Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)
1916-07-01 / 151. szám
4 _ a túlsó oldalon. Régi ismerősök, meleg napokat jelentenek. Az ágyúink hallgatnak, hogy el ne árulják a helyüket. De majd délután majd, ha ezek leszálltak, mi is föleresztjük a léggömbünket s akkor a muszkák izzadnak majd. Kölcsön kölcsönnel jár. Dr. Magyari István. ISIL^JÁöJÁBORŐZAÖ A tisztviselők szegedi nagygyűlése megfeledkezett a nyugdíjasokról. A múlt vasárnap folyt le a szegedi állami és egyéb köztisztviselők nagygyűlése a városházán, amelyen a háború okozta drágaság miatt az érdekeltek fizetésük mily módon leendő felemeléséről és ennek mikénti kérelmezéséről tárgyaltak. A tárgyalás csak a tényleges szolgálatban levő tisztviselőkre terjeszkedett ki és annyiból állt, hogy az előadó a miniszterelnökhöz s a pénzügyminiszterhez intézendő előlegesen elkészített távirati felterjesztéseket felolvasta. Miután azokat — hallgatólag — elfogadták, a gyűlést az elnök — tanácskozás nélkül — bezárta. Tökéletesen megfeledkeztek azonban a tárgyalás vezetői mi rólunk, öreg és ifjabb nyugdíjas állami és már vasúti tisztviselőkről, az altisztekről és szolgákról, akiknek létszáma itt Szegeden hozzávetőlegesen a 400-at is meghaladja Igaz ugyan, hogy mi már a 70 éves kort nagyobbrészt elértük s így a sír szélén elcsüggedten várakozva csak a múltról álmodozhatunk, anélkül, hogy jogunkban lenne reményeink horgonyát a jobbléttel kecsegtető jövőbe vetni, de Illat tagadhatatlan, hogy — amennyiben tengődésünk még életnek nevezhető, — mégis csak létezünk, így a tényleges szolgálatban levő kartársaink részéről nem volt illendő, hogy kiérdemlett testvéreik sorsa iránt semmi figyelmet sem tanúsítottak, holott korábban-későbben ők is a nyugdíjasok keserű kenyerére lesznek utalva. Lám a győriek, debreceniek, aradiak s más városok köztisztviselői, majdnem egyidejűleg tartott gyűléseiken nem találták az öregeket arra méltatlannak, hogy saját jövőjüket és jólétüket amazokéval összekapcsolják. Minden elfogulatlan ember tudhatja, hogy a nyugdíjazott tisztviselő ebbeli minősége avval, hogy rendes hivatali foglalkozását elhagyni kénytelen volt, még nem szűnt meg és azt is elismerheti, hogy a 30 évvel ezelőtt alkotott törvény szerint s akkor is szűken kiszabott nyugdíjilletmények azóta — semmiféle változást sem szenvedvén, — most már e vészteljes időben még a mindennapi életszükségletek fedezésére is elégtelenek. Elképzelheti tehát mindenki, hogy ha a szolgálatban levő köztisztviselők általános nyomorról panaszkodnak, hová juthattak már az öreg, tehetetlen nyugdíjasok s hogy miként kell azoknak az élettel küzdeniök, hogy eladottan, törődötten s elfásultan magukat valamikép fenntartani képesek legyenek. Valóban nemcsak szánalomra, hanem méltányló elismerésre is számot tarthatván, joggal elvárják az öregek, hogy sérelemeik orvosoltassanak s az időnek előtte való végpusztulástól megóvassanak. Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy a régebben nyugdíjazott állami tisztviselők, altisztek és egyéb személyzet érdekeinek előmozdítására a fővárosban már 1913. évben létesült központi intéző bizottság most is fáradhatatlanul működik s küzdeni fog kebelbeli s nagyszámú vidéki tagjai utolsó leheletéig, mig az igazság győzedelmével kitűzött célját el nem éri. Ebből kifolyólag a központi intéző bizottság a tisztviselői mozgalmak meginditása idején már június első napjaiban gróf Khnen-Néderváry Károly, mint országgyűlési pártelnök és nagylelkű pártfogónk útján egy újabbi kérvényt nyújtott be Tisza István miniszterelnökhöz, amelyben a régebben nyugdíjazott állami alkalmazottak kétségbeejtő, keserves helyzetének feltárása mellett, azon kérelmét terjesztette elő az összes érdekelteknek, hogy az 1912 : LXV. t.