, 7015­912. m. h. sz. alatt julius hó 18-án a tanácshoz jelentést tettünk, melynek folyománya volt az, hogy julius hó 22-én a t. kapitányi hivatal a munkát beszüntette. — Dr. Gróf a délelőtt folyamán az első emeleti folyosóig az állást sebtében megerősítette ezért, még ugyanaz nap délután az első emeletre a munkások felbocsáj­­tattak. A tárgyalást julius hó 12-én délben tar­totta meg Szallai József h. főkapitány ur. Jelen voltak Biró Benő h. főmérnök, Sass Lajos kér. r. biztos, Stahl József városi építőmester, alul­írott és Dr. Gróf. Ugyanezen nap d. e. 8 órakor Szalai József főkapitány úr közben jöttem mellett egy előzetes szemlét tartott, hol átiratunkból részletesen felolvasta Dr. Grófnak, hogy az állá­soknak mi a hibája, s mit kell neki rendbehoznia. A részletes műszaki műveletek mikénti keresz­tülvitelére vonatkozó utasításokat nem adtam meg, Grófot ezirányu kérelmével el kellett uta­sítanom, mert az előzmények után nevezettről feltételeztem azt, hogy ha valami hátrány vagy szerencsétlenség történik úgy első sorban velem fog takarózni. Ezen tárgyalás alatt Gróf újra elkezdett gyanusitgatni és rágalmazni, úgy hogy Szalai főkapitány ur a legerélyesebben rendreutasította, sőt rendbírsággal fenyegette meg. Dr. Gróf ismét ígért fűt-fát, azonban a feljáró megerősítésén kívül alig csinált valamit, sőt pár nap múlva minden engedelem nélkül a munkások ismét ott dolgoztak a veszélyes állványokon, sőt ezekre még két háromszoros bak állványok is felvitettek. A rendkívüli sze­rencsének tudható az be, hogy ezen építkezés egy óriási tömegszerencsétlenségnek nem lett okozója. A 30113(1912. tanácsi számú rendelkezés alapján az állványozásért közvetve felelőssé let­tem téve. Július hó 22-ikétől kezdve nap-nap után hiába szorgalmaztam az állványok rendbe­hozatalát. Ilyen indd­entia után augusztus hó 8-án felkértem 10 építészmérnököt, tehát Szeged mondhatni összes szakértőit, hogy az állást vizsgálják meg. A szakértők az állást egyhan­gúlag veszélyeseknek nyilvánították s arról a 30113­1912. t. sz. 2389111912. k. h. szám alatt elfekvő jegyzőkönyvet vették fel. Ezen vizsgálat után szánta rá magát Dr. Gróf hogy valahogyan az állásait rendbehozassa. Nagyságos Polgármester ur! Az építési szerencsétlenségek 90%-át az állásolási mizériák okozzák. Az utolsó években nap-nap után olvas­tuk az újságokban az óriási szerencsétlensége­ket, melyeket a hiányos állványozások okoztak, ugyanakkor Szegeden dacára a nagymérvű épít­kezéseknek, számbavehető szerencsétlenség nem történt. A mi éber ellenőrzésünk és a szegedi a vállalatok és építők tisztességes érzés és gondolkodásának tulajdonítható, hogy városunk a hiányos állványozásuk okozta szerencsétlen­ségeket csak hírből ismeri. A „Nyilatkozat“ I-től VIII-ig sorszámmal el­látott névtelen gyanusitgatások legnagyobb részét nem is értem; más nemű hivatali elfoglaltságom folytán azokba be se folyhattam azért érdemleges feleletet nem is tudok adni. Ha Gróf urnak valami nem tetszik, adja elő panaszát nyíltan és férfiasan, ne pedig név­nélkül gyanusitgasson olyan embereket, akiknek az építkezéséhez semmi közük sincsen. Éppen ezért kérem Nagyságodat: