Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1916-03-01 / 51. szám
4 stantin következő, Romániában nagy derültséget keltett párbeszédjét: M.: Mit csinálsz Oroszországban? F.: Megyek gyógyulást keresni. M.: Én is ugyanabban a betegségben szenvedtek, mint te, elvihetnél magaddal... Jót nevettek rajta, bár meg vannak róla győződve, hogyha az Adeverul szerkesztője ugyanabban a betegségben is szenved talán, mint Filipescu, mégsem egyforma orvossággal gyógyíthatók, mert Filipescu kétségtelenül meggyőződéses, Mille pedig rubeles antant-barát. Egyelőre kissé megkönnyebbülten lélekzenek a románok, mert lidércnyomásként nehezedett rájuk a Romániában felhalmozódott sok gabona. A helyzet most az, hogy a gabonatermés negyven százalékát visszatartják a saját céljaikra. A többi hatvan százaléknak a fele elkelt, de harminc százalék még eladatlan. A nekünk eladott gabona szállítása folyamatban van, az antantnak, illetve Angliának eladott gabona pedig csak a háború után szállítandó. Az árut Anglia kifizette előre, de az eladók kötelesek azt angol előírás szerint, de saját költségükön épített raktárakban őrizni és kezelni. Csak a kezelés költsége terheli Angliát. Milyen munkával jár a központi hatalmaknak eladott gabona szállításának leheti yonzása, arról némi fogalmat alkothatunk magunknak, ha elgondoljuk, hogy Bukarestben a központi hatalmak ezer irodistát alkalmaznak az osztrák-magyar házban. • Bele fog-e avatkozni Románia a háborúba, akár ellenünk, akár mellettünk? — volt utolsó kérdésem. Informátorom erre így felelt: — Erre nagyon nehéz a válasz. A hadi helyzetet olyannak tartják, hogy az ellenünk való beavatkozásra már aligha kerülhet a sor. Ellenben nincs kizárva a mellettünk való beavatkozás, ha Oroszországot hamarosan leverjük és ha Bratianu nincsen lekötve az antantnak. Talán nincs, de ép úgy lehetséges, hogy le van kötve legalább a feltétlen semlegesség erejéig. — Ha! — ez volt az a fölötte labilis alap, melyen Románia háborús politikája eddig is játéktojás módjára ide-oda ingott és ez az ide-odalengés úgy látsszák továbbra is folytatódik a sok, nagyon is megbizihatalian ha között. Striegl F. József. Az olasz parlament összeül. Köln. február 29. Szerdán ül ismét össze az olasz kamara. A képviselők és szenátorok legnagyobb része már Rómába érkezett. Salandra miniszterelnök úgy tervezte, hogy a kamara ülésszaka zavartalan lefolyású legyen, ám az intervencionista lapok a küszöbön álló ülésszak alkalmából számos követeléssel állanak elő. A Secolo tudni véli, hogy az üléseken élénk politikai vitákra kerül majd az [UNK]fr, a kormány akarata ellenére is. Szükségessé válik a német-olasz viszony tisztázása. A reformszocialisták csak úgy vehetnek részt a kormányzásban, Bissolati csak akkor léphet be a kabinetbe, ha az olasz kormány hadat üzen Németországnak. A nacionalisták tegnap gyűlést tartottak, amelyen a kormánynak a háború alatt tanúsított magatartását bírálták. DÉLMfAGYARORSZAG. Szeged, 1916. március 1. Utazás a konzorcium körül. »A magyar színészetbeni ujabban a háború óta beszélnek ismét a konzorciumról. Ez az intézmény a régmúlt időkben volt .ismerős a vidéki színészet életében, otthonos az úgynevezett ,,trupp“-oknál, ahol két garasont, tojásért és egyéb földi javakért terjesztették .az igét és i a művészetet.A szegedi szinészet történetének uináleseiben egyszer fordult elő a