~c„ vagyis az uj nyugdíjtörvény 79. §-ának megváltoztatásával, amely szerint ők az a. a. lakbérnyugdíj élvezetétől megfosztva lettek, részükre legalább eme lakbér felerésze állandó pótlékul s élethossziglan engedélyeztessék, avval is indokolva már a minimumra leszállított igényeiket, hogy habár a jelzett célra megszavazandó összeg tekintélyes lenne is, évről-évre apadna; amennyiben az öreg nyugdíjasok mindinkább közelednek nélkülözésteljes életük végóráihoz, amidőn az államnak oly sóvárogva várt támogatására reá nem szorulnak. Öreg nyugdíjas. Szeged, 1910. julius 1. Sólyoms nem dühös lett és nem értette, miért akarta a hatóság a hadvezetőséget palira venni. Ebből a töprengéséből egy rikkancs verte fel, aki egy bulvár-lapot kínait megvételre tulmakszimált áron. Sólyom&nem nem szerette az újságokat, mert mindent megírnak, pedig nem is az a mesterségük. „«le most mégis vett egyet, mert ő is hallott a tizenkét gázgyári munkás sztrájkjáról. Legnagyobb meglepetésére a bulvárlap a valóságnak épen az ellenkezőjét irtja meg, a tőle megszokott moloolihoz való simulékonysággal. Sólyomszem undorral dobta el a lapot ,és rátaposott. Sajnálta érte a négy fillért és ■ sajnálta a lapot. Sólyomszem nem az az ember, aki szótlanul halad el ilyen események mellett. Utána járt a dolognak és kinyomozta a tizenkét sztrájkoló nevét, sőt ,azoknak a munkásoknak a neveit is sikerült neki ügyes trükkel megszerezni, akik vagy húi órai kiirtatvásra, vagy negyvennyolc órai elzárásra voltak itélve, egy a gyár vezetőségével szemű..n . felmerült lovaglás,ügyükből kifolyólag. A .Tikéi' mindezek az adatok együtt vnltak. s felkereste azt a rendőrt,aki mi/Hol napig őrizte a gyár kapujában a sztrájk-.mami, azután hazament, rágyújtott egy injekcióra és nyugodtan tovább undoré dőlt. JK mocsár titka. — Izgalmas detektiv-regény. — A nap ezüstös sugarai megaranyozták a nagy detektív szobáját. Sólyomszem, a detektivkiiály kényelmes karosszékben ült és azon gondolkodott, hogy miért rövid a nyúl farka. Ez a kérdés izgatta lelkivilágát, közben, — hogy idegeit izgassa, a patkány mérget ivott és injekciókkal táplálkozott. Sólyomszem mozdulatlanul ült, majd minden átmenet nélkül felugrott és le-fel szaladgált a szobában. Eszébe jutott valami, ami izgatta, ami felborzolta hajókötél idegeit. Zsebéből nyolc voltos villanylámpát vett elő, megvilágította agyát, aztán élesre fent hatlövetű browningot dugott a zsebébe és elindult a nyom után. Útja a Belvárosi temető felé, a repülőtérre vezetett. Amikor odaért, megállt és szimatolni kezdett. (Szajglészérve úgy ki van fejlődve, hogy nyomban meg tudta állapítani azt a bűncselekményt, amelyet a szegedi repülőtérrel kapcsolatban követett el a hűtésiig. Egyszerű következtetéssel rájött, hogy a hadvezetőség megfelelő területet kért r. várostól a repülőtér céljaira. Kinyomtatta, hogy a város — helytelenül gondolkodva — mocsaras helyet ajánlott fel a hadvezetőségnek. A hadvezetőség, — ezt is megállapította !Sólyomszem, ezen szörnyen felháborodott és aszonta, hogy egy fenét kaptok repülőteret, ha iMazuri-tavakat akartok nálunk értékesiteni, — és tett miként beszéle. Lemondott két angol miniszter. Hága, június 30. A Daily News jelenti: Long és Lansdowne miniszterek bejelentették lemondásukat, amelyet azonban nem fogadtak el, mert a kabinetek bizottsága kísérletezik, hogy déli és nyugati Írország unionistáinak panaszait orvosolja. Ha ez sikerül, akkor a két miniszter távozása fölöslegessé válik. Rotterdam, június 30. :A Courant jelenti Londonból. A Times nézete szerint a kormány tagjainak álláspontja az ír kérdésben nem változott. A Daily News tudni véli, hogy Lansdowne és Long miniszterek felajánlották lemondásukat, amelyeket azonban a király nem fogadott el. Kormánybizottságot nevezték ki annak megvizsgálására, milyen módon lehetne az unionisták kívánságának eleget tenni. Selborne gróf a Times-hez irt levelében kijelenti, hogy Lloyd George javasolt felfogása nem alapul félreértésen. A Times ezzel szemben ezt rendkívüli leleplezésnek mondja és ezt írja; néhány miniszter tehát az ír tárgyalásokról teljesen tájékozatlan maradt. Még egy magánvállalkozás sem állhatna fenn egészen széthúzódó vezetés mellett, úgy látszik, a kabinet túlságosan nagy. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 35 Kiadóhivatal 81. m Milli Várnay £. HSny VMres Keélsében, Szegeden. ÜÜ Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. Hl