Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

SzerkesztőséELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28­— félévre . . K 14­— negyedévre K 71— egy hónapra K 2 40 Szeged, 1914. ill. évfolyam 76. szám. Kiadóhivatal Kárász­ utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szerda, április I. Polgárok és katonák: Rosszhiszeműen célzatos beállítással igyekszik az ellenzéki sajtó Terstyánszky Károly, budapesti hadtestparancsnoknak a tiszti kaszinóban polgári meghívottak je­lenlétében elmondott és a polgári és ka­tonai társadalom egyetértésére buzdító beszédének a hatását leszállítani. El akar­ja érni pedig ezt az érökleszállítást az­által, hogy ezt az igazán felemelő és ér­tékes beszédet a napi poitika aktuálisá­nak akarja mindenképen feltüntetni, holott, aki csak némileg is figyelmére méltatja a katonai társadalom néhány év óta végbe­menő evolúcióját, feltétlenül észrevette, hogy mennyire keresik éppen a vezető ka­tonai körök a polgári társadalommal va­ló céltudatos megértést. Aki látni akar, annak meg kellett látnia, hogy ez a meg­értést­­ kereső társadalmi folyamat régibb keletű, mint a palotaőrség intézménye, és ezért a budapesti hadtestparancsnok ma­gyarosan őszinte beszédje evvel az intéz­ménnyel csakis erőszakos módon hozható logikai kapcsolatba. Pláne akkor, amikor Terstyánszky őszinte nyíltsággal hangoz­tatja beszédjében: „Azok az idők, amikor a katona szi­gorúan elhatárolt kaszthoz tartozott és a polgárság­ sanda szemmel nézett a szol­­dateszkára, elmúltak, csak desztruktiv, az állam jólétét — a suprema­leset —­­szem elől tévesztő vagy félretoló erők i keresnek ellentéteket.. Mennyire igaz ez. S mennyire bűnö­sen könnyelműek azok, akik ma, a jelen­legi külpolitikai helyzet teljes figyelmen kí­vül hagyásával apró kanapé-pörök szűk nézőszögéből ítélik meg a mai katonasá­got. Mert a mai katonaság nem szolda­­teszka, hanem egyik legértékesebb társa­dalmi elemünk. Legdrágább erkölcsi és anyagi javaink védelmére és biztosit­ás­ár­a hivatott tényező, mely nem­ önmagáért, de mi érettünk van.“ Klasszikusan fejezi ki ezt az eszmét a budapesti hadtestparancs­nok, mikor imigyen szólott: „Ha egyszer bekövetkezik a veszély ideje, ha vész tornyosul az állam fölött s ezáltal veszedelemben forognak a békés polgár legfőbb kincsei, akkor tegye le a la­kosság a sorsát bizalommal a írni kezünk­be, a fegyveres erő tudni fogja kötelessé­gét és örömmel fogja azt teljesíteni“. Felemelő és egyúttal vigasztaló szó­zat ez ma, amikor vésszel terhes az idők méhe, amikor titokzatos erők remegtetik meg a megvénhedt Európa elaggott tes­tének minden porcikáját. Milyen egészen más hang az, mint a minap Romániában elhangzott üres és hencegő katonai beszé­dek. A férfias erő méltóságának a meg­nyilvánulása itt, gyermekes JiétVenkedá^ ott túl, a Havasföldön. Szüksége volt a polgárságnak erre a biztató és bizalmat gerjesztő hangra, mely katonai részről elhangzott. Még nagyobb vigaszunk, hogy Ters­tyánszky szózata nem izoláltan álló ese­mény. Évek óta és széles körre terjedő megújhodása ez a katonai szellemnek, a­mely a polgársággal a kölcsönös megér­tést és a kölcsönös bizalmat keresi és ápolja. Ennek egyik legérdekesebb jelen­sége, hogy a polgári foglalkozást űző tar­talékos tiszteket az egész monarchiában és így speciell itt Szegeden is, már néhány év óta a legkiválóbb tisztek megismerte­tik a legújabb katonai vívmányokkal, köz­ben behatóan ápolva a bajtársias szelle­met. Az újabb hadjáratok, a technika bá­mulatos fejlődése az egész hadvezetést alapjaiban megreformálták és ennek a re­formmunkának a megismeréséhez a közös hadsereg és honvédség tartalékos tisztjeit is beavatni, kötelességének tartotta a had­vezetőség. A szegedi honvéd-kerület tartalékos tisztjeinek ily irányú kiképzése a mai nap­pal ért véget, befejezőül pedig fesztelen­, barátságos és bajtársias összejövetelt ren­dezett a kerületi parancsnok, Daempf Henrik tábornok. Olvasóink, akik lapunk szellemét és irányát ismerik, tudják, hogy nem kenye­rünk és nem ízlésünk apró, egyéni hiúsá­gokat legyezgetni. Ellenben szívesen hajt- Fáj. Irta : Krúdy Gyula. ... A nagy Dunán sikongó tji