Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

Szerkesztőség Kárász­ utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN II KIatfektyutul KáaUu-H» I __ egész évre . K 24*— félévre . . K 12 - egész évre . K 28 - félévre ..K 14.­S __ negyedévre K 8*— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2*46 I­ _ Telefon­száma: 305. Egyeg­y w Egy« t*ém­ára in BSár. [­ Telefon»87An SOS. Szeged, 1914. III. évfolyam 50. szám Vasárnap, március I. Mit követel a polgárság? Soha még annyi kapkodás, annyi tervszerűtlens­ég, annyi határozatlanság ■ nem jellemzett városi közigazgatást, mint amennyi ma Szeged város ügyeinek irá­nyításában megnyilvánul. A hatóság­­ egyáltalán nincs tisztában vele, hogy a legközelebbi napokban mihez akar kezdeni. Ötlete van elég, de a meg­­valósításhoz való akcióképessége egy sze­­mern­yi sincs. A napok csak múlnak, im­­már beköszöntött március, az enyhe ta­vaszi idővel egész sereg nagy alkotást le­hetne megkezdeni. De ha belenézünk a nagy tervezések aktáiba, azt látjuk, hogy majdnem semmi sincs még annyira előké­­szíve, hogy holnap hozzá lehessen­ fogni csak egy közmunkához is. Gyors segítségre van szükség! Sze­ged polgárságához, a társadalomhoz for­dulunk most, hogy ne nézze tétlenül a város legjelentősebb érdekeinek megcsú­­foltatását. A februári közgyűlés néhány napos szünetet tart. Március hó negyedi­kén ismét megkezdi tanácskozásait s ha Szeged polgárságának képviselete ezt az skalmat nem ragadja meg, hogy kény­szerítő nyomást gyakoroljon a város ha­tóságára, ismét ki fog esni a város törté­netéből egy esztendő, mely egy hajszálnyi imun­kaeredményt sem tud majd az utókor itélőszélke előtt fölmutatni. Álljon a sarkára Szeged polgársága és mondja ki még a márciusi közgyűlésen, hogy követeli három nagy alkotásnak azonnal való megkezdését. A vízvezeték, a közikórház és a tanyai vasút olyan szük­­­ségletek, melyeknek megvalósítását egy héttel sem szabad már tovább halasztani. A vízvezeték mai állapotában csőd előtt áll és naponkint végleges üzem­ megaka­dással fenyeget. Könnyen megeshetik, hogy egy napon teljesen f­elmond­j­a a szol­gálatot, az ártézi kutak tartalma elapad, a csövekben levő víz felfolly a földbe i, a lakosság a tífuszgyártó tiszavizet lesz kénytelen táplálkozásához használni. S ha azt kérdezzük, hogy az ennyire fenye­gető baj elhárítására tett-e már valamit a hatóság? Hívott-e meg egyetlenegy szak­értőt a vízvezeték imái állapotának meg­vizsgálására, kijelölte-e az új kutak helyét, szándékozik-e egyáltalán egészséges vi­zet adni egy százezer lelket számláló nagy társadalomnak? Úgy ezekre a kérdésekre a lehető legnagyobb megdöbbenéssel kell­ a kétségbeejtő választ megadnunk: nem, a hatóság még csak nem is gondolkozott a közelgő katasztrofális vész elhárításá­­­nak módján! És a közikórház! A tehetetlenség el­fojtott dühével kell arra gondolnunk, hogy a társadalom elnyomorodott betegei egy középkori piszkos börtönhöz hasonló faj­tában­ vannak elhelyezve. Itt fekszik az asztalomon egy­­ kecskeméti újság, melynek vezető helyén azt­­ lehet olvasni, hogy Kecskemét város néhány nap múlva hoz­záfog új kórházának építéséhez. Fedezet ugyan nincs rá, — majda a tudósítás, — mégis hozzákezdenek és építik addig, amíg bírják. Egyes részeit legalább. Ott azon­ban van egy ember, aki szinte élete fel­adatául tűzte ki, hogy az uj közkórházat megteremthesse és rendeltetésének átadja, aki évek­ óta minden követ megmozgatott, •hogy a szükséges előmunkálatokat a hiva­talos akadályverseny fordulója keresztül­hajtsa és az első kapavágást még akkor is megtétethesse, ha a város anyagi esz­közök híjján szűkölködik. Ez az ember: a tiszti főorvos. Hogy Szegednek ilyen tiszti főorvosa lenne, vagy lehetn­e, azt soha semmi körülmények között nem tudnám föltételezni. Pedig mennyivel könnyebb lenne Szegeden a kórház­építés! A régi kórháznak jó karban levő sebészeti osztá­lya egyelőre néhány évig már