konzorciumi« állapot nyomorúsága, még pedig 1885-ben, a mikor az árvíz után épült színház leégett és a társulat Nagy Vince igazgatása alatt idegen helyen volt kénytelen működni és megkeresni a mindennapi kenyerét. Ez, a konzorrciumos működés azonban teljesen liberális alapon kezeltetett.A háború, sok minden más rosszal együtt, előidézője lett a konzorcionális állapotnak is. í Kifundálói, életre keltői az érdekelt igazgatók voltak, akiknek egy szép álmunk valósult meg az idejét mintt intézmény feltámasztásával, semmi kockázatnáliAlm jövedelemhez jutni. Ezt a szép álmot az Országos Szinészegyes,illet tartott a kereszt viz alá és ennél a ténykedésénél még nem mért nagyobb és súlyosabb csapást a vidéki színészek mostoha sorban levő és el!ő állásban részesülő tagjaira. (Meg lehet magyaráznunk, hogy mi is tulajdonképen a lényege a konzorciimios állapotnak. A következőkben kívánjuk a magyarázatéit szolgáltatni: Az igazgató szervezi a társulat és a tagok, a háború előtt érvényben volt szerződésükben foglalt gázsi alapján, az Országos lbVinószegyesület által megállapított, minden, méltányosságot nélkűlöző kulcs szerint kapják a konzorcium ális ifizetésüket, ami az elsőrendű tagoknál nem igen éri el a béke idején élvezett fizetés 50%-át. A nagyobb társulatoknál csak az igazgató és a primadonna élvez 500 korona havi fizetést, feltéve, ha a jövedelemiből ez az összeg kikerül. (Hála a magyar közönség áldozatkészségének és páratlan jóindulata támogatásának, ez az összeg kikerült, nálunk már föle is akadt.)A konzorcium viseli a színházi előadásokkal kapcsolatos összes költségeket, fizeti a jogdíjakat, a darabok, partitúrák anyagáért járó összeget, a szerepek, a stiiumek kiíratási költségét. Ha valamely előadáshoz ij díszletre, ruhára van szükség, azt is a konzorcium számlájára szerzik be. (Nálunk új díszletről, ruháról, anyagról szó sincs.) Ezenkívül fizeti azokat a költségeket, amik az igazgatónak a fővárosba való utazásaival kapcsolatosak.Az elmondottakból látható, hogy majdnem minden teher a konzorcium nyakába szakad s mígy primadonna legjobb esetben 500, a komikus 250 korona fizetést kap, amiből levonásba jön a nyugdíjszázalék, adóik az igazgatók a brutto, tehát a teljes bevétel tíz százalékát élvezik. Lássuk csak, hogy ezen az alapon minő jövedelmet élvezhetnek az igazgatók, akik a színházi előadásokra mit sem áldoznak, az igazgatóságukkal mit sem kockáztatnak. Előrebocsájtjuk, hogy nem szokásunk senkinek a zsebébe nézni, nem sokaljuk senkinek a jövedelmét és nem sajnáljuk, ha valaki bármennyit is keres a munkája révén, különösen ha az a kereset a mások keresetét nem érinti, rovására nem történik. A vidéki színtársulatok bevételeiről nem beszélhetéiik, mert azt nem ismerjük olyan alaposan, mint a szegedit. Azt látjuk és örömmel tapasztaljuk, hogy a szegedi színtársulat előadásait, a legnagyobb hálára érdemesen támogatja a közönség. A nézőtér majdnem nap-nap után megtelik és azt óhajtjuk, hogy a jövőben még hátrányosabban teljék meg. Csinálunk tehát egy kis számítást a színház bevételi eredményéről. Hat hónapja működik a társulat. Ez 180 esti és 30 délutáni előadást jelent. IAz esti előadások átlagát tegyük 1000 koronára, ez 180.000 korona, míg a délutániakat 800 koronára, ennek végösszege 24.IKM korona. Számatjuk, hogy a hátralevő négy hónapból 120 esti és 20 délutáni előadás telik ki. A 120 esti