Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-01 / 69. szám

2 átérzése; ime a filozófus elme tépelődései és az alkotó erő megnyilatkozása; ime a hegyes csákány, mely csak rombolni tud; s ime a kövek, amikből hajlékok épülnek. Ha semmi másból nem tűnnék ki, hogy a szövetkezett pártok meddő erőlködései elvesznek a homokban, Andrássy gróf beszédéből ezt világosan kiolvasnánk. Mert amelyik politikai irány, amelyik politikai harc, amelyik politikai koncepció, a nemzetet fenyegető külső veszedelmek láttára, — bár Deákot unos-untalan idézi, — megfordítja a haza bölcsének hires mondását s inkább gyűlöli ellenségeit, mint sem szereti a hazát: ily szerencsétlen politika felett szigorú ítéletet mondunk mi és még szigorúbb ítéletet fog mondani az utánunk jövő nemzedék. DCLMagyarorszao 1912. november 1 Szeged város közgyűlése. — Második nap. — (Saját tudósítónktól.) Az októberi közgyűlés második napja iránt nem igen érdeklődtek a városatyák. Amikor Lázár György dr. polgármester megnyitotta az ülést, még alig ült tíz ember a padsorokban, öt órára aztán összesereglett mintegy hatvan bizottsági tag és a tárgysorozat némely pontjánál vita is keletkezett. A közgyűlésen egyébként semmi különös nem történt. Letárgyaltak néhány csekélyebb jelentőségű ügyet, amelyek javarészt minden megjegyzés nélkül eljutottak a határozatig. A közgyűlés folytatását az ünnep és más közigazgatási teendők miatt a jövő szerdára halasztotta a polgármester. A jelentősebb ügyek csak szerdán kerülnek napirendre. Lázár György dr. polgármester négy órakor megnyitotta az ülést. Taschler Endre főjegyző fölolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítettek. A napirend első pontja vált a körtöltés átvágásának engedélyezése. Bokor Pál helyettes polgármester referálása alapján a közgyűlés a körtöltésnek a Buvártóval szemben levő részén iparvágány céljaira négy méter szélességben való átvágását engedélyezte. A közgyűlés aztán határozott a Kossuth Lajos-sugárútnak a Nagykörút és Damjanich utca között levő részének, a Rudolftér északi részének, a Rigó utca és a Téglagyár utca lágszeszvilágításának ügyében. A szeged-alsótanyai iparvállalat részvénytársaságnak részben olcsóbb áron, részben pedig ingyen adott területet a város. Ezzel szemben a vállalat kötelezettséget vállalt harminc munkáslakás, gőzmalom, gabonaraktár és egyéb gazdasági épületek emelésére. Minthogy a részvénytársaság nem teljesítette a kötelezettségét, a tanács tizenegyezer korona megfizetésére utasította. Ezt a határozatot megfelebbezte a vállalat. A felebbezés szerint a bizottság, amely megvizsgálta az iparvállalat építkezéseit és gazdasági fölszerelését, részben valótlanságot állapított meg, részben pedig jóhiszeműen tévedett. Balogh Károly tanácsos referálása szerint a tanács László Kálmán tanyai kapitányt kérte föl a vizsgálat megejtésére. A tanyai kapitány azonban a megbízatása alól való fölmentését kérte, mert ő a vállalat igazgatósági tagja. A tanács erre Thuróczy Mihály dr. főügyészt és Farka János főszámvevőt bízta meg a vizsgálattal. A tanács a vizsgálat eredménye alapján határozott. A vállalat felebbezésében kijelenti, hogy a részvénytársaság már javarészt teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. A hátralévő munkáik elvégzésére három évi haladékot kért. A közgyűlés nem határozhatott a fölebbezés ügyében, mert a főügyész jelentését, amelynek alapján a tanács határozott, nem csatolták az ügy aktáihoz. A fölebbezést a legközelebbi közgyűlésen tárgyalják. A ragálykórház céljaira a Becsey-örökösök Kossuth Lajos-sugárút 83. számú házaiban bérelt helyiséget a város. Eddig ezernégyszáz korona bérösszeget fizetett a város, a bérösszeget most ezerkétszáz koronára fölemelték az örökösök. Minthogy ragálykórháznak nem találtak olcsóbb és alkalmasabb helyiséget, a magasabb bérösszeget fizeti a város. A szegedi jótékony egyesület a szünidei gyermektelep céljaiba: lézer korona segélyt kért a várostól. A tanács ötszáz korona kiutalását javasolta. Wimmer Fülöp indítványozta az ezer korona segély megszavazását. Balassa Ármin dr. óvatosságot ajánl a közvagyon szétosztásánál. Pártolja a tanács javaslatát. Perjéssy Mihály dr. a szünidei gyermektelepet az emberszeretet legszebb megnyilatkozásának tartja. Pártolja a jótékony egyesület kérését. Gaál Endre dr. tanácsos fölemlíti, hogy a pénzügyi bizottság minden jótékony egyesület segélykérésének a fele összegét szavazta meg. Az egyenlő elbánás elvének alapján kéri a tanács indítványának az elfogadását. