Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-01 / 228. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Toleha-uátti 386. Szeged, 1913. ELŐFIZETÉS! Alt SZEGEDEN egész évre . K 24’— théwra . . K­­ 3r— negyedévre K 6­— egyMeepcsK t~ Egy ss Bxáai Am M Hkb ■LŐFIZETÉS Al VIDÉKEN «tacm . K»— MMrc . hU.­­mm­twt R >— tjf IrtMpra K 2*B­t&m­mm­m »'mm. MmMMmHt­MmmHMMnHMWMmH­­ Kialóhitatal Káráti-utca & ToWstm­ái ái i 386. Szerda, október I TTw ~ÍkftfÍ-Jh II. évfolyam 228. szám A szocialisták és az ellenzék. A magyarországi szociáldemokrata­­párt a jövő hónapban tartja meg idei több­­ízben elhalasztott évi pártgyűlését. A párt­vezetőség erre az laUkalorára igen terjedel­mes jelentést készített és tett közzé. Ennek a jelentésnek kétségkívül­ az a legkénye­sebb és legnevezetesebb része, melyben a pártvezetőség igazolni kívánja a maga politikai magatartását. A szocialista párt tudvalevőleg annak idején­ a Justh-pártta­l szövetkezett az általános, titkos és egyen­lő választójog kiharcolása érdekében. A szocialisták arra kötelezték magukat, hogy a Justh-párt prostrukcióját a véderőjavas­­lat ellen és a választójogi priusz mellett külső agitációval támogatják. Mikor Tisza Istvánt házelnökké választották és a szo­cialisták a május 23-iki tüntetést csinál­ták, a Justh-párt elejtette az általános, tit­kos választójogra vonatkozó követelését és a többi ellenzéki frakciókkal egy kom­promisszumos választójogi tervezetben ál­lapodott meg, amihez a szocialisták is hozzájárultak. Így kerültek a szocialisták nemcsak Justhtal és B­atthányival, de a koalíció összes agrárius, klerikális elemei­vel Károlyi Mihál­lya­l, Rakov­szkyval, Zichy Aladárral, Apponyival szoros szö­vetségbe. Az ürügye ennek a perverz, a szociál­demokrata ideológiával, programmal, ha­gyományokkal merőben ellenkező szövet­ségnek természetesen­ a választójog volt, most már nem az általános, titkos, hanem a „demokratikus“, a „becsületes“ válasz­tójog, ahogyan ők ezt az ellenzéki kompro­misszumot nevezték. A szocialisták komolya­n készültek a küzdelemre. Mi­kor a kormány benyújtotta választójogi javaslatát, ez év január 28-án rendkívüli pártkongresszust tartottak és azon a tömegsztrájkot proklamálták a vá­lasztójogi javaslat ellen. A tömegsztrájk azonban elmaradt és a választójogi tör­vényjavaslat minden elfentálás nélkül tör­vényerőre emelkedett. Miért? Erre a ké­nyes és nehéz kérdésre a pártvezetőség jelentése így válaszol: Kétségtelené vált, hogy a választójog ügyét csak az utcán és a parlamentben egyidejűleg megnyilvánuló forradalmi föl­lépéssel lehet megmenteni. Választójogi harci taktikánknak ez az együttes harc volt az alapgondolata. Má­jus 23-ika is azt a tanulságot szolgáltatta, hogy az utcai harc parlamenti föllépés nélkül nem egész munka. Ám ha május 23- án az utca forradalmának parlamenti visszhangja még elmaradt, a parlamentben azóta lezajlott események következtében joggal hihettük, hogy a készülő politikai tömegsztrájk kezdete, kiegészítése vagy folytatása, de mindenképen velejárója az ellenzék parlamenti üítközete lesz! Azon tárgyalásokból, amelyeket a pártvezetőség a parlamenti ellenzékkel ez­­irányban folytatott, sajnos kiderült, hogy ennek az ellenzék részéről nagy akadályai vannak. Annyira, hogy a döntés előtti utolsó órákban — február 28-án — az el­lenzék részéről arra hívtak föl bennünket, hogy a tömegsztrájkot ne propaniáljuk. Az ellenzék tekintélyes részének az volt a fölfogása, hogy a fönforgó körülmények miatt a tömegsztrájk esetén nagy vérfür­dőnél egyéb eredmény nem kínálkozik. A pártvezetőség az­­ utolsó pillanatig várta, hogy az ellenzék ezen fölfogása nem fog-e megváltozni a parlamenti