Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-02 / 280. szám

« 1913. december 2. DBDMIÄOYAROWKORL és Frank Oszkár. Részvétünk jeléül­ szeretett Főnökünknek — Ha­mlum­káisiani. Őszinte ,rész­vét­­ jelül — Fenyves Kornél dir. és neje. Ipari osztályunk érdemes Elnökének — Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara. i Kedlves jó Ná­szának — Irén. Osztrák-Magyar Bank váltó­­biliáMfiáinak. Utolsó üdvözlet, utolsó Nagybá­csinak — Kaim Sándor dir. és családija. Fe­lejthetetlen­­ Elnökiünknek — Szegedi ipartes­tület. Jó Károly -báty­áinknak — Allmarék. őszinte­­ részvétünk kifejezése jeléül — Milkó Endre dir. és­­ Mi­likó Ferenc. Kedves Károly -bácsinak — özvegy Rainer Józseffiné. Szere­tett­­ Káirolyunknak ,— Schlauch-család. Édes jó Nászunknak — Maris és Józsi. Rainer Ká­rolyinak — Szegedi faiparosok. Szeretett Nagybácsinak — Anna és Terton. Rainer Ká­roly felejthetetlen barátjának — Tihék En­dre. Rainer Károly­­ családja kétszáz koronát adott át Somogyi Szilveszter dr. főkapitány­nak a szegények között való szétosztásra. Öt millió kölcsönt keres a város. — Egy éven belül kell a pénz. — (Saját tudósítónktól.) A hétfőn délelőtt tartott tanácsülésen Balogh Károly pénzügyi tanácsos ismét jelentést tett a három milliós kölcsön ügyének állásáról. Amint a tanács­ülésen konstatálták, aligha fog sikerülni a Földhitelintézettel való tranzakció, mert a bank­­ a kölcsönt semmiesetre sem hajlandó annyiért folyósítani, mint amennyiért a ma­gyar koronajáradék árfolyamának esése előtt kínálta a­­ városnak. De még akkor is, ha a bank a kölcsönt a városnak megfelelő árért kínálná, a tárgyalások fonalát újra föl kellene venni, mert immár nem három, ha­nem ötmillió korona az összeg, amire okvet­lenül szüksége van, hogy a halaszthatatlan építkezéseket megvalósíthassa. Ezt az ös­­­szeget pedig, — amint a pénzügyi tanácsos mondotta — egy esztendőn belül kell meg­kapnia a városnak, mert máskülönben nem kezdhet hozzá sem a tüzérkaszárnya építé­séhez, sem pedig nem juttathatja tető alá azokat a terveket, amelyek már esztendők óta várnak megvalósításra és ha megint el­­odázódnak, megakasztják a város fejlődését. Az öt millió 1914.­­novemberéig kell, hogy azonban ha Földhitelintézettől szerzik-e be, vagy más pénz­csoporttól, azt most még nem lehet tudni. Amint az előadó tanácsos mon­dotta, lehet, hogy időközben valóra válik az a terv is, amellyel az áll­am foglalkozik. Ti­sza István miniszterelnök ugyanis kijelen­tette, hogy a városok hitelügyét talán az ál­lam fogja a kezébe venni oly módon, hogy 160 millió koronát vesz föl s ebből minden kölcsönre szoruló városnak annyit folyósít, amennyire szüksége van, illetőleg amennyit természetesen garantálni tud. Ezek után a pénzügyi tanácsos előter­jesztette azokat a terveiket, amelyeknek a megvalósítása immár nem halasztható to­vább. 1914 novemberéig fokozatosan hozzá kell kezdeni: elsősorban a tüzérkaszárnya fölépítéséhez, a Búvár-tó föltöltéséhez, az ál­lat­vásár­tér kiépítéséhez, továbbá vissza kell téríteni a fogadalmi templom-alapból föl­vett ötszázezer koronát, ki kell egyenlíteni a vasutas palota építésénél­­ fölmerült póthitelt, hasonlóképen a honvédcs­ap­a­tk­ó­rh­áz kibőví­tésével előállott több kiadást is, tető alá kell hozni a szükség-barakkokat és még egy egész sereg kisebb-nagyobb jelentőségű épít­kezési tervet. Az előadó tanácsos azt javasolta, bízza meg őt a tanács, hogy az ötmilliós kölcsön ügyében a szükséghez képest akár a Föld­hitelintézettel, akár­­ más pénzcsoportokkal tárgyalásokat folytasson. Azért a szükséghez képest, mert ha időközben az állam veszi a kéz­ébe a városok hitelü­gyét, akkor a tár­gyalások megindítása fölöslegessé válik. A pénzügyi tanácsos abban az irányban is ér­deklődni fog, hogy az állam ter­véből csak­ugyan lesz-e valami és ha igen, mikor? Ki­jelentette még a pénzügyi tanácsos, hogy amennyiben pénzcsoportokkal kell majd érintkezést keresni, mint eddig sem, ezután sem fog közvetítőkkel, ügynökökkel szóba állni. A tanács Balogh Károly előterjesztésé­hez hozzájárult. Most már csak az a kérdés, akad-e pénzcsoport, amely egy éven belül öt milliót tudna folyósítani a városnak megfe­lelő feltételekkel, vagy ez is kútba fog­­ esni, mint a három milliós kölcsön. Ebben az eset­ben igazán nincs más segítség, mint az ál­lam. Skerlecz Iván báró báni kinevezése. A hivatalos lap vasárnapi száma a­­ követ­kező jelentést teszi közzé: ö -császári és apostoli királyi Felsége 1913. évi november 27-én kelt legfelső elhatáro­zásával Skierllecz Ivám doktor­­ bárót, Hor­­vát­-Szlavonor­szágo­kban királlyá biztosát, ezen állásától fölmenteni, őt egyúttal Hor­­vát-Szlavón- és Ealimátországok bánjává leg­kegyelmesebben kdinevezni s nevezetthez a következő legfelső kéziratot intézni mél­­tóztatott. Kedves Skerlecz dr. báró! Magyar­­ miniszterelnököm előterjesztésér­e önt Hor­­vát-Szlavonországokban viselt királyi biz­tosi állásától fölmentvén. Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bán'­ávál ezennel kine­vezem. Kelt Bécsben, 1013. évi november 27-én. Ferenc József s. k., Tisza István gróf s’. k. Zágrábból jelentik. Skerlecz Iván báró, az új horvát bán mia éjjel Budapestre uta­zott, ahonnan a keddi eskütételre Bécsbe utazik. Vukovcic község polgárai elhatározták, hogy­­ a képviselői mandátumot Skerlecz Iván bárónak ajánlják föl. Kiticsics polgármester vezetésével a hét folyamán küldöttség megy Zágrábba, hogy Skerlecz bárónak a mandá­tumot fölajánlja. A két évvel ezelőtt lefolyt választásokon Pejacsevich horvát minisztert választották képviselőnek. S. A delegáció ülése. (Ellenzéki szónokok. — A főrendiházi ha­tározat elrontotta a tervüket. — Tisza ki­­parkrozta a támadásokat.) (Saját tudósítónktól.) A magyar delegá­tusok vasárnap este Bécsbe érkeztek. Az el­lenzéki delegátusok tíz órakor értekezletre gyűltek össze Windischgrätz Lajos herceg palotájában, hogy a taktikáról határozzanak. A főrendiház szombati határozata ugyanis, amellyel megengedi a delegációban a parla­menti őrség alkalmazását, elrontotta a ter­vüket, hogy a delegáció határozatát provo­kálják ebben a kérdésben. A­­ határozat meg­lepően hatott és elkedvetlenítette az ellenzé­két, annyival is inkább, mert főszónokuk Vázsonyi hirtelen megbetegedett. A mai­­ ülés tehát so­kkal csöndesebben folyt le, mint az ellenzék hirdette. A mai szónokok Károly Mihály (több­ször is fölszólalt), Hadik János gróf, Ber­­zeviczy Albert, Andrássy Gyula gróf, Appo­­nyi Albert gróf és Tisza István miniszterel­nök voltak. Valamennyi ellenzéki szónok a parlamenti őrség kérdésében beszélt s a tá­madásokra Khuen-Héderváry, majd Tisza miniszterelnök válaszolt, aki hangsúlyozta, hogy a parlamenti őrség alkalmazása törvé­nyes és arra föltétlenül szükség van, hiszen a múlt évben is rendőri segítséget kellett igénybe venni. Az ülésről ez a tudósítás szól: A magyar delegáció tagjainak nagy ré­sze már vasárnap délután, egy része pedig ma reggel érkezett Bécsbe. Ma reggel érke­zett meg Tisza István gróf miniszterelnök és az ellenzék egyik vezére, Károlyi Mihály gróf is. A mai ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A delegáció tagjai majdnem teljes számban jelentek meg, csupán az el­lenzék részéről hiányzott még mindig a kitil­tott Rakovszky István, továbbá a beteg Vá­zsonyi Vilmos. A közönség számára fentar­­tott hely zsúfolásig megtelt előkelő hallga­tósággal. Még jóval az ülés megkezdése előtt a delegáció ellenzéki tagjai bevonultak az ülésterembe és annak középső részén foglal­tak helyet az elnöki em­el­vén­nyel szem­ben. Láng Lajos báró elnök negyed tizenegy órakor jött az ülésterembe, m­ikor betódul­­tak a munkapárti delegátusok is és elfoglal­ták helyeiket. Láng Lajos báró -elnök negyed tizem egy­ik­or megnyitja iaiz ülést és­­ mfniiid­emekelőtt a muilt plenáris ülés jegyzőkönyvének ihitelesí­­tésére térnek­­ át. Az elnök jelenti, hogy mi­ntám­ a ,legutóbb összeh­ívott plenáris ülés határozatképtelen volt,­­a legutolsó plenáris ülésnek az alakuló ülés tekintendő. A jegy­zőkönyv kitelekítése után az elnök kifejti, hogy­­ az új nyilvános ülést azért hívta ösz­­iszre, hogy­­ az ellenzéki delegátusoknak alkal­mat adjon a lak­b­a, ah­ogy a parlamenti őrség kérdését, mely miatt­­ legutóbb­­ plenáris ülést­­ hivattak össze, szóvá tehessék. (Mielőtt erre­­ a tárgyra rátérnének, Károlyi Mihály gróf­­ kéri, hogy szemé­lyes imegtám­a­dtat­ás címén szót emelhessen, ámbátor a személyes megtám­adtatás nem itt a delegációban, hanem­­ azon kívül történt, de innen indult ki. Láng Lajos báró elnök teljesen méltá­nyolt­a Károlyi­­ Mihály gróf kívánságát és az Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan felszerelt raktárunkban kizárólag sa­ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban — kedvező fizetési feltételek mellett — is kerülnek eladásra. Tisztelettel EgyesüIt JKrfiasztalosol: Buttori, Klára Szegei, Tina 11 (Kertész p^Kol szénben.)

Next