Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)
1914-02-01 / 27. szám
1914. február 1. Szám a válósztókerültek számát a jövőben mutatja: A Duna jobb partja: Baranya vm. (7) 8, Pécs tjv. (1) 2, Fejér vm. (5) 5, Székesfehérvár tjv. (1) 1, Győr vm. (3) 2, Győr tjv. (1) 2, Komárom vm. (4) 4, Komárom tjv. (1) 1, Moson vm. (2) 3, Somogy vm. (8) 9, Sopron vm. (6) 6, Sopron tjv. (1) 1, Tolna vm. (6) 7, Vas vra. (10) 11, Veszprém vm. (7) 7, Zala vm. (0) 10. A Duna bal partja: Árva vm. (2) 2, Bars vm. (4) 4, Esztergom vm. (3) 3, Hont vm. (3) 3, Selmec- és Bélabánya (1) 1, Liptó vm. (2) 2, Nógrád vm. (6) 6, Nyitra vm. (11) 10, Pozsony vm. (8) 8, Pozsony tjv. (2) 3, Trencsén vm. (8) 7, Túróc vm. (2) 2, Zólyom vm. (4) 4. A Duna-Tisza köze: Bács-Bodrog vm. (12) 12, Baja tjv. (1) 1, Szabadka tjv. (2) 2, Újvidék tjv. (1) 1, Zombor tjv. (1) 1, Csongrád vm. (4) 3, Hódmezővásárhely tjv. (1) 2, Szeged tjv. (2) 3, Heves vm. (7) 6,Jász-Nagykun-Szolnok vm (7) 9, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. (15) 22, Budapest sz. főváros (9) 22, Kecskemét tjv. (2) 2. A Tisza jobb partja: Abauj-Torna vm. (7) 5, Kassa tjv. (1) 2, Bereg vm. (4) 4, Borsod vm. (6) 6, Miskolc tjv. (2) 2, Gömör és Kishont vm. (0)1, Sáros vm. (6) fi, Szepes vm. (6) fi, Ung vm. (4) 3, Zemplén vm. (8) 8. A Tisza bal partja: Békés vm. (6) 7, Bihar vm. (12) 12, Nagyvárad tjv. (1) 2, Hajdú vm. (4) 4, Debrecen v. (3) 3, Máramaros vm. (11) 0, Szabolcs vm. (6) 1i, Szatmár vm. (8) S, Szatmárnémeti tjv. (1) 1, Szilágy vm. (5) 4, Ugocsa vm. (2) 2. A Tisza-Maros szöge: Arad vm. (7) 7, Arad tjv. (1) 2, Csanád vm. (3) 3, Krassó-Szörény vm. (7) 8, Temes vm. (9) 9, Temesvár tiv. (1) 2, Versec tiv. (1) 1, Torontál vm. (12) 13, Pancsova t.iv. (1) 1. A Királyhágón túl: Alsó-Fehér vm. (7) 4, Beszterce-Naszód vm. (2) 3, Brassó vm. (4) 5, Csik vm. (4) 4, Fogaras vm. (2) 2, Háromszék vm. (7) 5, Hunyad vm. (6) 5, Kis-Küküllő vm. tb 3, Kolozs vm. (4) 4, Kolozsvár tjv. (2) 2, Maros-T °rda vm. (5) 4, Marosvásárhely tjv. (2) y Nagy-Küküllő vm. (4) 4, Szeben m (6) 5, ■ Szolnok-Doboka vm. (7) 5, Torda-Aranyos vm. 3, Udvarhely vm. (5) 5, Fiume város és kerülete (1) 1. DÉLMAGYAROKSZAÖ Ellentétek a szegedi Vörös Kereszt Egyesületben. (Saját tudósitónktól.) Márciusban ismét megkezdődik Szegeden az Országos Vörös Kereszt Egyesület ápolónői tanfolyama, amellyel kapcsolatban kellemetlen bonyodalmak támadtak akörül, hogy ki lássa el a tanfolyam vezetését, özvegy lovag Worzikovszky Károlyné, az egyesület elnöknője pár nappal ezelőtt levelet írt az egyesület budapesti központjához, amelyet arra kért, hogy az idén ép úgy, mint a múlt esztendőben, nyissanak ápolónői tanfolyamot Szegeden. Lovag Worzikovszkyné levelét keresztezte a központnak a levele, amelyben közölte az egyesület szegedi választmányával, hogy az ápolónői tanfolyamot márciusban ismét megkezdik. Egyidejűleg levelet írt a központ Boross József dr. kórházi főorvoshoz is, akit fölkért a tanfolyam vezetésére, illetőleg a sebészeti előadások megtartására. A bonyodalmaknak, amelyek sok félreértésre adtak alkalmat, itt kezdődik a kiinduló pontjuk. Lovag Worzikovszkyné ugyanis előzőleg a szegedi választmány nevében már fölkérte Illés Imre dr. főtörzsorvost, aki tavaly már ellátta a tanfolyam vezetését, hogy az idén is vállalkozzék erre a hazafias feladatra. Illés Imre dr. kijelentette, hogy vállalkozik rá és úgy, mint a mult évben, húsz szegedi uriasszonyt és urileányt fog kitanítani a sebek kötözésére s általában a sebesültek ápolására. Természetes, hogy ilyen körülmények között Boross József dr. a budapesti központ felkérésének nem tehetett eleget s ezt a szegedi választmány csütörtökön tartott ülésén be is jelentette. A választmányban persze érthető meglepetést keltett, hogy a központ Boross József dr.