harc fölvételének irányában és a tömegsztrájk problamájá­­tól csak akkor álltunk el, amikor végleg meg kellett győződnünk arról, hogy a par­lamenti harcra nem számíthatunk. Ekkor azonban így kellett cselekednünk, mert el­lenkező állásfoglalásunkért nem vállalhat­tunk volna a bekövetkezendőkért felelőssé­get. A parlamenti ellenzék a törvényjavas­lat megszavazása után azonnal határozat­ban fogadalmat tett arra, hogy a Tisza-féle törvény revízióját becsületbeli kötelessé­gének tartja. A pártvezetőség tehát a tö­megsztrájik elmaradását avval okolja meg, hogy az ellenzék a parllamentben nem volt hajlan­dó a választójogért való harcot támogatni. A dolog logikája az lett volna, hogy meg­szűnvén a küzdelem közös alapon, meg- Az öreg főhadnagy. A hajam már nem olyan fekete, Arcomba mélyül az idő-barázda. Oh ifjúságom szűz lehellete. Hogy elröpültél rossz mámorba', lázba' . . E ráncokat komisz, vad dáridók Kegyetlen, csontos ujja rótta rám És pénzem sincs, — nem adnak a zsidók - Sebaj, eggyel több m nincs­ vacsorázni. Csók, szenvedély, hírnév, nagy karrier. Hol vagy kadétkorom sok-sok szerelme? Nem öleltem egy tiszta lányt, kiér' A lelkem olykor halk nászt ünnepelne. Kifárasztottak hitvány éjszakák. Förtelmes csókok tüze égetett, k öregszem, jaj, bár nem vívtam csatát és­ vonszolom a szürke életet. Üres a ma, mint volt a buta tegnap fis nem kívánom a holnapokat, Hisz mom csírázhat ki egyetlenegy nap, Mely nagyszerűt, jót, szépet tartogat. Ez a fakó, ó-bútoros szoba Koporsogmak is jól beillene . . . iMég kalma szép lesz s nem is ostoba S legalább szólna katonazene. Hír, mámor, asszony, rang többé nem ámít, Hiába járok még nagy­ peckesen, A vacsorámra mégis csak szalámit, Darab kenyérrel, igen, azt eszem, Aztán ledűlök s bús pilláimon Egy fér­fialtam könycsepp megjelen; Kezemben a revolver, szép, finom . . . Mi lenne, ha szétvetné a fejemé . . . MOLNÁR JENŐ. Iskola öltönyök, fiúk és leánykák felöltők, costQmok Renaissance. Irta: Tea Graziéba. A barátját várta. A diszes kétkarú álló gyertyatartókban sercegve égett a gyertya s finom füstje elve­gyült azzal az enyhe illattal, melyet a párká­nyokon karcsú vázákban álló sárga rózsák terjesztettek. Letette kezéből a könyvet, sóhajtott, mosolygott, a karcsú ujja­in lévő vékony gyűrűkre nézett, felpillantott, s merengve nézett a semmiségbe. A férfi belépett — számára most még­is meglepetésképen, s a hölgy bágyadt mosol­­­lyal tért vissza a földre az álom országából. A jövevény megcsókolta kezét s őszinte csodálattal nézett a szemébe: — Nem hiszi el, signora, hogy e görög ruha lágy vonalai mily szelíd harmóniával kisérik testének finoman metszett formáit. A művésznek éled a szeme, mikor önt nézi, s nem győzök újra meg újra hálát mondani az­ért, hogy oly hamar s oly szívesen magáévá tette gondolatomat! Igazán, úgy érzem, mintha csak önre gondolva alkothatnám meg építményeim tervét, lm, itt vannak, signora; azért születhettek meg, mert itt láttam járni önt e karcsú, magas oszlopcsarnokokban s e fejedelmi környezetben — úgy — úgy, a mint most is szemtől-szembe áll velem, sig­nora! A nő lehajtotta fejét, mintha e szavak terhet gördítettek volna a vállára, de aztán erőteljesen felszabadította magát e benyomás alól, felemelte homlokát, s nyíltan és belső­­ségesen nézett a férfi szeme közé. Az elszakította róla tekintetét, szétterí­tette rajzait s úgy beszélt róluk a hölggyel, — némi hévvel, kissé túlbuzgón, s felemelve hangját — mintha attól tartana,­­hogy oda nem való hangárnyalatok csendülnek szavai közé. NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket, cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász­ utca 5

Next