Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1913-06-01 / 126. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász-utca 9. egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— egész évre . K 28 — félévre . . K 14— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K 7-— egy hónapra K 246 Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 19 fillér. Telefon-Szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 126. szám. Vasárnap, junius I. Redl ezredes esete. A mozidrámák hajmeresztő, hátborzongató és élére állított helyeztei, mik ahhoz a borzalomhoz képest, amelyet Redl ezredes tragikuma váltott ki az emberekből. Egy megrázó erejű, megsemmisítő hatású tragédia zárójelenete, ami a bécsi Klemser-szállóban Redl ezredes, három rang és bajtársa, valamint a hadbíró között lejátszódott. A revolvergolyó, melyet az áruló ezredes az agyába röpített, csak a pont, egy nagy pont ezen zárójelenet után. Egy nagy pont, amely után nem következik semmi a tragédia hősére, ő befejezte dicsőnek indult, de dicstelenül végződött pályafutását. Egy fényes, a legfényesebb katonai karrier tört ketté. Hadtestparancsnok, hadseregfelügyelő lehetett volna belőle, vagy még annál is magasabb rangú állást is tölthetett volna be. Ez azonban ránk nézve teljesen érdektelen. Minket az a kép érdekel, mely a gyilkos revolvergolyóval egyidejűleg villant meg előttünk, minket azok a tanulságok érdekelnek, amelyek ebből a rémséges esetből levonhatók. Egy háborút kétszer lehet elveszíteni. Először még a háború kitörése előtt, másodszor a háború folyamata alatt. Már vesztett háború, ha a hadsereg fölvonulási terve, ordre de batailleja az ellenség kezei között van. A vereségnek már csak effektuálása — s ez a második elvesztése a háborúnak — az összeütközés alkalmából megy végbe. Szörnyűség még csak elgondolni is, mi történik velünk, ha tavasszal csakugyan kitört volna köztünk és Oroszország között a háború! Mert hiszen Redl ezredesnek még a háború folyamata alatt is módjában állott volna a legminuciózusabb részletességgel kidolgozott terveket orosz kézre játszani. Gondoljunk csak vissza, mennyire elszörnyűködtünk, mikor arról értesültünk, hogy a török vezérkar tele volt árulókkal, akik minden haditervet eladtak a bolgároknak. Nem mondtunk-e mindnyájan szörnyű ítéletet a törökök fölött? Nem mondtuk-e mindnyájan, hogy az olyan nemzet, melynek ilyen fiai vannak, nem érdemel különb sorsot? Szabad-e ilyen rémségesen komoly órákban önmagunkkal szemben kevésbé szigorúaknak lennünk? Az erkölcsi züllöttségnek milyen megdöbbentő képe tűnik elénk, ha azt kell látnunk, hogy ime az a vasfegyelméről híres hadseregünket, hadseregünk elitejének az elitejét, a vezérkart is kikezdte. A vezérkar a hadsereg esze. Képzettség, tehetség, ész, becsület és jellem kvalifikálnak a vezérkarba juthatásra. Sime! . . . Ha csak egy Redl lett volna a hadseregben, kínos incidensnél, kellemetlen epizódnál nem volna egyéb az egész eset. Sajnos azonban, arról van szó, hogy Redínek nem is egy, hanem sok a társa az árulásban. írják, hogy az áruló ezredes homoszekszuális hajlamú volt. De hát a többiek is valamennyien azok? Az egyenesen hihetetlen. Nem a homoszekszuálitás magyarázója ennek az árulásnak. Azt hisszük, nem tévedünk, ha ennek lelki rugóit másutt keressük. Vegyük csak az életet úgy, ahogy van, a maga prózai ridegségében. És állítsuk csak bele Redl Alfréd ezredest ebbe a komoly, prózai