előadás átlag jövedelmét vegyük 800 koronával, ez 96,000 koronának felel meg, míg a 20 délutáni előadást számítsuk 700 korona átlaggal, ami 14,000 koronának felel meg. Tehát tíz hónapd működés a fenti számadás szerint a következő bevételeket eredményezi: Ebből a bruttó bevételből jut az igazgatónak 10%, ami 31,400 koronának felel meg. Ehhez adjuk hozzá a 12 hónapra eső fizetést havi 500 koronával, az 0000 korona, összes jövedelem 37.400 korona. (Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a számítás túlzott, vonjunk le 7400 koronát, marad az igazgatónak 30.000 koronája. (Erre az összegre tudtunkkal a következő kiadásai vannak: A díszlet-, ruha- és könyvtárért fizet évenként 4000 koronát, a biztosításért ,1200 koronát, a díszlettár bérhelyiségéért 1000 koronát, összesen tehát 0200 koronát. A közölt számadatok talán magyarázatát adják annak, hogy az igazgatók miért kívánják a konzorciumos állapotot továbbra is fenntartani. Nemcsak a kockázat nélkül való jövedelem miatt, de azért is, mert ha a konzorcium fennáll, az esetben mentesítve vannak minden újabb és kívánatosan szükségszerű beruházástól. A maguk számlájára mit sem csináltatnak, pedig ha nem csalódunk, a bruttó bevétel tíz százalékát azért kapják, hogy az előadások külsőségeinek költségeit cityből fedezzék. A konzorcium természetesen beruházásokra nem költhet, mert a konzorcium megszűnésével ugyan mit csináljanak a beszerzett díszletekkel és ruhákkal? A darabok anyagát, díját úgyis 0 ° tóm árért lesznek kénytelenek az igazgatóknak átengedni. Némelyek azt hangoztatják, hogy az igazgatónak a várossal kötött szerződésében nincsen az szabályozva, hogy milyen módon és feltételek mellett szerződtesse társulatának a tagjait. Hát ez igaz. De nem kell feledni, hogy mostanában a színészet mozgási szabadsága korlátozva van, a miniszteri rendelet értelmében ott kell tovább működniük, ahol eddig működtek, amely társulat érdekében a katonaságtól való felmentésüket nyerték, hacsak erre külön miniszteri engedélyt nem nyernek. Az Országos Szinészegyesület ezt is megcsinálta. Erről a műveletről nagyon liberálisan nyilatkozott a kolozsvári színház igazgatója, dr. Janovics Jenő, aki egyik igazgató társához intézett levelében mindem ,kertelés nélkül kijelentette, hogy’ ez a kötöttség a rabszolgák színvonalára sülyeszti a vidéki színészet tagjait, ami nem rendelkezhetnek magaikkal, nem értékelhetik a művészetüket, a teljesítő képességüket, hanem oly’ összegért kell leszerződniük, amennyit az érdekelt igazgatók felajánlanak. A vidéki városok nem azért építették a színházaikat, nem azért költenek évenként nehéz ezreket a színészet kultúrájára, hogy az igazgatók kényük-kedvük szerint és a saját jól felfogott érdekükben intézzék a színezett művészetet. Éppen itt van az ideje, hogy a városok gátat vessenek az igazgatók ily irányú törekvésőinek, megakadályozzák azt a művészietlenséget, ami évről-évre mindjobban megnyilvántul és megvédelmezzék a színészet tagjait, akik a legsajátosabb ügyeikben tehetetlenségre vannak kárhoztatva, az igazgatók százas, üzleti alapon nyugvó törekvéseitől. 180 esti előadás 1000 K átlaggal 180000 , 30 délutáni , 800 , , 24000 , 120 esti * 800 „ , 96000 , 20 délutáni „ 700 „ „ 14000 ” összesen 314000 K (volt Konrád) Rókautca 6. sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávé hó* egész éjjel nyitva. Hini-alli