I. hogy az építkezéshez nem tartozó I—VIII. pont alatt foglalt gyanúsításokra teljesen külön vizsgálat tartassák, mert azok dr. Gróf úr építke­zésével semmi összefüggésbe nincsenek. II. Hogy dr. Gróf állványa életveszélyes volt és hogy én Grófot üldöztem-e, vagy pedig vele szemben elmentem-e az engedékeny­ség legvégső határáig, arra vonatkozólag kérem kihallgatni: Szalay József h. főkapitány, Biró Benő h. főmérnök, Stahl József városi építő­mestert, Sass Lajos kir. rendőrbiztost, Barabás Béla műszaki hivatalnok, Kiss Ferenc kőműves­mester (I. Sándor­ u. 26.), Barna János kőműves­mester (I. Csongrádi-sugárut 32.), Müller Miksa építész, Rohonyi Gyula mérnök, felsőiparisko­lai tanár, Groszmann Jakab műv. mérnök, Kaufer Ede kir. s. mérnök, Ottovay István mű­építész, tvh. biz. tag, Mihajlovics Kálmán műv. mérnök, Bartos Mór építőmester, Fenyő Lajos, városi mérnök, Winkler Imre okl. mérnök, Pick Móritz okl. mérnök, tvh. biz. tag urakat. III. Jelen beadványom, hogy mindenben a színtiszta igazat tartalmazza, kérem a hivatko­zott okiratok felcsatolását. Nagyságos Polgármester ur ! Dr. Gróf ur „Nyilatkozatának“ hangja és kitételeinek durva­ságaira nem reflektálok. Nagyságodnak alázatos szolgája Polczner Erős, városi c. mérnök. Mi részünkről csak helyeselni tudjuk, hogy a mérnökség az épületek állásait a kellő éber­ség és szigorral ellenőrzi, mert az épitkezési szerencsétlenségek csak igy küszöbölhetők ki. Gróf Árpád “dr. vádjait tudomásunk szerint az ezideig kihallgatott tanuk mindenben meg­döntötték. A szegedi bankok és a város pénze. A szeptemberi közgyűlés dönt arról, hogy a város négy millióját a jövő évben, mely szegedi pénzintézetekben helyezzék el. (Saját tudósítónktól.) Szeged város szep­temberi közgyűlése szokatlanul jelentőséges lesz a szegedi pénzpiac helyzetének a kialakulására. Az előzmények olyan hatalomhoz juttatták a törvényhatósági bizottságot, hogy szeptember­ben a szegedi bankoknál elhelyezett városi be­tétek ügyében dönt. A közgyűlés ugyanis arról határoz, hogy négy millió korona betét­jét, amelyet kisebb-nagyobb százalékban a sze­gedi pénzintézetekben elhelyezett, a jövő év­ben melyik bankokban és milyen százalékban óhajtja fölosztani ? Fönmarad-e a jelenlegi állapot vagy pedig valamelyik banktól meg­vonják a betétet? A közgyűlésnek tehát diplomatikus óva­tossággal és meggondoltsággal kell határoznia a négy millió korona elhelyezésénél. A szegedi pénzpiacnak, amelynek újabb időben erős meg­rázkódtatásban volt része, különös érdeke, hogy a közgyűlés határozata a bankokat megkímélje az újabb megpróbáltatástól. Szeged város négy millió korona betétjét, amelyből egy millió korona a gyámpénztár vagyona, december harmincegyedikére föl­mondta a pénzintézeteknek A betét ebben az évben a következő fölosztásban van elhelyezve: Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 35 °/o Szegedi Kereskedelmi és Iparbank 17 °/« A fönnmaradó negyvennyolc százalékot pedig fölosztották a Szeged-Alföldi Takarékpénztár, Szegedi Kézművesbank, Szegedi Takarék- és Hitel R.-T., Szegedi Bankegyesület R.-T., Szegedi Hitelbank R.-T., Szegedi Gazdasági- és Iparbank

Next