Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)
1913-11-01 / 255. szám
4 DÉL-MAGYARORSZÁG beterjesztett szabályrendelethez, a részleteit illetőleg azonban néhány apróbb módosítást tart szükségesnek. Holtzer Aladár teljességében elfogadja a szabályrendeletet és nem járul hozzá Hoffering poziticdióitálhoz, mert azt mondja, hogy azok kizárólag az alkalmazottak érdekeire vannak tekintettel. A teljes vasárnapi munkaszünet érdekében ajánlja, írjon fel a közgyűlés a kereskedelmi miiiiszterhez, hogy a Budapesten érvényben lévő teljes vasárnapi munkaszünetet Szegedre is terjessze be. Bokor Adolff azt kívánja, hogy szombaton a munkaadóiknak jogunkban álljon akár a záróra megrövidíitése, akár a meghosszabblítása. Somogyi Szilveszter dr.t nem ajánlja, hogy a teljes vasárnapi m munkaszaiatot külön kérvényezzék, mert ez nagyon hosszszi útja volna az elintézésnek. (Bele lehet ezt foglalni majd a szabályrendeletbe is. Az elen indítványokkal szemmiben a tanácsi javaslat elfogadását kéri, Hoffer Jenő, majd Holtzer Aladár ismételt felszólalásai után ez utóbbi indítványát visszavonta — a közgyűlés szavazással dönt és a szabályrendeletet úgy általánosságban, mint részleteiben minden változtatás nélkül elfogadta. A gyámpénztár készleteinek gyümülcsözőileg való elhelyezése tárgyában azt javasolja a tanács, hogy a tőkéik kétharmad részét a Szeged-Csongrádi Takarékban, egyharmad részét pedig a Kereskedelmi és Iparbankban helyezzék el. Tóth Imre dr. nem helyesli, hogy csak ebben a két bankban akarja elhelyezni a tanács az árvák pénzeit. A mellőzött szegedi pénzintézetekkel szemben ilyenformán joggal viseltethetik a közönség bizalmatlanul, mert azt hiheti, hogy csak az ajánlott két pénzintézet áll szilárdan a szegedi piacon. Azt az indítványt terjeszti elő, hogy az árvák pénzét arányos felosztásban azoknál a pénzintézeteknél helyezzék el, amelyek legalább húsz éves múltra tekinthetnek vissza. Bokor Adolf ezzel szemben azt ajánlja, hogy a közpénztár által 1912. év végén — amikor a Gazdasági és Iparibank már megbukott — megállapított, felosztási szerint helyezzék el az árvák pénzét. Szivessy Lehel dr. azt indiitványozza, hogy a tőkék 40 százalékát a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárban, 20 százalékát a Kereskedelmi és Iparbankban és 40 százalékát a Szegedi Hitelbankban,a Szegedi Takarék és Hitelszörvetnél és a Kézműves Bankban helyezzék el. Kelemen Kálmán a következő felosztást indítványozza: 19—10 százalékát a tőkének a Szegedi Takarék és Hitelszövetkezetnél, a Szegedi Hitelbankiban, és a Kézműves Bankban, a fennmaradó hetven percentnek kéthatrészét a Szeged-Csongrádi bankban, egyharmad részét pedig a Kereskedelmi és Iparbankban helyezzék el. A közgyűlés, miután idegen vagyonról van szó, névszerinti szavazás utján döntött és Tóth Imre dr.-naik azt az indítványát fogadta el, amely szerint •az árvák pénzét a húsz év óta fennálló szegedi bankokban helyezik a Szivessy Lehel dr. által javasolt következő felosztás szerint: 40 százalékot a Szeged-Csongrádi bankban, 20 százalékot a Kereskedelmi és Iparbankiban és a fenmaradó 40 százalékot a többi 20 éves múlttal ibíró bankokban. Több városi tisztviselő szabadság engedélyezése iránt nyújtott be folyamodványt a közgyűléshez. Kelemen Kálmán árvaszéki ülnök három hónapi, Eisenstein Jakab dr. kórházi főorvos öt hónapi, Árendás György építési felügyelő