Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-02 / 264. szám

•ffk­e­s st6» é­g Xár&OMstea 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN 1 ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Ki­a­d­ó h­I t­a­t­a­l Kárácz-«tea f Tsás&sjaaá.­ra: 3@S. egész évre. K 2*-—félévre . . K 12-— egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— Telefonsáéra s 81. . Egyes agőa* tea 19 SSSár,______ negyedévre K B-— egy hónapra K 2-— || negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Egy« szára ára 18 Bitér. "* Szeged, 1915. IV. évfolyam 264. szám. Kedd, november 2. — !■■■ ............................. ■■■ ML.ir«« ■ ■.«■■■in.. . ............. ......■".... ...........- 1 ......... Kragujevácot elfoglaltuk. Budapest, november 1. Közli a minisz­­tereilincki­­ sajtóosztály.­ A nagy Moravá­tól nyugatra fekvő területen a szövetséges had­erők helyenkint heves utóvédharcok árán elérték a M­anováctól és Kragujeváctól délre és délkeletre emelkedő magaslatokat. Ma reggel 7—8 óra között a kragujeváci ar­zenálra és kaszárnyára kitűztük az osztrák­­m­agyar és német lobogót. A Morava és a Resava közötti szögletben német csapatok heves harc után elfoglalták a Resava vidé­ket uraló Fricunovo Brdo magaslatot. A bol­gár haderők a Páráéi­ felé vivő utón Plani­­nicától nyugatra és a Nisava völgyében Be­­la-Palánkától nyugatra elérték a­­ magaslato­kat. Kövess tábornok német és osztrák­­magyar csapatainak eddigi összes zsákmá­nya: 20 tiszt, körülbelül 6600 főnyi legény­ség, 32 ágyú, 9 géppuska, több mint 30 lő­­szerkocsi, egy fényszóró, sok fegyver, sok tüzérségi lőszer és nagyon sok gyalogsági lőszer. Ezenkívül 45 régi vagy szétrobban­tott ágyúcsövet zsákmányoltunk. fiefer altábornagy, Berlin,­­november 1. A nagy főhadiszállás jeleníti: A balkáni hadszíntéren folytattuk tá­madásunkat és elfoglaltuk a Grn-Milanovác­­tól délre emelkedő magaslatokat. Kraguje­­vác irányában az ellenséget Petrovackáron és a Lepemica-szakaszon túl vetettük vissza. Kragujevác a németek kezén van.­­A Mura­­vétól keletre a szerbek szívós ellentállása dacára elfoglaltuk a Tricunovo-hegyet. Né­hány száz foglyot ejtettünk. B­o­j­a­d­j­i­e­f­f tábornok hadserege október 30-án utóvéd­­harcok között az ellenséget általában a Planinica magaslatok (Zajecártól délnyugat­ra), Sletina (Knyazeváctól északnyugatra), Svrljigtól keletre (Bela-Palánkától nyugat­ra) és Vlasotincétől keletre húzódó vonalig követte. Legfőbb hadvezetőség. Lankadni kezd a harmadik olasz offenzíva. A két hetes Isonzo csata fegyvereink győzelmével végződött. ( Az ellenség legalább 150.000 embert vesztett. Budapest, november 1. Közli a minisz­terelnöki sajtóosztály.) Az olaszoknak ten­­ger melletti arc­vonalunk ellen október 18-án megindított és október 28-án friss csapatok­kal megújított harmadik támadása már lan­kadni kezd. Tegnap az ellenség a doberdói fensiek északi széle ellen nagyobb, több más helyen pedig gyengébb erőkkel még előre­tört, támadása azonban már nem általános. Az újból fellobbanó harc után az olaszok hadvezetősége által nagyhangon előre be­jelentett, a fő arcvonalon legalább 25 gya­­loghadosztállyal újra megkísérelt offenzíva a győzelem biztos tudatában harcoló csapa­taink rendíthetetlen falán m­e­g­t­ö­r­ö­tt. A két hetes Isonzó-csata fegyvereink győzel­mével végződött. Csatavonalunk általában változatlan, h­asonlóképen szilárdan kezük­ben tartják Tirol és Karinthia védői a hábo­rú kitörése óta hősiesen tartott állásokat. Ezen sikerekkel fegyveres erőink újból­ be­bizonyította, milyen hiú és tarthatatlan volt az egykori szövetségeseknek a délnyugati határszéli területekkel szemben támasztott minden követelése, amely területeket, azt hitték, alattomos hátbatámadással könnyen megszerezhetik. Az október hó második fe­lében lezajlott harcokban az ellenség leg­alább 150 ezer embert veszített. Hofer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olaszországot szorongatják szövetségesei. ~ Lugano, október 30. Az­­ antantnak Salán­­árához intézett az a ’felszólítása, hogy Olasz­ország vegyen részt a Balkán-expedícióban, mind követelődzőbbé, sőt fenyegetőbbé váltak. 