kísérte­teket kergetett a szélvész ,mint a Jósika Mik­lós Apafijában, tttlnan a budai házak és a rácvárosi torony csupán egy-egy villámlás­nál mutatkoztak. Arrafelé kell lenni valahol az elhagyott gellérthegyi háznak, ahol néha­napján találkoztam hölgyemmel, — amíg nagyon szerettük egymást és a hegyoldali házikót egykor talán k­őporo­s torony­, nem volt elég magasan. Faragott kockaköveket­ üldögéltünk, a romok között gyíkok ieske­­lődtek, kéz a kézben s az egész élet hason­­­latos volt egy régi német fametszethez, ame­lyet egy szelíd költő verseire csináltak i N­ürn­­bergben. Általában­ úgy viseltem eddig el­múlt életemet, mintha valóban egy figura volnék csupán, egy családi lap illusztrációján, a fürtös fejű­, gondolkozó tekintető ifjú alak­ja, aki balkezében könyvet, jobbjában arája kezét tartja; kör­ül­ lugas, asztalnál öregek pipálnak, idős nő öléhez unoka simul és a távolban egy kis falu melankolikus tornya. És viharos éjszakákon is azért sétálgattam a Duna partján, mert szép fotográfus-pózok­ban láttam magam; divatos bő köpenyesbe belekapaszkodik a szél, hollófürteim lobog­nak sötét homlokomra húzott kalapom alatt, ímeg­ megállok összefont karral,­­mintha azt keresném, hol lesm­élyebb a víz, — de ő, az egyetlen, a kedves, az imádott hölgy nem ro­h­an elő kétségbeesett sikollyal a kapumélye­­désből, ahonnan idáig magányos sétáimat fi­gyelte. Tündéri ágyában mélyen aludt és az aranyműves ur gondosan e’lreteszelite az aj­tókat. (Amint most elmúlt életemre vissza­gondolok, sok esztendőn át, úgy l­átom ma­gaim tenni­-venni az utcán, a társaságban, magányos sétákon és elhagyott szobámban: mintha mindig egyik, vagy másik nő figyel­né tetteimet egy láthatatlan ablakon át. S mily boldog voltam, midőn egykor az arany­­­ műveimé — egy féltékenységi korszak alatt — vallóban meglesetett egy nyugalmazott lovaggal és napjaimról pontosan elszámolt, midőn ismét kibékültünk. Ah, soha sem le­het tudni, hogy a kedves hölgy mennyire hisz hazugságainknak, vagy igaz érzelme­inknek! A legokosabb dolog :szerelmi isme­retség alatt valóban megtenni azt este, amit délutáni az ő lábainál ígérünk: sóhajtani, a csillagba nézni, folyóparton álmodozni, a fürtöket hátrasu­mítanni és ábrándvilágba rog­­­gyantan üldögélni a tűz előtt a karosszék­ben, holott minden ajtó be van zárva a ház­ban..­­Gondoljuk élj, biti­y kiábrándító lehet, ■ kedves hölgyünket más férfiú karján meg­pillantani egy elhagyott utcácskában, ahol tegnap még mi jártunk a nővel és ugyan­csak engedelemért könyörögtünk a kar meg­fogásához! Gondolj drága menyasszonyod­ra, barátom, — ép minden kedvesemet arám­nak neveztem és nem bántam meg, — amint ablakában azon ürügy alatt, hogy madár­káját becézi a kálidban, játszi szeme letéved egy utcán ácsorgó ifjúra és szép arcán las­san rátelepszik az érdeklődés, haját szóra­kozottan megigazítja, tétova pillantást vet a tükörbe, álmodozó lesz, elmélázik, mert az előnyére szolgál, talán levélkét kap, levél­kével válaszol, „igen, holnap . . .“ — és te, barátom, mindezt egy láthatatlan helyről megfigyeled: szived ilyenkor valóban érez­heti a legjobb hangulaton Ezért csak oly hűek legyünk,­­amennyi hűséget magunk megkövetelünk. Ne fordítsd mindjárt oldal­vást a fejed, ha a budai templomban egy­­ nagyszerű rác asszony nehéz tekintete m­é­­vetegen reád tapad. Igaz, nagyon nehéz el­­lentállani a nők bujálkodó szemsugarainak s este,­­mielőtt elfujnád a gyertyát és kedve­sedért elmondanád a szokásos éji imádságot, el­le­nálllik a ta­rt a null reágondolsz a rác asszony­ra, sürü fekete hajára, kreol nyakára és iz­mos lábára, a budai házra, ahová délután be lehetne surranni, ismeretlen, idegen szo­bában, ezer veszély között csókolod­zni, az­tán esetleg kerítéseken át menekülni házőr­ző ebek, felriadt szomszédok és a ’hazatérő férj puska golyója elől; ám csak mondd el ilyenkor gyorsan az imát szived hölgyéért, hisz a templom előtt sok-sok léhűtő akasz­­kodó tekintete várja őt i­s, pengő tisztek és repkedő gavallérok . . . Tehát csupán akkor bólints igenlő­leg a rác asszony kérdő tekin­tetére, ha teljesen bizonyos vagy, hogy senki­­ nem leselkedik a hátad mögött.

Next