-t kérte föl, anélkül, hogy megkérdezte volna a szegedi választmányt, ki állott a tanfolyam élén a múlt esztendőben. A Délmagyarországi munkatársa megkérdezte ebben az ügyben Illés Imre dr. főtörzsorvost, aki a következőkben világítja meg a helyzetet: — A hadügyi kormány — mondotta a főtörzsorvos úr— az ápolónői tanfolyamokat tekintet nélkül arra, hogy háborús szelek fujnak-e vagy sem, rendszeresíteni akarja a külföldi kulturállamok mintájára. Evégből fölhívta a Vörös Kereszt Egyesület budapesti központját, hogy a vidéki városokban minden évben szervezzen ilyen tanfolyamot s minthogy az ápolónők kiképzését főleg a katonai szempontoknak kell irányítani, annak az intenciójának adott kifejezést, hogy ahol lehetséges — és ha vállalkoznak rá — a tanfolyam vezetésére katonaorvosokat kell megnyerni. Erre a feladatra a mult esztendőben hazafias kötelességből vállalkoztam s vállalkoztam az idén is, kikötvén, hogy húsz hallgatónak tarthatok csak előadást. Arról nekem nem volt tudomásom, amikor fölkértek, hogy a budapesti központ levél útján Boross József főorvos urat is felkérte, hiszen erről a szegedi választmány is csak később értesült. Minthogy a szegedi választmány már tavaly is, meg az idén is meghívott, Boross József főorvos úr a megbízatást nem vállalta. Ennyit mondhatok. Amint értesülünk, a szegedi választmány úgy oldja meg a kérdést, hogy kettős tanfolyamot fog szervezni. Az egyik huszas csoportnak Illés Imre dr. tart előadásokat, a másik tanfolyam vezetésére pedig Boross József dr.-t fogják fölkérni. A jelentkezők száma tavaly várakozáson felül megnövekedett, tehát már ebből a szempontból is helyes, ha az idén két orvosra bízzák a jelentkezők kioktatását. kor lenn volt, elkezdett lefelé jönni a lány is. A fiú állott és a villa felé nézett. Ahonnan, ha nagyon figyelt, még mindig hallhatta a síró kiáltásokat, de most már tompábban, mintha a villa valamelyik szobájából jönnének. A napsütött és meleg déli szellő járt a hegyen. A lány leugrott a fűbe és odament a fiúhoz. — Valami baja van? — kérdezte. — Igen — mondta a fiú. — Nem tudott fölkelni? — Nem. Hallgattak. Aztán a leány a villa felé nézett. — Szegény. Elindultak lefelé az aranyzöld lejtőn. Mentek, mentek, egy szót se szóltak. Aztán a fiú megállt. Piros volt az arca, a szeme sötéten ragyogott. Megfogta a lány karját és mély hangon szólt: — Most majd be fogsz hozzá menni is . . . be fogsz hozzá menni és megcsókolod. — Szegény — mondta a lány. A fiú mereven és bután nézte a lány arcát. Még mindig fogta a karját, egyre erősebben. Megint mondta, kérdő pillantással : — Be fogsz menni szegényhez és megcsókolod. A lány engedett a fiú kezének. Közelebb ment hozzá. Most egészen egymás mellett állottak és a lány a fűbe nézett. Aztán lehajolt és gyökerestől kirántott egy marék füvet. A fiú ráförmedt: — Mit csinálsz? A lány fölnézett rá, nagyra nyitott szemmel és nagyon csöndesen mondta: — Nincs jogom egy füvet kitépni? Nekem jogom van egy füvet kitépni. Nézték egymást. Aztán a lány megölelte a fiút és megcsókolta. Azt mondta egyszerűen: — Jéged szeretlek. Most olyan nagy csönd lett, hogy tisztán lehetett hallani a villából a fájdalmas sírást. — Szegény — mondta hirtelen elkomolyodott arccal a lány. A fiú boszankodó arccal húzta odébb. De itt is hallották a kiáltást és a lány megint mondta: „szegény .. Akkor megfogta a fiú a karját és leszaladtak a lejtőn, le, le egészen az országútig. Ott egy szekér csörömpölt el előttük s fehér porfelhőt vert föl. A fehér porfelhőben állottak, most már nem hallottak semmit, csak az egyre távolodó szekérzörgést. És a fiú elkapta a lány fejét és megcsókolta egyszer, kétszer, ötször. — Szegény! — mondta a lány és védekezett a csókok ellen. — Sze . . . gény . . . Kapta, egyre kapta a csókot, húszat, harmincat, ezret és közben, amikor levegőhöz jutott, egyre mondta: — Sze . . . Vagy ezt: — . . . gény. És a fiú nem hagyta szóhoz jutni, csak miikor elfáradt. Akkor a lány a nyaka köré fonta a karját s visszacsókolta egyszer, kétszer, százszor. — Szegény — mondta minden csók után. Nevetett. Nagyon nevetett és most a fiú arca volt halálosan komoly. Úgy érezte, hogy gyűlöli a lányt, hogy szeretne egy kést a szívébe szúrni. És átkarolta és megölelte és meg akarta csókolni, de a lány kiugrott a karjai közül és elszaladt. A fiú utána. Az országúton szaladtak, elöl lobogó hajjal a lány, utána mellére szegett fejjel a fiú. Porzott utánuk a fehér út. A lány sikított és beszaladt egy házba. A fiú megállt, lihegett, várt és mivel a lány nem jött ki többé, lassan visszafelé indult az uton. Fölmászott a lejtőn, letépett egy zöld mogyorót a bokorról és szétboncolta. Aztán eldobta és sokáig nézett le az országidra. Ez volt az egész történet.