két hónapi, Simonyi Károly adótiszt három hónapi, László Kálmán alkapitány három hónapi és Almay Gyula javadalma biztos két hónapi szabadságot kérnek megrongált egészségük helyreállítása címén. A közgyűlés a kérelmet teljesítette. Ezután még néhány apróbb ügyet intézett el a közgyűlés, amelynek a folytatását az elnök november 1 tizedikére halasztotta, amikor is a póttárgyak kerülnek sorra. A novemberi előléptetések. Bécsből jelentik. A novemberi előléptetéseket a hadseregben 4-én fogják közzétenni. A döntés főképen két főherceg előléptetése miatt késett (állítólag József Ferdinánd és József József főhercegek miatt). Az egyik most gyalogsági tábornoki, a másik altábornagyi kinevezés előtt áll, de egyik kinevezés sem történhetett meg addig, amíg üresedésben levő megfelelő helyet nem találtak számukra. tekintve műveltségüket, minden bizonnyal még a kávésoknál és szabóknál is szelídebbek, nemhogy a bakáknál. Aztán miért is dobnák ki őt? Nem akar ő velük verekedni, csak kérni akar tőlük. Igaz, hogy nincs kvalifikációja, de hát hányszor hallotta már, hogy ez meg ez a buta ember fényes állást kapott . . . Biz ő megpróbálja. Először a belügyminiszterhez ment be, eredmény nélküli jött ki tőle persze, mert kisült, hogy hülye, de az egy csöppet sem feszélyezte Rezsőt. Bement a kereskedelmi miniszterhez. "Ugyanaz az eredmény . . . Sebaj, hiszen hét miniszter van. Végigpróbálja valamennyit, aztán —elülről kezdi, mindaddig, amig vitéz bemeneteleinek meg nem lesz a foganatja . . . . . . Bement a kultuszminiszterhez, ott is kitessékelték. A földmivelésügyi minisztertől, nemkülönben. Elfogytak a miniszterek és Rezsőnek csakugyan nem történt semmi baja. Még csak nem is haragudtak meg rála, mindenütt kinevették. Ilyenformán Rezsőnek megerőltetésébe sem került, hogy elülről kezdje a bemeneteleket. A második forduló azonban már még sem ment olyan simán, mint az első. A földművelésügyi miniszter megharagudott Rezsőre, ráfogta, hogy tolakodik. De éppen ettől a kis akadálytól kapott vérszemet a jeles kaszárnyatátogató, ösztöne megsúgta neki, hogy a haragos miniszter lesz az ő embere. Békét is hagyott a többi kegyelmes urnak, váltig a földművelési miniszter nyakára járt. Hiába tiltották ki örök időkre a minisztérium egész területéről, megtalálta ő a kegyelmes urat egyebütt is. Üzletben, bankban, kaszinóban, de még a hálószobájában, is. Mindenüvé bement utána, egyszóval az árnyéka lett. Persze, igen kellemetlen olyan árnyék, mint Rezső: a miniszter egész belébetegedett, nem tudott miatta sem enni, sem dolgozni, sem szónokolni . . . Mit volt, mit tennie: az országnak szüksége volt az ő tetterejére, meg kellett az árnyékát emésztenie . . . Kinevezte Rezsőt egy végvidéki fürdőbe biztosnak. . . . Tehát bevált a szép mama jóslata s a rokonok bizakodása: ember lett Rezsőből tudomány nélkül. S nem hiába méltányolták a Rezső kaszárnyába való bemenetelét: abból a méltánylásból fakadt ki a jeles fiú önérzete s nőtt tolakodássá, ami viszont a hivatalát eredményezte. Mert bizony nem észre van szüksége a magyarnak, hogy boldogulhasson; az a fő, hogy az ember mindenüvé be merjen menni a kaszárnyától kezdve a minisztériumig. Ahhoz pedig inkább butaság scelil, mint ész, mert csak a lelki szegényeknek van túltengő önérzetük. kiváló bór- ób 9 lithiumos gyógyforrás v«*e- es adyagvajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vas