életbe. Aki a katonai pályára adja magát, jegyességre lép a nyomorúsággal, mégpedig a cifra nyomorúsággal, az régóta közkeletű frázis. Azaz nem is frázis, hanem szomorú igazság. A pályáját mindenféle adóssággal kezdő alantas tiszt egyetlen reménye, hogy az aranygallérral járó magasabb fizetéséből majd törleszti fiatalkori adósságait. S mert a hitelezőknek ugyanaz a reményük, nem önmaguknak, hanem a hitelezőknek lépnek elő a tiszt urak, nekik maguknak az előléptetésből csak a külső dísz és az azzal járó nagyobb terhek és nagyobb társadalmi igények jutnak. Egyik-másik közülök tehetségénél és L’art Pour L’art. Irta: Ignotus. 1. A tenger szürkéskék volt, üdítő, eilamda■lito, mint a hajnali félálom. A délelőtti map arany fénye oly könnyű lábbal járt hullámai im & ie hu liláinak is, oly lágyan s freccsenés nélkül fodrozódtak, mintha vizük megadodt volna. A vízzel s fénynyel i együttj rezgő levegő szinte láthatóan perdült vissza az égbe, szakasztott, mint ahogy ugyancsak hajnali félálmában szökött az ember i lekeringőzni a lépcsőmn s fölröpködni a mennyezetig. Egy fiatal festővel iltűnik a hajó hadjám, a scheveningeni partot néztük, s képekről beszélgettünk. Lelkesen beszélt, családi bensőséggel, így beszélhet egy Habsburg ötödik Károlyról, Németalföldiről és Spanyolországról. De én hirtelen megszakítottam. S azt kérdeztem tőle: — Nem tudja, járt-e Byron Hágában, s ha igen, az ő idejében Hágában volt-e már a Rembrandt Saul és Dávid képe? — Nem tudom, — csodálkozott ő. — De miért kérdi? — Megmondom, — feleltem. — Amiket most oly szépen kifejtett, ha nem is lily szépen, de nem egyszer kifejtettem magam is. S nem is mi találtuk ki, sem maga, sem én. Épp olly közhelye már az értelmes aesthetikáinak, mint amilyen volt a rrégi értelmetlennek az az ostobaság, hogy minden képnek egy-egy eszmét kell képeznie. Dehogy kell. Vart pour Vart! !A festő nem novellista. Nincs köze egyébhez, mint színhez, fényhez, árnyékhoz és vonalhoz, s nem is mond egyebet, mint szint, fényt, árnyékot és vonalat. Foltokat rak egymás mellé, viszonyít egymáshoz, old fel egymásba, s ez éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát írjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek a f filozófusok. Ez így van —azaz dehogy is van így. Mert én, ha festő vagyok, megtehetem, hogy ne akarjak többet mondani, mint színt és fényt és árnyékot és vonallal .De csak a magam száját foghatom be, nem a színét, a fényét, az árnyékát, a vonalét. A világ nem néma, s minden beszél benne, öt, hat hét nyelven, már ahány érzéket meg tud állapítani a tudomány. Láttunk-e valaha fényt, árnyékot, színt vagy fonalat,ami nem volt egyéb, mint fény, árnyék, szín vagy vonal, s nem mondott semmi többet, mint hogy ő fény meg árnyék, meg sízin, meg vonal? S ha nem teszek egyebet, mint hogy lefestem egymás mellé a violaszint, indigót,kéket, zöldet, sárgát, narancsot, vöröset, akkor sem pusztán hét szint jelenít, ez, hanem, hülyítsem i bár él magamat mesterségesen, akkor is szivárványt jelenít, s akkor is gondolok mellé valamit. Könnyű nektek azt mondanotok: ne láss ezen Palais de Danse : nagy megnyitó előadás. Fillipnik 15 eisörindü nemzetközi ének- és tánc attrakciók. nil | MAD|| Szabad bemenet- Cigányzene. Buffet! Szolid kiszolgálás kezdete 10 órakor. Belápti-dij 1 kor. Előadás után: DnLL MHDILi szolid árak. uj vezetés uj bérlők. fo«m Mnzts. fővárosi mulatóhely, Deák Ferenc utca 28. sz. Junius hó 1-én