megtenné a szolgálatot. Pénzszűke miatt valamed­dig mellőzni lehetne­­ az igazgatói lakásul szánt külön pavilont is. Nem kellene ha­marjában mást építeni, mint egy hatalmas betegfelvevő épületet, akkorát, mint egy jókora iskola, melyben napfényhez, leve­ Dráma. Irta: Bródy Miksa. . (Szzép nyári éjszaka. Az udvaron mara­ndó kutyák uíratnak. A kastély ebédlőjében k­ ©­t n­em ülnek; Gresztyné és a idők tor. Az asz- Sz ° öy olyan szép, hogy első pillantásra belé­ ^érezhet egy gyengébb idegzetű férfi; olyan klönös, hogy a­ki látta, heteiken át ér­­zéki kisváncsisággal igondolkozhatik azon, virítjo,n milyen ize lohot a szájának; az­­ id­­ő tüzer, melyet használ, diszkrét, de ha vala­­toek a szagló érzőikébe­­n rakodik, onnan el­­ lein űzhető, oly makacs. A doktor jelenték­­­­­e­ n külsejű; ináról-hajnal­ra el ileh­et feled­­ni értelmes szeme van. Amennyiben pedig P11 ® gonoszságokra, hajlamos és miniden nélkül való, rokonszenves egyénni­­* Nem szerelmes iGesztynél>e; ebben a ké­­t, Oszakai órában, a csábitó magányossag­­jj/* *001 fogja el semminő vágyakozás arra, h ^y­ ‘közel hajoljon az asszonyhoz, a szájá­­t ^ igyék a llélekzetéböl.) Hu ^CSzív:H’ (a fali órára néz): Fél egy­­korS? Derc mu'va itt kell lennie . . . Bs­ak­ket a doktor: Akkor agyonlő mindketten­(jesztyné: Vagy más lövi le őt. A dok­tor: Egész biztos, h­ogy én nem ... ann­.­Su'!*etten­ ennyi energiára ... Ha volna üssnV bátorság bennem. Ihogy valakit agyon­­most nem­ volnék itt. Gesztyné: Miért nem megy el? A doktor (mérgesen): Nő létére több gyöngédséget vártam volna öntől, mint az­ ugratását . . . (maharaggal) Eh! Unom ezt! Még van ideje a kutyákat megláncoltatni, hogy nyugodtan távozhassam . . . Gesztyné: Érdekes. A kutyáktól fél, pe­dig úgyszólván tudja, hogy nem harapnak, ellenben attól nem­ fél, hogy husz perc múlva az uram egész biztosan revolverrel fogja megtámadni. A doktor: Attól is félek. Minthogy azon­ban nekem minden félelem egyforma, azt vá­lasztom, melynél egyéb funkcióm nincs, mint­hogy itt üljek. A legjobb megszökni a vesze­delemtől, de ha már nem lehet, jobb azt be-, várni, mint nekimenni. Gesztyné (gúnyosan): Menjen! Hisz küldöm, kergetem. A doktor: Nem megyek. De ha intézke­dik a kutyákkal, megyek, még ha nem is küld, ha könyörögve marasztal. Egyébként kijelenthetem önnek, asszonyom, hogy nem fog célt érni. Mihelyt az ura ide beteszi a­­ lábát, föl fogom őt világosítani. Azt fogom neki mondani, a hogy ön bolond, eszelős, akit szanatóriumba kell vinni, mert hisztérikus, rohamaiban veszedelmessé válhatik. A maiak után egész nyugodt lélekkel küldeném önt az őrültek házába. Gesztyné (nevet): A doktor (mérgesen): Igen, ezt fogom mondani neki .... Gesztyné: Kedves barátom. Mondjon le először is mindenekről! Nem lesz itt idő okos beszélgetésre. Abban a pillanatban, amikor az uram be fog toppanni, én már az ön kar­jában leszek; a számat odatartom a maga szájához és csókolni fogom . . . A doktor (dühösen): Mért épp velem csi­nálja ezt? Mi közöm nekem önhöz és az urá­hoz? Az olyan előkelő nők, mint ön, a kocsi­jukkal vagy a sofőrjükkel szokták az ilyes­mit rendezni! Én nem vagyok eléggé ro­mantikus — eléggé szerelmes ehhez a jele­nethez! . . . Ebben a pillanatban egy álmos ember vagyok, akit azzal az ürüg­gyel ver­tek ki az ágyából, ahogy a mé­ltóságos as­­­szony rosszul lett. Álmos vagyok és egyút­tal meg vagyok riadva attól, amit itt nekem mondott . . . Gesztyné: Ha nem tartotta volna kez­detben nevetségesnek a tervemet és az oko­kat végighallgatta volna . . . A doktor: Eh! Mit változtatnak az okok a lényegen! ... ön őrült, őrült ... és sem­mi más . . . pont. Gesztyné (nyugodtan): Utálom az ura­mat . . . A­ doktor: Mi közöm hozzá? Gesztyné: Magát pedig . . . (közel ha­jol a férfihez) szeretem! A doktor: Épp oly kevés közöm van hozzá . . . (Úgy néznek egymásra, mintha egymás arcáról letépni akarnák a bőrt.) Gesztyné: Az uramat kezdettől fogva

Next