mentes savanyuviz. ) kspiaate Asvány viz kereskedéseUMa ás oraturre inner S*iai*Up4e«i Solvstorf<wai^tsi»M, & gy*«ys*szárafcban. OÜnULI td AWOI BasepwjTv., Bmtotf-whpM* 8. *> 1913 november 1. Amerikai háború fenyeget. (Az Unió és Mexikó konfliktusa. — Az olajtröszt, mint forradalmár. — Mit akarnak a tőkés jenkik ?) (Saját tudósítónktól.) A mexikói elnökválasztások döntenek most Mexikó sorsáról. A választások vasárnap voltak, de Huertának, az ideiglenes elnöknek terror uralma következtében, s az elnökválasztáson, csak alig néhány ezer ember vett részt. A mexikói elnököt közvetett választással általános választójog útján kiküldött választóférfiak szavazása állítja az állam élére. A választás eredménye még mindig nem ismeretes, de minden valószínűség szerint Huerta lesz az új elnök. Huerta megválasztása pedig megint új konfliktusokat fog fölidézni az amerikai Egyesült Államokkal. Az Egyesült Államok már régóta rendszeresen zavart, polgárháborút, fölkelést szitrnak Mexikóban, hogy mennél több alkalmuk legyen, a szerencsétlen ország ügyeibe való beleavatkozásra. Hogy mi az igazi célja ennek a zavarteltestnek, arról és annak okairól kitűnő képet ad a „Vossische Zeitung“-nak egy mexikói tudósítása, amely elmondja, hogy három esztendő óta mindig az Egyesült Államok szítják a forradalmakat Mexikóban és pedig csak azért, hogy hatalmukba keríthessék Mexikót,amikor ott az anarchia és a pártviszály a tetőfokra hág. Már régóta nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok egész Középamerikát a hatalma alá akarja keríteni. Mexikóval is ugyanazok a tervei, mint amiket sikerült véghezvinnie Panamával és Nikaraguával. De Mexikó egyelőre még kemény dió. A jenki tőkések hatalmukba szeretnék keríteni a Tehuantepec-vasutat, amely kellemetlen versenytársa lesz a Panama-csatornának és Todos Santosnak. Ezek a kikötők kitűnő védelmi pontjait jelenthetnék a Panama -csatornának és így megóvnák ezt a partot a japánok esetleges támadásától. Elsősorban azonban a Rockefeller-tröszt úrrá szeretne lenni a mexikói petróleum-termelésen,, amely ma erősen, csonkítja monopóliumát. Mexikó,ha nyugodt időket élvez, sokkal több peróleumot tud termelni, mint az Egyesült Államok. Ezt nagyon jól tudják a Petróleum-királyok és ezért három esztendő óta a legnagyobb erőfeszítésekkel próbálják hatalmukba keríltetni a mexikói petróleumo kutakait. Egy mexikói újság, az „El Pais“ nemrégen azt jelentette, hogy a Standard Oil Go. az idén májusban Mexikóba küldötte egyik megbízottját, aki több miniszterrel tárgyalt és a mexikói petróleum-egyedáruságról alkudozott. Mindent elkövetett, hogy ezt megkapja. A mai bérlővel, Pearsonnal szemben kétszeres bért kínált, azon belül kétszáz millió peso sürgős kölcsönt és megígérte, hogy soha többé nem lesz forradalom Mexikóban. Ellenben kijelentette, hogy ha kívánságait elutasítják, akkor vége-hossza nem lesz a forradalmaknak, mindaddig, amíg olyan, kormány nem kerül hatalomra, amely teljesíti a petróleum-tröszt kívánságait. Ezt az ügynököt elutasították. De szereplése szinte okiratszerűen bizonyította, hogy az olaj-tröszt volt az, aki Madero forradalmait finanszírozta, hogy a csökönyös Perfirio Diaszt megbuktassa és ugyancsak az olaj-tröszt kelt Huerta ellen is fölkelést fölkelés után. A tröszt szolgálatában cselekedett tehát Wilson, az Egyesült Államok elnöke is, amikor nem akarta elismerni Huer