'Hasztalan mutat rá a Giornale 'd'Itália az olasz offenzíva ,"ellenállhatatlan' előnyomu­lá­­sának nagyszerű sikereire", amelyekről a semleges sajtó (ezalatt persze a Journal de Geneve-t és a Gazette de Cousanne-t érti) a föltétlen dicséret hangján emlékezik meg, az antant vezető körei ezzel nem érik be, ha­nem miind nagyobb energiával­ izgatnak az olasz kabinet ellen, hogy végül is végérvé­nyesen magukkal ragadják azt. így ma a Popolo d‘Italia „a népek nevében“ — ezalatt persze csak az antant értendő —­­Salandrá­­hoz kategorikus felhívást intéz, hogy küldjön 50 ezer olaszt Szalonikiba, hogy azok is se­gédkezet nyújtsanak a „barbár Németország“ Közép-tengerhez való lelenyomulásának a megakadályozásához. „Nem Trieszt vagy Trient kedvéért, — Írja tovább — láttuk szükségét ennek a­ háborúnak, hanem hogy szétzúzzuk a német barbarizmust és a nem­zeteket távoltartsuk a Közép-tengertől. Ma, amikor Görögország megnyerte Romániát Németország számára, azt követeljük a kor­mánytól, hogy rögtön lépjen fel a szövetsé­gesek oldalán. Ezt akarja a nép, Salandra úr é­s ez majd keresztül tudja vinni a maga akaratát“. Azonban az lángol szövetségnek ez az orgánuma egy másik sürgős intelmet in­téz Salandrához, azt, hogy tapossa szét Gio­­litti­nek és­­ az egész országban szétszórt hí­veinek kígyói fejét. Ez a „banda“ már annyira vitte,­­hogy Piemontban és más tartományok­ban erős háborúellenes forrongás észlelhető, mert a háborút, mint minden nyomorulá és szociális baj okát állítják oda. És ezért k­a­­landra vesse végét, akár megnemitéssel is ezen áruló banda üzelmeinek és­­ a nép is mö­götte fog állan, mint májusban. A Velence ellen Intézett repül­őtámadás­ért a lapok azt követelik, hogy az állam kon­­fiskálj­a a Palazzo Veneziát (vatikáni követ­ségi palota­), a Villa Estét, valamint az ös­­­szes olaszországi osztrák villákat és minden Olaszországban található osztrák-magyar magánva­gyont. Románia nem áll ellenségeink mellé. Csernovic, október 31. Egy előkelő ro­mán, akit a h­atártforgalom szabályozásának megbeszélésére i Burdujenibe küldtek, a ro­mán politikai helyzetről így nyilatkozott: — A Bukarestben vasárnap történtek Fi­­lipescu kivernék teljesen, balul kiütött kudar­ca. Célja a Bratianu-kormány megbuktatása volt. Filipescu azonban most­­ kijátszotta­ magát. A Filipescu-párt erőszakoskodása csak azt mutatja, hogy milyen nagy veszélyt jelentene korm­ányra jutásuk. A kormány ren­díthetetlenül kitart az általa ismertetett irányzat mellett. Az antant javára való elhaj­lás kizárt dolog. Stockholm, november 1. A Novo­je V rom­ja „Románia a válaszúton“ címen cikket kö­zöl, amelyben­ a többek között ezeket írja: Egy álló esztendeje nap-nap mellett arról iparkodtak bennünket meggyőzni, hogy Ro­mánia velünk tökéletes egyetértésben van. A döntő pillanatban, most kiderült, hogy ez csak ámítás volt. Vajjon nem várhatnák-e el, hogy a legfelelőségteljesebb állásokban, amelyek­től az orosz nép legfontosabb érdekei függ­nek, igazán kiváló férfiak üljenek? Avagy várjunk addig az időpontig, amíg a román és görög kormányok a szófiai kormány pél­dáját követik?

Next