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Wimmer Fülöp indítványát. A szegedvidéki baromfi- és házinyúl tenyésztő egyesület hatszáz korona segélyt kért. Minthogy az anyaegyesületet, a szegedi gazdasági egyesületet állandóan támogatja, elutasította a kérelmet. Lázár György dr. polgármester háromnegyed hat órakor berekesztette a közgyűlést, amelynek folytatását jövő hétre, szerdán délután négy órára halasztotta. nyosan ismerte az apámat és nagyapámat is, de ő ezt soha se mondta. Vízparti emberek hallgató természetűek. Csak azt mondják, ami szükséges. Tavaszodik. — kezdtem. — De a jég még nem ment el felülről, felelt az öreg. — Mégis járják a vizet. Az öreg a pipájába nyomta az ujját. — Hát járjuk, járjuk. Leültem mellé, a hárságy szélére és a folyót néztem. A sötétség lassan rá-rászakadt a fodros vizekre. A túlsó partból most már semmi se látszott. A hangok is gyöngébbek lettek, de egy ló nagyot nyerített s ez világosan hallatszott. — Vásárosok mentek, mormogta a révész, csak úgy, hogy el ne unjam magam. Majd: — Az ilyenek itallal kínálják a legényeket, azért. Gondoltam, tehát még sokáig várhatok. Fázni kezdtem és mindenféle különös történetek jutottak eszembe, amik a környéken történtek. Hajdanában tolvaj-, betyárvilág volt erre, bizonyosan itt keltek át a folyón azok is. Az öreg ismerhette őket és a zsákmányból neki is juttattak. A reszkető sötétség, ami a viz felett lebeg, sok mindent betakar. — Vermesi nagyságos ur is meghalt azóta, — mondta az öreg egyszerre ismét. — Pedig nyáron még itt aludt, itt ni . . . A kezével a hárságyra csapott és a folyó felé nézett. Majd fölállt és szerettem volna valamit kérdezni tőle, arról, aki meghalt, de úgy se felelt volna. Vermest ismertem s egyszerre megjelent előttem szép férfi alakja és különös története, amit most az öreg révész eszembe juttatott. Persze régen jártam erre s az öreg egyéb újságot nem igen mondhat. Vermes birtokos ember volt s a folyó innenső oldalán lakott, ötven éves lett s addig nem történt vele különös dolog. Élt, mint a birtokos emberek Magyarországban, családjával, — igen szép gyermekei voltak — s a tavaszi szántást soha el nem mulasztva. A politikát nem nagyon szerette, de meggyőződései voltak. Különben tetőtől-talpig gavallér volt és sokat tartott a tisztességre. Olykor kocsijára ült és a városba hajtott tüzes lovaival. Két-három napig ottan mulatott, sok pénzt elköltött, hazamenvén, ajándékot vitt feleségének s gyermekeinek. A birtokos urak élete, ha nem valami lumpok, kártyázok vagy szeretőtartók, nyugodt és szép lefolyású. Az ő életük országutja sima, nem ugyan örömök és bánatok nélkül, de csöndes és emberséges. A falusi uri házakból a nagy vágyak és boldogtalan álmok száműzvék, a bolondságokból is csak a szelidebb fajtájuak ismerősök a szántóföldhöz közel. Mondtam, hogy szép gyermekei voltak Vermesnek? Sok gyermeke volt, — tán nyolc, — mert a birtokos uraknál nem fukarkodik a jó Isten az áldással. Elég vagyonos ember volt ahhoz, hogy nevelhesse őket. De különösen volt egy leánya ... A fekete februáriusi égbe bámulok, csípős szél fúj a víz felől, az öreg tüzet rakott a parton. A száraz galy recsegve lobban lángra, a vizes fa meg sisteregve, nyöszörögve birkózik a tűzzel. Az öreg háttal áll felém és kiterjesztett karjait a máglya fölé tartja. Fekete alakja, lengő szürke szakállával regényesen rajzolódik az éjbe. A lángok a víz Kompromisszum munkapárt és ellenzék közt? A „Frankfurter Zeitung 11 -nak táviratozzak Bécsből, hogy bécsi információ szerint a látszólag fönnálló ellentétekkel szemben a magyar képviselőház ellenzéke és a munkapárt között kompromisszum van útban s ha az ellenzék nem állít föl túlzott követeléseket, akkor számíthat azok teljesítésére. A külföldön legutóbb végbement események és azoknak várható visszahatása a bécsi mértékadó köröket arra indítja, hogy igyekezzék közreműködni abban az irányban, hogy a magyar parlamentben a béke és az egyetértés helyreálljon, szélét is megvilágítják és fényességük látszik a fodros habokon. A máglya lobog és csípős füstje a földre lapul. Tavaly nyáron mindig itt aludt Vermes a révésznél. Az egyik hárságyon ő, a másikon az öreg. Vermes nem tudott aludni gondolatjaitól, a révész az öregségtől. A csillagokat szemlélték és beszélgettek. Mondják, hogy azért járt ide audni Vermes, mert a leánya bolondot cselekedett. Ez a leány, gondolom Juliskának hívták, a legszebb volt, a legédesebb volt. Ahogy egy virág felnő, vagy mint egy álom kibontakozik a szendergő ember lelkében, úgy nőtt föl Juliska. Ám, hogy elmécskéje meghibbant, amikor tizennyolc esztendős korában a „faluból elszökött és városba ment nem valami jó célból, bizonyos. Vermes mindig itt aludt, mert megutálta a családját; nyári éjjeleken néha nagy tüzet raktak a révésszel a vízparton és a folyó neszelését hallgatták. Itt sóhajtott és búsult az ötvenéves férfi. Folyóparton vannak olyan különös történetek, amelyeknek se elejük, se végük. Csak úgy hallja őket az ember a víz mormogásában ... Egyszerre kiáltás hallatszott a vízről, a feketeségből, majd a csiga nyikorgott és éneklés hallatszott. A révészlegények énekeltek és húzták a kompot. Az öreg figyelt a hangokra, aztán felém közeledett. — Átmehetünk csónakon is, — mondta mérgesen. — Miért? — Mert részegek a bitangok. Nem mondtam tán, hogy vásárosokat vittek? . . . Később a vízre szálltunk és mig a folyón átkeltünk, mindig a parton lobogó tüzet néztem, amely mögött a nedves réteken, a lucskos erdőkben ébredezik valaki.